| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Adomák az irodalom világából – 2. |
|
mango
 |
Babits felöltötte legszebb, legelegánsabb ruháját, és megjelent igazgatójánál... |
A magyar irodalom szívügyem. Ezzel, - azt hiszem - nem mondtam újat.
Mégis, ezt azért sietek leszögezni, mert ezzel a sorozattal nem az a szándékom, hogy irodalmi nagyságaink egy-egy történetét – a nagyobb hatás kedvéért – fonák megvilágításba helyezzem, vagy íróinkat, költőinket hálósapkában vagy pongyolában mutogassam.
Pont ellenkezőleg!
Hiszen akikről írok, olyan sokat adtak nekünk, és ez ezután is így lesz, legalábbis nagyon remélem…Olyan sokszor jutnak eszembe Márai szavai: „De te csak írjál két kézzel, pazarolva. Ne hallgass reájuk, ízlésükre, tanácsaikra, divatjaikra, parancsszavaikra. Bízd reájuk, hogy vitatkozzanak, meghatározzanak - te csak írjál, két kézzel, s adj oda mindent, ne törődj semmi mással.
Ne sajnáld a mondattól azt a fél órát vagy fél napot, ami kell hozzá, hogy egész, igaz, helyénvaló, gazdag s ugyanakkor könyörtelen, mértéktartó és valóságos legyen.
Ne sajnáld könyvedtől azt a tíz vagy húsz évet, ami kell hozzá, hogy az inkubációs idő leteljen, s egy napon csakugyan írjad, mert nem tudsz többé kitérni előle.
Ne sajnáld életed - mit ér, ha nem az írásnak adsz oda mindent, egészséget és boldogságot, mit számít egy vagy száz év múlva, hogy boldog vagy beteg voltál, ha nem végezted el dolgodat, nem teljesítetted kötelességedet?
Mindent adj oda, hallod, - s két kézzel adjad, pazarolva, fenntartás nélkül. Mi lesz akkor, ha mindent odaadtál?
Semmi. Csak így lesz jól, mert ez volt a dolgod.”
Ezek a nagyszerű emberek ezt tették.
Tehát dehogyis akarom én kifigurázni a megidézett egy-egy vicces adomával őket!
Sokkal inkább még jobban megszerettetni, közelebbről megismertetni, egy újabb ecsetvonással gazdagítani a talán amúgy is gazdag színskálájú jellemüket: lám, ők is hús-vér emberek, még ha mégoly tisztelettel ejtjük is ki például Babits Mihály nevét a szánkon.
E kis kitérő után most róla szól az alábbi adoma.
Babits és a kártya
Babits Mihályt nem olyan embernek ismerjük, mint akinek úgynevezett „káros szenvedélyei” lettek volna.
Mégis van egy nevezetes kártyatörténete, amit egykor baráti társaságban ő maga mesélt nagy előszeretettel. Pedig Babits nem volt egy vidám ember, - már amennyire az irodalomtudósoktól ezt megtudhatjuk Babits életében „bóklászva”. De verseit olvasva is szembesülhetünk azzal a mindig melankolikus, már-már morózus, és reményvesztett életfelfogással, ami Babits Mihályt annyira jellemezte. Erre jó példa ez a verse is (a sok közül), - nem állom meg, hogy ide ne csempésszem:
Lírikus epilógja
Csak én bírok versemnek hőse lenni,
Első, s utolsó mindenik dalomban:
A mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi
s hogyha van is, Isten tudja hogy' van,
Vak dióként, dióba zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.
Csak nyilam szökhet rajta át, a vágy,
De jól tudom vágyam sejtése csalfa.
Én maradok magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
*
Persze, most ezer és egy dolog jut eszembe erről a versről, de most ez egy másik sorozat, egy másik történet – figyelmeztetem magam.
Tehát az adoma ekképpen szól: fiatal tanár korában az egyik kisvárosban az a rendkívüli megtiszteltetés érte, hogy az igazgatója az ismerkedési vacsorán – miután megkérdezte tőle: játssza-e a preferánszot? – meghívta magához, a házába esti kártyapartira.
Babits felöltötte legszebb, legelegánsabb ruháját, és megjelent igazgatójánál. Legöregebb és legtekintélyesebb tanártársain kívül a kisváros előkelőségeit is ott találta, és mind igen szívélyesen fogadta a fiatal tanárt. Késő éjszakáig, sőt, egész pirkadatig folyt a játék, a kis társaság minden egyes tagja nagymester volt a poharazásban és a játékban, - legalábbis Babitshoz képest, aki mindezekben járatlan és „tehetségtelen”-nek számított...
Babits fáradtan, gondoktól gyötörve támolygott haza.
Szűkös tanári fizetésének ijesztő hányadát vesztette el a kártyán…
Reggel nehezen ébredt, erős fejfájással, ami még rosszabb lett, ha az elvesztett pénzre gondolt…Így ment be az iskolába, és amint benyitott a tanári szobába, az igazgató bizalmasan magához intette és odasúgta neki:
- Aztán, öcsém, este pontos légy a preferánszhoz!
A költő valósággal megijedt. Hát a tegnap este nem csak egyszeri, különös kegy volt…? Most már ismétlődni fog…?!
De hát hogy utasíthatná vissza igazgatójának invitálását, hogy térhet ki a barátsága elől…? Nem lehet!
Így aztán este ismét megjelent az igazgató lakásán. Remek vacsorát kapott, elsőrendű italokat, feketét. De hát a felszolgáló személyzetnek odanyomott borravaló is komoly tétel egy segédtanári fizetés költségvetésében! Hát még az újabb kártyaveszteség! Babits teljesen kétségbeesett…
Ez aztán így folyt estéről estére. Másnap mindig főfájósan, kialvatlan kelt. Az anyagi gond réme lidércnyomásként ült kevés álmaira. S mindez az igazgató kitüntető barátsága miatt…
Már szégyenszemre levélben kért pénzt hazulról, és kölcsönöket vett föl, hogy a felettesénél kártyázhassék, és a vendégeskedés kiszolgálását borravalózza. Úgy érezte, hogy összecsapnak a feje fölött a hullámok.
Utoljára aztán kemény elhatározással félretette szemérmes tartózkodását igazgatójával szemben, és a legközelebbi meghívás alkalmával nagy bocsánatkérések közepette feltárta előtte őszintén, hogy mibe sodorja őt az esti preferánsz.
Az igazgatója erre nagyot kacagott, és kedélyesen ráütött a vállára:
- Majd segítünk, öcsém, a bajodon! Gyere csak bátran a partiba, nem nélkülözhetünk, el nem maradhatsz!
Babits sötét kétségbeeséssel tért haza szerény albérleti szobájába.
Egyszer csak kopogtattak az ajtaján.
Az iskolaszolga.
Nagy, pecsétes, okmánynak való borítékot nyújtott át a költőnek.
A borítékot feltépve Babits elámult: az állott benne, hogy Babits Mihály segédtanár úr fizetését különmunkadíj fejében ennyi és ennyi pótlékkal egészíti ki az igazgatóság...
Amikor a költő ezt a fiatalkori emlékét baráti körben elmesélte, büszkén azt is hozzátette, hogy időközben a borozásban és a játékban is nagy gyakorlatra tett szert: már sem a szesz, sem a játékosok nem fognak ki rajta…
…hogy ez valóban így volt-e, manapság már nem vizsgálandó.
Higgyünk neki, - és a koraszülött ítélkezéseket pedig tegyük zárójelbe.
Akár így is történhetett…
|
Ideje: Március 24, szombat, 14:37:46 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Adomák az irodalom világából – 2." | Belépés/Regisztráció | 24 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- winner Ideje: Március 24, szombat, 15:10:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Mosolyt fakasztó történet. Jó lenne manapság is ilyen különmunkadíj. |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 24, szombat, 15:33:45
(Adatok | Üzenet küldése) | Van ezeknek a történeteknek egy utánozhatatlan, romlatlan bája, - ami engem nagyon megfog...
Ezért is gondoltam arra, hogy megosztom az Olvasókkal, Veletek...
Köszönöm, Laci :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- blue Ideje: Március 24, szombat, 15:42:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | De jót mosolyogtam....mindig jól jön, de ma különösen. Köszönöm Anikó, akárcsak a bíztatást.
pusza: gaby |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 24, szombat, 15:46:05
(Adatok | Üzenet küldése) | Őszintén örülök, gaby, - talán most kerültél egy nagyon jó vágányra :))
Továbbra is bíztatlak, - és köszönöm, hogy olvastál, és a mosolyt is :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Március 24, szombat, 17:56:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Örülök ennek a sorozatodnak...
Remek és nagyon stílusosan megírt történet...
Akár igaz is lehetne, de inkább lélektani igazság az, amit hordoz... A tanár örök kisebbrendűsége a szerény fizetése és a kétes egzisztenciája miatt. |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 24, szombat, 18:00:10
(Adatok | Üzenet küldése) | Én pedig annak örülök, hogy ezt írtad a sorozatról, Tithonosom ;)
Nekem is kedvem telik benne - szeretem írni..
Köszönlek... :)) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Március 24, szombat, 18:48:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ismét nagy élvezettel olvastam írásod! Babitsról ez különösen érdekes volt!
Üdv.: Péter |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 24, szombat, 19:23:53
(Adatok | Üzenet küldése) | Végtelenül örülök, hiszen nekem is öröm ezekből a történetekből szemezgetni :)
Köszönöm,hogy olvastál, Péter! :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Március 24, szombat, 19:14:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anikóm ! Ezt jól esett olvasni, a bölcs Márai szavait és a vidám Babits-történet !Köszi! |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 24, szombat, 19:24:43
(Adatok | Üzenet küldése) | Jó kis "egyveleg" ugye, Erika..?! :)
Köszönöm, hogy olvastál :)) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Március 24, szombat, 19:37:39
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hallottam már ezt a történetet Babitsról én is. Márairól meg nagyon keveset tudok. |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 24, szombat, 19:43:53
(Adatok | Üzenet küldése) | ...mekkora ötletet adtál, Zoli! :o)
Márai!
Ő lesz a következő "alanyom" :))
Köszönöm mind az olvasást, mind az ötletet ;) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- hori Ideje: Március 24, szombat, 22:15:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | :)) A több tanulságot is szolgáltató írásodat és a történetet örömmel olvastam, és egyúttal várom a többit is. |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 25, vasárnap, 10:20:43
(Adatok | Üzenet küldése) | | Folytatom, köszönöm Géza :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Március 25, vasárnap, 12:20:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anikó, nagyon kellenek ezek a kedves, melegséget árasztó történetek ebben a rideg világban! Azért külön köszönet, hogy beidézted egyik kedvenc versemet. |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 25, vasárnap, 12:37:31
(Adatok | Üzenet küldése) | Ugye mennyi romlatlanság, béke és derű árad ezekből a kedves történetekből...?
Nagyon kedves szívemnek ez a nyugalom, ez a lassú tempójú, égszínkék boldogság...Még ha néhol kicsit be is borul az ég - valahogy békességes...
Köszönöm, Ottó :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Március 25, vasárnap, 18:22:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon tetszik Anikó. No én nem kaptam volna ezért fizetésemelést, mert - nemissza lévén - mindig elpáholtam a zsugában a partnereket. Egy névnapon az egyesületi elnököt köszöntöttük. Hajnal felé megszólalt:
- Latcszika! A franszctot! Ki vagy zaárva. Aki nem iszcik az nem eis jádzik! |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 25, vasárnap, 18:27:16
(Adatok | Üzenet küldése) | ...de ugye milyen kedves és szívetmelengető a történet, - vagy csak én vagyok kissé elfogult Babits Mihály iránt...?!
Lehet...
Köszönöm, Lacó bá :)) |
]
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Március 25, vasárnap, 19:34:20
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jaj Anikó, én pedig nem is tudok olyan nagyot aki ne nyőgözne le. Képes vagyok teljesen belemerülni egy-egy versbe. |
]
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 25, vasárnap, 20:27:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hasonlóak vagyunk akkor, Lacó bá... :)) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- meva Ideje: Március 25, vasárnap, 20:29:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jó olvasni ezeket a kedves történeteket. Anikó, várom a következőt.
Szeretettel: Éva |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 25, vasárnap, 20:45:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm Évám, jön hamarosan :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- stako Ideje: Március 26, hétfő, 10:27:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Remek a vers, az adoma nemkülönben. Gratula! |
Re: Adomák az irodalom világából – 2. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 26, hétfő, 10:40:16
(Adatok | Üzenet küldése) | Örülök, Zsolt, ha így gondolod, - jön majd a folytatás...
Köszönöm, hogy olvastál :) |
]
|
|
|
|
|
|
