[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 319
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 320

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
A mobil rabjai
takira

Hogyan is bírhatnánk ki mobil nélkül...?!


Egyre fiatalabb gyerekek kezében látni már mobiltelefont. Sok szülő biztonságban érzi a gyermekét, ha azon lóg egy füttyögő-villogó-rezgő kütyü. Mert, „Ha van valami baj, csak csörgess meg!” és a gyerek bekapcsolja a telefonját. Aztán bekapcsolva felejti, órára is. A tanár már sok esetben nem is szól semmit, csak egy-két lesújtó pillantást vet a gyerekre. Hiába. A mobil életünk része lett. Ott van lassan mindenhol. Este már nem a vekkert húzzuk fel, a pad alatt már nem a kockás papíron torpedózunk, a fontos eseményekről meg azonnal üzenetet küldünk a fél telefonkönyvünket. Már nem hordunk „óriási” CD lejátszókat magunknál, minek, hisz a telefon mérete annak a negyede és mozijegyért sem kell már sorba állnunk.
Ezen szolgáltatások elérése, már a telefonok többségén lehetséges. Igaz, ha fényképezni akarunk, akkor azért még jó pár ezrestől kell megszabadulnunk, de már a „fényképezős” telefonok is vadul hódítanak, főleg a tizenévesek között. Hiszen milyen jó, ha „lekapom” az osztálytársakat, a fél rokonságot, meg az állatkáimat, meg azt a tök szupi kabátot is, amit tegnap láttam a boltban.
Némelyek szörnyülködve néznek azokra, kik még ellenállnak a mobil-áradatnak, azt kérdezgetik, hogy hogy lehet kibírni telefon nélkül?
Hát, nekik a válasz:
Fogok egy jó nagy táskát, sok kis zsebbel. Beleteszek egy telefonkönyvet, egy számológépet, néhány borítékot megcímkézve, lehetőleg postagalambbal, csengőhang gyanánt egy furulyát, és néhány fotót a kedves ismerősökről. Ja és a lényeg, a telefon. A kilógó vezetéket óvatosan húzzuk magunk után…
Ideje: Június 30, péntek, 09:20:51 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"A mobil rabjai" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Június 30, péntek, 09:49:19
(Adatok | Üzenet küldése)
Értelmetlen hülyeségnek tartom ezt a mobil-telefon mizériát. Ami engem illet, csak azért tartom, hogy a munkahelyemen elérhető legyek. Van egy sajátom is, de már második éve fel sem töltöttem az egyenlegét, mert nem telefonálok rajta, meg aztán olyan ritkán csörög, hogy akár ki is dobhatnám a kukába. Amúgy is elavult modell, ingyen sem vennék be sehová.

Ami pedig a gyerekeket illeti.... Hát mi is felnőttünk mobiltelefon nélkül. Nem is éreztük a hiányát soha. És nem ért minket soha semmi baj az iskolától a hazáig vezető úton.

Mesterségesen gerjesztett szükségletek, amelyek csak üzletről szólnak, semmi másról: hogyan adjunk el pénzért valamit, amire eredetileg semmi szükség nem volt, és csináljunk belőle óriási üzletet.

Őszintén, jobb lett az életünk azáltal, hogy bárhol elérnek minket???



Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- cTG (ctg003@yahoo.com) Ideje: Július 07, péntek, 02:31:02
(Adatok | Üzenet küldése)
Audrey-val egyetertek, persze, bar azt meg kell azert hagyni, hogy a mobillal megnott az informacioaramlas, a szemelyremeretezett bovli hirzuhatag.
Mert azert a mobil foleg a pletyka resze, a sznobizmus elengedhetetlen kelleke, es az uzlet talan fontos resze. Bar az uzletemberek alapvetoen bunkok, olyan gusztustalan senkik, akik eleve fosztogatnak. Ok mutogatjak magukat, lehet tapsolni, johetnek a kurvak.
Azonban a mobilnak valoban van egy masik oldala is: az egeszsegugyi.
Itt sem, es sehol sem merul az fel az a teny, hogy a mobil mikrohullammal mukodik...Atyaisten!...Radar a farzsebben!
Ha gyerekek hasznaljak, 18 eves kor alatt, azaz felnovofelben, akkor a megbetegedes eselye oriasi!
Iszonyu lehetosege van a kiscsavonak agydaganatra, arcrakra, cukorbetegsegre, feherverusegre, csontproblemakra, memoriazavarra, hulyulesre, depressziora, es meg sorolhatnam. Az az anya, aki gyereket mobillal latja el, a kolyok eletevel jatszik.

Hogy ezt nem rekalmozzak?
Persze, hogy nem.
Nem reklamoznak ma mar semmit.
Ti pedig, kedves Fullextrasok, szepen megdogoltok.
Amatorbol ugyis sok van, Dunat lehet veluk rekeszteni. Most majd kevesebb lesz.
A gyerekekert azert talan megis kar. Bar nem biztos, attol fugg, hogy az a gyerek gettoban el-e, bunozo lett-e mar, eroszakoskodik, masokat lealjasit, vagy nem? ha igen, dogojjon. Ha nem, akkor konny csordul le testemen.

A mobil divat, oszt ha megdoglunk is, ugyan mar, kit erdekel!?


]


Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- blue Ideje: Június 30, péntek, 12:37:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon szeretem a mobiltelefont, mert a családom számára könnyebben elérhető vagyok,valamint és is könnyebben elérem őket, sőt a fiamnak is van és 11 éves kora óta. Mivel táncolni jár és mindig egy megszokott útvonalon, megszokott trolin és időben, de sajnos volt már úgy, hogy tovább tartott az óra, én idegeskedtem, mert ugyebár akkor később ér/ért haza. A suliban minden órán ki van kapcsolva, csak akkor kapcsolja be, ha vége van a tanításnak, ilyenkor viszont teletömik különböző háttérképekkel, csengőhangokkal.
Ma már látom, hogy kicsi fiam osztálytársai is hordanak mobilt, de azt valahogy még nem tartom célszerűnek, bár mindenki más álláspontot foglal ezzel kapcsolatban.



Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- Faun Ideje: Július 01, szombat, 18:14:47
(Adatok | Üzenet küldése)
A mobiltelefon megfelelő kulturáltsággal használva igazi segítség lehet. Valóban felnőttem én is mobil nélkül, de ma már nagyon meg lennék lőve ha nem lenne. Ez is egyfajta kényelem. Meg valahol szükségszerűség. Ilyen az élet sajnos. Plusz mások is idegesek lennének, meg azok is, ha nem tudnak utolérni, vagy nem hívom vissza őket. Ha olyan helyen vagyok (értekezlet, színház, mozi, stb.) akkor meg lenémítom. Ez is a kulturáltság része. Meg nem ordítok szám elé tett kézzel(ami egyébként az öblösödés miatt felerősíti a hangot) a mobilba nyilvános helyen (pl. busz). Ez ált. az ötven fölötti nénik-bácsik szokása.

Azzal viszont én sem értek egyet, hogy a gyerekeknél mobiltelefonok legyenek. Én tanárként azt a megoldást választottam, hogy nap elején begyűjtöttem a mobiltelefonokat, nap végén meg mindenki visszakapta. Elvégre az iskolában senkinél nem kell, hogy ott legyen. A szülő is tudja, hogy meddig van iskolában a gyereke. Ha nem, az elég nagy baj. A bajom inkább azzal volt, hogy a gyerekek hihetetlen drága mobilokat hoztak magukkal. Miért? Hiszen arra, hogy elérjük gyerekünket, a legolcsóbb, sőt régebbi típusú mobil is jó. Nem? A drága mobil csak arra jó, hogy az iskola után a lakótelepeken randalírozó mobiltelefon-tolvaj bandák ellopják tőlük. Vagy nem?



Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- szerzs2 Ideje: Július 01, szombat, 21:15:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Sok igazság van abban, hogy néhányan eltúlozzák a mopbilozást.

De nekem az anyám életét mentette meg 3 hete a mobilom!!!!!Ha nincs nálam-nem hívom a barátnőm a Veszprém megyei kórház központi intenzívjén-* ő nem szól a várpalotai belgyógyász doktornőnek, hogy úgyan már hozzasák át Veszprémbe a beteget, mert gépre kell tenni, mert már nem tud lélegezni, és Palotán nem megoldható...nem ragozom! A fő ,hogy él!!!



Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Július 03, hétfő, 17:58:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon jó dolognak tartom én is a mobiltelefonokat!:)
Emelem kalapom a feltalálója előtt!
Bizony, sokszor életeket menthet. Nem mondom, egy-két helyen udvariatlanságnak tartom, hogyha használják, de javarészt jó kis találmány!!
Zsuzsi



Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- cTG (ctg003@yahoo.com) Ideje: Július 07, péntek, 02:32:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Audrey-val egyetertek, persze, bar azt meg kell azert hagyni, hogy a mobillal megnott az informacioaramlas, a szemelyremeretezett bovli hirzuhatag.
Mert azert a mobil foleg a pletyka resze, a sznobizmus elengedhetetlen kelleke, es az uzlet talan fontos resze. Bar az uzletemberek alapvetoen bunkok, olyan gusztustalan senkik, akik eleve fosztogatnak. Ok mutogatjak magukat, lehet tapsolni, johetnek a kurvak.
Azonban a mobilnak valoban van egy masik oldala is: az egeszsegugyi.
Itt sem, es sehol sem merul az fel az a teny, hogy a mobil mikrohullammal mukodik...Atyaisten!...Radar a farzsebben!
Ha gyerekek hasznaljak, 18 eves kor alatt, azaz felnovofelben, akkor a megbetegedes eselye oriasi!
Iszonyu lehetosege van a kiscsavonak agydaganatra, arcrakra, cukorbetegsegre, feherverusegre, csontproblemakra, memoriazavarra, hulyulesre, depressziora, es meg sorolhatnam. Az az anya, aki gyereket mobillal latja el, a kolyok eletevel jatszik.

Hogy ezt nem rekalmozzak?
Persze, hogy nem.
Nem reklamoznak ma mar semmit.
Ti pedig, kedves Fullextrasok, szepen megdogoltok.
Amatorbol ugyis sok van, Dunat lehet veluk rekeszteni. Most majd kevesebb lesz.
A gyerekekert azert talan megis kar. Bar nem biztos, attol fugg, hogy az a gyerek gettoban el-e, bunozo lett-e mar, eroszakoskodik, masokat lealjasit, vagy nem? ha igen, dogojjon. Ha nem, akkor konny csordul le testemen.

A mobil divat, oszt ha megdoglunk is, ugyan mar, kit erdekel!?



Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- Milkha (milkha@citromail.hu) Ideje: Július 07, péntek, 21:37:04
(Adatok | Üzenet küldése)
... és a kölyök életével játszik az a barom anyja amikor fagyit, jégkrémet vesz annak a büdös kölöknek, mert cukor az egész, meg színezék, meg stabilizátor, meg mesterséges ízfokozók úgy egy az egyben. Cukorbetegség, ételallergia, rák, miegymás ott lebeg benne, fölötte. Aztán az életével játszik amikor kiengedi az utcára és szívja magába azt amit levegő helyett ma szoktunk. Csak hát az a sok szenny, nem fölfele terjed a majdnemlevegőbe, hanem lefele, ott sűrűsödik, pont gyerekmagasságban. És tele van a levegő mindenféle zagyva hullámhosszal, fülünkön be, másikon ki, az agyban meg tesz, amit tesz, aztán megússzuk vagy sem. És persze a tej nem tej, a kenyér sem az, a házizsömlék alja itt ott kormos, fújj rákkeltő.
A gyerek távirányítóval kinyitja nekünk a garázsajtót, másikkal bekapcsolja a tévét, vagy a hifit, és bakelit lemez helyett megy a muzsika a kütyüjében, számítógép előtt ülve nézi meg az aktuális televízió és moziműsort az olmos ragacsos újság nyálazása helyett...stb, stb. Szóval az a sok ijesztő kórság ott lapul a mindenben, tök mindegy melyiket pécézzük ki mumusnak.


]


Re: A mobil rabjai (Pontok: 1)
- Milkha (milkha@citromail.hu) Ideje: Július 07, péntek, 21:41:00
(Adatok | Üzenet küldése)
...ja, és a stílusod még mindig magávalragadó...


]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds