| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Levél az ápolónőtől |
|
Gondoltam már arra, mi lesz ha megöregszem. Bizom benne, hogy olyan ápolásban részesülök,
mint amilyet nyújtunk/ én nyújtok/ a betegeknek.
Van kivétel sajnos. Van aki nem figyel, nem érzi mi az amire a betegének szüksége van.
Összeszoruló szivvel olvastam a levelet. De bátran állithatom, nem ez a jellemző!
Igen! Figyelni kell, érteni, megérteni, óvni őket. Sokszor nem is a testi, hanem a lelki fájdalom
teszi tönkre életüket.
Csak az menjen ápolónőnek, aki át tudja érezni a fájdalmukat, félelmüket, vágyaikat, .......
Akinek nem esik nehezére az ágy mellé ülni, és beszélgetni. Csak az a baj, hogy kevés az
ápolónő, és sok a beteg.
De egy kedves mosoly, egy-egy kedves szó, bizony "csodát" tehet. Mert a Ők azonnal
észreveszikha a nővérkének rosssz a kedve. Sőt próbálják felviditani.
Ebből az ápolásban, amit a néni kapott nem kérek!!
De az is el kell mondanom, hogy meg nem becsült hivatás az ápolóé. De ott a hivatás szó....
ezt vállalta. Gyakran visszaélnek a türelmével, a szeretetével, amit el kell, el fog viselni, mert
a benne lévő empátia segitségével, bele tudja képzelni magát a beteg helyzetébe.
De azt is tudni kell mindenkinek, a nővér is emberből van!
A nővér is megbecsülést, és empátiát érdemel!
|
Ideje: Szeptember 28, kedd, 21:35:39 - agnes
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Levél az ápolónőtől" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Levél az ápolónőtől (Pontok: 1)
- Alex Ideje: Október 02, szombat, 12:29:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Megértem a véleményedet. Tükrözi érzéseidet.
Én küldtem a "Levél az ápolónőkhöz" című cikket.
A témát, mit tükrözni szerettem volna, nem a nővérek odaadó munkájának megkérdőjelezése akart lenni. Én sokkal inkább az elmúlás érzését akartam (és akarom is) tükrözni. Az élet egy pillanat alatt elmúlik úgy, hogy észbekapni alig van időnk. A szépet kéne meglátni az életben, hisz egyszer élünk. És teológiai 'vitát' sem akarok belőle csinálni. (Hiszen az élet elmúlásához tartozik a halál is, ami elől senki sem menekülhet...és mégis... az élet értelmét...a lét kérdését...senki nem tudja megválaszolni. Valaki ebben hisz, valaki abban...de csak találgatunk...és tapogatódzunk...)
Jobban oda kéne figyelnünk egymásra, a jóra, a szépre, egymás érzéseire!
Én ezt akartam kifejezni ezzel a cikkel.
Ha valaki kicsit is elgondolkodik a dolgon...már érdemes volt...
És köszönöm a TE válasz-'leveledet', és hogy elolvastad az én 'levelemet'.
Alex
|
|
|
|
|
|
|
