| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Annakidején a háborúban, amikor fiaink életüket vesztették hazájukért, könnyebb volt megszerezni a hős címet.
|
Egyáltalán nem mondom, hogy nekik egyszerű volt, sőt!
Tiszteletem az áldozatoknak, hősi halottainknak.
De mi a helyzet napjainkban? Kik érdemlik ki a hős címet, ha nincs háború amibe bele lehet halni. Tulajdonképpen mindannyian hősök vagyunk, mert az élet kihívásainak meg kell felelnünk, s ebben a felgyorsult pénzhajhász világban nem egyszerű becsületesnek maradni s helytállni a mindennapok egyhangúságában.
Most azonban elmondok egy tőrténetet, ami igaz volt, tíz évvel ezelött történt meg. Ez az eset engem nagyon felkavart és akkor megfogalmazódott bennem, hogy igenis vannak hősök, önfeláldozó emberek, de el vannak rejtve s ha eljön az ideje, akkor derül ki, mire is képes egy ember. /Ez esetben egy tizennyolc éves fiúról van szó/
Tél volt. A három gyermekes család elindult egy kis tóhoz vidékre kirándulni, hogy kikapcsolódjanak. Anyuka, apuka, a 18 éves Zoltán, a 15 éves Csaba s a legkisebb fiúcska, Gabika, ő 6 éves volt. A kicsi lányom padtársa az iskolában. Barátokkal beszélgettek, nagyon hidegre fordult az idő. Hó lepte be a tájat, a fák koronájától nem lehetett látni az eget, vastag hó borította azokat is. A tavacska tetejét már jég is fedte, de nem volt tanácsos rámenni, félő volt, hogy beszakad.
Arra lett figyelmes a család és az ott lévő barátok, hogy a kicsi fiúcska Gabika, már megkerülte a tavat, s a tó túlsó oldalán álldogál. Kiabáltak neki:- Gabika! Gyere vissza!
Szerintem fel sem tudták fogni, mit mondanak a hat éves kicsi fiúnak. S ő maga sem tudhatta abban a pillanatban mit cselekszik, mert elindult keresztül a befagyott tó jegén, hogy minnél elöbb elérje a szüleit. Kiabálták neki, hogy kerülje meg a tavat, ne az egyenes utat válassza, de akkor már késő volt. A kis Gabika alatt beszakadt a jég, s a fagyos tóba elmerült.
Ezen az oldalon nagy volt a riadalom, őrűltként vetették vízbe magukat a szülők, barátok, gondolván:-ha átússzák a jeges tavat, tán sikerül kihúzni a gyermeket a vízből.
Zoltán a 18 éves nagy fiú gyors iramban futotta körbe a tavat, hogy megmentse kistestvérét. Ő ért oda legelőször. Belevetette magát gondolkodás nélkül a hideg jeges vízbe, s a kisöccse után úszott. Elérte, s elkezdett vele kifelé úszni. Felkapaszkodott egy jégtáblára testvérével együtt. Végre! Szilárd talaj volt a lábuk alatt. A kis Gabika még élt, át volt fagyva. S ekkor következett be a tragédia. Mindkettőjük alatt újra beszakadt a jég. Ketten merültek el örökre.
Ez idő alatt a szülők és barátok s a harmadik gyermek szintén megkerülték a tavat a parton, mert rájöttek: nem fog menni a jeges tó átúszása. Mire odaértek már két gyermekük volt a tó foglya. Egyöntetűen mindenki kereste őket a víz alatt, de sajnos nem jártak eredménnyel, késöbb a búvárok segítségét kellett igénybe venniük.
Épp arra járt egy lovaskocsi, s felajánlotta a szülőknek, hogy dobják fel a gyerekek holttestét a lovaskocsira, majd ő elszállítja őket. Az apuka természetesen betette a testeket az autójába, s maga szállította őket. Azt nem írom le, milyen lelkiállapotba került az édesanya és az édesapa, mert úgysem találnák rá szavakat. A mai napig sem heverték ki ezt a tragédiát, szerintem soha nem is fogják.
Az utólagos orvosi vizsgálat megállapította: a kis Gabika amikor újra a víz alá került, szívrohamot kapott és azonnal meghalt. Zoltán a 18 éves testvér, még percekig küszködött a feje felett befagyó jéggel, ezt a fején lévő ütésekből állapították meg. Avval próbálta feltörni a jeget.
Az én kislányom elvesztett egy kis barátot, én pedig majdnem beleroppantam, pedig nemis ismertem őket. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy Zoltán egy hős. Napjaink hőse. Gondolkodás nélkül feláldozta életét a kicsi testvéréért, sajnos hiába. Azóta is fájó szívvel emlékezek rájuk.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "NAPJAINK HŐSEI" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: NAPJAINK HŐSEI (Pontok: 1)
- nyom-ta-thao Ideje: Október 28, csütörtök, 23:40:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | ehhez pont én nem tudok szólni,szóljon helyettem a szavazatom és a feléd nyújtott kezem:thao |
|
|
|
|
|
Re: NAPJAINK HŐSEI (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Október 31, vasárnap, 06:28:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Én is csatlakozom ...megrendülésre nincs jel sajnos.. |
|
|
|
|
|
Re: NAPJAINK HŐSEI (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: Október 31, vasárnap, 14:18:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megrázó, de igaz. Egy hőst veszítettünk, s a testvérét... |
|
|
|
|
|
|
