| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A Herceg, a Királyi pár, és a Szent |
|
 |
Vastaps. A szereplőket többször a függöny elé kérte a közönség.
|
Bea huszonhét éves. Gyönyörű, fekete, erős a haja, és mélybarna a szeme. Amikor először találkoztunk, valami egészen bájos, kislányos, már-már szemérmes mosollyal mutatkozott be. Nem is! Inkább hamisan nevetett, ahogyan csak a kislányok nevetnek, amikor meglátnak egy ismeretlen fiút. Este a társalgóban addig ügyeskedik, amíg mellém kerül. Többen beszélgetünk. Szóba kerül a délutáni rendezvény, régi ismerősök nevei, orvosi esetek, emberi sorsok. Dia a balomon ül, de javarészt csak hallgat. Egy fényképet szorongat a kezében. Jucus és Kriszta olykor egymásra mosolyog, összedugják a fejüket. Lacika megmosott, gondoskodó kéz által csomagolt szőlőt hoz, de csak egy valakit kínál belőle. Igaz, azért itt nem haragszik meg senki. Végül Ginanak is nyújt egy fürtöt. János középkorú. Szépen fel van öltözve. Tavaszi öltöny, fehér ing. Engem Báttyának nevez. Amikor valaki, vagy ő mondani akar valamit, nekem szól, hogy tegyek csendet. Balázska csöndben üldögél, olykor huncutul elmosolyogja magát, igazgatja a függönyt, első szóra ugrik, ha valaki, valamit kér. Igaz, néha egy kicsit makacs. Ő az egyik kedvenc itt. Amikor kimegyünk a hideg udvarra, és kérem tőle a sapkáját, szó nélkül nyújtja. Talán sokkal többet ért, mint gondolnánk. Ahogy folyt a szó, Bea hirtelen megfogja a kezem, és erősen magához húzza. Nem ereszti. Gyakran hozzászól. Emlékszik, és emlékeztet. Tőlem tizenöt percenként megkérdezi, hogy mennyi az idő. Cukrát kell megmérni. Megkér, hogy kísérjem el az orvosiba, majd halkan mondja, hogy, várjam is meg. A kápolnából kihallatszik az énekszó. Az étkezdébe megyünk. Vacsorája – négyfelé vágott felvágottas zsömle - érintetlenül az asztalon van. Senki nem nyúlt hozzá, mert az az övé. Itt, ahol sokuknak egyetlen örömforrás az evés, ez egy tiszteletreméltó, megrendítő, szeretettel teli viselkedési mód. (Itt most szándékkal nem vonok párhuzamot a Kintiek világával! Mert nem tudok! Nincs olyan példa, amivel ennek értékét ki tudnám fejezni!)
Bea pár hete azt kérdezte, vajon az egészségesek mit gondolnak róluk? Róluk, akik itt bent élnek. Azt mondta, leírja, mert szeretné tudni. Leírta. Pontosabban naplója egyik négyrét hajtott, számítógépről kinyomtatott oldalát nyomta a kezembe még a délután. Nem felejtette el, pedig rég találkoztunk. Tegnap este a társalgóban meg halkan hozzámhajolva kérdezi, hogy szerintem kinek nehezebb? A gyereknek, aki itt Bent él, vagy a szülőnek, aki ott Kint?! Beszélgetünk róla, de nincs válaszunk.
Elfáradnak. Eseményekkel teli napon vagyunk túl. A történelmi játékban közülük is voltak szereplők. Ahogy ott ültem az első sorban, arra gondoltam, hol van most egy újságíró! Miért nem hír az, hogy itt herceg egy Down-kóros, tolókocsiban ül a királyi pár, púpos, és néma a szent! Anyák napján kipirosodott arccal énekeltek, szavaltak! Aki tud beszélni. A többiek mosolyogtak, tapsoltak, hangszeren játszottak, ott voltak! Az is, akit nem látogat senki, az is, akit az édesanyja sem látogat(ott) soha! Mégis felöltözött ünneplőbe, és meghajolt! A Szeretet volt ott! A maga tisztaságában, ahogy meg van írva.
Mindenkitől elköszönünk. Az ölelés, a puszi itt természetes. Nyújtják a kezüket, mosolyognak, szeretnek, és szeretetre várnak. Semmi másra. Beát betolom a szobájába. Kéri, hogy vegyem le a cipőjét, és zokniját. Azt nem tudja. A többivel elboldogul, csak deréktól lefelé nem mozog. Kap még egy simogatást, és egy ígéretet, hogy legközelebbre viszek neki válaszokat, kis füzetként kinyomtatva.
Megkérlek benneteket, hogy Bea gondolataira írjatok ide hozzászólásként pár mondatot!
Bea szeretné tudni:
Mit gondoltok a testileg, szellemileg sérült emberekről, ill. mi a véleményetek, hogy az intézetben élő sérült gyermeknek, vagy a kint élő szülőnek jobb-e?
Végül. Amikor kimentünk a késő esti, hideg levegőre, János is kijött velünk, akit nagymamája nevelt fel, mert szülőanyja eldobta magától. Rágyújtottunk, ő is kért a dohányból. Jánosnak csak egy keze van. Néhány dologban segítségre szorul, de amúgy ellátja magát. Ahogy ott kint álltunk, és látta, hogy fázom, azzal az egy kezével végigsimított a hátamon, ahogy gyermeket szokás, hogy kicsit felmelegedjék.
Aki maga is szűkölködik, az ad hamarabb.
Karácsony közeledtével kívánok Nektek is ilyen igaz adományt!
Szeretettel
János
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A Herceg, a Királyi pár, és a Szent" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: November 19, hétfő, 09:33:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ismerős a környezet, a hangulat, pedig nem hiszem, hogy ugyanott jártunk volna. Egy ÉNO (Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthona)-ról írtam a szakdolgozatomat jó néhány évvel ezelőtt.
Mégis az érzések hasonlók. Ami itt átjött, s amire emlékszem, hogy a lelkemben milyen csapokat nyitott meg akkor. Fájdalmas szeretet.
A Bea kérdéseire adott válaszaimmal még vissza fogok térni, mert azon el kell gondolkodnom. Nem könnyű kérdések. Hosszú beszélgetéseket lehetne velük megtölteni.
A történetet köszönöm. Szükségünk van az emlékeztetésekre! |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: November 19, hétfő, 19:02:34
(Adatok | Üzenet küldése) | | A kérdésekre nehéz válaszolni, mert minden ember máshogy ítéli meg. Én azt gondolom, fogyatékkal élni, illetve fogyatékkal élő gyermek szülője lenni a legnehezebb, ugyanakkor a legszebb küldetés, ami létezik. A legtöbben inkább megfutamodnak az ezzel járó többletgondok elől. Áldozatot kíván a szülő részéről, de nem lehet könnyű a korlátokkal élőknek sem. Ezek az emberek minden szeretetet és tiszteletet megérdemelnek. Sajátos világban élnek, és olyasmit is láthatnak, amit mi egészségesek nem látunk. Ez csak az ő jutalmuk. Ők meg tudják különböztetni a jót a rossztól, a haszontalant az értékestől. Nekem is van egy mozgássérült barátnőm. Sokszor irigylem az életkedvét, a tenniakarását, és az energiáját. Hol vagyok én tőle? Azt hiszem, aki a fizikai világot csak bizonyos korlátok között tapasztalhatja, a megfoghatatlan mentális világot viszont korlátlanul. Sokkal szabadabbak, mint azok, akik nem érzik a "testük súlyát", és azt is hozzátenném, hogy tőlük - a fogyatékkal élőktől - csak tanulni lehet. Ők minket tanítani születtek... |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: November 19, hétfő, 19:20:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Bea kérdésére válaszolva: senkinek sem jobb és senkinek sem rosszabb. Ez nem választás, hanem szükségszerüség. Ha valaki magát képtelen ellátni, akkor a szülő KÖTELESSÉGE, hogy gondoskodjon a beteg jelenjéröl és jövőjéről! A kérdés inkább az lenne, hogy miért születik az embernek fogyatékos gyermeke, s miért kell tőle - az én esetemben - 11 éves korában elválni. Miért nem élhet úgy, mint egy aranyos, vele egy korú kislány? De ezt a kérdést nem szabad feltenni.
Sajnos, még mindig erősen elteredt az a gondolkodás, melyszerint egy fogyatékos gyermek elhelyezése a megfelelő helyre annak lepasszolását jelenti.
**
Egyébként mióta élek arra neveltek, hogy a fogyatékosoknak a legnagyobb tiszteletet és szeretet adjam. Számomra ők szentek és sérthetetlenek. Vigyázni kell rájuk és szeretni őket.
De gondolom ezt Te is tudod, olvasva cikkedet.
Szeretettel :
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: November 19, hétfő, 19:24:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | "az intézetben élő sérült gyermeknek, vagy a kint élő szülőnek jobb-e?" Őszinte leszek: fogalmam sincs. Ez valószínűleg attól is függ, hogy például az a gyermek születési rendellenesség következtében él sérültként, vagy egészséges volt, és valami tragédia következtében került ilyen helyzetbe. Feltételezem, hogy neki magának és a szülőknek is más-más helyzetet teremt a kettő. Szerintem bármennyire empatikusak is vagyunk, egészségesként nemigen tudjuk elképzelni egyikük helyzetét se. Azt tudom, hogy fantasztikus érzés lehet ezeket az embereket segíteni, támogatni, fizikai és lelki segítséget adni részükre - úgy, hogy közben ne éreztessük velük folytonosan a szánalmat. Mert hiszem, hogy ez az, amire legkevésbé van szükségük. Csodálatos adomány, ha csak szeretni tudjuk őket, egyszerűen, sallangoktól mentesen. |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: November 21, szerda, 18:58:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Istenem, micsoda kérdés! Mennyi mindent kifejez! Hogyan lehetne jó a gyermeknek, ha távol van a szeretett szülőtől? Hogyan lehetne jó a szülőnek, ha távol kell lennie a szeretett gyermektől? Lehetünk betegek, vagy egészségesek, de a szeretteinktől való elválasztás szörnyű érzés lehet. Tudom, hogy megoldhatatlan helyzetben vannak, akiknek ilyen nehéz sorsot juttatott az élet, mert ha...meg de...akkor, talán... De ezekre nincsen válasz. A véleményem az, hogy a kapcsolatban van az erő, amit ha ápolnak, folyamatosan, akkor mind kettejüknek elviselhető, hiszen a szeretet sokmindenen túljuttat... Írásod, gombócokat szült a torkomba... |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- hori Ideje: November 25, vasárnap, 09:13:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Isten könnyen osztogatja a nyomorúságot... Nem tudom a választ, de mégis a bibliából próbálok kiindulni. |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: November 25, vasárnap, 09:26:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Vajon a cikk gazdája miért nem reagál senkinek semmit a hozzászólásokra??? |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- tiszavirag Ideje: November 25, vasárnap, 10:12:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szerintem a fogyatékkal élőknek mindkét részre szükségük van. Szükséges, egy hely, ami az ő világuk, és ahol jól érzik magukat. De ezt ők maguk döntsék el, hogy mikor szeretnének oda menni mintegy kikapcsolódásként. A teljes élethez nekik is joguk van, nem tudok azzal egyetérteni, ha a szülő hetekre, napokra "leadja" gyermekét.
Környezetemben több fogyatékos gyerek van. Nap mint nap látok mozgássérült gyereket az egészséges lánykák után futkosni, tesi órán sem vonja ki magát a közös gyakorlatok alól.
Ha ezt az elfogadást látja egy gyerek, ő is megtanulja kezelni a helyzetet. Néhány éve a fiaim 8 és 11 évesek voltak, mikor egy középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek a faluban megszökött. Pillanatok alatt megtalálták, egyikük lekötötte a figyelmét, a másik elszaladt a nagyszülők után. És mindezt felnőtt irányítása nélkül. Focizás közben felfigyeltek az eseményekre, és cselekedtek. Az eset után az egész csapat befogadta a fiúcskát maguk közé fociban is. |
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: November 25, vasárnap, 11:04:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Bár már egyszer hozzászóltam a cikkhez, de a többi hszt olvasva látom, hogy valamit elfelejtettem.
KÜLÖNBÖZŐ fokai vannak a szellemi fogyatékosságnak! Amennyiben a beteg el TUDJA dönteni, hogy mit szeretne, teljesen egyetértek azzal, hogy ő döntse el! De ha NEM tudja - már pedig ilyen is van, azaz konkrétan nálunk, ahol is kislányom csak azért nem 100%-ig fogyatékos, mert tud menni! - , akkor nem hozhat döntéseket. Éppen ez a betegsége.
Különbséget kell tenni a kissé beteg, vagy mondjuk elhagyott, nem ápolt gyermekek és a teljes mértékben szellemi fogyatékosok között. Az utóbbi esetben a nem gondoskodás éppen azt jelenti, hogy a szülő nem keres intézetet. Ugyanis NAGYON nehéz találni, már öt-hat éve kerestünk, kerestem késöbb egyedül én valamit, hogy biztos helyen tudjam kislányomat, ha már nem élek. Hogy ne kelljen másoktól kiszolgáltottan várni sorsát. Arról nem is beszélve, hogy a megfelelő környezetben JOBBAN érzi magát. S közben meg lehet látogatni, lehet nagyon is szeretni.
Mert a hiány óriási. Mondjuk úgy, hogy az ember szive megszakad, ahányszor csak el kell válni.
|
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: November 25, vasárnap, 16:42:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Audrey!
A cikk gazdája szándékkal nem szól hozzá(tok), mert csak közvetítő. (Mint ahogy azokhoz sem szól, akik nem szóltak hozzá.) Örömmel, és szeretettel veszem mindannyiótok figyelmét, és szándékomban volt az írás lekerülésekor szavaitokat egy arra alkalmas, nyílvános formában megköszönni. Tudom Bea is megköszöni majd Nektek általam, amikor átadom neki kinyomtatott gondolataitokat. Az írás egy szeretetet, emberi közelséget vágyó közösség pillanatait kívánja elétek tárni, ill. az egyiküket foglalkoztató kérdés megválaszolásának ad teret, szeretetből. Nem akar vitát generálni, vagy szemléleteket ütköztetni.
Ad és kér, hogy adni tudjon.
Mindazonáltal köszönöm visszatérő figyelmed!
Békés, szép estét Neked, és Mindannyiótoknak, kik olvastatok!
János
|
|
|
|
|
|
Re: A Herceg, a Királyi pár, és a Szent (Pontok: 1)
- edami Ideje: November 30, péntek, 10:55:23
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedvesen János!
Igazi szépség itt van ebben a lelki tisztaságban.
Beát és a többieket szeretettel üdvözlöm
Edami |
|
|
|
|
|
|
