| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, gyertek ide... |
|
mango
 |
...aki egyszer is a bűvkörébe került, annak nincs többé menekvés…Igaz, legtöbbünk nem is akar onnan „kiszabadulni”. |
Minden bizonnyal nem vagyok egyedül azzal a kijelentésemmel, hogy a vérpezsdítő, latin dallamok nem hagynak hidegen szinte senkit sem.
Van egy szinte csakis idős, 60-80 éves nagy öregekből álló kubai „Öregfiúk Csapata”, Buena Vista Social Club elnevezés alatt, akik immár evergreen-ként muzsikálták be magukat a világ zenei életébe.
A BVSC fantasztikus dallamokat csempész úgy a fülekbe, hogy aki egyszer is a bűvkörébe került, annak nincs többé menekvés…Igaz, legtöbbünk nem is akar onnan „kiszabadulni”.
A Buena Vista Social Club kubai könnyűzenei együttes.
1996-ban veterán kubai muzsikusokból alakult, később Wim Wenders róluk készített dokumentumfilmje segítségével (is) világhírűvé vált kubai zenekar. Legnagyobb slágerük az Eliades Ochoa és Compay Segundo által énekelt Chan Chan.
Erről (sőt, szinte egyikről sem!) nem tudok mit írni…
…hallani kell. Felejthetetlen élmény.
A kubai népzene hagyományaira épült, szinte egytől-egyig mind világslágerré vált zeneszámok a netalántán botfüllel megvert embert is elvarázsolják.
Az 1996-ban Ry Cooder által összetoborzott veterán kubai muzsikusokból álló project bejárta az egész világot, több millió példányban kelt el az album és azóta az abban résztvevő muzsikusok megérdemelten a világsztárok közé tartoznak. A Wim Wenders által róluk készített dokumentumfilmet a hazai mozik is játsszák a mai napig, de gyakran találkozhatunk vele a különböző TV csatornákon is. Számunkra nem marad más, az a legegyszerűbb, ha besétálunk az első nagyobb zeneboltba, - és leemeljük a polcról a - többi DVD-hez képest fillérekbe kerülő - apró korongot, és a DVD-lejátszónkról máris belefeledkezhetünk abba a csodálatos világba, ahol moccan a láb, a szív, a lélek, mert amit ezek a „bácsik” művelnek gitáron, trombitán, dobon, zongorán, kongán, nagybőgőn, cimbalmon, - az egyszerűen varázslat.
Bizony az, mert elénk bűvészkedik a kubai fiesták hangulatát, amikor is a son montuno, guaracha, a bolero és guajira hangjai csendülnek fel. És hogyan…!
A „Chan Chan” címet viselő nóta szédítő karriert futott be. Ez a dal a mai napig a legnagyobb sláger: Eliades Ochoa és Compay Segundo énekli, - de a „hogyan”-t tényleg nem tudom leírni…
Eliades Ochoa karrierje 1955-ben indult. Fiatal gyerekként a Santiago-i utcákon, és bárokban zenélt. 1962-től saját rádióműsora van "Trinchero Agraria" címmel, melynek fő csapásvonala a "musica guajira campesina" (kubai "country" zene ). 1971-ben otthagyja a rádiót, hogy csatlakozzon a Quinteto de la Trova nevű formációhoz, illetve a Septeto Típico Oriental együtteshez. A veterán zenekarvezető Roberto Echeverria távoztával 1978-ban átveszi a legendás Cuarteto Patria vezetését.
A Cuarteto Patria Kuba legnépszerűbb bolero együttese volt több mint negyvenéves múlttal már akkor is. Ochoa csatlakozása után új lendületet vesz a csapat karrierje. Bejárják a fél világot, turnéztak Európában, Mexikóban sőt még az Egyesült Államokba is eljutottak (ezt kevés kubai együttes mondhatta el magáról!) A csapat repertoárjának nagyobbik részét a hagyományos son montuno, guaracha és guajiro dalok alkotják. A szigetország zenei életében a Cuarteto Patria körülbelül olyan szerepet tölt be, mint nálunk a Muzsikás együttes. Az a néhány szerencsés hazánkfia, aki látta őket a wieseni koncertjükön, a Buena Vista Social Club project legizzóbb hangulatú előadásaként emlékszik vissza rájuk. Nem sokkal később új lemezük jön ki a Virgin/EMI kiadónál, melynek kapcsán világkörüli turnén vesznek részt.
Kubáról nekünk leginkább Fidel Castro, a cukor és a szivar, a Guantanamera és esetleg Che Guevara jut eszünkbe. Közben a világ vájtfülűbb hallgatói Kuba-lázban égnek, és számukra a latin zene nem merül ki Ricky Martinban és a kétségkívül bájos Jennifer Lopezben.
Aki mindezért felelős, az Ry Cooder.
Az a gitáros, aki a filmben is elmondja, hogy már harmincöt éve készít lemezeket, és kialakította a saját hangzását, amit a blues egy sajátos változataként jellemezhetünk. Még a world music mozgalom kezdeteinél ő is rákapott az afrikai és latin-amerikai zenékre. Wim Wenders-szel is régóta együttműködik, ínyencek emlékezhetnek a Párizs, Texas alig néhány hangból álló, szuggesztív dallamaira.
1997-ben az ő vezényletével készült a szóban forgó lemez, a Buena Vista Social Club (hogy pontosan mi a története, azt elmondja a filmben).
A tomboló siker, a több millió eladott példány, a Grammy-díj őt is meglepte. Azóta már több, a lemezen szereplő kubai zenésznek megjelent önálló lemeze volt, aki hetvenéves kora fölött "debütált". Persze ezek mögött a zenészek mögött a show-bizniszben eltöltött hosszú élet áll, ami azt jelenti, hogy tudják, hogyan kell zenélni, megfogni az őket hallgatókat: mitől táncol a közönség, és ugyanakkor a vájtfülűek is nyugodt szívvel hallgathatják őket. És ami nagyon fontos: vagy azért, mert az utóbbi években saját hazájukban is a háttérbe szorultak, vagy azért, mert valami csoda folytán sikerült megőrizniük a lelkesedésüket, de még ma is szívvel-lélekkel csinálják. Tulajdonképpen ez a kettősség: a profizmus és a belefeledkezés adja meg azt az ízt ennek a zenének, ami bárkit képes meggyőzni…
Engem mindenképpen.
Hogy pontosan mi is a kubai zene története, és milyen stílusok vannak, most mindenki legnagyobb sajnálatára nem fogom kifejteni. Mivel még amatőröknek számítunk e téren, legyen elég az általános jellemzés. Történetileg az európai dallamok és az afrikai ritmusvilág egymásra-hatásából, egymásba-gabalyodásából keletkezett ez a zene, ami magyarázatot kínál arra, hogy miközben megvan benne az egzotikus beütés, miért olyan könnyen befogadható...?
A hangszerek nagyobbik része ismerős számunkra: fontos a rengeteg ütőhangszer, a bőgő, zongora és a fúvósok. Nagy a szerepe a pengetősöknek, a gitáron kívül a laud és tres nevűeknek, amelyek nagyjából a gitár és a lant kereszteződéseként jellemezhetőek. Meg persze ott vannak az énekesek, főleg férfiak, szólóban, és az igen jellegzetes ismételgetős kórusokban.
Nem annyira meglepő módon kétféle számuk van: a lassú - messziről nézve hasonlít az európai sanzonokra. De ami igazán könnyen elkapja a hallgatót, nézőt, (itt én picit más vagyok talán: engem inkább a lassú, gyönyörűen dallamos, gazdag érzelemvilággal szólók ejtenek rabul...) az a gyors, táncos verzió: a rengeteg ütőhangszer hipnotikus ritmusaira fekszik rá az egész, a szólóénekes és a felelgető kórus adja meg a lüktetését, és néha egy-egy ízléses trombita- vagy zongoraszóló biztosítja a változatosságot.
Kétféle hangszerelésben játszhatják a dalokat. Az előbbi a nagyzenekari, de van egy kisebb létszámú, ezért lecsupaszítottabb előadásmód is. A film többször eljátszik azzal, hogy ugyanannak a számnak kétféle változatát egymásba vágja. Érdekes...
Igaz szívvel állítom, hogy nagy élmény.
...és ha Buena Vista, akkor Ibrahim Ferrer neve nem hagyható ki.
Sajnos tavaly augusztus 7-én elhunyt a nagy Öreg egy havannai kórházban.
Ibrahim Ferrer a hivatalos élettörténet szerint az ötvenes években cipőpucolóként dolgozott Havannában, sőt alkalmanként mogyoróárusként kereste a kenyerét. Az ötvenes évek végétől azonban már a felkapott Orquestra Chepin-Coven, majd a Los Bocucos együttes énekese lett.Harminc évet töltött az együttesben, de sohasem lépett elő szólóénekessé. 1991-ben nyugdíjazta magát.
Öt évvel később Ry Cooder gitáros és producer talált rá, amikor boleróénekest keresett a Wim Wenders Buena Vista Social Club című filmjéhez. Ferrer lett az afrokubai zenét játszó nyugdíjasklub egyik legfiatalabb tagja (azért a zenekarban voltak nála fiatalabbak is...), és az amerikai filmrendező dokumentumfilmje nyomán nemsokára saját szólólemezét is kiadhatta. Az 1999-ben megjelent első szólóalbumot még hat követte, és közben a Buena Vista Social Clubbal is elkészített jó néhány felvételt, több lemez elkészítésében vendégművészként vállalt szerepet.
A Buena Vista Social Club hegedűse, Pedro Depestre 2001-ben egy szóló után, a színpadon halt meg szívrohamban, de a nyugdíjasklub tagjai közül már nem él Compay Segundo, az együttes énekese és klarinétosa sem, ő 2003-ban halt meg vesefertőzésben, és 2003 decemberében elhunyt a zenekar zongoristája, Ruben Gonzalez is.
És igen...
Compay Segundo, a másik nagy név. Eredeti nevén Francisco Repilado 1907-ben született, tizenhárom éves korától zenélt, de csak az 1940-es években vette fel művésznevét. Saját együttese, a Compay Segundo y sus Muchachos 1956-ban alakult. Az énekes utolsó albuma 1999-ben jelent meg.
Említést kell még tennem a hihetetlenül, felejthetetlenül éneklő női tagról, Omara Portuondo-ról is. Ez az érett korú kubai asszony olyan hangokat varázsol elő a torkából, hogy a szépségtől megborzongunk...
Összességében azt mondhatom, hogy a BVSC egy feledhetetlen zenét játszó kompánia.
És akkor még csak a megközelítő pontosság egy szeletkéjét mondom...
A 80-as átlagéletkorral rendelkező bácsikat (és hölgyet) a felülmúlhatatlan zenén kívül az teszi még szimpatikusabbá, ahogyan eléneklik és előadják a dalokat, amelyek kubai gyűjtőfogalma a "son".
A son-on belül lehet ugyan különbségeket tenni, például a "boleró" kissé romantikus, a "guaracha" többnyire csípősebb, - mindben közös azonban a témaválasztás, a hétköznapok megjelenítése a politikai-szociális kérdésektől a szerelemig, humorig és nosztalgiáig terjed a paletta, ahogyan ez nyomon követhető Ibrahim Ferrer lemezén is. Az előadókat vagy "soneros"-nak, vagy egy másik közeli műfaj nevéből, a "trova"-ból eredeztetve "trovadores"-nak szokás nevezni. A hangszerelés a XIX. századtól keveset változott, jellegzetes elem a szinkópált basszus, amit marimbulával játszanak és a duplikált négy húrral rendelkező gitár, amelynek tres vagy laúd a neve. Van olyan korai Ferrer darab, ahol egy szál pengetőssel a kezében, rendkívül vehemensen, kristálytiszta hangon recitált. Mára talán már nincs akkora vehemencia, (de ez sem biztos!), a hangszín is talán (?) kissé kopottas (bár meglepően tartja a magasságát), a számok tempója is nyugodtnak mondható. De a lassúság, a megfontolt dallamvezetés elképesztő energiákat rejt magában, a hangulat fülledt, és annak ellenére, hogy ilyen idős emberek énekelnek, - még azt is mondanám, erotikus.
Ezek az emberek újrakezdték életüket, minden egyes napjuk koncertezéssel telik, járják a világot, sok pénzt keresnek, mégis meg tudtak maradni annál, amit ők gyökerüknek tekintenek: ez az afro-kubai muzsika és annak különféle ágai.
A Buena Vista Social Club a kubai divathullám mostanra partra vetett előadói közül kiemelkedő.
Ry Cooder-nek sikerült a még élő géniuszokat egybeterelni, akik a következő időszakban minden bizonnyal sorozatosan megjelennek szóló lemezeikkel, és boldogan zenélnek, míg meg nem halnak.
Reménykedjünk abban, hogy ez még soká lesz, - és mi még sokáig élvezhetjük ezt a csodálatos dallamvilágot, a tüzes latin zenét.
Jó szívvel ajánlom őket meghallgatásra, mint zenei csemegét.
Nem is akármilyen csemegét.
Különlegeset...
Megjegyzés: Részleges forrás: http://www.she.hu/main.php?form=cikk&id=2884
|
Ideje: Augusztus 20, vasárnap, 14:10:37 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, gyertek ide..." | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, ide! (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Augusztus 21, hétfő, 19:42:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tudod Anikó nagyon nehéz onnét a kitörés. Hány és hány tehetség tűnt már el az ideológia szorításában. Nekem ők is eszembe jutottak, amikor olvastam írásodat. |
Re: Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, ide! (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 21, hétfő, 20:07:47
(Adatok | Üzenet küldése) | Igen, éppen ezért örüljünk, hogy a BVSC ki tudott törni...Annyira szeretem azt a zenét (is), amit ők játszanak...
Köszönöm, hogy olvastál, Laco bá :)) |
]
|
|
|
|
|
Re: Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, ide! (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Augusztus 21, hétfő, 21:44:21
(Adatok | Üzenet küldése) | | Imádom a latin zenét (és táncot), ismerem, pontosabban hallottam is őket. Jót hoztál / írtál! |
Re: Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, ide! (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 21, hétfő, 23:04:43
(Adatok | Üzenet küldése) | Örülök, Géza, hogy tetszik Neked is :)
Én imádom őket...
Köszönöm, hogy jöttél :)) |
]
|
|
|
|
|
Re: Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, ide! (Pontok: 1)
- Piba Ideje: Augusztus 23, szerda, 04:43:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Minden ev Marcius vegen van a Cubai fesztival Miamiban ha van kedvetek meg ha akartok cubai zenet hallani ott egy egesznapi zene es tancokat lathattok. Del nyugat Mimiban a 8 as utcat lezarjak es egy egesz nap megy a fesztival. Oda menjetek el ha akartok jo latin zenet hallani meg tancokat is latni. En minden evben ott vagyok es elvezem. Udv Piba. |
Re: Tüzes latinok, avagy BVSC rajongók, ide! (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 23, szerda, 08:22:00
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm, Piba, - de ez nem mindenkinek adatik meg... :)) Sajnos én nem tudok ott lennia 8.utcában...De a BVSC DVD és CD-k valamennyire kárpótolnak ezért a (nem önszántamból) kihagyott élményért... Köszönöm még egyszer hogy olvastál :) |
]
|
|
|
|
|
|
