| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől |
|
aMaizahMonc
 |
...a legjobb, ha elképzelünk egy mezőt, amelyet körbe egy erdő vesz körül. A mező az, amikor a jelenben vagyok, az erdő pedig a múlt és a jövő.
|
Pár hét óta, azzal töltöm minden napomat, hogy figyeljem magamat. Figyeljem akkor is, amikor olvasok, amikor fürdök, amikor beszélek, tehát ha bírom, akkor minden pillanatban. Nem is olyan egyszerű akkor, amikor 33 évet nem így él le az ember. Tele vagyok motorikus és tudattalan, amolyan kondicionált pillanatokkal, percekkel, órákkal. És nem is olyan egyszerű, ha az elmém olyan mondatokat gyárt, hogy nem is olyan egyszerű.
Hogy szemléltetni tudjam azt, amit eddig tapasztaltam a legjobb, ha elképzelünk egy mezőt, amelyet körbe egy erdő vesz körül. A mező az, amikor a jelenben vagyok, az erdő pedig a múlt és a jövő. ... igen, többször átgondoltam ezt, ez a kép jó, tökéletesen ábrázolni hivatott.
Képzeld el, hogy a mezőn állsz. Hogyan képzelted el? A közepén állsz, és ha előre nézel, akkor körbe-körbe fákat látsz. Ez az állapot az, amikor a jelenben vagy tudatosan. Mint például ebben a pillanatban.
Vagy ebben. Mert ez is az. Ebben a pillanatban olvasol, és érted, hogy mit olvasol. Ebben a pillanatban te használod az elmédet. Ilyen egyszerű. Ebben a pillanatban a fény rubotka malahali agrtoli. Rutlovici nagami.
Mi??? Kérdezed jogosan. Emlékezz vissza most arra az érzésedre, amikor elsőnek kimondtad, hogy micsoda? Vagy hasonlót.
Mivel most megint olvasod ezt a mondatot, ebben a pillanatban is jelen vagy teljesen, mert érted, hogy mit olvasol. Ez a mező. És látod, hogy körbe fák sűrűsége van. Ott az erdő.
Ha hiszed, ha nem, nem tudsz a mezőről elmenni. Mert az a jelen, és mindig a jelenben vagy, ha akarsz, ha nem, csak vagy tudatos vagy rá, vagy nem vagy rá tudatos.
Honnan tudod, hogy tudatos vagy rá vagy sem? Onnan, hogy ha nem vagy tudatos, akkor egy fát nézel nagyon közelről, azt sem tudod, hogy az egyáltalán egy fa, olyan közelről. Vagyis, nem látod a fától sem az erdőt sem a mezőt. Elkalandozol a fa kérgének útjain, és ki tudja hol jársz, még te sem. Történik a jelen, ott van az a sok fa körülötted, de te csak egynek nézed a kérgét hogy vajon hogy is volt ahogy így megkérgesedett. Értsd ezt úgy, hogy a múltban vagy, nem látsz a jelenben, az elméd gondolatai között vagy és elmélkedsz valamin. Ebben a pillanatban nem vagy jelen. Nem látod, hogy éppen milyen testtartásban vagy. Nem azt mondtam, hogy nem nézed, hanem nem látod. Nem tudsz róla.
Gondolkozol valamin, és motorikusan töltöd a csészédbe a teát. Tudod, hogy teát töltesz, de nem látod. Hallod, hogy teát töltesz, de nem kelt benned rezgést. Nem érdekel téged. Neked ez pici dolog. Mindenki tud teát tölteni.
Töltsünk akkor egy kis teát gondolatban. Máris láthatod a gondolataidban, hogy töltöd a teát.
Elképzelted. Tudatosan használtad az elmédet. Teát akartál tölteni és megtörtént gondolatban. Lehet, hogy mellette egyéb dolgokat is láttál és hallottál a gondolataidban, de a teát kitöltötted. Gratulálok. Azt képzelted el, amit szerettél volna.
Töltöttél és annyit töltöttél, amennyit bírtál, amennyit lehetett. Mennyit töltöttél?
Minden pillanatban töltesz valamit a csészédbe, vagyis minden pillanatban valamit érzékelsz, van valamilyen gondolatod. Ha azt kérem tőled, hogy ma eddig milyen gondolataid voltak, azt írd le egy papírra, akkor sikerülni fog? Próbáld meg.
Megkockáztatom, hogy bele sem kezdesz, mert ha leírnám most nekd a mai gondolataidat, még akkor sem sikerülne, ha bemagolnád. Még akkor is hibáznál legalább egyet. Egy vesszőt.
Azért van ez, mert a mezőn folyamatosan nagyon nagy szél tombol. Olyan szél, amely felkap téged játszi könnyedséggel és egy fához csap. Egyik fáról a másikra. És közben érzéseid vannak. A tested ad neked. Olyan jeleket ad, melyekkel nem tudsz mit kezdeni. Maximum összefoglalod, hogy jól érzed magad, vagy nem érzed jól magad, vagy olyan semmilyen vagy vagy olyan izé ez a napom, vagy olyan csodálatos ez a napom mert ma sikerült az a micsoda...
Folyamatosan fákról fákra vándorolsz és azt mondod, hogy az élet a pillanatnyi örömökről szól. És nem tévedsz, mert voltaképpen prognózist attál az életedről. Vannak pillanatok, amikor örömöd van a sok nem örömöd között. Szerinted ez minden, amit el tudsz érni?
A megalkuvás, a beletörődés eredményezhet egy küzdelem nélküli életet, amiben csak ritkán fájsz és ritkán vagy boldog. A bölcs megelégszik. És mivel vágya nincsen, fájdalma sincsen. Te nagyon spirituális vagy és megelégszel annyival ami van. A gond ezzel az, hogy nem vagy te olyan biztos abban, hogy tudod, hogy mi is van valójában. Mivel nem vagy tudatos. Mivel nem használod az elméd, hanem az elméd használ téged. Ő kelti a gondolatokat és te azt gondolod, hogy ez így természetes. Mert így nem kell erőt kifejtened. Te csak jársz az úton, gyakorlod a megbízható technikádat, de közben meg mégis tovább gyakorlod. Mert még gyakorolnod kell. Te tudod, hogy még gyakorolnod kell, és majd meg lesz a gyümölcse, mert nagyon boldog leszel. Te igen is, majd a technikád, az utad elvezet a beteljesüléshez. Meditálsz, imádkozol, jógázol ki tudja mit csinálsz. Nincs ezzel olyan nagy gond, ha el tudod engedni. Ha amint befejezted a gyakorlatot abban az állapotodban maradsz, mint amikor a technikádat gyakoroltad. Gyakorlattól, gyakorlatig. Így van?
Dehogy van. Ha így lenne, már régen nem technikákat vetnél be, és nem másnak akarnád elmondani, hogy mennyire csodás vagy és milyen jó az én technikám amit gyakorlok, hanem arról beszélnél, hogy a reggel eljött, és a madár dalol. Az este eljött és a madár dalol. Dalol a madár? Addig amíg hallod?
Egyetlen tudatosan kimondott szavad máris vonz. Abban a pillanatban nem 31 nap múlva. Egyből. Most.
Azt hiszed, hogy minden pillanatban vonzol. Azt hiszed, hogy a vonzás az, amikor kérsz valamit. Azt hiszed, hogy kérsz és megadatik. Nem. Nem adatik meg. És egyetlen dolog miatt. Hogy valójában nem is kérsz. Csak azt hiszed, hogy kértél. De voltaképpen csak az elméd elmondott egy kérést. Kit érdekel? Az univerzum nem foglalkozik minden hisztivel. Sőt, egyetlen hisztivel sem foglalkozik. Talán már észre is vetted.
Te nem is akarsz pedig olyan sok mindent, csak ezt a kis izét. Csak hogy az meglegyen. És kész. Elmondod a kérésedet és kész. Majd jön az Uni és megadja. Most én kérdem, Deni Maizah Silent: Te teljesen normálisnak tartod a kérésedet úgy, hogy semmit sem teszel érte, csak kéred?
A Vonzás Törvénye ha eddig nem tudtad volna, nem más, mint az, amit magadról gondolsz. Biztos ismered a kijelentést, de érted is?
Az vagy amit gyakorolsz. Ha házat szeretnél, akkor nem elég, hogy nagy áhitattal belekiáltod az Uniba, hogy házat akarok! Köszönöm Uni! Uni, hát ott lehetsz a házavatón is! Tudod a fürdőszoba akkor úgy, ahogy az asszony kérte! Köszi!
Ébredj már fel kedves ember:) Ennyi nem elég:) Légy tudatos abban, hogy mi kell ahhoz, hogy házad legyen olyan fürdőszobával? Mi kell hozzá, segíts már az Uninak, hiszen annyi dolga van, és szereted őt vagy tévedek? Nem tévedek. Szereted őt. De azt meg már tudod, hogy mindenkinek vagy egy szeretet nyelve. Az Uninak az,. hogy segítsz neki a részletekben. Mert te fogsz ott lakni vagy nem? Neked kell és nem az Uninak. Jé, akkor lehet, hogy tenned kell érte? Lehet, hogy a dzsin nem is olyan nagy hatalmú dzsin? Dehogynem! Nagyobb a varázsereje, mint gondolnád. De nem hülye. Nem ad felelőtlenül mindenféle marhaságot. Többet tud rólunk, mint mi emberek együttvéve magunkról. Bölcsebb nálunk olyan szinten, hogy ha megtudnád, akkor hozzá se mernél szólni.
Ha kell egy ház, és kérted az Istent, hogy adjon egy házat neked, Akkor abban fog segíteni, hogy a házadért tett lépéseidet bölcsen elősegíti. Ahogy illik, ahogy kell. De ahhoz, neked is annyit kell tenned, ami illik, ahogy kell.
Én családot akartam. Megkaptam. Szerinted tettem érte? Minden nap kell tennem érte, pedig már megvan. Mert meg is kell tudni tartani.
Boldog, békés életet akarok magamnak. Szerinted mennyit teszek ezért egy nap?
Jó úton jársz:) Így tovább:)
Mindannyiunk valós természete, hogy a jelenben éljen tudatosan. Ne gondold azt, hogy az valami nagy cél, amihez sokat kell tenned. A forrásod a szíved. A szív akkor is dobog, ha akarod vagy nem akarod. Önálló élete van. Ilyen a jelened is. A szív tőled dobog hevesebben vagy alig. Ilyen a jelenedben lévő mező is. Tőled függ, hogy mit látsz. Most:)
Az Univerzum segít. Segít az Isten. Akkor, ha az amit kérsz az valóban kérés és nem nyafi. Ha kérsz a barátodtól, akkor az azért van, mert mertél kérni. A barátodnak sokat adtál. Egyértelmű, hogy kérhetsz tőle, semmi szégyen nincs benne. Az Univerzum a barátod? Az Univerzum a barátod. Hálás neked. Csak tudd, hogy miben. Tudd, hogy miért hálás neked az Univerzum. Nem csak az Univerzum teremtett téged, hanem te is teremted az Univerzumot. Amint ezt megérted, máris egyenes az út a teremtéshez. Mert minden egy.
|
Ideje: Február 28, szombat, 19:41:28 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől" | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Március 02, hétfő, 19:30:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mi ez ?
A HOZZÁSZÓLÁS ALPÁRI RÉSZÉT MODERÁLTAM, ÉS FELSZÓLÍTALAK ARRA, HOGY MELLöZD AZ ILYEN MEGNYILVÁNULÁSOKAT A PORTÁLON.
Anna1955 site admin |
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- aMaizahMonc Ideje: Március 03, kedd, 03:26:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egy olyan cikk, ami nem a te érdeklődési köröd :) A lélekről szól, és a lélekről megkísérelni értekezni az művészet:) Voltaképpen arról szól, hogy íródik a Fehér város :) |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- aMaizahMonc Ideje: Március 03, kedd, 03:52:32
(Adatok | Üzenet küldése) | | Az élet szentség:) Szavaink meg verseket keresnek, hogy el kísérletet tegyen elmondani a pillanatot... vagy a kort... vagy bármit. Nézd el nekem, hogy nem voltam érthető eléggé. Békés napot kívánok :) |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Március 03, kedd, 05:13:35
(Adatok | Üzenet küldése) | Ez olyan cikk, amelynek semmi köze nincs az ember valós természetéhez.
A HOZZÁSZÓLÁS TÖBBI RÉSZÉT MODERÁLTAM, ÉS FELSZÓLÍTALAK A SZEMÉLYESKEDÉS BESZÜNTETÉSÉRE!!!!!
Anna1955 site admin |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- aMaizahMonc Ideje: Március 03, kedd, 15:49:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tithonos:) Véleményedet elfogadom:) Bizony amennyien vagyunk, annyiféle valós természettel rendelkezünk, ha szavakban akarjuk kifejezni:) |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Március 04, szerda, 05:41:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Eddig arról próbáltál meggyőzni, hogy mindannyian egyek vagyunk. Egyébiránt csak egy valós természet van, de az nem az, amit ezzel az emberidegen álfilozófiával itt produkáltál. Múltkor - ha jól emlékszem - buzipropagandával jöttél elő, s engem megfenyegettél. Remélem, emlékszel... |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- aMaizahMonc Ideje: Március 04, szerda, 06:41:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | Én úgy emlékszem te fenyegettél meg:) De már nem számít:) Teljesen mindegy mit mondok, úgyis neked van igazad:) Legyen úgy:) Minden jót:) |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- aMaizahMonc Ideje: Március 04, szerda, 08:32:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Hogy jobban megérthess, megosztok veled egy írásomat. :) Mert az az incidens, amiről beszélsz, jó pár éve történt:)
Van úgy, hogy úgy megbántanak, hogy szinte remegsz az idegességtől. Elképesztően rossz érzés ez a szélsőség, akárhogyan is jól akarsz lenni, úgy érzed nem megy, és a düh lassan villámokat szór és robbanásra kész...
Amikor a tudatosodásod még nem időtlen, még csak akkor sikerül a jelenben élned, ha nincsenek szélsőséges fájdalom okozások feléd. Ilyenkor téged is átjár a düh, és ugyan csendben maradsz, vagy kedvesen válaszolsz, vagy ráhagyod a saját harcát magára, de belül mégis csak fájsz. Innen is van kiút, nagyon gyorsan. Ez egyben egy lehetőség is, hogy a fájdalmadra tudatos legyél, és megtanulhasd azt kívülről szemlélni.
Ha dühös vagy, a légzésed szabálytalan és hevesebb. A szívverésed szapora. És a gondolataidban csak azt hallod: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ !
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! GRRRRRRRRRRRRRR! HMMMMMMMMMMMMMMM!!!! :D
Leplezd le ezeket a gondolataidat. Figyeld meg, hogy ki is mondja, mert nem te. Csak a kondicionált elméd. A düh nem a forrásodból fakad, hanem az elmédből, a fájdalomtestedből, amit az elméd, az ego-d máris úgy értelmez, hogy meg kell védeni. Azt hiszi az elme, hogy támadás érte, pedig végső soron nem történt más, csak az, hogy egy másik ego hősködik tudatlanul. Előveszi azokat a mondatait, amelyekkel lejárat, megaláz, értésedre adja, hogy nagyon kevés vagy.
Legyél erre tudatos, ne azonosítsd magadat egy tudatlanságban, egy gőgben keletkezett szóáradattal, amit nem neked szánnak, hanem az ego küldi az ego-nak. Ne menj bele ebbe az ostobaságba, mert amint belemész, már az ego-d vezet téged is.
Van benned egy harcos, a génjeidben már eleve ott van. Ez a harcos a forrásodban is ott van. De ez a harcos nem más, mint egy vadász. Egy ősi vadász, ami azért a részed, hogy életben tartson téged. Az ego is ezt a vadászt használja tudatlanul. Ez a vadász arra hivatott, hogy ha megcsúszol egy szakadéknál, akkor meg tudj kapaszkodni. Ha
A hozzászólás folytatása... |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Március 04, szerda, 13:44:34
(Adatok | Üzenet küldése) | | Rossz a "felismerés"-ed, hiszen az utolsó leveledven azt írtad fenyegetésképpen, hogy még hallok felőled és egyéb más marhaságokat. Ha akarod, megkeresem a másik gépemről, mert mint a Fény fia, mindent elteszek és archiválok. A spirituális baromságaid ugyanúgy nem hatnak meg, mint az évekkel ezelőtti buzeránsokról írt, feljajdulásoktól sem mentes propagandaszöveged. |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- aMaizahMonc Ideje: Március 04, szerda, 13:52:16
(Adatok | Üzenet küldése) |
Két teknős megy a sivatagban, egy öreg és egy fiatal. Leállnak egy bárnál sörözni. Isznak, iszogatnak, közben eltelik 1év, 2év, 3év, 4év,...10év.
Öreg teknős megszólal:
- Van még pénzed?
Fiatal teknős:
- Nincs. És neked?
- Nincs. De otthon van a pénztárcám.
- Elmész érte?
- Persze! Mindjárt jövök!
Elindul a fiatal teknős. Eltelik 1év, 2év, 3év, 4év,...10év.
Gondolja az öreg teknős: "Hát ez már nem jön vissza, megiszom a sörét!" Nyúl a sörért, mikor hirtelen előugrik egy bokorból a fiatal teknős:
- Hé, ha csalsz, el sem indulok!
Az emlékeink a segítségek abban, hogy tapasztalataink megóvjanak a veszélytől. Ha találkozunk egy ismerősünkkel, - akivel lehet évek óta nem beszéltünk, és nem is hallottunk róla semmit - egyből emlékezni kezdünk, hogy ki is ő. Beazonosítjuk emlékeink alapján és ennek fényében fog történni már a köszönés is. Ott van a címke a homlokán, és lehet ő már teljesen más ember, de te kényszeríted, hogy az legyen, amit gondolsz róla. Nem adsz neki esélyt, hogy más ember lehessen, hogy önmaga maradhasson. Ez jól is elsülhet, lehet érdektelen is, és óriási károkat is okozhat.
Tételezzük fel, hogy nem vagy tudatos, még az elméd használ téged, még nem élsz a forrásodban. Találkozol egy régi ismerősöddel, aki régen nagyon nagy fájdalmat okozott neked. Egyből azt érzed, ha erősebbnek hiszed magad, hogy na most próbálj csak bántani. Majd megmutatom én neked. És lehet már az első mondatodban úgy belecsípsz, hogy egyből harcra kényszeríted. Ő pedig belemegy a saját harcodba, mert azonosítja magát az ego-jával szintén, és veszekedtek máris, amit lehet, hogy olyan kulturáltan teszek, hogy másnak fel sem tűnik, de ti érzitek, hogy megy a csörte. És egyikőtöknek most nyernie kell. És meglehet, hogy amikor elváltok, mind a ketten azt hiszitek, hogy nyertetek, mert jaj de kevés volt a másik, mert még mindig tudom, hogy nekem volt igazam! És hogy egészen biztos legyél a győzelmedben, gyorsan meg is osztod az ismerőseiddel, hogy mekkora b
A hozzászólás folytatása... |
]
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Március 04, szerda, 14:32:59
(Adatok | Üzenet küldése) | A pünkösdi lélek eltöltötte régen azt a házat, melyben Krisztus Urunk a nagy szentséget rendelte, s eltölti azóta is azt a házat, mely az "egyház", s melyben a pünkösdi Lélek most is oly illatosan és titokzatosan száll és leng, mint az idei tavaszban a reggel harmatos fuvalma. De a modern kor felfogása szerint az élet árama elhagyta már az "egyházat" s más "házak" felé jár, melyek a modern élet színtereivé, a divatos szellem szentélyeivé lettek; e házak: a kávéházak, színházak és országházak; ezekben pezseg az élet, árad a beszéd, rikácsol a szabad szó, táboroz az intelligencia, toboroz híveket a közvélemény; ez az a három kiváltságos ház: kávéház, színház, országház.
A kávéházban gyenge mokkát vagy éppen kathreinert mérnek s politizálással öntenek bele egy kis erőt; a színházban komédiáznak és tragédiáznak, amint jön, vagyis inkább amint valami jobban fizet; az országházban pedig a nemzetállam színe-java mond nagyokat, sokat beszél, és sokszor félrebeszél. De mindez már körülbelül száz év óta folyik, s nem újság; ami azonban ugyancsak újság, s csak két év óta van meg s azelőtt nemigen volt, az, hogy a kávéházban most már nemcsak mokkáznak és mókáznak, hanem pufogatnak és durrogatnak örömére az anarchiának, s a színházban és országházban nemcsak gombákat termelnek, hanem bombákat is röpítgetnek, s míg eddig a szabadelvűek, a hitetlenek, a darvinisták, az ateisták, a szocialisták, a hegelisták szabadon termeszthették a gombát s árulták a szellemi piacon nagy lepedőkön, a sajtó lapjaiban. ...A valóságos bomba a szellemi gombából való; mert először megmételyezik az emberek lelkét és szívét a lelki penésszel, a rossz elvek és tanok gombáival s a félrevezetett tömeg azután bombát ragad.
Bombát nem láttam; sem postán még nem kaptam, mert nem vagyok sem német császár, sem Caprivi kancellár; de gombát, azt sokat kell lenyelnem. Minden liberális újság tele van gombával, természetesen bolond gombával. Ott virítanak a frázisok, mint a penészflóra az őserdőben; ott írnak Istenről, erényről, tisztesség
A hozzászólás folytatása... |
]
|
|
|
|
|
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- Boki (pipics@freemail.hu) Ideje: Március 02, hétfő, 23:51:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Elolvastam gondosan és figyelmesen. Magamnak a következőképpen foglaltam össze az olvasottakat.
" Segíts magadon, az Isten is megsegít" |
Re: Felismerés a jelenben, vonzás a felismeréstől (Pontok: 1)
- aMaizahMonc Ideje: Március 03, kedd, 03:23:54
(Adatok | Üzenet küldése) | A fény mindenkiben ott van:) Mindenki képes szeretni mindenkit, mindenkor. A képesség ott van benne. Ha el tudod engedni a jövőt és múltat, akkor megérkezel a jelenbe, ami a forrásod. Innen nézve a gondolatokat már csak szemléled. Te használod az elmédet és nem az elméd téged. Időtlen lettél, és megérted, hogy ez minden ember alaptermészete. Az ébredés kora itt van. A szeretet a részünk. Már nem egy cél, hanem a forrásunk illata.
Ez a belső csend, ami ez emberi természet fénye:) |
]
|
|
|
|
|
|
