| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Polonius monológja - gondolataim az etikáról |
|
mango
 |
Az emberek akkor kezdik átértékelni
értékeiket, amikor szembesülnek
azzal, hogy mennyire hiábavaló volt
buzgólkodásuk jó része.
|
Még kisgyermekkorban Édesapám véste az eszembe, aki, - vasárnapi apuka lévén, - azt a kevés időt, amit együtt töltöttünk, nem a szigorúan vett gyermeknevelésre fordította, de minden mondata, tette példaértékű volt számomra. Ezt persze, akkor még nem tudtam… Ma már értem, miért olvasott olyan sok Tóth Árpádot, Kosztolányit, Shakespeare-t azokon a régi, napsütötte, vagy éppen szeles, hideg gyermekkori vasárnapokon. A példa sokkal többet ér, mint száz előírás. Még alig voltam 5-6 éves, Aucasin és Nicolette széphistóriáján ámultam, Jacopone da Todi, (1230 körül -1306) olasz költő, az „édes új stílus” egyik előfutára jóvoltából. Akkor nem tudtam, - ma már rég igen, hogy az ő versei ostorozták a középkorvégi társadalmat, és a vallást, mint egyéni élményt közvetítik még ma is. A ferences líra egyik nagy alakja, „Isten bolondja”, ahogy sírfelirata jelzi, az utca énekes és bohóc jokulátora. Legértékesebb művei a flagellánsok önsanyargató meneteiben énekelt laudák, dicséretek mintájára szerzett költemények. Ezek többnyire a liturgikus drámák párbeszédes, drámai formáját követik. Leghíresebb latin költeménye a Stabat mater, a latin himnuszköltészet egyik legszebb alkotása. Mindezt akkor még nem tudtam: de ez nem vesz el semmit annak értékéből, - amit kaptam…. A Stabat mater dolorosa-val sokkal később találkoztam. De erről talán máskor.
A széphistória elbűvölt… Hát hogyne bűvölt volna…? Amiben az ifjú gróf megszökteti a csodaszép lányt…?! Ami így szól…?!
„Aucasin és Nicolette története:
Látja a lány és ezen
örvend, mint még sohasem,
nosza, víg ugrást teszen,
s mikor belép Aucasin,
nyomban karja közt terem,
csókolja édesdeden,
szemét, száját tüzesen.
Fut az éj, s más reggelen
Nicolette-tel rendesen
oltárhoz megy Aucasin,
és a lány grófné leszen.
Aztán hosszú éveken
éltek vígan, édesen,
nem ért több gyászt Aucasin
s véle Nicolette-je sem,
búcsút mond hát énekem,
S nincsen több szavam.”
Ez a 13.századbeli történet olyan volt, mint egy mese…Az is. Sőt, Édesapám egyfajta „dramaturgiát” is készített hozzá, még szinte látom, ahogy átéléssel előadja a históriát…És Tóth Árpád ismét, aki végigkíséri életemet, - a fordítás az ő remekműve. Hányszor olvasta ezt el nekem Édesapa hideg téli délutánonként, amikor a legkedvesebb süteményem rágcsálása közben (azóta sem ettem olyan utolérhetetlen „habostortát” amit Nagymama tálalt ezeken a vasárnapokon…) a szoba kedvenc sarkában, egy nagy, zöld bársonyfotelba gömbölyödve hallgattam őt. De a nyarat is megszépítette Aucasin és Nicolette szép története, ami egy pici lány számára olyan, mint a Hamupipőke és a királyfi regéje… - kint tombolt a 30 Celsius fok, mi bent a kellemes, spaléttal kizárt forróság hűvös szobájában a kiadós játék vagy a kerti csapnál történt fürdőzés után, rengeteg sárgabarack-mag feltörése és elmajszolása után (de szerettem!), boldog fáradtságban kimerülve olvasgattunk. Illetve Édesapa olvasott. Mindent megjegyeztem. Valamiért tudtam, hogy ez nekem nagyon fontos. Kell nekem. És ő fáradhatatlan volt e téren. Amit nem értettem, türelmesen magyarázta el, úgy, hogy egy kicsi gyerek is megértse, és még élvezze is. Máig nem tudom, hogyan csinálta. Hiába kérdezném ma is erről: csak mosolyog, és megsimítja a fejem…Pedig már ennek több mint 40 éve…Ő is, én is emlékszünk mindenre.
No és Polonius…Shakespeare sosem maradt ki…Vagy csak nagyon ritkán….Esetleg a diavetítés, a Bambi vagy Hüvelyk Matyi szoríthatta ki. De a királydrámák, szökések, cselszövések, jó és rossz emberek, erkölcsösség, morál, tiszta lelkiismeret: mindig szóba került. Úgy bánt velem, mint egy felnőttel. Sosem gügyögött. Érthetően, világosan, de egy gyerek adott értelmi szintjén, szabatosan és kristálytisztán mesélt, mesélt. Ma már tudom: tanított. Akkor még azt hittem, csak mesél… Dehogy. Az csak a szép, színes selyempapír volt, abba csomagolta mondandóját, amit úgy érzett, át kell adnia. Azt tanította, hogy az egyetlen dolog, ami nem a többségi elv alapján működik, az a saját lelkiismeretünk. Ehhez nagyon ragaszkodott, több oldalról is megvilágította nekem, a már 8-9 éves lánykának, hogy jól megértsem. Ez persze nem hangzott ennyire „félelmetesen érthetetlennek” egy kislány számára, csak a mesét hallgattam szájtátva…De bizonyos értékrend örökre belém kódolódott. Ma is viselem büszkén mindazt, ami tőle plántálódott a génjembe. Így esett, hogy Polonius monológjának egyes részeit már 9 évesen tudtam.
„Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra
éj,
Következik, hogy ál máshoz
se léssz.”
Ma is dirigens elve életemnek. Később rájöttem, a Biblia egyetlen mondatba sűríti mindazt, amit az etikus viselkedésről tudnunk kell: „Ne tedd másokkal, amit nem szeretnél, ha mások tennének teveled!”
Tudom, ha hajlandó lennék csalni, eredményesebb lennék az életben. De az akkor már nem ugyanaz lenne…Ha azzal a gondolattal játszom el, hogy az élet értelmét csakis egy meghatározott feladat elvégzésében jelöljük meg, akkor e feladat teljesítése erkölcsi kötelességgé válik: a franciaversenyt meg kell nyerni a gimiben, a szenzációt elsőként kell az újságok első oldalán vastag szalagcímben tudtul adni, hasznot, profitot kell termelni. De mindannyian jól tudjuk: a halálos ágyán senki sem azt mondja, hogy „Bárcsak több időt töltöttem volna az egyetem könyvtárában, a szerkesztőségben, vagy a hivatalban.” Az emberek akkor kezdik átértékelni értékeiket, amikor szembesülnek azzal, hogy mennyire hiábavaló volt buzgólkodásuk jó része. A dolog lényege szerint a jó lelkiismeret a legjobb párna. Nem győzök hálálkodni a sorsnak, hogy én remekül alszom. Gyanítom, a szüleim hathatós munkálkodása nélkül ez nem így lenne.
Egyszer azt olvastam valahol: „ Az engedelmesség nevében több bűnt követtek el, mint a lázadáséban.” Én ezt nagyon nagy dolognak tartom, még akkor is, ha én, mint az unalomig jámbor és vitát-kerülő ember, - ezt nem gyakoroltam talán soha. De tisztelem, becsülöm azt az embert, aki harcosan ki tud állni elvei mellett akkor is, ha ezzel örökké betöri a fejét. Hiába. Újra kezdi…És nem adja fel. Nem és nem. Talán irigylem is az ilyen embereket: mert én nem vagyok ilyen lázadóan hős típus. Én csak azt tudom, hogy aki engedelmeskedik, az szinte mindig különb, mint aki parancsol. Ez a „szentencia” közelebb áll hozzám…Én eszerint vagyok boldog, ha boldognak mondhatom magam.
És újra: „Ne tedd másokkal, amit nem szeretnél, ha tennének teveled!”
Ehhez már csak egy apró, de annál fontosabb adalék: nem mindegy, - egyáltalán nem mindegy, hogy milyen célt tűzünk zászlórudunk lobogójául, fennen hirdetni álláspontunkat.
Ebben áll a nagy titok. Nem kis feladat, de Renoir óta tudjuk, hogy „egyenes vonalat nem ismer a természet.” De hiszen azt is tudjuk, hogy az emberiség is, ha a silányához lenne kénytelen igazítani nevelkedését és neveltetését, legjobb izmai elsorvadván, végül is megrekedne holtpontjain.
Ezt pedig bizton állítom, senki sem akarhatja jó és tiszta szívvel.
Végezetül pedig remélem, megbocsáttatik e hűvös, szeptember végi vasárnap délután előtolakodott gondolataim barokkos „tévelygése”, barangolása, amelyeket fentebb „papírra” vetettem.
|
Ideje: Szeptember 18, vasárnap, 21:23:03 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Polonius monológja - gondolataim az etikáról" | Belépés/Regisztráció | 23 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- edami Ideje: Szeptember 18, vasárnap, 21:56:03
(Adatok | Üzenet küldése) | Erdekes megkozelites meg akkor is ha az elet meg ennel is bonyolultabb.
szeretettel
edami |
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 18, vasárnap, 22:50:33
(Adatok | Üzenet küldése) | A bonyolultságát illetően igazad lehet, - a megközelítés pedig ÉN VAGYOK.
Köszönöm,hogy itt olvastál.
szeretettel
mango |
]
|
|
|
|
|
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 19, hétfő, 04:41:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tulajdonképpen az ember kisérletező tipus.Mindenben az újat,izgalmasat keresi,s kipróbálja meddig feszitheti a húrt.Ha,csak egyszerűen,szürkén,a biblia ,az erkölcs,etika szabaályai szerint élünk,akkor mintegy inkubátorba zárjuk magunkat.Be kell engedni kis szubjetumunkba a külvilágot minden jó és rosz áramlatával.Elébe kell menni a kihívásoknak és úgy alkotni,hogy lelkünk katedrálisa is épüljön,és másoknak is hasznára legyünk cselekdeteinkkel.Önkontroll van,de olykor a célszerűség miatt kikapcsolja az ember egy időre.Ebben a farkastörvényű világban mangó csak harcedzett lélekkel lehet elkerülni a megőrülést. |
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 19, hétfő, 09:46:18
(Adatok | Üzenet küldése) | Nos, akkor én ettől eltérek,Bogi...ERŐSEN.
Én nem feszítgetem a húrt, - a pattanástól jobban félek, mint amennyi "örömöt" (?) adna a "kísérletezgetés". Mint írtam, béketűrő, jámbor fehércseléd vagyok, aki a járt utat...Ismered a folytatást. És az önkontroll felíratú gombom MINDIG be van kapcsolva. :)
Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy aki MÁS, mint én, ne tudnám elfogadni, sőt tisztelni, becsülni a "kísérletezgetéséért", a "húr-feszítéséért"...
Csak ez tőlem fényévekre távol áll.
Köszönöm, hogy itt jártál,Bogi.
szeretettel
mango |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 19, hétfő, 10:32:56
(Adatok | Üzenet küldése) | | Biztonságot ad a normák által szabott keretek közt alkotni. De,ne feledd akik nagyot alkottak,azok mindig kilógtak a sorból.Nem érdekelnek a sztereotipiák,a finnyás megjegyzések,amik egyes részéről éritik műveimet. Én tudom,hogy amit kimondok sokakban benszorul a félelem,a mindenkinek megakarás miatt.Fütyülök rá. SXzórakoztani,szembesíteni és élményt nyujtani akarok. Aki ezt nem birja elviselni,az nem kattint rám. Ettől függetlenül Tiszteletben tartom a te etikai és morális normádat is. Szertettel:Bogi. |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 19, hétfő, 11:48:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | ...és így van ez jól Bogi :)) |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 19, hétfő, 12:29:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | OK |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 19, hétfő, 17:16:20
(Adatok | Üzenet küldése) | :)))
No...Akkor ezt szépen meg is beszéltük,Bogikám :) |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Szeptember 19, hétfő, 13:41:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Felőlem azt teszel, amit akarsz, de kérlek, ne agitálj, és ne próbálj másokat erkölcstelenül szabados életvitelre csábítani. Pláne itt a Fullextrán!Mert akkor lépnem kell! |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 19, hétfő, 14:54:47
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ki agitál itt? Látom már megint ellenségeskedel.Én senkit nem agitálok,mert zárt hszt-ben a mangóval polemizálok.Egy ilyen termékeny és sokoldalú irót ne sértegess ,és főleg ne fenyegess! Visszautasitom,mi vagy te erénycsősz,vagy moderátor.Vélemény szabadság van vagy mi a fene. Vagy lázitásnak veszed a főszerkesztőnek tett baráti hsz-emet.Mit akarsz,ki akarsz tiltatni. Útálom,ha fenyegetnek. Bogumil. Én csak irok,de az jobb lesz,ah nem mondok véleményt? és, ha másokat ellenem bojkottra szólitasz,akkor én is elmenjek a laptól mint a maurice? Ezt akarod? |
]
|
|
|
|
|
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- szkallas Ideje: Szeptember 19, hétfő, 15:02:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mango!... nem szollitalak meg, mint "Kedves!" mert Altalad tudott, ismert - irasaid hatasa erdeklodesemet keltette, nem szemelyes udvariassag hianya, csupan ertehetelensegem taplalta mondanivalom bevezetesenek jele, hogy ne rohanjak ajtostul a hazba!
Szamomra, Te "challenge" - kihivas vagy!... nem, ne gondoldd, hogy barmi imas, mint allando, visszatero spontan erdeklodo kihivas osztokeli gondolatom (kulonosen azota, hogy szemelyes talakozasunkkor megismertelek!.. azota egyre jobban izgat a dolog, hogyan lehet, egy bajos atlagon feleuli csinos, szeep megjelenesu - nem sorolom... nem aradozni akarok Rolad de melle kell tenem, irodalmi elmelyultseged messze kimagaslo! .. nem megyek tovabb, az itt elotuno "Polonius monologja..." egyik bizonyitek! a mai idok fiatalja irasakent nem olvastam ilyet, hogy valaki Aucasin es Nicolette tortenetebol idez!...
es azt hiszem, a " Latja a Lany..." -kent latod Te is!.. de felsz, a "belep Aucasin " eletedbe-tol!
... bizonyara, van okod ( hiszen mindnnyian rejtunk valamit, akarva, akaratlan!) s e felol kerdezni nincs jogom!... azonban elmondani merem, hivatkozva "Renoir ota tudjuk, hogy egyenes vonalat nem ismer a termeszet" - altalam velten ez csupan reszben igaz!-ra : NE TUZDD ezt zaszlorudad lobogojaul - ha kerhetem!... elteerit boldogsagod lehetosegetol, ugy velem!...engedj annak, mit a Termeszet valojaban kovetel! leegy Nicolette.
... soraimat, a "Kedves" mangonak szantam... |
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 19, hétfő, 17:27:21
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves szakállasom, köszönöm hosszú, kimerítő, hozzászólásod, de azt hiszem, nem értettelek meg vagy én, vagy Te engem...
Nem félek én semmi ilyesmitől, szakállasom :) Nicolette-nek érzem magam, és nem hagyom, hogy a nehezen megtalált boldogságom elvesszen, ne félj... :))
És a "Kedves" mango még egyszer köszöni soraidat, - de az áradozásokkal talán kicsike túlzásokba estél, ami engem és a "megjelenésemet" illeti...A "irodalmi elmélyültségem" nem tudom, valóban kimagasló-e, - gyanítom, ez is túlzás,kedves szakállasom...Mindenesetre köszönöm szépen.
szeretettel
mango |
]
|
|
|
|
|
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- lelmik Ideje: Szeptember 19, hétfő, 17:54:07
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves "mango"!
Írásában nincs semmi olyan, mellyel - helyes értelmezés esetén - ne lehetne egyetérteni. Valóban, sok ember élete vége felé világosan vagy világosabban látja, hogy minek volt értelme, minek nem. Ám azért meg kell jegyeznem: esetleg nagyrészük jóval előbb is sejtette ezeket az "utólagos" konzekvenciákat, némelykor viszont ezeket kezdetben nem lehetett világosan látni, olykor pedig még utólag sem dönthető el egy-egy esetben, hogy mi volt a múltbeli tett igazi értelme, haszna. Ezzel csak azt akarom aláhúzni, hogy nem jó túlságosan leegyszerűsíteni bonyolult dolgokat, még ha a hűvös-hideg szeptemberi vasárnap erre is ösztökél bennünket. Egyébként a "nincs egyenes vonal a természetben" gondolat is ilyen...
Azt is többféleképpen lehetne értelmezni, jól is, rosszul is.
"Nagy" filozófusok, történelmi "nagyságok" is gyakran mondtak olyan "aranyigazságokat", amelyek megfelelő értelmezésben aranyat jelentenek, nem abban pedig - tréfásan szólva - még ezüstöt sem...
Amikor Ön is "erényről", "lelkiismeretről", "bűnökről", utóbbiak engedelmességgel és lázadással való összefüggéseiről szól /mint Ön előtt sok-sok százezren/ valójában álarcokról szól. Valódi véleményéről akkor hullik le az álarc, ha történelmi események példáin keresztül érzékelteti az erényről, lelkiismeretről, bűnökről stb. vallott konkrét véleményét. Az igenis bátorság, mint ahogy volt bátorsága a Fullextra egyik írójának a fasiszta Hamsunt dicsőíteni, nem akármilyen körítéssel, egy másiknak pedig Horthy Miklóst, hasonlóképpen. Bátorságuk elismertem, nézeteiket szégyenletesnek ítéltem, ítélem. Meg kell jegyeznem, hogy ebben a ellenkező nyíltságban a Fullextra írói, olvasói közül - egy kivételével - senki sem követett. Utóbbit nem dícséretként említem, de Önnek, ha elgondolkodik a dolgon, sok mindent megmagyarázhat.
Nem szeretném, ha ezt a hozzászólást írása kritikájának értelmezné, hiszen gondolatait nagy nevekkel tudja, tudná "illusztrálni". Ám kielégítheti-e ez azt, aki, "hiábavaló passzió
A hozzászólás folytatása... |
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 19, hétfő, 19:21:12
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Lelmik Úr,
köszönöm, hogy vette a fáradtságot és kissé száraz és erősen szubjektív eszmefuttatásomat elolvasta, sőt még a gondolatait is alája írta.
Azt gyanítom, nem teljesen egyezik a véleményünk, - ami tulajdonképpen egyáltalán nem baj, ha jobban belegondolok... Hisz ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk.Mindenki másként boldog, és másban hisz.
Ezt szabad.
Igen. Én bátorságnak érzem, és tartom azokat a zászlóvivő embereket, akik az újrakezdés meg nem szűnő erőfeszítésével, mélyről fakadó, igaz hitükért kiállni merészelnek bármikor, bárkivel.Megteheti ezt bárki.
Én sajnos nem vagyok - mint írtam, - egy harcias típus, inkább amolyan csendesen szemlélődő, én azt szoktam volt mondani: "köldöknéző"-fajta vagyok...
Ismerem, olvastam az általam igen nagyra tartott tagtársunk kiállását Hamsun mellett, - és meg kell valljam, hogy sok forrást elolvastam a norvég hírességről, akiről még ma sem egyértelmű az állásfoglalás fasiszta voltát illetően,tehát én ezzel óvatosan bánok. Mérlegelem szavaimat is, semmiképpen nem szeretnék egy csepp vitát sem generálni.
Ezért én ezen a ponton megálljt parancsolok magamnak, - a politika és a közélet ilyetén boncolgatása rémisztően kívül esik az én érdeklődési körömön: semmiféle nógatásra (rosszabb esetben provokációra, ami remélem, nem fordul elő e portálon) nem óhajtok SOHA, SEMMIKOR reagálni, és ebbéli nézeteimet nem óhajtom másokkal sem megosztani, sem hangoztatni.
Véleményem szerint ez a régebbi ügy ezen írásom alatt való megtárgyalása nem is igazán ide illik, tehát, mint fölösleges dolog görgetését elmémben: elvetem.
Az igazság keresése is magamban zajlik: nem tárom a nyilvánosság elé.Magánügyként kezelve óvom azt. Ez egyfajta védekezés, mert a vita, és a parttalan szócsata riaszt engem. Nem akarok semmibe belemenni, ahol sérülhetek, ahol megbánthatnak, ahol véget nem érő meddő harc várna rám. És hát, igen, bevallom: esendő ember vagyok, mint mindannyian, még tévedéseinkben sem tév
A hozzászólás folytatása... |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- lelmik Ideje: Szeptember 19, hétfő, 20:52:08
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves "mango"!
Köszönöm, hogy ilyen őszinte volt. Most már világosan látom, amit eddig is sejtettem, hogy gondolatmenete merőben téves, amit ne személyének szólóan vegyen, hanem, amint írtam: gondolatmenetének.
1./ Először is: ha semmit sem akar igazságként elfogadni, hanem mindent kételybe burkol /Hamsun csak egy jellegzetes példa volt, és ugyan miért ne említhetnék, az illető neve nélkül, egy nyilvánossá tett állásfoglalást, miközben Ön semmit sem közölt most Hamsun "védelmében", homályos kételyén túl?/ sajátságos "gondolatmocsárba" téved, hiszen a nyilvánvaló bűnöst és áldozatát egy szintre hozhatja "erkölcsileg" ezzel a gondolatmenettel, az ÁLLÁSFOGLALÁS elítélésével, miközben állásfoglalás nélkül termékeny vita nem is képzelhető el.
2./ A FULLEXTRÁN egyesek által sokszor oly nagy hanggal /és nevetséges logikai bukfenccel/ kisajátított magyar /és külföldi/ klasszikusok talán nem foglalkoztak társadalmi-politikai kérdésekkel, hanem "kellemes uzsonnairodalmat" valósítottak meg? /Akik az utóbbit, azokból alig-alig lettek nagy írók./ Ady Endrétől kezdve nagyon sok példát hozhatnék erre, de, azon a műveltségi szinten, amelyen Ön van, ezt aligha tagadhatja nyilvánosan.
3./ Én soha nem voltam az ellen /ez a vád csak nagyon finoman érződik válaszából, de azért, aki figyelmesen olvassa, könnyen észreveszi/, hogy ne fejthesse ki véleményét más is szabadon, akár nézetét élesen megfogalmazva, csak az ellen voltam, hogy engem személyemben bárki pocskondiázzon, valamint szavaimat - többnyire, mint ez történt, ráadásul teljesen primitíven, nevetségesen, de rosszindulatúan - kiforgassa. Önnek, ha egyetért a saját írásában most hangoztatott "lelkiismerettel", tudnia kell, hogy az igazat írom
e tekintetben.
4./ Azért viszont tisztelem Önt, hogy a Magazin szerkesztését elvállalta, valamint azért is, mert igen sokat ír. Ez kétségtelen önfeláldozás. Az igazsághoz tartozik, hogy én nem tudnék most ilyen önfeláldozó szerepet vállalni sehol az i
A hozzászólás folytatása... |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 19, hétfő, 21:17:10
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Lelkes Úr,
igazán méltányolom hogy újból kinyitotta írásomat, és a válaszomra is kíváncsi volt.Ezt megköszönöm.
Olvastam precízen, szabatosan pontokba szedett gondolatait is, de azt hiszem, több érdemi hozzáfűzésem azokhoz nincsen.
Utoljára még megköszönöm jókívánságait, és igyekszem a Magazint olvasható, élvezetes lappá tenni, idővel talán valóban nem csak "uzsonnahangulatú" társalgás fog itt kerekedni, - bár az sem megvetendő.
Hiszem, hogy napról napra mindannyian fejlődünk, hibáinkból erényt kovácsolunk, és a jótékony idő - reméljük, - bekérgesíti valamennyiünk (netán) feltört achillesi sarkait.
üdvözlettel
mango |
]
Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- Administrator (webmaster@fullextra.com) Ideje: Szeptember 19, hétfő, 22:17:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Lelkes Miklós!
Én azt hiszem, annak ellenére, -bár minden bizonnyal vannak ellenzői a döntésemnek-, hogy sokkal rosszabb lenne a helyzet (annál aminek most nem örül) ha nem döntöttem volna sehogy sem, és továbbra is én, -a dilettáns- próbálnám meg valamiféle mederben tartani a fullextra semmiből kinőtt, de eleddig csupán általam gondozott magazinját.
Talán önnek kell ezt a legjobban átéreznie, hiszen egyik szenvedő fele volt, hogy milyen is egy nyílt "fórum" igazi gazda nélkül, és talán az ott felmerült problémák azok, ami miatt ragaszkodom is a kiválasztott személyhez, és hogy legyen igazi gazda a lapnál.
Persze kisebb igazítások lesznek mostanában, így a közéleti jellegű cikkek száma valószínűleg csökkenni fog a szépirodalmi kategóriák, a könnyebb, netán szótakoztató jellegű írásokhoz képest. Majd később, talán ha beigazolódott, hogy az itt megtelepedők többsége, legalább a tűrés szintjén elviseli a másságot, (annak komplex értelmében) akkor fokozatosan visszatérhetünk akár konkrét közéleti, netán politikai jellegű cikkekhez is.
Most én a hetekben lezajlott pengeváltások miatt, kapcsán még nem tartom arra érettnek a lapunkat, hogy ezt problémamentesen levezessük, így a lap főszerkesztője a részemről tejhatalmat kapott a beküldött cikkek a fentebb megjelöltek szerinti szelektálására. Még akkor is, ha netán ez napi friss cikkek számában csökkenést fog okozni.
Kérem önt, hogy fogadja ezt el, és győzze le az esetleges előitéleteit e döntésemmel szemben, hiszen mangó ( a lap főszerkesztője) kezében lehet a legjobb kézben a magazinunk, és nem csak azért, mert ő az aki velünk szemben szakismerettel is rendelkezik ezen a téren, lévén ez a szakmája, hivatása is, hanem azért is, mert őt ide senki nem hívta. Jött magától, és már hónapok óta teszi azt, amitől a full az, ami. Egy öntevékenységi alapokon működő demokratikus és független portál, saját magazinnal, amit a tagjai által beküldött írásokból szerkesztünk.
Kedves Miklós!
Ilyen mégegy a világon nincsen, és nekem
A hozzászólás folytatása... |
]
|
|
|
|
|
Re: Polonius monológja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Szeptember 20, kedd, 11:39:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Mango, íme, néhány - csapongó - gondolat, re-akció helyett:
Vitába szállni valakivel még nem jelenti azt, hogy a vitázók hős, bátor lázadók... hiszen vita fogalma manapság sajnos a konok süketek oda-vissza kiáltozásánál többet ritkán jelent, ezért talán szerencsésnek is mondhatod magad, ha alkatilag képtelen vagy az eféle vagdalkozásra.
Az engedelmességről csak annyit, hogy annak is van határa - kinek itt, kinek ott. Úgy sejtem, a Te engedelmességed is véges, s vissza (félre-) vonulásod sem akkor történik, amikor nyilvánvaló igazságaidat esztelen, érvnek látszó, momomániás hülyeségekkel akarják porba tiporni... Azt is sejtem, hogy mielőtt (talán) visszavágnál, átállsz a másik oldalra is, hogy megvizsgáld, onnan nézve milyennek látszanak igazságaid... s ez így vagyon jól, hiszen csak így valósulhat meg az az elv, amellyel maximálisan egyetértek: amit nem tennél magadnak, ne tedd másnak sem... Jó volt ezt olvasni, jó lenne napról-napra, percről-percre szem előtt tartani...
Engem jámbor, birkatürelmű, csendes embernek tartanak, aki ha nem szól, azt is halkan teszi (megjegyzem: jól elfojtott agresszivitásom ennek következtében - békétlenebb korszakomban - "gyönyörű" allergiás és egyéb tüneteket produkált!), sok mindent el is tűrök, csak azt nem, hogy a megtestesült, elméjében, érzelmeiben gátolt, saját elfojtásaiban tudattalanul vergődő hülyeség akarja kikaparni a szemem s okádja (bocs!) rám elveknek hazudott tehetetlenségét... Kíváncsi volnék, te hogyan oldasz meg egy ilyen szituációt..?
A lázadásról: egykori középiskolám és irodalomtanárom (D. L., aki később az igazgatói székbe pártértekezletezte fel magát), irodalomórán (!) a rendszert hozsannázó dolgozatot íratott osztályunkkal. Kamaszos sallangokkal cifrázott lázadóként egy sci-fi novellával rukkoltam elő, amelyben az utókor kiássa az iskola maradványait, s jót röhögnek a dolgozat címén... Ügyemet megvitatatták, majdnem kirúgtak (!), ám mivel sorozatban hoztam nekik az irodalmi vetélkedők első dí
A hozzászólás folytatása... |
Re: Polonius monológja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 20, kedd, 12:11:42
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves stew:volt benne részem.Szaszervezeti titkárként,szóltam a csoportom érdekében,felbiztattak,aztán mikor szembesitettem velük a kihivott vezetőket,cserbenhagytak.Komolytalan,lázongó embernek állitottak be a fönökök előtt.Ennyit a másokért való kiállásról.Másokért szólok legtöbb irásomban és mégis sokan a fejemet követelik...ha meg csak úgy passzióból irott izgalmas írást teszek fel,leszólják,hogy öncélú,perverz,istentudja milyen...én eljutottam oda,nem törődök a rámszórt szidalmakkal.írok,közlök,s nem rettegek,mert tudom,hogy amit irok sokaknak tetszik,szívesen olvassák.Bogi |
]
Re: Polonius monológja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 20, kedd, 16:36:55
(Adatok | Üzenet küldése) | | Bogi, Bogi :) |
]
Re: Polonius monológja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 20, kedd, 15:14:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Stevew, örömmel olvastalak :)
Talán nem igazán sikerült kidomborítanom, de a vitázók alatt én azokat a harcos, igazságukért bármikor síkra szállókat értettem, akik előrébb viszik a világ dolgait...De én erre sem igen vagyok alkalmas...Mármint az olyan nagy jelentőségű vitákban, mint a hazafiasság, a morál, a lelkiismeret. Ahogy most ezt leírtam: riasztónak tűnik...Mintha nem lenne véleményem. Ez nem igaz. Van, csak a nagy nyilvánosság előtt, klaviatúrán vitatkozni nem szeretek...Élőszóban más.
Mert szemtől szemben ha kell, bátran megvédem én magam, - egyáltalán nem vagyok egy elveszett ember...Sőt, kicsit talán fafejű is, aki azt hiszi magáról jó ideje, hogy a világnézete már megszilárdult, és letisztult a sallangoktól: nagyon új dolog már nem történhet velem, ami meglepne.
Sokszor idézem kedvenc újságírómat: " Ötven év után az élet már megtörtént veled...ha néhány évig, évtizedig még eltart is. Tudod, miről van szó, mit várhatsz magadtól és másoktól, nagy meglepetések már nem érhetnek. Már nem éltél hiába." - így az újságíró...
Igazad van: az engedelmessségemnek is van határa, nem oldódom fel más személyiségében...Csak én a vitát messze elkerülöm, ha nem FELTÉTLEN fontos, hogy a magam (vagy szeretteim) igazát minden eszközzel (érvekkel) megvédjem egy támadás során. De ezt is csak személyes kontaktusban szeretem megtenni, az írásbeliség erre nem igazán alkalmas.Gondolom én...
Stevew, köszönöm a történetedet, a gondolataidat. Örültem nekik :)
szeretettel
mango |
]
|
|
|
|
|
Re: Polonius monológja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Szeptember 20, kedd, 16:15:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tényleg nem alszom jól, többnyire érdemes olvasni, akkor sikerül mélyen és jól aludnom. Az értékelésben sok igazság van, de minden utólag dől el. Két katona vitatkozott egy filmben, francia és angol.
- Mi a dicsőségért harcolunk, ti pedig pénzért.
- Mindenki azért, amiben hiányt szenved.
Az élet valóban nem egyszerű, de legalább színes. |
Re: Polonius monológja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 20, kedd, 16:38:26
(Adatok | Üzenet küldése) | | ...csizikém, lehet, te más miatt nem alszol jól, - de a lelkismereted patyolatfehér :)) |
]
|
|
|
|
|
|
