[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 214
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 214


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Házasodjunk?


Az esküvőnk után három napig eufórikus állapotban voltunk mind a ketten. Csak kóstolgattuk a szavakat: „férjem”, „feleségem”.



Lassan száz éve lesz annak, hogy a házasság intézménye, mint egyedül üdvözítő együttélési lehetőség férfi és nő között, hanyatlásnak indult. Amit annak idején vadházasságnak neveztek, azt ma már kevésbé elítélően próbaházasságnak vagy élettársi kapcsolatnak hívják.

Manapság sok fiatalnak a karrier, az anyagi biztonság megteremtése az elsődleges cél, majd mindezek birtokában a húszas éveik végén, harmincas éveik elején gondolnak csak családalapításra. Ekkor sokan választják a próbaházasságot mint együttélési formát, melyet - leginkább a nők - gyakorlásnak tekintenek, hisz a végcél a legtöbb esetben a házasság.


Rita (34) hosszú együttélés után mondta ki a boldogító igent párjának. Házasságuk immár két éve tart, és úgy érzik, szerelmük nem változott.

- A kapcsolatunk nem lett sem jobb, sem rosszabb attól, hogy összeházasodtunk – mondja Rita. - Ugyanolyan jó, mint volt. Eleinte, az összeköltözésünk után persze nekünk is voltak összezördüléseink, mint minden párnak, akik még nem szoktak össze. Mindketten más értékrendet hoztunk otthonról, és ezeket közelítenünk kellett egymáshoz, el kellett fogadnom, hogy a kedvesem nem mindenben gondolkodik ugyanúgy, mint én. Ő szerencsére egy rendkívül nyugodt ember, és sok hóbortomat képes volt tolerálni.

Rita szülei harmincöt éve házasok, ő ezt a mintát hozta a kapcsolatba.

- Rózsaszín, idealista elképzeléseim voltak a párkapcsolatról. Nem is igazán a házassággal, inkább a szerelemmel kapcsolatban gondoltam azt, hogy egyszer feltétlenül megtalálom az Igazit. A nagy „Ő”-t. Sok párkapcsolatom volt, és nem a férjem volt az első, aki megkérte a kezem. Előtte három évig jártam egy fiúval, akivel szóba került a házasság, én mégis halogattam a dolgot. Nem akartam belevágni, mert valahol a lelkem mélyén éreztem, hogy nem ő az Igazi.

Amikor a párja megkérte a kezét örömében zokogva ölelgette, és örömmámorosan mondta ki az igent.

- Boldog voltam, hogy megkérte a kezem. Az esküvőnk után három napig eufórikus állapotban voltunk mind a ketten. Csak kóstolgattuk a szavakat: „férjem”, „feleségem”. Úgy érzem, hogy nem változott meg a kapcsolatunk attól, hogy házasok lettünk, ugyanakkor mégis lett közöttünk egy erős szövetség a szerelmen túl.

Rita szerint a nőknek fontosabb a házasság, mint a férfiaknak.

- Én is elképzeltem az esküvőmet, mint minden lány, ráadásul a szüleim példája is előttem lebegett, de az Igazinak akartam kimondani az igent, annak az embernek, akiről tudom, hogy a lelki társam, a másik felem. Mi szerencsére megtaláltuk egymást.

A statisztika sajnos azt mutatja, hogy a házasságok fele válással ér véget, s ezt a házasság intézménye fölött pálcát törők gyakorta hangoztatják is.
Meg kell említenünk azonban azt a tényt is, hogy a házasságban élőkre mégis kevésbé jellemző a szétválás, mint az élettársi viszonyban élőkre. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a házasok 5,8, az élettársi közösségben élők 14,5 százaléka mutat hajlandóságot a válásra.
A felmérések azt mutatják, hogy hazánkban még mindig jóval több a házasságot kötő, mint a „papír” nélkül, élettársi közösségben élő pár, bár a házasság előtti próbaházasság a fiatalok körében egyre gyakoribb. A lányok nagy része azonban ma is - éppúgy, mint száz évvel ezelőtt - olykor az esküvőjéről, vagy egy felejthetetlen lánykérésről álmodik, és a családalapítást tradicionálisan, a házasság kötelékében képzeli el.

1. keretes:
A házassági és az élettársi kapcsolat vagyonnal kapcsolatos jogi vonatkozásai:
Amikor két ember házasságra lép létrejön a házastársi vagyonközösség. Ez azt jelenti, hogy minden, amit a házasságuk folyamán együtt, vagy külön-külön szereznek, az a közös vagyon részét képezi, kivéve abban az esetben, ha a házasság előtt külön szerződést kötnek a vagyonmegosztással kapcsolatban. Ilyen például a méltán egyre népszerűbb házassági szerződés. Tehát, ha nincs külön rendelkezés a vagyonra vonatkozóan, akkor a vagyon a házastársak között válás esetén egyenlő arányban oszlik meg.
A bizonyítottan élettársi kapcsolatban élők nem élnek házastársi vagyonközösségben. A vagyon a megszerzésben való részvétel arányában oszlik meg, és csak akkor osztható szét egyenlően, ha a vagyonszerzésben való részvétel arányát nem lehet megállapítani. Tehát védi a törvény az együtt élők vagyonát is. Például ha az élettársak közösen megszerzett vagyonukból vásárolnak egy ingatlant, és csak az egyikük neve kerül bejegyzésre a tulajdoni lapon, akkor is közös vagyonnak számít a vásárolt ingatlan. Az a fél, aki nincs bejegyezve tulajdonosként, bármikor kérheti tulajdonjoga bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.
Fontos különbség a jogszabályi rendelkezésekben: a házasságban élők vagyonmegosztásáról a Családjogi törvény rendelkezik, míg az élettársak esetében a Polgári törvénykönyv rendelkezései az irányadók.

2. keretes:
Vélemény
Tóth Veronika, pszichológus
A társadalom ugyan rengeteget változott az elmúlt évszázadban, és a vallás is veszített ideológiája érvényesítésének erejéből, ennek ellenére a nők még mindig nehezen tudják levetkőzni a kialakult megfelelési kényszert. Még mindig a férjezett asszonyok elfogadottabbak társadalmilag, hiába ismeri már el a törvény is az együtt élő párok jogait. A nők biztonságot és a férfi általi elismerést keresik a házasságban, miszerint ők az egyetlenek és a legfontosabbak az életükben. Az, hogy ez esetleg már pár hónap alatt megváltozik, a nők többsége fejében csak akkor tudatosul, amikor ez a változás beáll. És ne feledjük: a nők elbírálása nem azonos a férfiakéval, például ugyanazon munkáért még mindig kevesebb bért visznek haza, mint a férfiak, tehát bizonyos fokig leminősített helyzetben vannak. Így a házasságban élők anyagilag és társadalmi elismertség szintjén is nagyobb biztonságban tudják magukat, mint egyedülálló, vagy „együtt élő” társaik.

3. keretes:
Szerződés és szöktetés
Már az ókori Mezopotámiában is írtak házassági szerződést, mely a menyasszonypénz (a vőlegény családja adta a menyasszonynak) és a hozomány (menyasszony családja adta a lánnyal) összegét is pontosan tartalmazta.
A régi Kínában az ifjú feleség az esküvő másnapján mutatkozott be az anyósának, akinek attól fogva a fennhatósága alá tartozott.
A török társadalomban minden törvényi tiltás ellenére a mai napig is él a nőrablás, és a nővétel, mint a házasodás egyik formája. Többnyire azért a lány beleegyezésével történik a szöktetés.
Ideje: Február 03, vasárnap, 14:43:15 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"Házasodjunk?" | Belépés/Regisztráció | 22 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- kiralylany Ideje: Február 03, vasárnap, 16:16:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Igen, a nőknek elsősorban a biztonságot jelenti a házasság. Bár, ahol jó a kapcsolat az együttélés alatt, ott tök mindegy szerintem. Mi is sokat sokat vártunk. Semmi sem változott. Érdekes, hogy újabban a nők nem veszik fel a férj nevét hogy ilyen meg olyan né - sőt, van hogy a srác veszi fel a lány családnevét, vagy mindkét fél használja mindkét családnevet, és a gyereket is így anyakönyvezik két családnévvel. Ha a jog megengedi, miért ne? Mondjuk azt furcsának tartom, amikor a pasi veszi fel a nő családnevét. szerintem nemár. Ennyire nemár. És később is szülnek... (mint tudjuk, igaz ..?)



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 04, hétfő, 12:28:42
(Adatok | Üzenet küldése)
Mi is öt és fél éve vagyunk együtt, ebből két éve együtt is élünk. Igazából nm hiányzik a papír, de azért majd lesz. A nevéből csak a vezetékneve első betűjét fogom felvenni... :-))


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Február 03, vasárnap, 19:22:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Irigylem azokat, akik boldog házasságban élnek egy életen át. Papírral, vagy anélkül, teljesen mindegy, ha nincs már érzelem, szövegnélkülivé válik a papír, de ha van,
a láthatatlan papíron is olvasható üzenetek tárulnak a szerelmesek elé, melyek kitörölhetetlenül benne maradnak a szívükben, emlékeikkel együtt. Puszi.Lena



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 04, hétfő, 12:29:20
(Adatok | Üzenet küldése)
Bárcsak boldogabb lennél Lenám! Ölellek!


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Február 03, vasárnap, 20:48:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nekem nem volt mindegy, hogy valaki "neje" vagy csak a "nője" vagyok.:)))))))))))) Hiába csak egy papírdarab, mégis sokkal nagyobb felelősség,érzésre is más, mint egy szimpla összebútorozás. Nekem volt olyan szerencsém, hogy anyukámnak több esze volt mint akkoriban nekem, és az összes hagyományt betartatta velem /csak a nászéjszakán aludhattam először a férjemnél, stb... /és így tényleg valami új kezdetét élhettem át általa. Csodálatos dolog.:))))))))))



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 04, hétfő, 12:30:48
(Adatok | Üzenet küldése)
Én kevésbé vagyok hagyománytisztelő... :-))) Majdnem egyáltalán nem ettől függetlenül a gyerekem apja azért nem bánnám, ha törvényesen a férjem lenne. :-))


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: Február 04, hétfő, 02:14:37
(Adatok | Üzenet küldése)
Nos, akkor az ókori Mezopotámiában okos emberek éltek... :) A házassági szerződés szükséges rossz. Épp ezért kötelezővé tenném, hogy ne okozzon bizalmatlansági problémát. Hogy miért szükséges? Mert szerintem a vagyonközösségnek csak és kizárólag a házasság idején van létjogosultsága. Sem előtte, sem utána. Ha valaki válni akar, mehet, vigye, amit hozott, és a közösen szerzett vagyon megérdemelt hányadát (nem a felét!). Ennyi. Egyébként a házasság intézményének elkötelezett híve vagyok, és az lenne a jó, ha minden esetben holtomiglan-holtodiglan tartana, és lángoló szerelem kísérné, meg romantika, meg minden. :))) (jó a cikk, Angeli :))



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 04, hétfő, 12:34:52
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszönöm Bob! :-))) Tudod én azt gondolom, hogy nem is kötelezővé kellene tenni a házassági szerződést, hanem inkább nem kellene automatikusan feleződnie mindennek, amit a házastársak szereznek. Nem a családi porcelánra gondolok, mert az nem tudom, kit érdekel, de mondjuk, ha az egyik a szüleitől kapott lakást viszi a frigybe, a másik meg a csupasz fenekét, akkor ne kelljen már odaadni a lakás felét válás esetén, csak mert van egy papír a házasságról. Más a helyzet, ha gyerek van persze. Akkor sem a házastársnak kellene a fele vagyont odaadni, hanem a gyereknek. És keményen ellenőrizni, hogy ráköltik-e azt a pénzt, vagy anyu, esetleg apu eltáncolja.


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: Február 04, hétfő, 16:13:50
(Adatok | Üzenet küldése)
Ez is teljesen jó megoldás, igazad van. Ha megfelelően rendezné ezeket a kérdéseket a törvény, akkor nem lenne szükség a házassági szerződésre. Javaslat elfogadva. :) Mi ketten már konszenzusra jutottunk, már csak a parlamenten kell átverni, és kész. :)))


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Február 04, hétfő, 05:17:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
A cikk remek!
Én már csak maradok továbbra is vadasan...
Az a nőrablás dolog tetszik, bár kis országunkban ez inkább fordítva működik és anyagilag.



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 04, hétfő, 12:36:39
(Adatok | Üzenet küldése)
Na igen. Ezt a fajta férfiszivatást nem kultiválom. Bob hsz-énél leírtam a véleményemet. De azért nőrablás, Ottó? :-DDDD Persze különösen, ha a nő sikoltozik, hogy jaj ne már, légyszi, légysziii! Nem? :-DD


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- blue Ideje: Február 04, hétfő, 10:23:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Tetszett a cikked.
Saját példám: lassan 17 éves házasok leszünk, szinte hihetetlen, hogy mennyire telik az idő. A lényeg, hogy nagyon gyerekpárti vagyok, és nekem az volt a fontos, hogy ne egy élettársi kapcsolatban szülessen gyerekem, hanem házasságban. A világ legszebb és legjobb dolga, érzése anyának lenni, ha másért nem, de ezért nagyon megérte a házasságkötésem. A mai világban a házassági szerződést pártolom.



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 04, hétfő, 12:38:09
(Adatok | Üzenet küldése)
Valóban nem rossz a házassági szerződés, ha két ember józanul tud gondolkodni a házasságkötés előtt. Én azonban nem tudnék azon gondolkodni akkor, hogy mi lesz, ha elválunk. :-(


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- blue Ideje: Február 04, hétfő, 12:44:39
(Adatok | Üzenet küldése)
Akkor, abban a pillantban senki sem tud gondolkozni, mert hisszük, hogy a házasság örökké tart, akárcsak a szerelem, a szeretet...és mégis történhet valami, de akkor lehet, hogy késő...nem magadra kell gondolni, hanem a gyerekre vagy gyerekekre, ezért kell a házassági szerződés...nekünk sincs, ma ezt tenném, az már biztos...


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 04, hétfő, 11:09:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Érdekes egyveleg Angeli. Talán én már megmaradok a helyi hagyományoknál.



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 04, hétfő, 12:38:35
(Adatok | Üzenet küldése)
Én is Lacobá, én is. :-))))


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Február 04, hétfő, 18:36:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Várom, hogy mikor küldöd a kérdőíveket nekünk is. Biztosan sajátságos statisztika lenne!: )



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 07, csütörtök, 16:36:02
(Adatok | Üzenet küldése)
Nem teszek én ilyet Erikám! :-)))


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Február 05, kedd, 16:48:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Azt hiszem én már nem fogok ! :))



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 07, csütörtök, 16:36:50
(Adatok | Üzenet küldése)
:-DDD Ilyen család mellett már nem is kéne. :-)


]


Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Február 05, kedd, 21:01:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kérdésedre válaszolva: Igen! Ha van kivel. Csak akkor :-)))

Egyébként komolyra forditva a gondolatot, én nem értem, miért olyan nagy probléma ez? Mármint a házasság. Miért ne, ha lehet? Ennyit érnek az anyagiak? - ezek költői kérdések, nem Neked szólnak, csak a véleményemet írom le.

Mert az is igaz, hogy egyébként könnyebben le lehet lépni, ha valami éppen nem tetszik. Utána pedig marad a seb, sokszor nagyon sokáig.

Érdekes irtál, ismét Angeli!
Zsuzsi



Re: Házasodjunk? (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Február 07, csütörtök, 16:37:20
(Adatok | Üzenet küldése)
Köszi Zsuzsim! :-)


]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.38 Seconds