| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A gyermekkori onanizálásról |
|
 |
...mit tegyünk, tegyünk-e valamit egyáltalán, ha 3-10 éves gyermekünk rendszeresen onanizál...
|
Mindenről kell beszélni, ami a gyermek testi-lelki-érzelmi-szociális, vagyis egész személyiségfejlődésének velejárója.
Ezzel a cikkel legjobb tudásom, és 35 évnyi tapasztalatom segítségével megpróbálom ezt a témát „helyre tenni”...
A gyermekek fejlődésével kapcsolatos cikksorozatomban most egy kis kitérőt teszek. Egy olyan témát veszek elő, melyre csak később akartam sort keríteni, miután a részképességfejlesztésről, és a részképességek fejlesztésének otthoni segítéséről írni szándékozott részt befejeztem.
Hogy ezt a témát előrehozom, annak oka: egy, a napokban megjelent cikk, és az abban leírtak körül kialakult vita.
Az onanizációról lesz szó. Arról, mit tegyünk, tegyünk-e valamit egyáltalán, ha 3-10 éves gyermekünk rendszeresen onanizál.
Ez, némely felfogás szerint tabu-téma, pedig nem nem kéne, hogy az legyen. Mindenről kell beszélni, ami a gyermek testi-lelki-érzelmi-szociális, vagyis egész személyiségfejlődésének velejárója.
Ezzel a cikkel legjobb tudásom, és 35 évnyi tapasztalatom segítségével megpróbálom ezt a témát „helyre tenni”.
Sok kisgyerek onanizál. Egyrészt azért, mert 4-5 éves korukban egy nagy adag nemi hormon kezd el termelődni bennünk, és különböző, véletlenül létrejött izgalmi állapotok megtapasztalása után ők maguk is igyekszenek kiváltani azt az érzést...
Ismerkednek a tesükkel, sőt egymás testével is, ez teljesen normális szakasza a fejlődésnek. Mondhatni: életkori sajátosság.
Az óvodai gyakorlatban ilyenkor az a módusz vivendi, hogy a gyermekek figyelmét eltereljük. Soha nincs emiatt se szidás, se rászólás, semmi olyan ráhatás, amivel bűntudatot ébreszthetnénk a gyermekben, hiszen a gyermek, amikor onanizál, csak egy nagyon is természetes szükségletét próbálja kielégíteni.
Ez olyannyira természetes, mint az, ha éhes, enni szeretne, ha üríteni kell, akkor ürít, ha álmos alszik, ha nagyon fáj valamije, sír, stb.
Ám, hogy a gyermek figyelmét minden más környezeti ingertől elvonva ne a saját nemisége, és az ebből adódó érzetek önmaga általi keltése, és gerjesztése kösse le, erre a figyelemelterelés a legjobb módszer. Beszélgetés kezdeményezése bármi másról, (- Nézd, ott egy szép lepke; - Képzeld el, mit láttam; - Gyere, mutatok valamit; stb.) felszólítás valamilyen közös játékra, mesekönyv, társasjáték, labda, bármi felkínálása.
A leggyakrabban elalvás előtt tapasztalható az onanizálás. Ilyenkor természetesen nem játékot ajánlunk fel. Egy egyszerű – Vedd ki a kezed a hasad alól, mert úgy nem tudsz aludni! – felszólítással, vagy anélkül, de a kezeit a takaró fölé helyezve leülünk mellé, simogatjuk a fejét, nyugtatjuk, esetleg dúdolgatunk a fülébe, vagy csak mosolyogva bíztatjuk, gyorsan csukja be a szemét, mindjárt meglátja az álmát, ami már türelmetlenül várja, hogy őt szórakoztathassa.
A kisfiúknál, a hosszabb alvás utáni, ébredés körül bekövetkező spontán erekciót a hólyag teltsége okozza. Mire a gyermek félig felébredve elbotorkál a bilig, vagy a vécéig, a jelenség rendszerint el is múlik, ezzel tehát nem is kell foglalkozni.
Ha egymást testével „játszanak”, akár az azonos, akár a külön-neműek, akkor viszont olyan természetességgel beszéljük meg a különböző testrészeiket, mintha az orrukról, és a fülükről lenne szó. Természetesen szükség van a fiú-lány különbségről árulkodó testi jegyek tudatosítására is. Pl. - Igen, neki kukija van, mert ő fiú. Neked nincs, mert te lány vagy.(Vagy fordítva a) Sőt, nézd csak, a hajatok is más, az övé fekete, a tied szőke. Az orrotok is más...stb. Az emberek nem egyformák, vannak a fiúk, és vannak a lányok, akik „másként pisilnek”, továbbá a fiúkból lesznek az apukák, a lányokból pedig az anyukák. Aztán vannak szőkék és feketék, akik abban különböznek, hogy más színű a hajuk, vannak soványak, és ducik... - és így tovább.
Mindezt a lehető legtermészetesebb hangnemben megtárgyalva.
A másik ok, ami miatt egy gyerek onanizál, a szomorúság, a szeretethiány, a magány-érzet, vagy valamilyen félelem, ilyenkor ehhez a vigaszhoz menekülnek, vagy az ujjszopáshoz. Vagyis: vagy orálisan, vagy análisan vígasztalják magukat. De az ilyen esetekben nem az a megoldás, hogy az onanizációra kell bíztatni, hanem kideríteni mi okozza a gyerek rossz lelkiállapotát, és az okot kell megszűntetni!
Ha onanizálásra bíztatnánk a gyerekeket, attól az azt kiváltó ok nem szűnne meg,
viszont :
a gyermek figyelmét minden más környezeti ingertől elvonva a saját nemisége, és az ebből adódó érzetek önmaga általi keltése, és gerjesztése kötné le,
ami:
nagymértékben hátráltatná egészséges fejlődését!
Utalva a bevezetőben említett cikkre, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy mint pedagógusnak, mint pedagógiai szakpszichológusnak, és, mint anyának, a szorongás oldására javasolt, a gyermek bármely életkorában „megejtett” onanizálás ellen minden porcikám tiltakozik! (A serdülő kort már nem számítom ide, az egy egészen más téma!)
Egy óvodásnak még nincs bűntudata attól, ha a saját nemiszervének ingerlésével
vígasztalódik, mint, ahogy nincs bűntudata az ujjszopástól sem. (Bizonyos értelemben a kettő ugyanaz. Visszavezethető a csecsemőkori orális és anális keilégülés-érzetre). Ha „okosan” kezeljük a dolgot, nem is lesz, sőt, az ujjszopás, és az onanizálás is elmarad – idővel.
Ám egy nagyobbacska gyermeknél, aki számára már természetes, hogy egyedül végzi a szükségét, (egy óvodás még segítségre szorul: popsitörlés), az összes, a nemi szerveivel kapcsolatos történés már az intimszférába húzódik vissza.
De míg a szükségének elvégzése valóban csak meghatrozott alkalmakkor, meghatározott helyen történik, a nemi késztetés bárhol, bármikor rátörhet. Ilyenkor alkalmat kreál, kohol arra, hogy egyedül maradhasson, esetleg pont olyankor, amikor valamilyen kötelessége lenne, vagy más, bármilyen okból kifolyólag „hazudni” kényszerül, hogy a kívánt tevékenységet folytathassa. És egyre többször, és többször vonul el, és egyre jobban kívül kerül mindenen, ugyanakkor bezáródik önmagába, szélsőséges esetekben szinte már semmi más nem fogja érdekelni!
Azon kívül, hogy az idegrendszerét fölöslegesen terheli a saját maga által keltett izgalommal, ennek a sürgető kényszernek eleget téve, mivel titokban műveli, óhatatlanul bűntudata keletkezik. Vagyis szorongása nemhogy oldódna, ellenkezőleg, fokozódni fog.
Nagyon fontos tudnunk, hogy bármilyen korú gyermekről legyen is szó, (serdülőkor előtt) a rendszeresen onanizáló gyermek bajban van. Mint már említettem is, ez a baj lehet: szomorúság, szeretethiány, magány-érzet, vagy valamilyen félelem. A felnőttek (óvónő, tanítónő, de elsősorban a szülők) feladata az ok kiderítése, és megszűntetése. Ebben segítséget adhat egymásnak valamennyi, a gyermekkel foglalkozó felnőtt (óvónő, tanítónő, szülők, gyermekorvos, esetleg egy gyermekpszichológus). Ha a kiváltó ok a család életében található (rossz szociális körülmények, italozó szülők, testvérféltékenység, válás, új házasság stb.), akkor a segítséget a gyermek számára a családon belül kell megadni, amennyiben erre a család alakalmas. Ha sajnos nem, akkor a családsegítő központok, Gyám-hatóság, vagy bármely más, szociális intézmény segítségét kell igénybe venni.
Akár hogy is, semmiképpen nem az onanizálásra való bíztatás a megoldás, hanem az ezt kiváltó okokat kell megszűntetni.
(Folyt köv: Gyermekkori félelmek, szorongások)
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A gyermekkori onanizálásról" | Belépés/Regisztráció | 19 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 22, hétfő, 05:41:39
(Adatok | Üzenet küldése) | | Akárhogy is akarják a kiváltó okokat megszüntetni,az onanizálásról senkit sem lehet leszoktatni.Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált.Nem kell észrevenni,rá kell hagyni az egyénre,akár 1 éves akár 100.Szerintem ez a helyes viselkedés.Az igaz,hogy legtöbbször valami feldolgozatlan lelki problémára hívja fel a figyelemet.Azt igyekezni kell megoldani,de az onaninázálást tiltani,elrettententeni(gericsorvadást kapsz tőle stb)óriási hiba.A teremtő jól kitalálta ezt a dolgot. |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 22, hétfő, 10:43:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szerettem volna tőled kérdezni valamit már az előző irásaidnál is (közben most jelezném, hogy olvastam őket, és nagyon-nagyon tetszettek), szóval a kérdés: találkoztam egy kisfiúval (5 éves volt), aki nem engedte, hogy megöleljék. Az anyjának sem. Az anya szerint csecsemőkorában sem szerette, mondhatni: soha. A gyerek egyébként érdeklődő, talán kicsit láthatóan hiányolja a foglalkozást, de nyitott, kedves kis kölyök. Mennyire normális dolog ez, és mi okozhatja? |
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 19:37:33
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Fátyol!
Örülök, hogy olvasod a cikkeimet.
Az általad említett 5 éves kisfiúról látatlanban semmit sem tudok mondani.
A tünet így önmagában nem mond semmit.
Az autista, vagy autisztikus (aki nem teljesen autista, de produkál az autizmusra jellemző tüneteket) gyermekek nemigen tűrik a testi konaktus semmilyen formáját. Ellökik az ölelő karokat, "letörlik" a rájuk erőltetett puszikat, viszont ez így önmagában még nem jelent autizmust.
Ha a kisfiú egyébként az átlagos módon kommunikál, és képes alkalmazkodni, akkor valószínűleg egész egyszerűen csak az alaptermészetével ellenkezik az érintés. Ez önmagában még nem kóros, csak furcsa. Igaz, hgy ez a szülőkre nem szokott igaz lenni, legalább 1 valakit a közvetlen környezetéből magához enged az ilyen természetű gyermek is.
Ha érdekel bővebben, adj egy e-mail címet nekem priviben, és nagyon szívesen leírom az autizmus, vagy más egyéb viselkedési, vagy szociális fejlődési rendellenesség tüneteit. |
]
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Gyongyi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 11:35:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Kedves Atlantiszi!:)))
Nagyon örültem, hogy ismét újabb cikkeddel talákoztam itt. Annak meg különösen, hogy az ilyen un. "tabu témák"-ról is írsz. Szükséges, mert a szülők erről általában nem mernek sehol beszélni, pedig van, aki érzi, hogy baj van, csak éppen nem mer kihez fordulni, nem meri kiadni ezeket a legbelső dolgokat. És ha ilyenkor nem talál rá a megfelelő szakirodalomra, akkor bizony nagyon magára marad a problémával.
Azért is örültem, mert ez már konkrétan nekem sem szakterületem, bár igyekszem minden kezembe kerülő gyermekpszichológiát elolvasni, és annak idején pszichológiai tanulmányaink során beszéltünk sokat róla. Mégis jó ezeket egy szakember szájából újra és újra hallani. Esetleg kiegészítésekkel, néhol más megközelítéssel, mint ahogy most Tőled is hallottam. Pedig mi a gyermekpszichológiát oktató tanárnőnkért rajongtunk, és minden szavát ittuk. Most Te ennek ellenére egy újfajta megvilágításba is helyezted számomra a dolgokat.
Ezért egy nagy-nagy köszönettel tartozom.
Csak remélni tudom, hogy a cikksorozatodnak még sokáig nem lesz vége, és nagyon sok "lementendő anyaggal" szolgálsz továbbra is nekem/nekünk. Ezek számomra értékes dokumentumok. Kérlek, még ne hagyd abba ebben a témában a publikálást nagyon sokáig...;)))
Sok-sok szeretettel:
Gyöngyi
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 21:56:31
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Kedves Gyöngyi!
Köszönöm, hogy változatlanul kitűnteted a cikkeimet "szakmai" és nemcsak szakmai érdeklődéseddel!
Természetesen folytatom a sorozatot. |
]
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 19:29:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | „Akárhogy is akarják a kiváltó okokat megszüntetni,az onanizálásról senkit sem lehet leszoktatni.Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált.Nem kell észrevenni,rá kell hagyni az egyénre,akár 1 éves akár 100.Szerintem ez a helyes viselkedés.Az igaz,hogy legtöbbször valami feldolgozatlan lelki problémára hívja fel a figyelemet.Azt igyekezni kell megoldani,de az onaninázálást tiltani,elrettententeni(gericsorvadást kapsz tőle stb)óriási hiba.A teremtő jól kitalálta ezt a dolgot.”
Kedves Bogi, nem értek egyet veled.
1. „az onaninázálást tiltani, elrettententeni (gericsorvadást kapsz tőle stb) óriási hiba.”
Nem tiltásról, és nem elrettentésről írtam, sőt!!!
Ezt írtam, megismétlem:
Soha nincs emiatt se szidás, se rászólás, semmi olyan, amivel bűntudatot ébreszthetnénk a gyermekben, hiszen, csak egy nagyon is természetes szükségletét próbálja kielégíteni.
2. „Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált”
Ez nagyon nem igaz a serdületlen
gyermekekre!
Mert: mi is az onanizálás? Saját magunkban saját magunk által keltett nemi izgalmi állapot létrehozása. Végeredmény nélkül. Végeredménye a kielégülés lenne, ami valóban feszültségoldó. Erre azonban csak egy, már biológiailag érett egyén képes. És akkor már nem is onanizálásnak, hanem önkielégítésnek hívjuk.
Vagyis: az önkielégítés oldja a feszültséget, ugyanúgy, mint egy sikeres nemi aktus.
Ha a kielégülés nem következik be, a feszültség csak tovább nő, mivel a nemi izgalmi állapot nem jut el a végkifejletig. Nincs „katarzis”!
Az onanizáló serdületlen biológiailag éretlen, tehát alkalmatlan a kielégülésre. Én legalábbis még nem láttam ejakuáló óvodást!
Vagyis: a kielégülés nem következik be, ugyanúgy nem, mint egy rosszul sikerült, vagy félbemaradt nemi aktus esetében. A feszültség marad, sőt tovább növekszik. Arról nem is beszélve, hogy a kiváltó ok
A hozzászólás folytatása... |
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Augusztus 22, hétfő, 20:33:05
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon érdekes, amit írtál, Atlantiszi. Azt például nem tudtam, hogy a kisgyerekek nem jutnak el az ejakulációhoz. Érdekes, hogy akkor mégis mi készteti őket az onanizálásra, hiszen az izgalmi állapot korántsem olyan jó, mint maga az orgazmus. Vagyis akkor az orgazmust nem ismerik?
És mi a helyzet a lányokkal??? Az ő esetükben mennyire gyakori, hogy felfedezik a testüket. Az ő orgazmus készségük felől semmi kétség. Esetleg velük kapcsolatosan is vannak a fentiekhez hasonló tapasztalataid?
|
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 22:08:33
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon érdekes, amit írtál, Atlantiszi. Azt például nem tudtam, hogy a kisgyerekek nem jutnak el az ejakulációhoz. Érdekes, hogy akkor mégis mi készteti őket az onanizálásra, hiszen az izgalmi állapot korántsem olyan jó, mint maga az orgazmus. Vagyis akkor az orgazmust nem ismerik?
A serdületlen gyermekek nem ismerik az orgazmust. Azt, hogy mi készteti őket, a cikkben leírtam: a nemi ösztön ébredezése, a nemi hormonok termelődésének beindulása, a véletlenül létrejött izgalmi állapot akaratlagos felidézése, a kíváncsiság, az érdekes új érzés újbóli megtapasztalásának a vágya... a nemi ösztön még csak ébredezik, és ösztönszinten kielégülésre törekszik, de erre a kiskorú biológiailag még alkalmatlan, de a késztetés már működik.
Ám nemcsak biológiailag alkalmatlan egy kisgyerek a kielégülésre, hanem az idegrendszere sem elég fejlett még ehhez. Ezért is meríti ki, és fárasztja le a gyerkeket az onanizálás.
És itt van a másik kérdésedre is rögtön a válasz:
És mi a helyzet a lányokkal??? Az ő esetükben mennyire gyakori, hogy felfedezik a testüket. Az ő orgazmus készségük felől semmi kétség. Esetleg velük kapcsolatosan is vannak a fentiekhez hasonló tapasztalataid?
A lányoknál az orgazmus nem jár olyan látványos eredménnyel, mint a fiúknál, ezért kevésbé ellenőrizhető, de ugyanúgy nem következik be, mint ahogy a kisfiúknál sem. Biológiailag sem érettek, és az idegrendszerük fejletlensége is gátolja az orgazmus létrejöttét. Ha esetleg nem olvastad a részképességfejlesztésről szóló eddig itt megjelent 2 cikkemet, akkor, ha lesz időd, és érdekel, olvasd el, mert abban a két cikkben nagyon sok oldalról megközelítve beszélek az óvodákorúak idegrendszerének fejlődéséről. Ott ugyan nincs szó az orgazmuskészségről, de arról igen, hogy mennyire fejletlen még ebben a korban a kicsik idegrendszere.
Ha van további kérdésed, szívesen válaszolok bővebben is.
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm az érdeklődésedet is!
|
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Augusztus 23, kedd, 19:29:15
(Adatok | Üzenet küldése) | A kisfiúkkal nem tudom mi a helyzet, de nem érzem azt, hogy tudományos kutatáson múlna a megállapításod, hiszen a takaró alá nem nézel be. Mi van, ha egynémely kisfiú mégi képes az ejakulációra?
Abban nem értek egyet, hogy az idegrendszerük nem eléggé fejlett, legfeljebb nincsenek bejáratódva az idegpályák. Orvosi szakvéleményt szívesen olvasnék a témáról, bár még az sem bizonyít semmit.
Ami pedig a kislányokat illeti, hát abban egészen biztosan nincs igazad. Én kisiskolás koromban (6-7 év) véletlenül átéltem az orgamust, bár nem tudtam mi az, csak azt, hogy egy nagyon jó, bizsergető érzés. És mivel tetszett ez az érzés, azontúl tudatosan előidéztem magamnak. Tehát szó sincs a képesség hiányáról, vagy fejletlen idegrendszerről. |
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Augusztus 23, kedd, 19:53:51
(Adatok | Üzenet küldése) http://https://hetbogre.blogspot.com/ | | Audrey, orvos nem vagyok ugyan, de e témában orvosi szakvélemény sem szükséges... Mintha a fiúk esetében az ejakuláció fogalmát összetévesztenéd az orgazmus fogalmával... A kisfiúk mindaddig, míg ezt biológiai érettségük lehetővé nem teszi, nem képesek ejakulációra (ondósejtek és ondófolyadék kilövellése a nemi izgalmi állapot csúcspontján). Ehhez a kamaszkor hormonális változásai szükségesek, és nem kell a paplan alá nézni, hisz ez biológiai tény. Mint ahogy az is, hogy a kellő fejlettséget (idegrendszer, hormonrendszer) a kamaszkorban érik el. Addig csak az orgazmushoz hasonló, azt megközelítő izgalomról, kellemes érzésről beszélhetünk. No, ennyit a fiúkról. Szakvélemény helyett írta, s üdvözöl: Stevew. |
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 23, kedd, 23:25:55
(Adatok | Üzenet küldése) | "A kisfiúkkal nem tudom mi a helyzet, de nem érzem azt, hogy tudományos kutatáson múlna a megállapításod, hiszen a takaró alá nem nézel be. Mi van, ha egynémely kisfiú mégi képes az ejakulációra?
Abban nem értek egyet, hogy az idegrendszerük nem eléggé fejlett, legfeljebb nincsenek bejáratódva az idegpályák. Orvosi szakvéleményt szívesen olvasnék a témáról, bár még az sem bizonyít semmit."
Kedves Audry,
Nem tudom, milyen ismeretekkel, és milyen előképzettséggel rendelkezel ebben a témában, de gyanítom, semmilyennel, különben nem kérdőjeleznél meg tényeket.
Az idegrendszer fejletlensége és a biológiai éretlenség nem az én magánvéleményem, hanem tény. Szíves figyelmedbe ajánlom az ezzel kapcsolatos szakirodalmat, (egyetemi jegyzeteket, tankönyveket, stb.)valamint azokat a tanulmányokat, amiket én elvégeztem, és azt a 35 évnyi tapasztalatot, ami szintén mögöttem áll. Ha mindennek birtokában lennél, akkor feltehetőleg nem vonnád kétségbe, amiket leítram, mert amiket leírtam, azok tények.
"Ami pedig a kislányokat illeti, hát abban egészen biztosan nincs igazad. Én kisiskolás koromban (6-7 év) véletlenül átéltem az orgamust, bár nem tudtam mi az, csak azt, hogy egy nagyon jó, bizsergető érzés. És mivel tetszett ez az érzés, azontúl tudatosan előidéztem magamnak. Tehát szó sincs a képesség hiányáról, vagy fejletlen idegrendszerről."
Az előbbiek, miket fentebb írtam, a lányokra is vonatkoznak. Ugyanis a lányok is ugyanúgy fejlődnek biológiailag is, mint a fiúk, és az idegrendszerük sem működik, és fejlődik másként, mint a fiúknak. Ezek szintén tények.
Amit kiskorodban átéltél, az csak egy kellemes izgalmi állapot volt. Biztosan hallottál már arról is, hogy nagyon sok felnőtt, ráadásul párkapcsolatban élő nő sem éli át az orgazmust. Mégha gyermeket szül, akkor sem biztos, ugyanis a kettő között nincs összefüggés. Vannak olyan nők is, akik csak a sokadik partnerükkel jutnak el az orgazmusig, (és akkor döbbennek rá, hogy eddig ezt még nem élték át, bá
A hozzászólás folytatása... |
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Augusztus 24, szerda, 07:53:34
(Adatok | Üzenet küldése) | | Olvastam a cikket is, és bocsánat, hogy ide szúrom be az észrevételemet. A lányok egészen biztos, hogy képesek kislánykorukban az orgazmusra. Audreyval értek egyet. Én sem mást éreztem. Ma már tudom. Akkor nem tudtam mit érzek, de az volt. Mi az oviban játszottunk ilyent egy kisfiúval, és abban az időben sokáig volt lelkiismeret furdalásunk is emiatt, mert annyira meglepődtünk. Állítólag neki is jó volt.:)))) |
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 24, szerda, 14:50:12
(Adatok | Üzenet küldése) | Hát, lányok, asszonyok, Kedves Audry és Angyali, ehhez akkor sem tudok mást hozzátenni, mint amit eddig elmondtam. Ismétlem, nem az én magánvéleményem, ezt én így tanultam. Az egyetemen. Az ELTÉN. Ott, és akkor, amikor az idegrendszer fejlődését és működését tanultam. Nem én találtam ki!
És ellenkező példával sem találkoztam még.
Nagyon sajnálom, de nem mondhatok igent egy olyan dologra, amiről azt tanultam, hogy nem lehetséges. Sőt, nemcsak azt, hanem azt is, hogy miért nem!
És ismétlem, 35 éve vagyok kisgyerekek között, és soha nem tapasztaltam még kislánynál sem, hogy onanizálása valamifeél megkönnyebbüléssel ért volna véget. A kislányok szülei sem számoltak be ilyen eseményről. És eddig még felnőttől sem hallottam, hogy gyerekkorában IGAZI orgazmust élt volna át. Az a szakirodalom, amit én egyetemi tanulmányim alatt megismertem, szintén nem tesz említést olyan esetről, amikor egy felnőtt, gyerekkori élményeiről azt állította volna, amit TI.
Ennyit erről.
Minden törvényszerűség és szabály alól lehetnek, sőt vannak kivételek, amik, mint jól tudjuk, erősítik a szabályt.
Ha TI azt mondjátok, az, amit 5-6-7-8 éves korotokban tapasztaltatok, az az igazi volt, hát akkor TI vagytok azok a bizonyos kivételek, akik erősítik a szabályt! :))))) |
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Augusztus 25, csütörtök, 07:23:06
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Atlantiszi,
Nagyon egyetértek veled. És isten őrizz, hogy vitatkozzam a tudomány dolgaival. Még az is lehet, hogy én a balga csak hittem és hiszem amit hiszek? :)))) Nos most aztán fel adtad nekem a kérdést:)))) .....
Szeretettel Angyaligirl |
]
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 26, péntek, 10:21:32
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Kedves Angyali!
Hja, az élet nagy kérdései... :))))
Egyébként, ne búsulj, tényleg minden alól lehetnek kivételek! Lehet, hogy "korán érő" típus vagy...:DDD!!
(Még akkor is, ha a "magas tudományok" szerint ez lehetetlen...!:))))
Szeretettel: Atlantiszi |
]
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- papaya Ideje: Augusztus 23, kedd, 12:34:01
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Atlantiszi
Nagyon színvonalas írások,és a napi dolgokról szólnak.
Nagyon jó ,hogy kapcsolódnak az írások egymáshoz.
Mikor a végéhez érsz akkor fog összeállni a dolog egy egész egységgé.
Ha nem bánod elmenteném a mostani és az előző téma írásait.
Gratulálok ,és további jó munkát kívánok.
Laci
|
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Micike22 Ideje: Szeptember 14, péntek, 14:19:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Sziasztok! Van egy 1 eves és 9 honapos kisfiam aki lassan fel éve ugy vettem észre onanizal. Lefekvés elott vagy van néha hogy utan is le fekudve súrolja magát a földhöz. Látszólag nagyon elvan egyedül. Nem tudom mi tevő legyek, mert egyszer a dokineni látta és azt mondta hogy szoktassam le a gyereket mielőbb mert az oviban majd kinevetik, kikozositik. Mi a véleményetek, mi tevő legyek? Ez normális ebben a korban? Valakinek hasonló tapasztalatai voltak fiu gyermekével kapcsolatosan? Köszönöm! És nagyon várok hozzászólásokat! |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Zozy Ideje: November 07, szombat, 20:51:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Üdv!
Nos a cikket végigolvasva arra jutottam hogy a szakembernek IGAZA van!
Mivel én "sajnos" bentlakásos intézetben nevelkedtem, van némi tapasztalatom arról, hogy képesek e a gyerekkorúak (Értsd 10-11 éven alluliak) az orgazmusra.
Én az intézetben töltött idő alatt nem láttam ilyent! Pedig az ilyen intézményekben elég durva dolgok folynak már 2.-3. Osztályos gyerekek között is! B....lásnak nevezik konkrétan, tehát teljes szexuális kontaktok is voltak. Ennek ellenére abban a korban senki nem jutott el bizsergésen túl SEHOVA sem! Maximum a nevelői szobába, ahol megszégyenítés, rosszabb eseten erőspaprikás leszoktatásban volt része.
Mikor 6. Osztályosok voltunk az volt részlegünkön a szenzáció, hogy az egyik koraérett visszabukott 13 éves gyereknek a kezével sikerült. Komolyan körbeálta mindenki és kérdezgették hogy mit érez, mert senki nem tudta mi az amit kéne érezni.
Magam is 7. Osztályos lehettem, mikor már tudtam mi az orgazmus, de nekem is jól meg kellett izzadni, mire sikerült elérni és utána is sokszor volt olyan hogy nem ment a dolog. És még az osztálytársak előtt voltam én is, mivel voltak sokan, akik még 8. Osztály fele élték csak meg, sőt olyat is tudok, aki csak szakmunkásban 9. Osztályban 15 éves korában.
Szóval nem olyan egyszerü eljutni a "csúcsig" gyerekként! |
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- potesz9 (kohutbrigitta@freemail.hu) Ideje: Március 18, vasárnap, 10:32:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Üdv!
Nagyon örülök a cikknek! Jelenleg 3 kislány anyukája vagyok és a középső gyermekeknél van ilyen problémánk! Ő most ami tatuszban van nyelvi és beszédzavar miatt, óvónők, pszichológus és mi szülők is egyetértünk abban hogy a nem beszeles a kiváltó ok nálunk! 2017 december óta jelentkezett napi szinten az oviba, azóta otthon is és mintha egyre rosszabb lenne,hiába próbálunk ki különböző praktikát.
Hogyan tudnám mfertettni egy nem beszélő és nem értő gyerekkel hogy nem baj az amit csinál csak ne mások előtt,mert ugye figyelnem kell a megszégyenítő se is...tanácstalan vagyok nagyon.
Szeptembertől logi oviba fog járni,jelenleg is heti 4 alkalommal vesz részt a fejlesztéseken és nagyon ügyesen fejlődik,de az onanizalassal nem.jutunl semmerre.
Köszönöm ha valaszol!
|
]
|
|
|
|
|
|
