[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 347
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 347


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Bácsi, nem akarok meghalni...
Teru

Azután bement az óvoda szobába, lelőtte az anyját és mind a húsz apró pici óvódást bent a szobában...



Millió szülő szeretettel indítja el gyermekét minden reggel az iskolába. Becsomagolja neki a finom ebédet, begombolja a kis kabátkáját, fejébe húzza a sapkáját. Legyél jó gyermekem, fogadj szót az óvónéninek, tanítónéninek. Utána a szülő is rohan a maga útjára, többnyire munkába. Ha esetleg nem dolgozik, akkor talán az áruházba, nagyszerű alkalom a karácsonyi ajándékokat bevásárolni míg a szemefénye az iskolában van. Jaj, hol is az a lista, Krisztina egy számítógépes játékot kért, Lacika valami sport játékot, mi is volt az? Már nem emlékszem, otthon hagytam a listát...
Egy szülő mindenre számít, csak arra a telefonhívásra nem.
- Igen, tessék! Kicsoda? Ja, az iskola! Már megint lázas a lányom? Nem? Valami baj van? Hova? Igen, a tűzoltó laktanyában...De hát mi történt? Jó. Rendben van, tíz percen belül ott leszek.
Útközben az anyuka vagy apuka esetleg a rádiót hallgatja. Sandy Hook városban, igen, megint Sandy, az elemi iskolában lövöldözés történt, a rendőrség útban van, semmi továbbiakat nem tudunk...
Aki soha nem volt szülő, nem tudja elképzelni azt az őrült szívverést ami ezután következik. A fiam... a lányom...
Elemi iskola, óvodától a negyedikig. Kis édes apróságok, akik még el sem kezdték az életet, még hisznek a Jézuskában, a Mikulásban, az emberekben.
Még nem tudta kiverni belőlük a hiszékenységet az élet...
Az iskolát nem lehet megközelíteni, nyüzsögnek a rendőrök, mentők.
Egy rendőr rohan ki az épületből, egy véres apróságot szorítva magához.
Pillanatok múlva már meg is szólal a mentőkocsi szirénája. Kezdenek a szülők megjelenni a helyszínen, nem lehet őket elterelni onnan, hiszen mindenkinek van bent kisfia, kislánya... Egy oldalsó bejáraton megnyílik az ajtó. Egy bátor tanítónő rohan ki valami harminc gyerekkel, mind fogják egymás kezét, mintha az életük függne tőle. Át a parkolón a tűzoltósághoz.
Biztonság... Néhány örömkiáltás felhangzik amint a szülők ráismernek a sajátjukra. Viszont ez csak néhány a hétszázból.
Meglepik a rendőröket, mi van, mi történt, hol az én gyerekem? Még mindig nem tud senki semmit. Telnek az órák, végtelen órák és minden perc kínszenvedés. Egyre több meg több gyerek kerül át a tűzoltókhoz, a szülők úgy szorítják őket magukhoz, mintha sohasem akarnák többé elengedni őket.
Csak az óvódások nem jönnek. Egy sem...
Tegnap olvastam valamit. Magyarországon történt. Egy idős néni elvesztette férjét, öt éves unokáját, lányát, vejét, két éve egy balesetben. Senkije nem volt a világon, pici nyugdijából éldegélt, ahogy tudott. Amikor volt egy kis pénze, felszállt a buszra, bevásárolta szerény kosztját. Egy reggel cédula volt feltűzve a buszmegállónál: ez és ez a nevem, itt meg itt lakok.Elvesztettem kétezer forintot, aki megtalálja, nagyon szépen kérem, hozza fel a lakásomra. Nagyon kevés nyugdíj, kell a pénz ennivalóra. Egy egyetemista elolvasta majd gondolt egyet, kivett kétezer forintot a pénztárcájából, talán neki is az utolsó pénze volt, és felgyalogolt az ötödik emeletre. A néni sírva fakadt, jaj, ez már a tizenkettedik ma, nem tudom elfogadni! De csak vegye el, néni, erőltette a kislány. Egy kis huzavona után mégis elfogadta és azt mondta a lánynak, már az elsőnek is mondtam hogy vegye le azt a cédulát, nem én tettem oda fel...
Ez a történet kissé visszaadta az emberekbe vetett hitemet, de ami ma történt, ezt nem fogja már kitörölni semmi sem.
Tőlem akár jöhet a világvége is, ha ilyen meg tud történni egy civilizált világban!
Még nem tudjuk mi, jobban mondva miért történt. Egy fiatalember bement négy géppuskával az iskolába. Az anyja óvónő volt. Egyenesen az óvoda osztályra tartott. Az igazgató meg az iskola pszichológusa próbálták megállítani. Lelőtte mind a kettőt, majd még néhány tanítót akik kiszaladtak a folyosóra. Azután bement az óvoda szobába, lelőtte az anyját és mind a húsz apró pici óvódást bent a szobában... Egy sem maradt életben. Azt sem tudjuk őt ki lőtte le, mire a rendőrök odaértek, már halott volt.
Később a rendőrök betörtek a lakására, ahol az apját is halva találták, egynéhány golyóval a fejében.
Hallgattam egy interjút ma délután. Egy harmadikos kislány, szépen, okosan elmondta mi történt az ő osztályukban. A tanítónő, amint meghallotta a lövöldözést, rögtön beterelte őket a fürdőszobába és rájuk zárta az ajtót. Ő kilépett a folyosóra, vesztére... Ő volt a harmincadik áldozat. A kislány elmondta hogy mindenki félt, legtöbb gyerek sírt - anyut akarom, aput akarom...
Egy kisfiú elkezdett dörömbölni az ajtón, bácsi, nem akarok meghalni, jön a karácsony...

Mint szeptember 11 után, most is megállt a világ. A zászlók fél árbocon vannak, az emberek csak suttogva beszélnek, minden pár szem tele könnyel. Az óvodások szülei még most sem lettek értesítve, a rendőrség kijelentette, hogy rengeteg idő meg gyomor kell azonosítani a sok kis holttestet.
Nekem nincs ott gyerekem, hála a magasságos égnek, de azt a fájdalmat amit azok a szülők éreznek ma este, ott várva a hírekre, a bizonyosságra, nem lehet még elképzelni sem. Nem is akarom, mert talán beleőrülnék.

Arra gondoltam, mennyit panaszkodunk mindenért, a kormányra, a pénzért, az árakért, a sok igazságtalanságért. Aztán eszembe jutott amit egyszer nagyapám mondott: a pénz, az csak gond. A fájdalom, az valami más...

Egy ilyen tragédia talán újra tudja összpontosítani a prioritásunkat. Vagy nem, embere válogatja.
Egy biztos: én már sokat éltem, sokat láttam az évek során, fáradt vagyok. Ha tehetném, odaadnám az életem, hogy megmentsem azokat az ártatlan gyerekeket, kiknek már soha többé nem lesz karácsony.























Ideje: December 17, hétfő, 04:55:55 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Bácsi, nem akarok meghalni... " | Belépés/Regisztráció | 27 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- zoria Ideje: December 17, hétfő, 09:13:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Teru! Már a hírek is borzasztóak voltak. Ahogy olvastalak ott éreztem magam a gyerekek közt. Ilyenkor mindig azt kérdezem miért születnek ilyenek? mitől válik valaki ilyenné? És soha nem lesz rá magyarázat. Azt tudom én is oda álltam volna elébe, talán egy gyerek életét megmentette volna.



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: December 17, hétfő, 10:39:45
(Adatok | Üzenet küldése)
EGY A BIZTOS: HÜLYE KEZÉBE NE KERÜLJÖN FEGYVER, HABÁR AZ A KONYHAKÉSSEL IS MEGTESZI.
akkor MI A MEGOLDÁS?gondolom A DOKIKNAK JOBBAN ODA KÉNE FIGYELNI, HOGY KI A NEM BESZÁMÍTHATÓ, ÉS AKKOR FELÜGYELET.
Okoskodni, már késő.


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 17, hétfő, 19:40:28
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Nanti, épp ez az, hogy senki sem figyel oda. Ennek az anyja már kicsi korától tudta, hogy baja van, sőt, állitólag azért vette a fegyvereket hogy védje magát a fia ellen. Nem tudom megérteni miért nem kért neki segitséget...
Kösz hogy olavstad.
Üdv, Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 17, hétfő, 19:38:08
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Zoria, egy ilyen esetet nem is lehet talán ép ésszel felfogni. Ha valaki dühében agyoncsap valakit azt még talán meg lehet érteni, mert sokszor túl erősek ebnnünk az érzések. De igy, kiszámitva betörni egy iskolába és ennyi ártatlan kisgyereket kinyirni, megáll az ész... Köszönöm hogy olvastad. Ölellek, Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: December 17, hétfő, 10:45:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Üdvözöllek itt a Földön Jézus...Szép Karácsonyt.:(((((



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 17, hétfő, 19:41:40
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Miki, itt már a karácsony sem segit szerintem...
Ölellek, Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: December 17, hétfő, 16:59:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kettészakadt a szívem a látottakon, hallottakon.



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 17, hétfő, 19:42:26
(Adatok | Üzenet küldése)
Nem is igen lehet kibirni, Magdikám...


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- hzsike Ideje: December 17, hétfő, 20:08:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Iszonyat! Őrületesen megrázott, megviselt a történet. Remekül megírtad kedves Teru. Bár, ne kellett volna!!! Ölellek:Zsike



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 17, hétfő, 21:10:23
(Adatok | Üzenet küldése)
Bizony bár ne kellett volna, drága Zsike. Köszönöm hogy elolvastad.
Szeretettel, Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: December 17, hétfő, 21:21:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Tudod sokat gondolkodtam. Ki hibázhatott itt? A fiú? Minden bizonnyal, hisz gyilkolt. Ártatlan kisgyerekek életét vette el. De ha beteg volt? Tudta egyáltalán, mit tesz? Az anya? Biztosan, hiszen hagyta idáig fajulni a helyzetet. De valaki kérdezzen már meg egy édesanyát, tenne-e a gyermeke ellen? Elvitetné-e, tudván mi vár rá, vagy reménykedne? És belehal. Nem lehet itt igazságot tenni. Sokan mondták már nekem, Isten tudja, mit miért tesz. Árulja már el valaki, ezt miért tette?



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 17, hétfő, 22:28:04
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Andikám, itt nem a fiú ellen kellett volna tenni valamit, hanem az érdekében. Az egykori dajkája azt mondta, az volt a parancs már kilenc éves korában is, hogy nem szabad magára hagyni egy percre sem. Már akkor baj volt vele. Milyen anya lehet az, aki ezt tűri ennyi évig? Hiszen mindanyiunknak a gyereke az első és mindent megtenne hogy egészséges, boldog legyen. Egyenlőre még azt sem tudjuk a fiú miért tette, honnan tudnánk az Isten miért tette?...
Ölellek, Andikám. Köszönöm hogy elolvastad.


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Anna1955 (anna.lorinczi.l@gmail.com) Ideje: December 17, hétfő, 21:38:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Megrendülten hallottam, amikor történt, és azóta sem tud bennem oldódni a fájdalom, az együttérzés. Nem lehet elképzelni sem, hogyan fogják túlélni az érintett családok.
Amit még rettenetesnek tartok az, hogy itt Magyarországon azt írta a média, hogy egy autista fiúról van szó, akinek nincsenek érzései. Nos az autizmusról sokmindent mondtak már, de az, hogy nincsenek érzéseik, a legnagyobb tévedés. Az, hogy érzéketlen valaki, nem azonos azzal, hogy nem tudja kifejezni a szeretetét az érzéseit valaki. Az autista gyermeknek vannak érzései, és rendkívül szerethető és okos gyermekek, és igénylik is, hogy szeressék őket, nyitott szívvel várják, hogy megértsék őket. Ezt az esetet összemosni az autizmussal mérhetetlen felelőtlenség, sok gyermek miatt, akik ebben a másságban szenvednek.
Autista unokám van, és nincs szükség fegyverre hozzá, csak ölelésre, simogatásra, szeretetre, megértésre.
Ezzel el is jutottam a környezet felelősségéhez. Egy anya, aki géppisztolyokat tart, és lőni tanítja a beteg fiát, nem hiszem, hogy megfelelő nevelés bármilyen gyermeknek. Nem hiszem, hogy nem volt előjele a történteknek. Ezzel csak a környezet felelősségére szerettem volna felhívni a figyelmet. Sok minden történik, amire csak félrefordítjuk a fejünket, mert nem szeretnénk belekeveredni. De amikor már meg történik a tragédia késő! A katasztrófa receptje, a sok apró véletlenek egybeesése. :(((((( Ártatlan gyermekek az életükkel fizettek a társadalom torzulásáért. Még a csapból is erőszak folyik. A gyász, a megrendülés még sokáig nem fog oldódni bennünk. :((((



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 17, hétfő, 22:24:16
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Anna,
rengeteg a találgatás, de a rendőrség még semmi hivatalosat nem közölt róla. Néztem egy interjút a fiú nagynényjével. Az autizmus hazugság. Igen, a fiúnak volt valami elmebetegsége, de az abban nyilvánúlt meg, hogy nagyon hallgatott mindig, lesütve tartotta a szemeit és félrehúzódott a társaságtól. Az is igaz, hogy nem voltak érzései, de fizikailag nem voltak érzései, nem lelkileg. Például ha megütötte a lábát vagy elvágta a kezét, sokszor nem is tudta, mert nem fájt neki. Ezt is a nagynénje mondta. Teljesen igazat adok az édesanyával kapcsolatban: hogy vihetett fegyvert a házhoz, amikor ő maga is beismerte, hogy baj vana fiával és fél tőle, sőt, azért vette a fegyvert? És aztán megtanitja lőni? Én csakis itt keresném a hibát, mert itt nem arról van szó hogy a gyereket börtönbe kellett volna tennie, hanem orvosi segitséget szerezni neki. Sajnos sok szülő nem akarja beismerni hogy valami nincs rendben. Az autizmussal is egyetértek Veled, drága Annám. Nekem egy Dawnkóros kis unokahúgom van szegeden. A szomszédok még a gyerekeiket sem engedik játszani vele és kerülik mint a frászt. Mintha legalább is elkapnának tőle valamit.. Bolond emberek, egy okos, jólelkű gyerek, aki csak szeretni tud... Sokszor úgy érzem, nem férünk bele ebbe a fejjel-lefelé világba többé.
Ölellek Annám.
Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: December 18, kedd, 09:55:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Ölellek, Teru!



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 18, kedd, 23:51:24
(Adatok | Üzenet küldése)
Nagyon szépen köszönöm az olvasást is meg az ölelést is, kisssp...
Szeretettel láttalak itt.
Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: December 18, kedd, 17:35:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Teru, férfiasan bevallom, nem, nem is tudom elmondani, mennyire mélyen érintett meg cikked. Persze, már hallottam róla, de írásod nagyon megindító, engem ez a kegyetlen mészárlás annyira megdöbbentett, hogy szinte el sem hiszem, hogy ember képes ilyesmire.
Kisgyerekeket... Akik még nem éltek igazán, előttük volt minden csoda. Ez szörnyű. Ebbe egy szülőnek bele lehet őrülni.



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 18, kedd, 23:54:26
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Soman, sosem szégyeld a könnyeket, hiszen azok csak emberré magasztalnak... Én anya vagyok, sőt nagyanya, de elég ha csak rágondolog valami ilyesmire őrjöngeni tudnék. Nem értem mi vagy ki ad egy szülőnek erőt ezt elviselni. Látni azokat az apró koporsókat... Nagyon széepn köszönöm hogy elolvastad nehéz témája ellenére is.
Szeretettel, Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: December 19, szerda, 09:58:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Terukám, írásod ismét olyan érzéseket váltottak ki bennem, amelyeket szavakkal ki sem lehet fejezni, hiszen azonnal a gyerekeinkre, unokáinkra gondolunk...Felfoghatatlan, hogyan is történik meg ilyen szörnyűség a mai világban! Ölellek: Edit.



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 19, szerda, 17:00:33
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Editem, nekem is az volt az első, hogy felhivtam őket, csakhogy mondhassam, szeretlek benneteket. Csak imádkozni lehet értük... Köszönöm hogy elolvastad.
Ölellek, Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- cirimok (voyager5@freemail.hu) Ideje: December 26, szerda, 21:17:27
(Adatok | Üzenet küldése)
Elmebetegek voltak, vannak, lesznek. Sajnos azt a világot éljük, amikor ezt állítja be pozitívumként a tv, a mozi. Hogy ha megbántanak, ne beszéld meg az illetővel, lődd le, verd agyon, akkor neked lesz igazad. Nálunk nem merte a média elmondani azt a jászsági nénit, akit két "indián" 200 Ft-ért (!!!) halálra kínzott.
Ne legyünk naivak, a bűnözőknek és társaiknak MÁR VANNAK FEGYVEREIK. Engedélyezni kellene az állampolgároknak is, és esélyük lenne megvédeni magukat. Most csak annyit tehetünk, hogy kihívjuk a rendőröket, akik -ha kijönnek egyáltalán- szépen körberajzolják ami maradt.
Amerikában a yekben a tanárok nem hordhatnak fegyvert.



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- cirimok (voyager5@freemail.hu) Ideje: December 26, szerda, 21:19:02
(Adatok | Üzenet küldése)
Nem közismert, de sokkal több vérengzés volt már, mikor egy-egy őrült fegyvert rántott, de ÉPPEN a TÖBBIEK lőtték le, mielőtt tucatnyi embert kivégzett volna.
Részemről ennyi.
Ez NEM volt EMBER.



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: December 31, hétfő, 22:14:44
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Cirimok, remélhetőleg most változik a helyzet, fegyverezik a tanitókat és tanitják őket fegyvert használni. Ha csak egy tanitónak lett volna itt fegyvere, egy jónéhányat megmenthetett volna. Mit ér tiltani a fegyvert? Aki ölni akar, úgyis szerez magának...
Köszönöm szépen hogy elolvastad, szóra méltattad.
Üdvözöllek, Teru


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- cirimok (voyager5@freemail.hu) Ideje: Január 05, szombat, 20:00:12
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Teru,

köszönöm soraid, és hogy egyetértesz velem. Bár különlegesnek tartom a fegyvereket, magam is jobban örülnék, ha egy olyan világban élnénk, ahol nincs rá szükség.
De mivel ez a valóság, igenis fontosnak tartom, hogy mind önvédelemre, mind mások védelmére, megfelelő személyeknél legyen hatásos védelmi eszköz. A korlátozás helyett alapos pszichiátriai vizsgálat kellene a megszerzéshez, szerintem. Aki elbukna a teszten, hidd el, annak már van fegyvere. :(

Az írásodra az előzőekben nem tértem ki... mert nem lehet mit mondani. Nagyon erős, nagyon kifacsarja az ember lelkét. Nem szép, mert nem lehet szép, de a maga módján földhöz vág, mint rezes "indiánt" a nagyfeszültség. Én sok nagyszájú zsebrambónak ajánlottam.
Üdvözlettel, Feco


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Január 08, kedd, 01:10:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Feco, épp ezen vitatkozunk most itt nálunk. Igen, kell a fegyver, de SZABAD mindenki kezébe adni. Nem csak az illetőt kell kinyomozni alaposan, de a családi, baráti körét is. Ebben az esetben is a fiú az anyjától lopta a fegyvert. Különben is, ha önvédelemről van szó, senkinek se nincs szüksége katonai automatákra. Nagyon szépen köszönöm hogy megosztottad a történetet.
Üdvözöllek, teru



Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- cirimok (voyager5@freemail.hu) Ideje: Január 17, csütörtök, 18:46:41
(Adatok | Üzenet küldése)
Kedves Teru,
ezt nem értem. Azt írod, hogy SZABAD mindenki kezébe adni, aztán meg, h a környezetet is ki kell vizsgálni (egyetértek!)
Itt némi ellentmondást érzek...


]


Re: Bácsi, nem akarok meghalni... (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Január 28, hétfő, 23:23:21
(Adatok | Üzenet küldése)
Bocs, elirtam, azt akartam irni hogy nem szabad mindenki kezébe adni. Kösz hogy észrevetted!


]


PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds