| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) |
|
stelltesor
 |
...nem volt egyetlen perced sem, hogy legalább egy pillanatra hallhassam édes hangodat? |
«Édes Csillagom!
Micsoda borzalmas nap volt! Drága Hívó Tüzem, elválaszthatatlan Lelkem, nem volt egyetlen perced sem, hogy legalább egy pillanatra hallhassam édes hangodat? Miért nem jeleztél? Miért nem jelentkeztél? Megállás nélkül csak Rád gondoltam… Szerelmem, gondolatban egy percre sem távolodtam el Tőled. Egy pillanatra sem tudtam megnyugodni, nem hagytál békében! Jaj, de rosszul voltam! Belebetegedtem!
Kisfaludy Sándor dalának alábbi sorai jutottak eszembe Rólad:
Téged látlak az egeknek
Magas, tiszta kékjében;
Téged látlak a vizeknek
Folydogáló tükrében;
Nappal a nap aranyának
Ragyogó láng-fényében;
Éjjel a hold világának
Reszkető ezüstjében.
Minden időpercenetben,
Mindennémű szegeletben,
Üldözőm vagy szünetlen –
…
Óh, Istenem, miért is nem vagyok költő? Micsoda kín a távolléted! Egész nap követtelek gondolatban: ott a tengerparton… De szerettem volna tengeri sirály lenni s fölötted repdesni, tekintetemet Rád szegezve elkísérni lépteid nyomán!
Szerettem volna a partot nyaldosó tengervíz lenni s csókjaimmal lábfejed beborítani. De szerettem volna heves tengeri hullám lenni, s a friss tavaszi tengervízbe merészkedő testedet egészen átölelni!
Szerettem volna friss tengeri tavaszi szellő lenni s édesen belopakodva hajszálaid közé felborzolni azokat, lehellet finoman simogatni tarkódat, arcodat, válladat, nyakad, ajkad…
Szerettem volna nappá lenni s forró csókjaimmal és szerelmes simogatásaimmal bearanyozni Téged!
Szerettem volna a lábaid alatti naptól felmelegedett parti homok lenni; napernyő lenni, mely árnyékával oltalmazott Téged; szomjúságodat csillapító ivóvized lenni, éhségedet feloldó táplálékod lenni… Szerettem volna mindazzá válni, ami Téged körülvett s élvezhette jelenlétedet!
Sajnos mindez nem lehettem, csak egyet tudtam tenni: szüntelenül, intenzíven Rád gondolni, addig míg halántékom fel nem robbant a kétségbeeséstől… Olyan vagy számomra mint egy halálos vírus, ami kíméletlenül betelepedik az erekbe s kínzó fogyasztó, romboló lázzal gyötri az embert, amely ellen csak egyetlen gyógymódot ismerek: hangod édes dallamának zenéjét hallani fülemben és tündércsókod mézédes ízét érezni ajkamon. Ha hamarosan nem kapom meg Tőled a vírus ellenszerét, az egyre inkább elviselhetetlen távolléted roncsokra rombolja szerencsétlen lényem, teljesen tönkretesz, megsemmisít engem! Kétségbeesetten könyörgöm, esdeklem segítségedért!
Ámbár nem vagyok költő, de mégis csak írtam Neked egy kis versikét:
Pillangó
Vörös rózsaszíromra szálló
Hablenge kicsinyke pillangó
Piros szirom szerelem rubinja
Szívem gyújtja s marcangolja.
Véletlentől küldött kis lepke
Az alkonyi szürke egekbe
Vidd magaddal tüzes szerelmem
A messze lévő kedvesemnek. *
Biztos vezér lesz lépted nyomán
Hozzá ki reggel még ragyogva vár.
Meg kellett írnom, s kérlek ne gúnyold ki első próbálkozásomat: soha az életben nem verseltem. Kérlek ne mosolyogj meg, Neked írtam irántad érzett legtisztább, legnemesebb szerelmem legkétségbeesettebb pillanatában!
Nem akarlak elveszíteni, végre hogy a csillagok utamba vezettek Téged! Ez éltet engem… Maradj meg nekem, nagyon kérlek el ne hagyj! Soha jobbkor nem jöhettél volna életembe! Ha te, én vezető csillagom, drága Istennőm, nem maradsz mellettem, értelmetlenné válik életem! Nem tudok élni nélküled!
Látod mennyire szeretlek? Nagyon hiányzol! Jelentkezz, ne hagyj a kétségbeesésben! Belehalok távollétedbe!
Hívó Tüzed»
A technika ördöge szólt közbe: a megígért és elküldött üzenet nem érkezett el hozzá. Mindketten hiába várták egymás jelentkezését. De, mint a későbbiekben kiderült, talán ennek így is kellett történnie...
Nagy szépséghibája – visszatekintve -, hogy mindezek a fenti szerelmes szavak sajnos hamisak voltak. Mert aki valóban, őszintén ilyen nagy szerelmet érez valaki iránt, s nem színészkedik, akkor a nehézségek árán is azon van, hogy a kínzó távollét enyhítésére - mint ahogy kezdetben -, minden módját megtalálja annak, hogy, ha csak pár percre is, de hallja a szeretett lény hangját, vagy olvassa válaszleveleit. De nem így történt, a nő - akit hozzászoktatott a mindennapos telefonhívásokhoz, a mindennapos levélkékhez – egyszer csak szomorúan azt tapasztalta, hogy a telefonhívások egyre ritkultak, majd teljesen elnémult a telefon. Az elektromos és hagyományos levelek is ugyanúgy csökkentek, míg végül teljesen elmaradtak. Nem kapott semmi hírt felőle.
CSEND
Síri csend van s de kong fájdalmasan,
Szívem lüktet, óh milyen zajosan.
Hallani szeretném búgó hangját
És szomjasan inni minden szavát.
Érdeklődő soraira nem jött válasz. Telefonhívásaira kitérő válaszokat kapott és úgy érezte, mintha irritálta volna érdeklődése.
Ezzel elhatározta, többet nem hívja, nem ír neki egy sort sem.
Hosszú, átsírt éjszakák után lezárta magában az ügyet, még ha nehezére is esett és nagy lelki fájdalommal járt. Lelki békéje ezt követelte meg tőle, de még reménykedett:
ISTEN VELED!…
Isten Veled drága, Nagy Szerelmem!
Ez a legjobb mind Neked és nekem.
Így döntöttem megfontoltan-bölcsen,
Mert e helyzet elviselhetetlen.
Kérded: «Na és, most mit lehet tenni?»
A válaszom csak annyi, hogy: «Semmit!»
Értelmetlen így kínlódni, szenvedni:
Gyáván az élet nem ér egy fikarcnyit!
Te vagy a mentőövem, - reméltem,
De rájöttem, hogy ismét tévedtem.
Vérzik szívem, csalódtam Tebenned:
Megsebezte lelkem a Te lelked.
De azért hálával gondolok Rád,
Mert csodás álomba ringattál.
Kár, hogy ebből fel kellett ébrednem
S rájönni: eltűntél Szerelmem!
Ha nem így van, kérlek szólj csak egy szót:
Igazat s nehogy hazugságontót!
Azért rendületlenül szeretlek,
Még ha már el is veszítettelek!…
Még mielőtt végleg befejezettnek tekintette volna a történetet még várt egy ideig, hátha..., de aztán csak megszülettek az alábbi keserű gondolatai:
HITTEM S REMÉLTEM…
A sivár életem szürke színpadán,
Ezen gettóban magamra maradván,
Éveim teltek észrevétlen gyorsan,
S a mindennapok hálátlan robotban.
Majd lesz másképpen, hittem és reméltem:
Tán értelmessé válik az életem…
De csak ábránd maradt mindez csupán,
Mint mindig minden egy élet alkonyán.
Még egy utolsó nagy szikra lobbant,
Mely szívemet és lelkem felajzotta,
De sajnos a láng egyre inkább kihalt,
Mert már nem gondozta ki azt szította.
Nincs többé már sem reményem, sem hitem,
Megölték álmom, vágyam és a lelkem…
Nincs többé célom, semmi ideálom,
Márcsak a végső földi utam várom…
Egyszer csak hosszú hónapok hallgatása után ismét jelentkezett telefonon a valamikor Nagy Szerelmének hitt férfi, aki úgy tett, mintha mi sem történt volna. Zúgott a feje, lüktetett az ér a halántékán: ismét itt van, hallhatja őt... Erős maradt, megkeményítette magát s annak újra közeledő szándékára, becéző szavaira csak ennyit mondott: «Elrontottál mindent. Minden szó nélkül eltűntél, érdeklődéseimre nem reagáltál, sőt ha véletlenül igen, irritált volt a hangod... Ezek alatt az évek alatt nagy tragédiák történtek családomban, jó lett volna, ha állt volna mellettem valaki. Nekem is nagyon komoly egészségügyi gondjaim voltak, a legrosszabbra gondoltam... nem voltál mellettem még gondolatban sem. Nem kaptam Tőled egy vigasztaló szót sem. Nem érdeklődtél felőlem, hogy mi van velem, amikor megtudtad, hogy milyen komoly betegségem volt a családi tragédiák mellett. Teljesen magamra hagytál. Amikor a legjobban szükség lett volna csak egy-két vigasztaló szóra, nem voltál sehol. Milyen szerelem, szeretet ez? Semmilyen. Hamis... Hogy gondolod, hogy ezek után úgy tehetek, mintha mi sem történt volna? Ezt nem gondolhatod komolyan. Én írtam aggódó leveleket, érdeklődtem felőled, amikor elhallgattál, nem reagáltál. Aggódtam miattad. Válaszra sem méltattál. Fogalmad sincs, hány átsírt éjszakát töltöttem álmatlanul, különösen, amikor megtudtam a diagnózisomat... Az igazi érzelmekkel bíró és őszinte ember nem tűnik el hosszú időre minden szó nélkül... sőt, ha bajban van szeretett ismerőse, segítségére igyekszik lenni, ha másban nem, lelki támasza igyekszik lenni... Ezt sajnos nem éreztem a részedről. Most jelentkezel, mert fel akarod melegíteni a félbeszakított kapcsolatot. Hogy-hogy most, több éves hallgatás után?! Milyen önző érdek vezérel? Hosszú átsírt éjszakák után döntöttem: számomra már nem vagy a Nagy Szerelmem, akinek hittelek. Ha az lettél volna, nem tűntél volna el hosszú ideig nyomtalanul. Nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Szép volt, de miattad, csakis miattad véget ért. Egyedül csak magadnak köszönheted, hogy így alakult. Isten Veled és óvjon utadon!...»
Aztán végleg, sajgó szívvel elköszönt tőle és letette a telefonkagylót... Eszébe jutottak a korábban írt fájdalmas sorok, amelyek egy félreértés miatt születtek lelkében, az eltűnése előtti időkben:
MEGTÖRT VARÁZS
(Lélektől lélekig fájdalmas üzenet)
Eljött az éjfél s beles a sötét lélek-ablakon
Eső zuhog, sűrű nagy fekete eső, monoton.
Kettétört a varázs édes-izgalmas bűvköre
S tompa húrja sajdul-zendül szomorú lelkemnek.
Félek, talán többé már nem pengethetem soha,
Nehéz, fájó szívem fáradtan-lomhán megdobban.
Lelkem titkos zugának örökkön szunnyadó álma
Gonosz lidércek kegyetlen fényének marcangja.
Szép volt, be kár, az álom-lovag tüstént elillant
A röpke öröm édes kelyhe kiürült egy perc alatt.
Gonosz árnyak tréfát űznek kegyetlen-kacagva
S zokogva zokogom: én pedig ezt nem akartam!
Tudom: a ritka csillag itt volt, lebegett felettem,
Isten-küldte őrködő drága fény átölelte lelkemet.
Felé nyújthattam volna vágyva-remegő tenyerem,
S mit tettem? Csak porba hullni hagytam fénytelen.
Hívó lobogó tűz soha többé már nem lobban?
Óh, én kétkedő féreg mit tettem akaratlan?
S most a rokon-lelkek együtt zendülő harmóniája
Nem más mint szakadt húrok nyekergő kínlódása.
Mit ér a bölcsek bölcsessége?! Óh, bizony hasztalan
Ha egy ritka drágakincset meggondolatlan eltaszítanak!
Elmúlt az éjfél… s a reggel sem hozott változást…
Eső zuhog, nagy fekete eső… Se csillag, se napsugár (?!)…*
Az emlékezés ködébe vészve már csak egy szép és fájdalmas emlék maradt egy csodálatosnak indult, tisztának hitt Nagy Szerelem története... A fenti befejező verssorokat most már csak az egykor nagyon szeretett férfi dalolhatta, hiszen ő taszított el meggondolatlanul egy ritka drágakincset, akit visszaakart, de már későn...
(Nota: A *-gal jelzett felhasznált versek megjelentek 2001-ben az «Osservatorio Letterario» nyomtatott számaiban és antológiáiban, a többiek a netvers.hu internetes oldalon.
Forrás: http://www.osservatorioletterario.net/megtortvarazs.pdf)
|
Ideje: Január 14, vasárnap, 21:08:16 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet)" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- blue Ideje: Január 15, hétfő, 07:40:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Aki igazán szeret, soha nem hagyja el a másikat, hanem óvja és dédelgeti magában. Aki igazán szeret az tiszteli a másikat, és képes a szemébe nézni és nem telefonon közöl a másiknak rossz dolgokat. Aki igazán szeret, az figyel a másikra is és nem használja fel az érzéseit másra. Aki igazán szeret az sosem tűnik el, és ahogy addig meg tud oldani olyan dolgokat, mint a távolság, hiszen ha nagyon szeretünk valaki, és nemcsak a vágyunk hajt felé, akkor tudjuk, hogy minden nagykapu mellett ott a kiskapu, és ha azt a másik fél nyitvahagyja, akkor nyugodtan besétálhat rajta az illető, csak nehogy késő legyen, mint jelen esetben is már késő volt.....Köszönöm, hogy olvashattam, van benne számomra egy kis tanulság. |
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Január 15, hétfő, 22:57:07
(Adatok | Üzenet küldése) | Részben egyetértek gondolataiddal. De vannak olyan helyzetek a legmélyebb, legőszintébb és legtisztább érzelmek esetén is, amikor még sincs erő vagy akarat a kiskapu nyitva hagyásához...
Köszönöm, hogy olvastál. |
]
|
|
|
|
|
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- Noa_Noa Ideje: Január 15, hétfő, 13:02:04
(Adatok | Üzenet küldése) | Olyan érdeklődéssel olvastam, mint ahogy én a Szerelmeséleveleim-sorozatot írtam :)
Ezzel a kis képzavarral csak a dicséretemet szerettem volna (elég sután) kifejezni.
Érdekes volt, Melindám, és sok sor továbbgördült a fejembem, olyan átérezhető volt számomra: "Látod mennyire szeretlek? Nagyon hiányzol! Jelentkezz, ne hagyj a kétségbeesésben! Belehalok távollétedbe!
Hívó Tüzed»"
Ez a szerelem ;)
Várom az újabb publikációdat :) |
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Január 15, hétfő, 23:04:31
(Adatok | Üzenet küldése) | Igen, ez a szerelem, de hangsúlyozom az igazi és őszinte szerelem. Mert aki elhallgat minden szó nélkül, mint az írás férfi szereplője, ott valami nagyon is hibádzik a másikkal szemben tanúsított érzelmei terén...
Köszönöm, hogy itt jártál ismét és olvastál. |
]
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- mango Ideje: Január 16, kedd, 08:12:10
(Adatok | Üzenet küldése) | ...én is az igazi, és őszinte szerelemre gondoltam, mikor írtam a hozzászólásomat...
Csakis arra. Csak annak van értelme. Számomra legalábbis... |
]
|
|
|
|
|
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Január 15, hétfő, 13:52:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Melinda!
Élvezettel olvastam írásodat, hol versek vegyültek a próza szövetébe, de mely szövet a költészet nemes indulatát is magán viselte.
Igen, ilyen az embert, a lelket felemésztő nagy szerelem... |
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Január 15, hétfő, 23:07:14
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Tithonos!
Köszönöm, hogy megint benéztél ide és ismét figyelemre méltattál. Örülök, hogy megérezted, megértetted írásom. |
]
|
|
|
|
|
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: Január 15, hétfő, 17:36:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Kedves Melinda!
Számomra is, nagy tanulságokkal szolgál ez a remek írásod!
Bár én, ezen a korszakomon, túl vagyok, mégis..
Köszönöm, hogy olvashattalak!
pacal(Laci) |
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Január 15, hétfő, 23:12:04
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Laci!
Örülök, hogy Neked is mondott, üzent valamit ez a kis írás és hogy tetszett Neked is. Annyit tennék hozzá, hogy hidd el, nemcsak a fiatalabbnak adatik meg, hanem idősebb korban is megadatik a Nagy Szerelem. ha valóban igazi érzelemről van szó. |
]
|
|
|
|
|
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- LunaPiena Ideje: Január 16, kedd, 07:10:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Talán semmi sincs véletlenül, mindennek oka van, és bármennyire is szorító az érzés, azt hiszem, igazán őszintén csak fájdalomból lehet írni. És ettől lesz gyémánt a "megtört varázsból". |
Re: Megtört varázs (Lélektől lélekig fájdalmas üzenet) (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Január 16, kedd, 07:14:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szívből köszönöm! |
]
|
|
|
|
|
|
