| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Ez is olyan dolog, amit csak megélni lehet, beszélni róla nem. Ha mégis, csakis a társadolom által elvárt normákat betartva, mélyen őrizve saját titkunkat, hogy velünk is megtörtént.
|
Tehát, az a kérdés, van-e joga szerelmesnek lenni a házasságban élő embernek?
Én másképp tenném fel a kérdést: Van- e joga boldogtalanul felnevelni a gyerekeit?
(Jaj, persze tudom: mi a boldogtalanság és mi a boldogság? Mi a teljes élet? Minden szót pontosan körül kell írnom, mert nem tudhatom melyik az a szó, amely újabb kapaszkodó, hogy végre valaki írhasson valami igazán eget rengető erkölcsöset.)
Mindenesetre úgy gondolom, nem a hűség az egyetlen érték amit a gyerekeinkre hagyunk, hanem van más is. Pl hogy ne legyenek álszentek, szeressék az életet, merjenek saját útjukon járni, elvégre
"Emberek, nem vadak-
elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel,
nem kartoték- adat."
Persze lehet titokban és sunnyogva is csinálni az ilyet, hogy senki meg ne lássa, és akkor tapsol a világ, milyen belevaló figura. Aztán emelt fővel a gyerek szemébe nézni és azt mondani, a hűség mindenekelőtt!
Hát én nem így képzeltem a rendet, az bizonyos. És nem tanítom arra a gyekeimet, hogy bűntelenül kell élni, mert azt nem lehet. Tudni kell megbocsájtani, magunknak, s másoknak egyaránt, az legalább akkora feladat. És azt gondolom, hogy épp az álszenteskedés a legnagyobb gátja annak, hogy az emberek igaz életet éljenek. Belehalnak az öröm színlelésébe, mert nincs attól nagyobb kín, és mert szigorúan bizalmas, nem beszél senki arról, hogy ócska kis szajhának érzi magát egy hűséges házasságban is, mert már képtelen adni magából, mert már nincs miből adni. És kettéhasad benne, hogy kapni is képtelen. És akkor bekopog a szerelem, és bár teljesen logikátlan, mégis igazabb lesz az ölelése. Mert már van miből adnia. Mert megtellik érzelemmel, amit már képtelen volt kicsiholni a kapcsolatból, amelyen az idő, -vagy a törvényszerűségek, hogy gyűjteni kell, haladni előre- ült halotti tort! Hát..
Jöjj el, szabadság! te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd,
szép, komoly fiadat!
|
Ideje: Február 25, péntek, 18:57:56 - ukume
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szabadság, szerelem" | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szabadság, szerelem (Pontok: 1)
- laider Ideje: Február 25, péntek, 19:16:00
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia!Tudod, nem akarlak megbántani!De nem értek veled egyet!
"Nem téged hagylak el, hanem az anyád" olvastam mostanában az egyik könyvben, és oda volt írva, hogy a világ egyik legnagyobb közhelye.És lehetne akár az apád szót is a helyére írni.A klasszikus család(tudom, már ciki) apa+anya, szeretik egymást, és a gyerekek.Úgy látszik új korokat élünk.
"A szeretet az egyetlen, amiből csak több lesz, ha adnak."
Most olvasva írásodat, komoly kétségeim támadnak a házasság szükségességét illetően...miért is nem élünk szabadon, bárkivel, aki megtetszik, félrehúzodva, és hagyjuk, hogy szülessenek a porontyok, aztán tanítjuk meg nekik:"kicsim, fontos vagy nekem, de a szerelmem és az érzéseim fontosabbak..." Miért is nem számít az a szó az embereknek: "..amíg a halál el nem választ..."Az erő az erkölcsös és boldog életre bennünk van.Csak mernünk kell felvállalni az életet...és ez nem sokaknak megy.Ne haragudj rám, ezzel nem akarlak megbántani, de ez már kíkivénkozott belőlem.Az írásod nekem olyannak tűnt, mint egy mentegetőzés.Miért is lehetne jó az, ami miatt mentegetőzni kell?Én szeretnék még hinni a házasság szentségében.Az ember életében csak egyszer szerethet igazán.A többi már menekülés valami elől, ami nem úgy sült el ahogy várta.Az életért küzdeni kell.Üdvözlettel:Laider (azért kérem tőled annyiszor, h ne haragudj, mert már sokan megsértődtek azokon, amiket mondtam-hasonló esetben.Később visszajöttek hozzám, és azt mondták:igazad volt.De megbántani mégse akarok senkit.) |
|
|
|
|
|
Re: Szabadság, szerelem (Pontok: 1)
- szimbolum Ideje: Február 26, szombat, 01:12:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szerintem minden házasság, kapcsolat egyfajta egyezségen kellene hogy alapuljon.Nem hiszem hogy lennének erre bevált receptek, hiszen különbözőek vagyunk, más-más elvárásokkal.Van akinek a hűség a biztonság a fontos,van akinek az őszinteség és szeretet, és van akinek a látszat,stb.... persze ezeket lehet bárhogy párosítani,mert nem is ezen van a hangsúly.A lényeg a szereteten lenne,olyan szereteten, ami nem magához láncol,csak gyengéden átölel,és ha kell enged, néha elenged. Nekem ebben rejlik a szabadság is ,persze ez csak az én igazságom....... |
|
|
|
|
|
Re: Szabadság, szerelem (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: Február 26, szombat, 11:57:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én változatlanul azt mondom: mindent megengedhetsz magadnak, amit magad is szívesen elviselsz másoktól, s amit nem kedvelnél, azt ne tedd másokkal sem.
S nem tisztáztad az általad "teljes életnek" nevezett gyakorlat tartalmát, amelyre én azt mondtam, s ma is ez a véleményem, szabadságod csak addig terjed, ahol a más szabadsága kezdődik. Más szabadsága rovására te nem lehetsz szabadabb.
"Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, te sem vagy még szabad, te is csak gyáva rab vagy!" |
|
|
|
|
|
Re: Szabadság, szerelem (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Március 06, vasárnap, 11:49:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | nem beszél senki arról, hogy ócska kis szajhának érzi magát egy hűséges házasságban is, ....Olvasom, hogy csak egyszer érheti el az embert az igazi szerelem, a többi menekülés! Egy nagy frászt! Engem most ért el, annak ellenére, hogy többször is voltam szerelmes. Ez az igazi, ebben biztos vagyok! De a szerelmi házasságom egy harmadik miatt ment tönkre, és egyedül maradtam két kicsi gyerekkel. Ja nem csak engem hagyott el a gyerekeit is. Na ennyit csak...Mindenkinek joga van boldogsághoz, és ha most jött el az igazi nem szabad elengedni, a boldogsághoz ragaszkodni kell... |
|
|
|
|
|
|
