| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Aki másokért dolgozik |
|
Angeli
 |
Sok minden kell ehhez a szakmához, de a legfontosabb talán a humánus gondolkodás, és az emberek feltétel nélküli szeretete.
|
A hajléktalanok, a szerencsétlenül járt emberek, családok megsegítői, szinte őrangyalai a szociális munkások, akik leginkább hivatástudatból dolgoznak, és azért, hogy azok, akiknek a sorsa nem engedte meg, hogy biztonságban, nyugodt otthonban éljenek, valamiféle gyámolítást kaphassanak.
Sok minden kell ehhez a szakmához, de a legfontosabb talán a humánus gondolkodás, és az emberek feltétel nélküli szeretete. Nincs eléggé megbecsülve ez a pálya, a legtöbben azt sem tudják, hogy mit takar a szociális munkás elnevezés, és mennyi küzdelemmel, lelki megterheléssel jár az a törekvés, hogy ezek a szakemberek a rossz körülmények között élő emberek problémáit segítsenek megoldani nap nap után.
Kerepesei Krisztina (30) szociális munkásként vezeti a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány egyik intézményét. Amikor beléptem az épületbe, ő szélesen mosolyogva, kezét nyújtva jött felém. Teával kínált, én örömmel elfogadtam. Néztem, ahogy mézet csurgat a csészékbe, és tisztán látszott, hogy sugárzik belőle a jókedv. Ő egy ilyen típus. Pedig nem indult könnyen az élete.
- A családi hátterem sokat nyomott a latba, amikor ezt a pályát választottam. Édesapám ivott, volt idő, amikor munka nélkül volt, előfordult, hogy a villanyt is kikapcsolták nálunk. Talán azért értem meg annyira azokat a családokat, akik hozzánk kerültek, mert magam is átéltem egy-két szörnyű időszakot. Húsz évesen, amikor érettségi után ott álltam a továbbtanulás vagy munkavállalás küszöbén, én és a barátnőm kigondoltuk, hogy szociális munkások leszünk. Fogalmunk sem volt, hogy mit kell ennek az érdekében tennünk, így nekiláttunk kérdezősködni, kutatni a szakma után. Egy barátom ismertetett össze Carlos-szal, annak az alapítványnak az igazgatójával, ahol ma is dolgozom. Ő akkor elhelyezett engem a Magyar Vöröskeresztnél. Egy 400 férőhelyes férfiszállón kezdtem a munkát. Ekkor még semmilyen képzettséggel nem rendelkeztem. Amikor másfél év múlva Carlos lett ennek az alapítványnak az igazgatója, magához vett, és azóta itt dolgozom. Elvégeztem a főiskolát, úgyhogy diplomás szociális munkás lettem. Ahhoz, hogy az ismerőseim elfogadják, ne szájhúzogatással nyugtázzák a tényt, hogy az a foglalkozásom, ami, el kellett telnie tíz évnek. Sokáig senki nem értette a környezetemből, hogy tulajdonképpen milyen munkát is végzek én.
Kriszta az alapítvány budafoki férfi rehabilitációs otthonának a vezetője, ahol tizenkét férfi életét egyengeti.
- Jelenleg ugyan a férfiotthont vezetem, de 1998 óta foglalkozom családokkal is. Nagyon sokrétű a feladatunk, hiszen a családok és a férfiak esetében egyaránt segítünk az álláskeresésben, a támogatások, képzések elintézésében, a gyerekeseknél óvodai, bölcsődei, iskolai elhelyezésben, táboroztatásban, segélyek, ösztöndíjak megszerzésében.
Nő létére remekül boldogul a férfiakkal. Néha vannak rossz napjai, amikor minden összeesküszik ellene, de többnyire erővel, következetességgel megoldja a problémás helyzeteket, vagány humorával pedig oldja a feszültséget. Az ott lakó férfiak tisztelik mindazért, amit tesz, és ahogy teszi.
- Nem vagyunk egyformák. Van, akinek elég a szép szó, van, akinek viszont sajnos nem. Nagyon utálok fegyelmezni, de sajnos, néha azt is kell. Nálunk mindenki dolgozik, kivéve egy srácot, aki most nagyon össze van törve, nem régen veszítette el az állását, és azóta gőzerővel keresi az újat. Egyébként muszáj is dolgozni, hisz nem ingyenes az intézmény, bár valóban minimális összeget kérünk havonta a bentlakóinktól. Nekünk nincs problémánk azzal, hogy nem akarnak munkát vállalni az emberek. Nekik együtt kell működniük velem, megállapodást kötünk, és nem tolunk mindent a lakóink feneke alá. Hisz nem gyerekek, talpra kell állniuk. Mi segítünk, de akiben nincs meg az akarat, annak felül kell vizsgálnunk az elhelyezését, mert nem kötelező nálunk lakni, ez csak egy lehetőség. Persze elkövetnek néha huncutságokat. Tavaly például becsempésztek a házba egy kölyökkutyát, és ott altatták titokban, ami persze kiderült. A kölyökkutya azóta nagy gömböc lett, Lénának hívják, és ő az egész ház kedvence – nevet, és belekavar a teájába.
Közeleg a karácsony, de az örömbe most üröm is vegyül.
- Sajnos, nem állunk valami jól anyagilag. Most kaptam az információt, hogy ha nem történik csoda, akkor igencsak szegény karácsonyunk lesz, vagy lehet, hogy egyáltalán nem is lesz. Pedig minden évben együtt ünnepelünk, sok a gyerekek, olyan boldogok ilyenkor – mosolyodik el szomorkásan.
Carlos Lattez Pavez – a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány igazgatója
- Az alapítványunknak négy intézménye van. Ezekben kétszülős családok, egyszülős családok laknak, van egy tisztán hajléktalan részlegünk, és rendelkezünk tizenhárom kiléptető lakással, melyet olyan családok kapnak meg, akik már készen állnak az önálló életre. Itt másfél évig élhetnek, utána kell saját, vagy önkormányzati lakáshoz jutniuk. Ez nagyon jó százalékban sikerül is. Alapítványunk sajnos a normatív támogatáson, és a pályázatokon kívül nem jut egyéb pénzeszközhöz, és ebben az évben a normatív támogatás is csökkent. Nagy szükségünk lenne támogatókra, akik úgy érzik, hogy tudnak és akarnak is bennünket segíteni. Mi nemcsak az anyagi támogatásnak örülünk, szívesen veszünk bútorokat, egyéb használati tárgyakat, játékokat is, hisz azok a családok, akiknek sikerül otthonhoz jutniuk, egy teljesen üres lakásba költöznek be. Reménykedünk benne, hogy a karácsonyt ebben az évben is méltón meg tudjuk ünnepelni. Ez nálunk általában egy egész napos rendezvény, rajzversenyt, sportversenyt rendezünk a gyerekeknek, kitudakoljuk, hogy melyik gyermek mit szeretne karácsonyra, és megpróbáljuk azt teljesíteni. Talán ez a karácsony is olyan vidám lesz, mint az eddigiek.
***
Szociális munkásokat nagyon sok főiskolán és egyetemen képeznek, a pontos megnevezése a szaknak: általános szociális munkás
Ugyanakkor létezik ennek alacsonyabb fokú képzése is, mely tanfolyami kereteken belül szociális asszisztenseket képez, akik szintén dolgozhatnak ezen a szakterületen.
|
Ideje: November 29, csütörtök, 07:43:21 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Aki másokért dolgozik" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: November 29, csütörtök, 08:57:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jó kis riport! |
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: November 29, csütörtök, 12:12:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Köszönöm Angeli, a Többiek nevében is :-))) |
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- blue Ideje: November 30, péntek, 11:22:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Angelikám, emelem a kalapom riportod előtt.
|
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: December 01, szombat, 04:30:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Azt nem mondom, hogy elgondolkoztam azon, hogy szakmát váltok. Jut eszembe, hirtelen azt sem tudom, miről kéne átváltanom...?
Persze, ha választási lehetőség elé állítanának, akkor inkább dolgozni szeretnék egy ilyen intézményben, mint bent lakni. Bár ahogy elnézem, nem árt tisztában lenni e helyzettel, mert amilyen irányba tendálunk, hát... hát, meg hát.
És itt is megint az a rohadék pénz, amitől teljesen hányingerem van.
Persze Angelika, a cikkben Te hozod a minőségi formát.
Nekem meg szokás szerint pörögnek a gondolataim. |
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: December 02, vasárnap, 09:17:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | A legmesszemenőbb tisztelet azoknak, akik ezt hivatásként űzik. Én nem volnék rá képes, de megemelem a kalapom azok előtt, akik igen. Csodálatra méltó emberek ők. |
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: December 02, vasárnap, 21:34:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Engem személyesen is érint az általad említett téma, kedves Angeli. /maga az írás is nagyon tetszett!!/...
Minden tiszteletem azoké, akik idejüket, idegrendszerüket nem sajnálva foglalkoznak azokkal, akik nem tudnának létezni nélkülük. Egyébként szerintem erre a szakmára valóban születni kell.
Örülök, hogy irtál róla!
Zsuzsi -:))) |
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: December 03, hétfő, 19:45:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ritka kincs manapság az önzetlenség és a tenniakarás. Pláne, ha olyan szakmáról van szó, amellyel szemben rengeteg az előítélet. Minden elismerést meg kéne, hogy kapjanak ezek az emberek, és nem lenne szabad, hogy szinte éhbérérét dolgozzanak - visszaélve azzal, hogy bennük még él az a szó, hogy "elhivatottság". Angeli, köszönet ezért a cikkért. |
|
|
|
|
|
Re: Aki másokért dolgozik (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: December 12, szerda, 07:26:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett a cikked. Én is valami hasonlóra érzek hivatást. Nem is tudtam, hogy létezik szociális asszisztens szakma. |
|
|
|
|
|
|
