[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 59
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 59


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Miért van a háborgó anyukáknak igazuk?
csega

Amerikában már unalmasan rendszeres, hogy a bigott háziasszonyok perelnek a rajzfilmek és a számítógépes játékok ellen, mondván, hogy aggressziót váltanak ki a gyerekekből, amiért elítéltem őket. Most viszont azt szeretném leírni, miért gondolom, hogy részben igazuk lehet.


Amikor arról van szó, hogy a filmek és a játékok aggresszívvá tesznek, gyakran az az érv merül fel, hogy a történelem során mennyi évszázad telt el tévé és számítógép nélkül, mégis az emberek esztelenül ölték egymást. Sőt, azt is meg kell hagyni, hogy amikor kínzásról vagy pusztításról volt szó, az emberek mindig is nagyon kreatívak voltak. Azt előre le is szögezném, én magam annak a pártján állok, hogy nincs a filmekkel és a játékokkal semmi baj, jók úgy, ahogy vannak; csak pontosan tudni kell, hogy mikor áll a gyerek azon a fejlettségi illetve érettségi szinten, amikor készen áll befogadni az adott média anyagot. Azt a huszonegyedik század jól megmutatta, hogy "nem feltétlen gyerekmese, ami rajzfilm", gondolok itt például a South Park vagy Family Guy sorozatokra; de van egy jóval korábbi példa is: Orwell Állatfarmját is rajzfilmként adták le a tévében, mi meg tesómmal kölykökként könyörögtünk a szüleinknek, hogy hadd maradjunk fenn éjszaka, hadd nézzük meg, hiszen csak "animációs film" a műsoros újságok szerint; nem is értettük, miért rakták éjfélre, csak miután megnéztük. Ugyanakkor néha egy ártatlannak tűnő mese is képes a gyerekeket rossz irányba befolyásolni, erről szeretném a személyes tapasztalatomat megírni.
Általános és középiskola idején sok apró konfliktusba kerültem (ki nem?), az osztálytársaim látták rajtam, hogy könnyen fel tudnak bosszantani, és ezt mulatságosnak találták, hát gyakran rá is játszottak. Mit tettem én? Ha felmérgeltek, elkezdtem őket kergetni, mintha ki akartam volna tekerni a nyakukat. Futottunk egy ideig, aztán általában én fáradtam el hamarabb, és felhagytam a hajkurászással. A bökkenő az volt, hogy ha éppen én bírtam jobban a tempót, akkor szándékosan lelassítottam. Miért? Mert fogalmam sem volt, hogy mit kell tenni azzal, akit elkapok. Az olyan rajzfilmekben, mint a Tom és Jerry, általában csak odáig jutottak, hogy kergették egymást, de rendszerint a "bosszantó" fél megmenekült, így sosem jutott el odáig a cselekmény, hogy kiderüljön, mi is történne akkor, ha megvan a tettes.
Vagy ott volt egy bizonyos rész a sorozatból, amire különösen emlékszem: amikor Tom megütötte Tuffy-t (a kicsi, pelenkás szürke egeret), és Jerry úgy feldühödött, hogy konkrétan félholtra verte ( https://youtu.be/qVahL86rTj8?t=20s ); amiből azt a "leckét" szűrtem le, hogy ha valaki igazságtalan, akkor jogom van az illetőt megverni; illetve hogy a düh ad erőt ahhoz, hogy nálam nagyobbakon is "igazságot szolgáltassak". (Hát mit ne mondjak, ebből is csak az lett, hogy engem is megvertek.)
Szerencsére nem ragadtak rám olyanok a sorozatból, hogy elkezdjek valakit kalapácssal ütni, vagy levágjam a macskák farkát; de tény hogy addig nem nagyon láttam az életemben jó példát dühkezelési módszerekre, és elkezdtem a tévéből megtanulni a rossz mintákat.
Félreértés ne essék, ettől még a Tom és Jerry szerintem zseniális, a mai napig imádom, sosem reklamálnék, hogy ne sugározzák többet, vagy más, ártalmasnak titulált műsorokat. Egy (szintén felnőtteknek való) rajzfilmben, a Futurama-ban ki is parodizálták a háborgó / tüntetgető / perelgető embereket, valami ilyesmit mond az egyik szereplő: "Gondoltak már arra, hogy néha leüljenek a gyermekük mellé, kikapcsolják a televíziót, és felpofozzák őket?" Nyilván ez egy sarkítás a humor érdekében, de azért leszűrhető a mondanivaló, hogy a "megtekintése szülői felügyelettel ajánlott" nem azt jelenti, hogy vigyázzunk a gyerekre, hogy ne csináljon semmi bajt, amíg tévézik, hanem hogy magyarázzuk el neki, ha valami olyasmit lát, amit nem ért, vagy félreérthet. Így utólag úgy érzem, nekem is jót tett volna, ha akkor valaki ott lett volna velem, aki képes lett volna elmondani, hogy egyébként milyen egészséges módszerek vannak a düh és a feszültség levezetésére.
Ideje: Január 07, vasárnap, 10:15:59 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Miért van a háborgó anyukáknak igazuk?" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Miért van a háborgó anyukáknak igazuk? (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Január 10, szerda, 08:04:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Azt gondolom, az agresszió, a dühkezelés örök probléma, minták pedig pro-kontra gazdagon álltak rendelkezésre (nem véletlen a múltidő :-) ). Mostanság azt tapasztalom, a példaképek eltűntek, átértékelődtek, leginkább erő által, fizikai vagy mentális megsemmisítés által "győz" a jó... jó esetben lelkiismeret-furdalása lesz. Félreértés ne essék, nem arra vágyom, hogy "Timur és csapata" vizet hozzon a közkútról, és felseperje az udvart, de be kell lássuk, hogy az embereknek alapvetően igényük van (persze nem mindenkinek) a jóra, és adott esetben a gonosz(kodó) feletti győzelemre, ez pedig gyerekkorban, ahol a fekete-fehér helyzetek gyakoribbak, még erősebben van jelen.
Mindezt a hosszú bevezetőt azért írtam, hogy egyetérthessek veled: szülőnek, gyereknek egyaránt szüksége van mintákra és arra is, hogy a helyes utat meg tudják találni. Bizony ma ehhez és az önazonos megoldás megtalálásához ebben a kaotikus zajban sokszor már szakember segítsége kell.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds