[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 210
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 210


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Péntek, tizenharmadika
mango

Nehéz szomorúnak lenni ilyen verőfényes délben, - de nekem ez is sikerült.





Nem vagyok babonás.
A pénteki tizenharmadikákat pedig kifejezetten szeretem. Valahogy úgy esett ezidáig, hogy ezen a napon mindig valami jó is történt velem, tehát semmi okom félni ettől a mágia által befeketített naptól.
Áprilisban ismét péntekre esett a hónap tizenharmadik napja.
De most nem voltam annyira jókedvű, és nem tudtam örülni semminek, - pedig ez az én tavaszom.
Végre – ha korábban is, és ez még örömtelibb, - igazi tavasz volt ezen a pénteken. Már csaknem nyár...Mondhatom, mégis inkább bánatos voltam. Az ok – vegytisztán magánügy…
Nehéz szomorúnak lenni ilyen verőfényes délben, - de nekem ez is sikerült. Valami ragadós, átható és fullasztó békétlenség járt át, és tehetetlen voltam – minden percemet uralta. Most szinte fizikailag fájt a nap vitathatatlan szépsége, amit ugyan láttam, észleltem, de egykedvű voltam, és így nem bírt a lelkemig férkőzni.
Így gondoltam én.
Hiszen most az arányok nekem eltolódtak: a tavasz és a virágnyílás az örökkévalóság, - a naplemente a világvége.
Lassan bandukoltam lefelé a hegyről - ahogy szinte minden nap - és azon vettem észre magam, hogy a bennem acsarkodó kedvetlenség ellenére rácsodálkozom a gyönyörűséges napsütésben horgonyzó Pasaréti útra. Rá a sok-sok színnel kápráztató kertek mélyén megbúvó kedves családi házakra, ahol az udvaron száradó tiszta ruhák illata éppen úgy itta be a drága napfényt, mint én, aki gondoktól és szomorúságtól leverten elsétáltam az incselkedően kecses, szecessziós kovácsoltvas-, vagy a tömör, de építészeti bravúrral megálmodott, beleshetően foghíjas téglakerítések előtt…




Itt lakott Jávor Pál a közelben - mindig benézek az udvarra, - kicsit arrébb egy kanyargós, kedves utcácskában Nagy Imre háza villan elő a lila orgonabokrok közül, - és a legtöbb udvaron, a sokszínű, áhítatosan szép tulipánok a járda mellett friss és szikrázóan színes virágkelyhükkel szintén a finom meleg napsugarakkal töltekeztek ezen a napon: mind úgy virított, olyan gyönyörűen, hogy megállásra késztetett.
De nem csak Jávor Pál, hanem nagyon sok régi, és ma élő hírességünk élt, él itt, ezen a csodálatos környéken. A téren nem egyszer jött már velem szembe országszerte jól ismert arc is. A tér egyfajta "gyűjtőhely", amolyan kisebb szíve Buda ezen részének, a Rózsadombnak, Törökvésznek, Zöldmálnak, és természetesen Pasarétnek - és miután itt elég sok üzlet és hivatal megtalálható, természetes, ha éppen egy olimpiai bajnok úszó, vagy egy népszerű politikus áll a sorban a videotékában, megy be a lottózóba, esetleg a közkedvelt, nagyon kellemes kávézóba...
Előveszem a fényképezőgépemet, amit mindig magammal viszek mindenhová. Nem paparazzi-nak csapok föl sosem, mert többnyire a szívemnek olyan kedves kis budai utcákat fotózom, több-kevesebb sikerrel...
Már a jelenben vagyok, - és tudatosan figyelek mindenre.
Ezt meg fogom írni – határoztam el.
Az ötös busz lassan halad el mellettem, meglepően tiszta itt a levegő, - különös, de csak jó illatot érzek, semmi sem zavarja a varázst.
Majd kiöblösödik az út, a házak egyforma, mégis különbözően szép sora után egy szabályos körbe érek, ahol az üzletek, és a mindent uraló templom körbeöleli azt a kedves szobrot, amely szerényen álldogál pont a kör közepén, és maga sem tudja, mennyire odaillik.
A Pasaréti tér nekem valahogy majdnem a világ közepe, pedig nem is olyan különleges. Mégis annyira szeretem.
Apró, meghitt és nagyon budai.




Felnézek, magasra fel, túl a templomtornyon, és visszatekint rám a nagyhatalmú hegy minden oldalról, a tér pedig engedelmes, vagy magas láztól szenvedő, ártatlan kisgyermekként bújik meg az ölében.
Buda utánozhatatlan ajándéka a természetnek.
Kincs. Nem találok rá jobb szót, talán nem is létezik, azért.
A szorítás enged valahol mélyen a gyomrom körül, mintha fellélegeznék. Mintha a téren több oxigén lenne, pedig dehogy. Jó itt szétnézni, - soha sem unom meg.
…már minden szegletét ismerem.
Most épp jön két barna csuhás barát, méltóságteljes léptekkel haladnak a hűvös templomajtó felé, egyiknek a keze hátrakulcsolva, a derekát ölelő zsinór bojtja lépte ütemére a térdéhez ütődik. Hallgatagon lépdel társa mellett, majd mindkettő eltűnik a szent csendű hatalmas ajtó mögött.
Az apró virágüzlet előtt megszámlálhatatlan és sokféle virág tobzódik, szinte beleszédülök. Itt szoktam venni a nagy csokor tulipánt, amit a Kedves éjjeliszekrényére teszek egy hatalmas, öblös váza fogságába. A szépséges virág szétbomlik, és amikor oda belépek, első pillantásom a robbanóan piros színt fogadja magába. A kedvenc virágom.
Az újságosnál most nem áll senki, elmegyek mellette, köszönök a néninek, aki már jól ismer, a gyógyszertár nyitott ajtaján át kikúszik a semmi mással össze nem téveszthető illat, talán a frissességé…? A kicsi és családias, de áruval bőségesen megrakott polcaival fogadó üzlet előtt az eladólány a nap felé fordítva arcát, talán a déli ebédideje utolsó pillanatait élvezi; a cseppnyi állatorvosi rendelő előtt egy hatalmas és barátságos kaukázusi juhászkutya ül félénken és reszketve a gazdája lábánál, nyaka körül hatalmas műanyag gallér, - az én vizslám is kapott egyszer ilyet, villan eszembe. Régi, rossz emlék.
A szupermarket mellett lévő pénzautomatához lépek, a kártyámat belecsúsztatom a nyílásba és a kisikkanó papírpénz nagy részét a szemben lévő postára viszem, van pár csekk nálam, belekalkuláltam ebbe az útba a postán való sorbanállást is. Ha jobban belegondolok, ez a jelenet nem ideillő. Ez már a hideg, arctalan materiális lét.
Gyorsan ki a térre.
Éppen a delet harangozza a bölcs templomharang. Helyrebillen minden.
A busz orra feltűnik a Hűvösvölgyi úton, felszállok és leülök az ablak mellett. Szinte kánikula van, a buszban megreked a - talán Moszkva térről hozott…? - forróság és zsivaj. Ahogy kaptat fel a busz a magasba nyújtózó, hegyi utakon, - dohogva, nagyon lassan -, azt a csodát pásztázom, ami még ezen a poros, piszkos ablakon keresztül is elém tárul. Buda vénséges, felfelé törekvő kanyargós útjai gyönyörűek, most ezer harsogó szín: tulipánfa rózsaszínje, orgona lilája, gyümölcsfák hófehérje és fénylően illatos tavasz száll a méregdrága luxusvillák parkjaiban is épp úgy, mint a szerényebb házak között...




Leszállok, a tömeg itt óriási. Közel a Duna, még a HÉV csattogását is hallani vélem olykor, de még a folyó illatát is az orromban. Bizonyára tévedek, - de most nem keresek erre választ.
Az üzleti, - és irodanegyed is olyan tökéletesen simul a hegyoldalba, amin mindig elámulok. Csupa króm,- és üvegpaloták, hipermodern külső liftekkel, óriási ablakokkal, de mind a legkellemesebb színben veti neki oldalát a föléje tornyosuló hegyeknek. Meleg vaníliasárga, nyeregbarna és okker olvad itt össze a zsendülő, egyre élénkebb zölddel.




Már annyiszor láttam, mégis újra és újra végigsimítom a szememmel.
Bent hűvös fogad, és a portás hatalmasat köszön. A második emeletre zajtalanul siklik fel a lift velem, leülök az íróasztalomhoz, és a munkámhoz látok. Zaj van, sok az ember, és habár nagy a tér, zúg minden, mint a kaptár. Ha becsukom az ajtót, a hangzavar kint reked. Ma nem zárkózom be, a jókedv hátha rám is átragad…
A mobilom éppen akkor szólal meg, amikor körülöttem a legnagyobb a nevetés és a hangos szó.
A jólismert Hang.
Elmosolyodom, boldog vagyok, hosszasan beszélgetünk, és észre sem veszem, de a hangulatom pillanatok alatt változik át csaknem tökéletessé.
Ez az apró készülék (ami nem véletlenül pontosan ugyanolyan, mint a Kedvesé) fontos része az életemnek. Nem fényűzésből vagy sznobságból tartott dísz ez, hanem köldökzsinór. Lám, most is segített és noha a munkám végeztével ugyanazt az utat teszem meg, mint idefelé, - mégis másképpen látok mindent.
Még tiszta erőből süt a nap, amikor elindulok hazafelé. Félúton leszállok a buszról, és átvágok a hegyen. Itt még szebb az út, már-már vadregényes, - csak éppen a Pasaréti teret kerülöm ki.




Lenézek, és a lábam alatt ott fekszik szinte az egész kerület, - túl a Svábhegy és a János kilátó.




Ahogy haladok, még a Gellérthegyen pálmaágat tartó szobor is szemmagasságban van velem. Igaz, akkora csak, mint egy apró ólomkatona. Tudom, a hasonlat sántít picit, - de mindig ez jut eszembe.
Lélegzetelállítóan szép.
Ezért sem jövök szívesen autóval, mert akkor mindezt nem látom…És persze mindenhová sokkal gyorsabban elérek busszal, mintha a forgalmi dugó kellős közepébe ragadnék. Így minden tavaszi és nyári napot élvezek…
Olykor az őszit is, de annak már elmúlás-illata van: nem szeretem… Most csodaszép minden.




Soha sem tudok közönyösen elmenni e pompás képek, vidék mellett, pedig szinte naponta teszem meg ezt az utat.
Még néhány kaptató, majd lefelé kell haladnom a csúcsról, - és hamarosan hazaérek.
Kattintgatom a fényképezőgépemet, - egyik-másik kép olyan, mintha képeslap lenne.



A digitális gépemen én legalábbis akkor, ott, jónak láttam, de aztán itthon, - átmásolva a számítógépre - kicsit csalódtam. Hiába, a fényképezés terén lenne még fejlődni-valóm, vallom be egy apró, pironkodó félmosollyal...Azt hittem, jobban sikerültek, és tényleg olyan képeslap-szerűek, mint ahogy azt én gondoltam.
Itt szoktunk a vizslámmal felkaptatni - majd learaszolni ezen a csodaszép lépcsősoron, mely a lakásig vezet, - a végére mindketten kifulladunk...



Ha mégsem túl sikerültnek a fotók, az csak az én hibám. Újságíró vagyok, de nem fotoriporter…
Kibukkanok az utolsó kanyarból, és már látom a sarkot, melytől már csak egyetlen ház, és otthon vagyok.
Péntek volt, tizenharmadika.
És gyönyörű tavasz.



Ideje: április 15, vasárnap, 16:37:59 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

mango

"Péntek, tizenharmadika" | Belépés/Regisztráció | 38 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- blue Ideje: április 15, vasárnap, 16:42:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Anikó, köszönöm a sétát, nagyon jó volt. Nekem a péntek 13-a eddig mindig jó volt, de most az örömbe egy kis rossz is keveredett.

ölellek: gaby



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 15, vasárnap, 16:48:52
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszönöm, hogy olvastál, gaby :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: április 15, vasárnap, 17:11:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon steretem ezeket a könnyű és mesteri kézzel megrajzolt képeslapokat.
Sokkal irodalmibbak, mint az irodalmiaskodó ismertetők...



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: április 15, vasárnap, 17:12:32
(Adatok | Üzenet küldése)
Nagyon szeretem... elnézést...


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 15, vasárnap, 17:20:28
(Adatok | Üzenet küldése)
...és ezt is értettem... :))

Köszönlek, Tithonosom :))


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 15, vasárnap, 17:19:51
(Adatok | Üzenet küldése)
...ezt így, elütéssel is értettem, (és köszönöm!) ----


és....


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: április 15, vasárnap, 19:53:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Anikóm! Úgy gondolom, hogy sokan tapasztaltuk, hogy épp a közvetlen közelünkben lévő szépségeket, értékeket nem vesszük észre,elmegyünk mellette ,míg valaki meg nem láttatja velünk.Olyan ez, mint a szerelem vagy a barátság, ami ott van karnyújtásnyira a közelünkben, és mi a távolba bámulunk.Jó, hogy Te nem így vagy vele. Holnap talán én is magammal viszem a fényképezőgépet-munkába menet...



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 15, vasárnap, 19:59:03
(Adatok | Üzenet küldése)
Nagyon igazad van, nyitott szemmel kell járnunk (de azért közben álmodozni is lehet!) - hajrá, Erikám, - várom a békéscsabai városnéző cikket :))

Köszönöm, hogy olvastál :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: április 15, vasárnap, 20:30:53
(Adatok | Üzenet küldése)
Nemsokára küldöm Váradi Zoltán fotográfus csabai fotóita kiállításáról. Ő jobban tud fényképezni, mint én.


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 15, vasárnap, 20:34:22
(Adatok | Üzenet küldése)
...meg mint én :))

Küldd csak Erikám :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: április 15, vasárnap, 21:16:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Örömmel olvastam, amiről ritkán írunk. Szép a mi fővárosunk. Péntek 13? Nekem nyóc. ;-)



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 15, vasárnap, 21:21:35
(Adatok | Üzenet küldése)
Bizony az! Különösen egy Debrecenből elszármazott, és ma már "igazi" budainak az :))

Köszönöm, Lacó bá! ;)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: április 15, vasárnap, 23:50:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Köszönöm Anikó, hogy a gyönyörű képek és a mesterien megfogalmazott írásod által, megismerhetem a főváros olyan részét is, amit még nem volt módom élőben látni.
A tavaszt imádom és vele együtt a verseid is. Puszi. Lena



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 09:37:15
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszönöm, Lena, vagyunk páran "tavasz,- és nyárimádók" -- most már Te is ide tartozol e táborba :)

Nagyon szeretem ezt a vidéket, soha sem gondoltam, hogy Debrecennél lehet jobban szeretni várost...


Köszönöm :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: április 16, hétfő, 00:31:50
(Adatok | Üzenet küldése)
"népszerű politikus"? Az meg mi? :) A "legnépszerűbb" is max. 50 pontos...

nyeregbarna - ez tetszik; még nem hallottam :)

A második képeslapot én szívesen elküldeném bárkinek, bár az alsó 20%-át levágnám. :)

Szép írás, szép képek, köszi.



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 09:43:51
(Adatok | Üzenet küldése)
Bobom, de régen láttalak, örülök hogy itt vagy!

Szánt szándékkal nem említettem neveket, - a cél nem ez volt, majd egyszer mondok névsort - de csak egy talin :))

Valamit be kell vallanom: minden fotót én készítettem, - de pont a másodikat ... azt nem (pirulós ikon)
Mondom én, hogy a fotózás nem nekem való, az az egy tetszett meg, amit pont nem én fotóztam...Egyszer kértem a Kívánós topikban képet a Pasaréti térről, és talán Neti (vagy épp Te?) küldted ezt a fotót...Akkor elmentettem, és most itt áll a cikkben...
Csak az az egyetelen egy az "idegenkezű" fénykép van írásban!!!! ;)
Ez hozzátartozik az igazsághoz...

Köszönöm bobom, hogy olvastál :)
Szívesen látlak máskor is!


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: április 16, hétfő, 13:08:06
(Adatok | Üzenet küldése)
"talán Neti (vagy épp Te?) küldted ezt a fotót..."

Nem talált. :) Anna volt az elkövető. :)

A többi fotó is rendben van. A profik persze jobb képeket készítenek, de biztosan nem tudnának ilyen írást köréjük varázsolni.


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 18:11:03
(Adatok | Üzenet küldése)
Sok fotoriporternek van remek újságíró-vénája is, bobom :))

Nagyon köszönöm, hogy visszanéztél hozzám :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Piba Ideje: április 16, hétfő, 06:17:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Mango. Nagyon tetszett az irasod, en is ott ereztem magam a Rozsadombon, nagyon regen jartam ott, meg a te idod elott, nagyon megvaltozott a kornyek, nem is ismerek ra most. De emlekeimben megvannak meg ugy ahogy en lattam akkor.
En a Logodi utcaban laktam egy darabig, 49-50 es evekben.
Koszonom hogy visszahoztad emlekeimet.Udvozlettel. Piba.



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 09:46:37
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszönöm, hogy az emlékeid felelevenedtek az írás olvastán, kedves Piba :)

A Logodi utca kicsit távolabb van, - de jól ismerem azt is... Ki ne ismerné Kosztolányi óta...?! :))

Köszönöm, hogy olvastál :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: április 16, hétfő, 16:20:38
(Adatok | Üzenet küldése)
"Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon."


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 18:14:34
(Adatok | Üzenet küldése)
...

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és görönyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.


*

Köszönlek...


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: április 16, hétfő, 15:54:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Öröm volt veled sétálni :)



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 18:16:55
(Adatok | Üzenet küldése)
Örülök neki, Neti :))

Jössz máskor is...?! ;)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: április 16, hétfő, 17:09:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Anikó - így igaz, gyönyörű a környék - valaha én is arrafelé laktam - és , ha rágondolok, tudod , mi jut eszembe? Claire Kenneth - Egon Naplója - ez a gyönyörű történet is ott játszódott, abban a környezetben - sokszor gondoltam rá, régebben is , de a helyet sosem kerestem meg - talán majd egyszer megteszem - még az is lehet, higy együtt keressük meg azt a villát...



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 18:18:17
(Adatok | Üzenet küldése)
Rendben Mikikém, majd megbeszéljük...Ezt a könyvet én nem is ismerem...

Köszönöm, hogy Te is velem tartottál :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: április 16, hétfő, 20:18:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
""Nehéz szomorúnak lenni ilyen verőfényes délben, - de nekem ez is sikerült". Az irásodban pedig nincs semmi keserűség. Nagyon kellemes és hangulatos sétában vehettem részt! Köszönöm, hogy veled sétálhattam.



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 16, hétfő, 20:22:15
(Adatok | Üzenet küldése)
...pedig bizony nagyon nagyon szomorú volt az a nap, - de még inkább az előtte lévő...
A péntek 13 nekem mindig szerencse-napom...Ez a mostani is az volt, mert végül elsimította a gyűrődéseket a lelkemben az a bizonyos telefonhívás és a gyönyörű tavasz...

Köszönöm, hogy velem sétáltál itt Budán, Editkém :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: április 17, kedd, 09:16:08
(Adatok | Üzenet küldése)
Minden jó, ha vége jó! Szép tavaszunk van. Lesem az igazi tavaszi versed megjelenését!


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 17, kedd, 09:45:30
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszönöm, Editkém :)

Vers...?

Még csak gondolatom sincs pillanatnyilag...


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- sete Ideje: április 17, kedd, 23:50:46
(Adatok | Üzenet küldése)
Szép képek kívül és belül… „Már annyiszor láttam, mégis újra és újra végigsimítom a szememmel.” – én is újra és újra végigsimítom a szememmel az írásod nyomán bennem felidézett enyémeket… Köszönöm Anikóm! Jó nálad megpihenni, színekre, hangokra, érzésekre lelni. Sosem mulasztom el.
Ui: Jah! Pénteken, 13-án születtem, 56-ban az emlékezetes Pest környéki földrengés ijesztette rémület miatt még nem várt időben! :) 



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 18, szerda, 17:14:07
(Adatok | Üzenet küldése)
Emesém, mindig örülök jöttödnek, - és Te is pontosan értesz minden mondatot ebből az írásból, azt hiszem, ugye...? ;)

Ezt köszönöm szépen :)

...ugye, ugye...? Péntek 13 - szerencsés szám :))


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- meva Ideje: április 18, szerda, 17:10:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Anikó! Öröm volt olvasni az írásodat, amiből árad a szeretet, amit a környezeted iránt érzel. Szeretettel: Éva



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 18, szerda, 17:17:51
(Adatok | Üzenet küldése)
Bizony, Évám, telis tele vagyok mélységes és tiszta szeretettel mind a gyönyörű környezetem, mind a szívemnek olyan nagyon kedves Kedves "csatolt jelenléte" iránt...

Köszönöm, hogy olvastál :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- hori Ideje: április 18, szerda, 21:39:59
(Adatok | Üzenet küldése)
Nagyon kellemes cikk, jó képekkel. Nekem otthonos látvány. :) Szeretni fogom ezt az írásodat is.



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 18, szerda, 22:01:32
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszönöm, Géza mind a kitartásodat írásaim, verseim felé, mind a kedves szavakat... :)

Örülök, hogy belepillanthattál az én Budámba, az imádott második kerületembe...
Nagyon szeretem, nagyon szeretek itt élni, ezek a képek azt hiszem, mindent megmagyaráznak, - és még ma is öröm tölt el, ha arra gondolok, hogy itt élhetek, ezek között a csodálatos hegyek közt, fent, Buda tetején...

Köszönöm még egyszer :)


]


Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- parakalo Ideje: április 20, péntek, 21:55:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon élveztem ezt a sétát veled. Tényleg szép volt ez a péntek 13.



Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 20, péntek, 22:17:50
(Adatok | Üzenet küldése)
Örülök, ha tetszett a séta, Nórikám :)) Köszönöm, hogy olvastál :)


]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds