| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Kreatív csatornák VI. – Határidők |
|
csega
 |
Egy perce még azt sem tudtam, miről fog szólni ez a cikk; csak annyit tudtam, hogy ígértem még egy hatodikat, és ma van a hosszú hétvége utolsó napja, szóval... |
Most egy olyan tapasztalatról fogok írni, ami gyökeresen ellent mond az előző cikkben leírtaknak; méghozzá arról, hogy milyen hasznos, ha az ember be van tojva, és ideges, hogy leégeti magát.
Biztos történt már veled is olyan (iskolai dolgozatnál, érettséginél, főiskolai vagy munkahelyi feladatnál), hogy elő volt írva, milyen mennyiségű szöveget kell leadni, és azt gondoltad, hogy erre sosem leszel képes... majd hiánytalanul leadtad...
Sokan úgy állítják be, hogy a stressz egy rémes, kerülendő dolog, ami általában igaz is, kivéve, amikor nem. Mint a kígyóméreg. Amikor anno az osztályfőnököm elmesélte, hogy kígyómérget adnak be neki az injekcióban, és azzal gyógyítják, nem hittünk a fülünknek. Ugyanígy kis adagokban a stressz is a barátunk lehet. (A ted.com oldalán van is erről egy előadás magyar felirattal.) Egy eszköz, ami rövid időre ellátja a testünket extra mennyiségű tápanyaggal, felélénkíti a vérkeringést, és problémamegoldó üzemmódra állítja a tudatunkat. Sőt, amikor közeledik a baj (lejár a határidő), az elme képes abból az állapotból, hogy “vagy szépen csináljuk meg, vagy sehogy” átállni abba az állapotba, hogy “mindegy most már, csak legyen valami”; ami nagyobb bátorságot ad, és segít felülemelkedni az alkotói válságon.
Egy saját tapasztalat az volt, amikor meghívtak egy estre slam verset szavalni, és úgy éreztem, még mindig nincs olyan írásom, amit nyugodt szívvel felolvasnék; pláne úgy, hogy humoristák szerepeltek előttem. Hiába gondolkoztam hetekig, hogy miről írhatnék; végül a fellépés előtti reggelen, hajnali négy órakor kezdtem bele az írásba, és egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
De biztos volt más is úgy vele, hogy az alkotótábor (ill. a verselemzés) előtt még gyorsan írt egy verset, hogy legyen mit elküldenie.
Szóval azt gondolom, érdemes néha ilyen-olyan versenyekre beneveznünk, mégha nincs is esélyünk, vagy felelőtlen igéreteket tennünk, hogy mi mindent fogunk írni a barátainknak, ismerőseinknek; és hagyni, hogy a határidő előtti napokban elkapjon minket a frász.
Persze van olyan is, akire a határidő nincs ennyire hatással, és még erősebb nyomást kell rá gyakorolni, hogy alkosson. Douglas Adams például azt nyilatkozta: “Szeretem a határidőket. Szeretem a suhanó hangjukat, miközben elszáguldanak mellettem.” Így hát egy anekdota szerint egyszer bezárták egy hotelszobába a szerkesztőjével, és addig nem engedték ki, amíg el nem készült az újabb könyvvel; ami három hétig tartott.
Fontos azt is elmondanom, hogy most nem a minőségről beszélek, hanem a mennyiségről, hogy legyen egyáltalán valami a papíron. A minőség ott kezdődik, hogy az ember elteszi a határidőre elkészített művét, majd két hónap múlva előveszi újra, és megnézi, hogy mit érdemes újraírni belőle.
|
|
| |
|
| "Kreatív csatornák VI. – Határidők" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kreatív csatornák VI. – Határidők (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Június 07, szerda, 16:39:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Így van, sokféleképpen (sokkféleképpen) reagálunk, ha beszorulunk időben, így aztán nem gondolom, hogy valami általános érvényű recept lenne... nekem az vált be leginkább, ha megkértem valakit: figyelmeztessen, gond lesz, ha nem állok neki az adott feladatnak. Így is nem egyszer fordult elő, hogy az utolsó éjjelen készült el az akármi. A versírásnál nehezebb, most tervezem, hogy határidőkre (pályázatokra) fogok verset írni, hát, még önmagamra is kíváncsi vagyok :-). |
|
|
|
|
|
Re: Kreatív csatornák VI. – Határidők (Pontok: 1)
- winner Ideje: Július 01, szombat, 19:56:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Egész életünk határidőkre tagolódik. Nem csak az iskolában, hanem az életben is. Kapsz egy feladatot, amit időre kell megcsinálni. Lehet ez tervezés, házépítés, gyerekeket megtanítani olvasásba, és sorolhatnám.
Az, hogy a határidő kiből mit hoz ki, nehéz szabályok közé szorítani. Nézzük ezt a művészetre vetítve. Egy verset határidőre megírni nem jó múzsa. Lehet hatásos, mert elkészül a vers, de az alkotóban mindig marad hiányérzet.
A másik oldal. Nem is kezd hozzá, ha határidővel fenyegetik. Neki i igaza van, hiszen tudja magáról, hogy ez csak megbénítaná.
Én azt gondolom az emberek többségére ösztönzően hat a határidő, legyen az egy irodalmi alkotás megírása, legyen bármi más az életben.
|
|
|
|
|
|
|
