| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mediterrán nyugalom 3.rész |
|
Eroica
 |
...esténként pedig, amikor a legforróbb éjszakákon kiülnek a citromfa alá, a szomszédok pedig melléjük telepednek, csak a vendégek hangját lehet hallani.
|
Parga
Teljesen igazat ír az utazási iroda prospektusa, mely szerint ez a Görögország észak-nyugati részén fekvő város a szárazföldnek olyan különleges helye, ahol pontosan úgy érzed magad, mintha egy szigeten lennél. Görögország Ciprusa! – hirdetik a helyi szórólapok. Magyar vendégek körülbelül két éve járnak ide.
A város gyökerei az antik időkbe nyúlnak vissza. Ezt a festői helyet régen Torininek nevezték. A régi város egy földrengés következtében elsüllyedt, s a mostani Pargát délebbre költöztették át, ide, ahol a legenda szerint egy pásztor megtalált egy eltűnt Szűz Mária ikont. Itt jelenleg a velencei erőd romja áll.
A velenceiek 1797-ig uralták a várost, de hatalomra jutottak eközben a törökök, majd a franciák , az oroszok és az angolok is.
Mi a szezon kezdetén érkezünk, s már így is meleg a tenger, zajlik az élet, ám a második héten tudjuk meg igazán, hogy milyen nyüzsgő forgatagba csöppentünk. A görögök is kuriózumnak tartják a helyet, ezért szívesen töltik itt a szabad idejüket.
A teraszosan épült városka központja a kikötő körül helyezkedik el. Nagyméretű horgony, azaz vasmacska díszíti a teret.
A keskeny sikátorok, a kis utcák labirintusában egymás sarkába érnek a boltocskák, a szórakozóhelyek. A tenger fölé emelkedő vörös tetős épületek spalettái különböző színekben pompáznak.
Még soha nem találkoztam olyan dolgozni szerető görögökkel, mint amilyenek Pargán laknak. Már kora reggel látom, hogy locsolják kertet, söprik az utakat, az utcákat és művelik a kerteket.
A konyhakertekben, így a háziakéban is, mindent, de mindent megtermelnek. Van itt kukorica, hagyma, padlizsán, paradicsom, zöldpaprika, zöldbab és szőlő karóra futtatva, tehát önellátóak.
Mire felébredünk, már az udvaron szárad a kimosott ruha és meglocsolták a virágokat is. Éva sokkal jobban ismeri a virágokat, mint én, így megtudom tőle azt is, hogy az általam loncnak gondolt, bódító illatú fehér virág egy jázminfajta, s a lonc, bár hasonlít rá,szintén fehér, de nem ennyire illatos. Itt minden ház előtt ugyanolyan színű boggevilleák díszlenek, mind leírhatatlanul élénk, rikító pink színűnek mondhatnám őket. Megismerkedem a kefevirággal és egyéb cserjékkel, amilyenekkel mindeddig még nem találkoztam.
Közvetlenül az erkélyünk előtt egy viaszfényű fügefa áll, éretlenek még termései. Természetesen Ádám és Éva paradicsombeli öltözéke jut róla eszembe.
Almafát is keresnék, rajta a bűnre csábító kígyóval, de sem almafát sem kígyót nem látok a kertben, viszont egyik este arra figyelünk fel, hogy kaparászik valami, vagy valaki a nyitott erkélyajtó redőnyén. Laci felkel, és egy pillanatra meglátja a fürge vendéget. Egy gyíkocska szeretett volna meglátogatni bennünket, de nagyon magriadt szegény, s azonnal eltűnt. Évi és Lili szobájába viszont már délután bejutott valahogy egy, így a háziakat hívták segítségre, hogy a gyíkocskától megszabaduljanak. Később kiderül, hogy az egész gyíkcsalád a szobában függő légkondi-dobozban lakozik, és onnan tesznek hosszabb-rövidebb kirándulásokat a szabadba. Két napos invázió után sikerül csak kitenni őket a szobából, mégpedig úgy, hogy egynek se essék baja.A ház gazdája legragasztja a légkondi dobozát, ezzel az akcióval a kéretlen vendégeket egyenesen a szabadba, a teraszra száműzi.
Tehát csukott ablakoknál kell aludnunk - vonjuk le a sajnálatos következtetést.
A bűnbeesés viszont majdnem minden nap megtörténik. Nos, nem kígyó vagy a gyík által, hanem az óriási , érett citromok csábítanak el. Minden kertben ott sárgítanak, gyönyörű, kacsatojás nagyságúra hízva. Minden áldott nap az utamba esik, a lábam alá gurul egy-egy szem. Na jó, néha pár lépést is teszek feléjük, hogy a fa közeléből felvegyem. Nem lopás ez, gondolom, hiszen nem rázom a fát, nem mászok fel rá, egyszerűen odaröpülnek a lábaim elé, magukat kínálva:
- Gyere, emelj fel, mert ha nem teszed, jön más, akit elcsábítok! -
Ha nem ettél, nem facsartál még közvetlenül a fáról pottyant citromot, nem is tudod, hogy milyen az igazi citromíz. Kitalálom, hogy a semmilyen ízű bolti vízbe belefacsarom, s azonnal limonádé lesz belőle. A teának is egészen más zamatot ad, mint amik a hetekig kamionokban zötykölődő hazai boltokban kaphatók.
Majdnem minden háznál tartanak baromfit. A miénkben is ott csipegetik a gazt, amit a gondosan elkerített kertből dobálnak ki nekik. Akad hely, ahol teljesen elkerített baromfiparadicsomban élnek. Ott akadok rá arra a kakasra, amihez hasonlót csak meséskönyvekben láttam. A színe is, mintha mediterrán lenne, tollazata élénk és dús. Büszkén lépeget a kerítés felé, de talán megérzi, hogy le szeretném fényképezni, és kicsit elfordul tőlem. Udvariasan maga elé engedi Parga talán legcsúfabb kopasznyakú tyúkját. - Nem téged akarlak megörökíteni! – morgolódom magamban és elhatározom, hogy egyszer úgyis csinálok róla egy igazi sztárfotót. Közben Liliékkel – akikkel pár nap alatt jól összebarátkozunk– eltűnődünk, hogy vajon miért lesz kopasznyakú egy tyúkból?
Talán ő volt a legszebb a baromfiudvarban, és a kegyeiért küzdő kakasok az udvarlás hevében annyira megölelték, hogy kihullott a nyakáról az összes toll? Vagy a rivális tyúktársak féltékenységből kitépkedték a tollait, így csúfítván meg a szépséget? Majd utánakérdezek, ha egyáltalán találkozom még otthon olyannal, aki házityúkot nevel.
A csodálatos azonban ebben mégis az, hogy minden reggel kakaskukorékolásra ébredünk. A madarak csicsergésével harmonizálva szólal meg a véletlenszerűen szerveződött vegyes kórus. Kimegyek az erkélyre, kinyújtózom, köszönök a fügefának, megnézem, hogy mivel foglalatoskodik épp a ház asszonya.
Maria
Olyan szeretettel írom le ezt a nevet, hogy alig érintem a billentyűket. Mintha Maria szívbillentyűi lennének. Azé az asszonyé, akivel nyelvismert nélkül majdnem barátnővé váltunk, de legalábbis barátnők lehettünk volna.
Megismerkedésünkkor is kötényt viselt, amit naponta tisztára cserélt. Ellentétben más tulajdonosoktól, a mi házigazdáink maguk tartották rendben mindenüket. Maria takarította a szobákat, Vangelisz, a férje pedig reggeltől estig a kertben dolgozott, kivéve a legnagyobb hőséget, amikot mindkettem kiültek az árnyékos teraszra. Maria kézimunkázgatott, Vangelisz pedig valamilyen egyedül játszható kártyajátékot játszott.
Ha sok munkájuk volt, segítettek egymásnak. Ritkán láttam ilyet görög családokban, illetve nem is tudtam eddig belelátni ilyen jól az életükbe.
Maria minden nap kitakarítota a szobákat. Ottlétünk alatt háromszor cseréltek ágyneműt, mintha szállodában lennénk.
Maria egy délelőtt reggelizés közben kopogott be hozzánk. Csabai kolbásszal kínáltam meg őt. Elfogadta, de azonnal letette a kezében lévő valamit és eltűnt. Néhány perc múlva visszajött. Frissen szedett uborkát, két tojást, egy üveg házi eltevésű olivaolajat és olivabefőttet hozott.
Annyira meghatódtam, hogy azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Hirtelen a nemrég vásárolt piros csíkos kendőm láttam meg a széken, és – bár tudtam, hogy sosem fogja hordani– azt adtam oda neki. Zavarban voltunk mindketten. Kézzel-lábbal megbeszéltük a legfontosabb családi dolgokat, s ettől kezdve bizalmasan kezeltük egymást.
Lejött velem a citromfához és megmutatta, hogy ne a földről, hanem a fáról szedjem a gyümölcsöt. Azonnal letépett néhányat és a kezembe nyomta. Fényképezőgépet hoztam. El akart sietni ruhát váltani, de nem engedtem, hiszen így köténykében ismertem meg őt, így volt a mi igazi Mariánk, mint ahogy Vangeliszt is, a fehér, agyonmosott atlétatrikóban láttuk mindig.
A görög szó egyes vidékeken leginkább a papagájok beszédéhez hasonlít, rekedt, mély és hangos. Nagyon hangos. A mi családunk csendessége, mondhatni intelligenciája feltűnő .
Csendben járkálnak, hogy ne zavarjanak senkit, esténként pedig, amikor a legforróbb éjszakákon kiülnek a citromfa alá, a szomszédok pedig melléjük telepednek, csak a vendégek hangját lehet hallani.
Pénteken megkérdezem Mariát, hogy velem jönne-e a vasárnapi ünnepi misére. Természetesen igent mond. Velünk tart Évi is. Így teháta a görög-keleti katolikus templomot nemcsak kívülről, hanem belülről is megcsodálhatom.
Hárman lépünk be tehát az ajtón. Rögtön látom, hogy a helybéliek nem annyira tartják már be a szabályokat, amint azt például Tolóban láttuk. Nők és a férfiak vegyesen ülnek a székeken, igaz, mini csoportokban. Két pópa cereblálja a misét, előttünk néhány ember. Férfiak és nők a vegyes kamarakórusa énekel. Érdekes, hogy milyen gondosan igazgatják a papi öltözéket a mise közben. Talán ez is része a szertartásnak, mint ahogyan az is, hogy időszakonként hol a férfiak, hol a nők egy csoportja áll fel , s ilyenkor sem egyszerre vetnek keresztet. Pont fordítva vetnek keresztet, mint mi.
Maria a templom hátsó szegletében marad, szomszédnőjével csendes beszélgetésben, míg Éva és én előrébb megyünk, hogy jobban lássuk a történéseket. Három kisgyermek keresztelőjének lehetünk szemtanúi. A pópa ugyanazzal a kanállal tesz a gyerekek szájába valamilyen folyadékot. Az egyik kicsi, a szertartás résztvevőinek derültségére nem akarja meginni az italt. Később Mariától tudjuk meg, hogy bort itatnak a csöppségekkel . Csak egy kanálnyit, de bort.
A keresztszülők kezében óriási gyertya van, nagy maslival átkötve. Az egész dolog valahogy olyan egyszerű. Szertartásos, de egyszerű.
Egy óra elteltével jelezzük Mariának, hogy szeretnénk elmenni. Nem probléma - int fejével és két perc múlva már az utcán vagyunk. Hazafelé azt próbálja elmondani, hogy a lánya Thessalonikiben él, ökológus, van egy hat éves kislányuk, de nincsenek megházasodva. (Mutatja a gyűrűt a kezén) Ez igazán meglep minket, s külön még az a lazaság, ahogyan ezt minden felháborodás nélkül mutogatja el.
Pár nap múlva meglátom az unokát is, mert két napot Pargán töltenek. A kislány gyönyörű, de nem merem lefényképezni, nehogy megíjedjen. Felváltva énekeljük vele a görög és a magyar gyermekdalokat. Az egyik majdnem azonos a mi „Kis kacsa fürdik“ játékunk dallamával. Milyen jó is ez így, milyen jó itt lenni!
|
|
| |
|
| "Mediterrán nyugalom 3.rész" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Thalassa Ideje: Július 22, kedd, 17:39:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Csodálatos! Görögország az a hely, ahol szívesen élnék! Főleg egy olyan kis lakásban, amilyen a második képen is van :) Vagy nekem is lenne egy panzióm! :) Várom a következő részt! :) Niki |
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Július 28, hétfő, 22:10:59
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szia Niki! Láttam egy neked való panziót, csak egy kicsit fel kellene újítani. Nem ártana,ha alkudnál rá egy kicsit: )))Egy rész még lesz, ha minden igaz!Puszillak: Erika |
]
|
|
|
|
|
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- csitesz Ideje: Július 23, szerda, 03:20:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Éljen a görög növény-, és állatvilág! Megint jó. puszi Józsi |
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Július 28, hétfő, 22:13:01
(Adatok | Üzenet küldése) | | Csiteszem! Éljenek, éljenek, úgy tűnik, hogy ők békességben megvannak. Köszi hűséges olvasásod. |
]
|
|
|
|
|
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Lyza1 Ideje: Július 24, csütörtök, 06:53:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Olyan élethűen írod le a tájat, embereket, hogy átérzem , milyen érzelmek kerítettek hatalmukba!...Csodás helyen voltatok!...Gratulálok szeretettel írásodhoz!...Lyza |
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Július 28, hétfő, 22:15:21
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszönöm, Lyzám, örülök, hogy tetszik, köszönöm ,hogy olvasol és viszzajelzel. |
]
|
|
|
|
|
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- anyatka Ideje: Július 25, péntek, 19:19:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon szeretem olvasni élménybeszámolódat!!!!!! Belefelezkezek... puszi |
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Július 28, hétfő, 22:16:37
(Adatok | Üzenet küldése) | | Köszi, Pusszandikám! |
]
|
|
|
|
|
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Július 25, péntek, 23:07:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igazán szép helyen nyaralsz. Már más képeken megnéztem Pargát, és vaéóban csodás. Remek az élmény beszámolód:)))) |
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Július 28, hétfő, 22:18:50
(Adatok | Üzenet küldése) | | Évikém! Mi is rengeteg fotót készítettünk, de lehetetlen mindet feltenni. Ajánlom szeretettel, és köszi a kedves véleményedet. |
]
|
|
|
|
|
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- tokio170 Ideje: Július 27, vasárnap, 18:24:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igazán alaposan megfigyeltél mindent kedves Erika. Részletesen emlékszel a szép napokra, persze el tudlak képzelni jegyzetelgetve is, mint egy útikönyv írót. Torini... Santorini - olyan lehet mint a magyar Füred név - gyakori. Tetszik ez a rész is, olyan személyes hangvételű, igazi Viharlédis... :)) |
Re: Mediterrán nyugalom 3.rész (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Július 28, hétfő, 22:25:08
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves L. M. Valahogy megint "ráméreztél". Gondolkodom, hogy talán kiadok egy útikönyvféleséget, ilyen személyes hangvételűt. Ezek nagy részét ott írtam Pargán, csak itthon "kalapáltam"össze. Köszönöm a véleményed és puszi, olyan "Viharlédis".: )) |
]
|
|
|
|
|
|
