| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szalagavató |
|
 |
Agárd Popstrand. Ez volt a hangládákra nyomtatva. A keverő mögött egy valamikori nagy DJ, abból a korszakból, amikor úgy 4.50 volt egy kőbányai...
|
... (mindenhol!), a lányok éppen, hogy szoknyát viseltek, de már próbálgatták a fazonigazítást, mert akkor kezdett ciki lenni, hogy a srácok bámulnak a combjaik közé, mint borjú az új kapura, de azt akkor sem a kapu tulajdonosa, de pláne a fiatal marha nem tette szóvá! Amúgy az úr felöltözött becsülettel! Szó se róla, fehér inget vett fel, de betürni már nem vállalta a nadrágjába, viszont ezzel elkerülte, hogy terjedelmes pocakja vonja magára a figyelmet. Pedig látnivaló volt bőven. Először is a terem. Nem mondom, a hetvenes évek közepén nagy szám volt a körbefutó galériával, szellősre tervezett álmennyezettel, az odavezető, más írásokban, impozánsnak minősített lépcsősoraival. Meglehet, a mosdóval kellett volna kezdenem! Amit biztosan elmondhatok róla, hogy volt víz, mivel folyt elzárhatatlanul a kézmosónál.Volt papír! Kis dolog, de nagy, ha nagy a dolog. Kéztörlés, szárítás! Menj má! Ez egy, a természet ápolására szakosodott oktatási intézmény! A kézszárító árammal megy, az meg erőműben képződik, vagyis romboló hatású, a törlőkendő, dettó!Akkor miért folyik a víz a mosdónál csak úgy pazarba?! Ember! Te nem voltál katona? Talán úttörőtáborban sem gonoszkodtak veled álmodban, pohárból-pohárba csurgatva a vizet, hogy a végső pillanat előtt, a szobatársak röhögésétől kisérve kirohanj a wc-re?Na látod!Igy, a viznek folyamatas csurgatása, mintegy felgyorsítja azon folyamatot, amit különben a hely, a szomszéd matatása a sliccénél, gyermekkori kapott intelmeid holmi cukrosbácsiról máskülönben jelentősen lelassítanának, mintegy hatalmas tömeget indikálva a helység előterében!Pedig sietni kell, mert látnivaló temérdek! Van példáúl féllityis üdítő, rengeteg evel, de viszont sok színben.Alig duplája a boltinak. Van cigi, mert az kell, igaz dohányzó az épület előtt van kijelölve, ami még a legelvetemültebb cigiellenes népeknek is felér egy tömeges emberkínzással, lévén cirka minusz sok.Igaz egy tábla vakmerően mutat egy irány felé, ahol a „G” épületben kialakítottak egy helyet, de gyors közvéleménykutatásum kiderítette, hogy az minimum a folyó másik oldalán lehet!Szóval fagyoskodunk öltönyben, zakóban, mivel kabátjaink már a ruhatárban vannak rég!Ja! Az is egy szám! A ruhatartók elejére hagyományos papír ragasztószalagra, kézzel van jelölve a sorszám! Viszont a hölgy tényleg igyekszik, igaz, egyedül van úgy négy-ötszáz emberre. A lépcsőkön meg járkál a tömeg.
Szó, ami szó egyszer mellém is odapenderül egy csinos leány, és szó nélkül megpuszil.Mit is beszélek! Elegáns galambszürke kosztüm, szolíd smink, az alkalomhoz illő, pici izgalom, komoly hajviselet. A lányom. Aztán kézenfog (!), és húz magával felfelé a lépcsőn. Tíz éves volt, amikor már nem akarta, hogy megfogjam a kezét az utcán. Ezt az érintést aztán másnap követte még kettő, amikor a szülinapján köszöntöttük, és ez kis-nagylány odaállt a közel száz éves antik szék mögé, amelyben ültem, és úgy kérte, hogy fotózzanak le minket!Kezét a kezembe rakta. Na szóval akkor, akárcsak most majd’ bőgni kezdtem...Na, de erről majd később.
A szalagavatón kellene persze kezdenem. Jöttek sorba a szülők, nagyszülők, testvérek, rokonok, akik tanúi, törődői, szenvedői voltak egy felnőtté válásnak, hogy egy hideg téli este felvegyék azt a régi fekete cipőt, amivel még szegény Imrémnél voltam utoljára a temetőben, azt a kissé megfakult fekete szoknyát, azt a vedlő kalapot, aminek a bélése már foszlik, ezért ügyesen kell levenni a ruhatárban, vagy éppen a húsz év után újra vásárolt öltönyt. Csak a mosoly fényes, az arcok pirosak, - habár Marika nénivel vigyázni kell, mert magas a vérnyomása-, Józsi bácsi megőszülve, de tartással, a szülők szemükkel követve annak az embernyi gyermeknek a mozgását a táncparketten, és közben sírni egy kicsit, mert megéltük, elhoztuk idáig, sokat megéltünk, engedjük kicsit már szabadabbra! Itt van a barátom is.Ők a fiát ünneplik. Úgy fogunk kezet, mint két hajóskapitány egy közbeeső kikötőben. Különbség azért van. Ő ismeri a hajó minden zeg-zugát, én meg csak a fedélzeten állhattam, és olykor felügyelhettem a berakodást. Néha talán szóltam is. Még nem volt öt éves a lányom, amikor eljöttem tőlük. Ma már nem tenném. Hálás vagyok az édesanyjának, nagyszüleinek, hogy felvállava a révkalauz helyét, elvezették idáig.
Szalagtűzés.Meglepően gyorsan zajlik, és kedves. Az osztályfőnökök tűzik ki mindenkire. Megjegyzem, kutattam a hálón, de nem találtam ezen szokás eredetét! Örömmel venném a jelzéseket! Persze aztán jöttek a videók, mókás fényképek, ahogy nevetnek, összekapaszkodva állnak valami nagy hegy előtt, de nem tudják még, hogy megmásszák-e azt a hegyet, vagy nézzenek valami lankásabb tájak felé! Aztán a táncok. Ügyetlenül, de lelkesen, a fiúk úgy kisfiúsan, a lányok bájosan, érzékien. Csak ahogy az életben! Lányom nagymamája egyszercsak hátranéz, és odasúgja: „ A mozgását tőled örökölte!” Büszke vagyok rá, meg csak elnézem magamnak. Próbálom rögzíteni a képet, belevésni valahová örökre, ahonnan nem törli ki se idő, sem szó, semmilyen hatalom! Azért az a keringő! Dramaturgiai szempontból sem volt utolsó, ahogy a karzaton táncolt három-három pár, majd jöttek az új felnőttek! Na akkor aztán még annak is kipirosult az arca, akinek azidáig nem lett volna melege a szellőzetlen teremben! Szépek, elegánsak! Persze van egy kis bukdácsolás, darabos lépésváltás, de ilyenkor minden annyira emberi.Csupa mosoly, felvevő zümmögés, fátyolos szem az egész sokadalom.Az első táncot a nagypapa kapja. Nem bánom, és nagyon a helyénvalónak érzem. A nyugdíjon már túl is jó tartással, magára adva vezetgeti az unokát, akinek, akiért tudom mindent megtett, és ez a jövőben sem lesz másként. Aztán néz rám az én lányom, szeme, keze hív. Én bukdácsolok a székeken keresztül, idézgetem melyik lábbal is kell kezdeni, gombolom a zakómat, megfogom a kezét.Először táncolunk együtt, de olyan mintha ezerszer megtettük már volna.Érzem a könnyedségét, kihúzom magam, és boldog vagyok.Az egész terem egy nagy összevisszaság, Ünneplők keresgetik egymást, anyák remegő lábakkal kapaszkodnak felnőtt fiaik karjaiba, nagymamák törölgetik szemeiket, egymáshoz ütödünk, sarkakba tapodunk, dekoltázsokba mélyedünk, pillantásokat kerülgetünk. Aztán jönnnek a család férfitagjai, végül a barát. A lány csupa mosoly, talán még szájon is csókolja azt a fiút.Volt sógorom még gratulál a lányomhoz, a DJ más zenére vált, kevesebb a fény, csendesül az ünneplés, a ruhatáraknál sorok állnak ismét.
A buszon néhányan már az érettségiről beszélnek, külföldiek bámulják a fényeket, ahogy formáz a Duna vizén. Az utolsó vonaton ülök. A mellettem levő fülkéből áthallatszik, ahogy valaki a telefonban vallja, az Isten akarja szolgálni, ha az elfogadja őt. Hazafelé az út üres, és cudar hideg van. Csak a testem fázik.
|
Ideje: Február 01, kedd, 10:06:20 - fenyesi
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szalagavató" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Február 01, kedd, 10:28:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon szép, őszinte írás. Gratulálok. |
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- acsdaniel (acsdaniel@hotmail.com) Ideje: Február 01, kedd, 10:56:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Én is szeretném egyszer, hogy ilyen érzésekkel mehessek haza az utólsó vonattal valahonnan, valahová.
dani |
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Február 01, kedd, 12:12:20
(Adatok | Üzenet küldése) | Jó volt olvasni. Én nem emlékszem a szalagavatómra. Azt sem tudom, hogy volt-e. Valami szalagot azt kitűztünk, az rémlik, de hogy bál volt-e, vagy csak én nem mentem el? Meg nem mondom... A jelentőségét a mai napig nem értem.
Egy ballagás, vagy egy érettségi bankett az más, ott érthető a felhajtás. De egy szalagavató. Tényleg, mi a szerepe??? |
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Február 01, kedd, 12:21:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Egy kis érdekességet találtam a miskolci egyetem honlapján a selmeci diákhagyományokról: "Az érkező elsős diákok (a hagyományoknak megfelelően a Pogányok) oktatás és vizsga után viselhetik a Balek nevet. Az alapszigorlatok letételével válik a hallgató Firmává, hogy aztán Isteni Fényben Tündöklő Dicső Firma, majd a diploma után Veterán lehessen. Hagyományaink fénypontját jelentik a szakestek, szakestélyek, melyeken elhangzanak a hagyományos diáknóták, az ún. Bursch-nóták. Szakestélyen keresztelik a Balekokat, avatják a Firmákat, a végzősök (valétálók) szalagját, korsóját és gyűrűjét." http://www.uni-miskolc.hu/uni/univ/bemutat/21.html |
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Február 01, kedd, 20:15:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nekem nem mondasz újat, Bogika. Én is benne voltam ezekben a hagyományokban fősulis koromban, pedig nem is Miskolcra jártam!!! :-))) |
]
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Február 01, kedd, 20:25:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Magamnak viszont újat mondtam. :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 01, kedd, 14:37:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Örülök ennek az engem is - de egészen biztos vagyok benne, hogy Téged is ( különben nem írtál volna róla ilyen szívhez szólóan) megható történetednek. Elképzeltelek benneteket (igaz, csak kevés az ismerős - de van!:))) - nem csoda, hogy hazafelé belülre nem tudott hatni a külső hideg.
Nem írok ilyen szavakat, hogy -gratulálok-, meg -ez aztán igen-, ..., szerintem ismersz annyira, hogy tudhatod - nagyon örülök a büszkeségednek, örömödnek! |
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- SophieCarter Ideje: Február 02, szerda, 21:16:50
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon meghatott a szeretetednek az a leírhatatlan ereje, ami a művedből sugárzik. Bízom benne, és reménykedem, hogy az én apám is így érzett a szalagavatómon, mikor karonfogtam, és a táncparkettre vezettem. :) Köszönöm ezt a kellemes élményt!! |
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- emelne Ideje: Február 03, csütörtök, 01:01:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Írásod visszarepített 20 évvel ezelőttre, amikor is kipirult arccal roptuk a csárdást, forgattuk egymást (csak lányok!), ki-ki pillantottunk a tömegben nyaknyújtogatva minket figyelő Szüleink felé. Akkor még nem gondolkodtam azon, mit érezhetnek a szüleim és hogy hipp-hopp eltelik néhány évtized és hamarosan én fogom szívdobogva figyelni gyermekem. És ne feledd Te sem, hogy még vannak ketten, akik kinyújtják majd (vagy már?) a kezüket, hogy "táncba vigyenek"! Ne szalaszd el a kinyújtott kezeket, mert évek múlva már lehet, hogy sajnálkozva írsz az elmulasztott pillanatokról!
Egyébként meg köszönöm a felszínre hozott emlékeimet! |
|
|
|
|
|
Re: Szalagavató (Pontok: 1)
- egryartur Ideje: Február 05, szombat, 17:40:55
(Adatok | Üzenet küldése) | Gratulálok pajtikám (ne vedd zokon), mi félszavakból is megértjük egymást, mi "szalagavatók".
EA |
|
|
|
|
|
|
