| Küzdőtér |
|
|
|
Az amatőr irodalmárok között akartam szétnézni, szemügyre venni kik és miért vagyunk itt...
Az amatőr irodalmárok között akartam szétnézni, szemügyre venni kik és miért vagyunk itt, miért vándorlunk listáról-listára, weblapról- weblapra. Egyesek mindig azzal a szándékkal jönnek, hogy véglegesen megvetik a lábukat, mások azzal ábránddal, hogy így nagyobb olvasótáborra tesznek szert, ismertebbek lesznek írásaik és egyszer csak valakinek megakad a szeme rajtuk és ebből a találkozásból megszületik számukra valami nagy lehetőség.
Ne álltassuk magunkat! Ha mindig ugyanazt az 5-10, de legyen akár 50 mű, amit feltöltünk egy weblapra és aztán új alkotások helyett új helyet keresünk, akkor nem léptünk előre, soha sehol nem találunk otthonra. Az ismertség is alig növekszik, hiszen ugyanazok az írók vándorolnak, ugyanazok az olvasók keresik az olvasnivalót szinte az összes ismertebb webhelyen. A felfedezetté válás esélye csekély.
Ilyen körülmények között nagy kérdés, hogy miért írunk, mért nem hagyjuk abba, vagy nem tudjuk abbahagyni az egészet, miért terebélyesedik a világhálón az amatőr művészek serege. Hát ezen tényleg lehet gondolkodni.
Talán nevetséges, vagy gyerekesnek tűnő ötlet, de nekem erről egy mese jutott eszembe. Ismert népmesei motívum a legkisebb királylány üldöztetése, akit nővérei megölnek és elásnak, hogy tettük titokban maradjon. Sírján kinő egy jávorfa. A juhászlegény furulyát farag egy ágából s mikor fújni kezdi, emberi hangot hall. Viszi a királyhoz, megmutatni ezt a csodát. Amikor az öreg király megfújja a furulyát, ez a dal tör elő:
Fújjad, fújjad édesapám,
én is voltam királyleány,
de most vagyok jávorfácska,
jávorfából furulyácska.
Nem folytatom a mesét, el tudjuk képzelni, mi mindent mondott el a furulya, amikor végül a gyilkosok fújták meg.
Vagyis az igazságot nem lehet elföldelni, előtör, ki kell mondani. Itt látom az amatőrizmus mozgatórugóit. Mindannyian érzéseket, fájdalmakat, titkokat őrzünk a lelkünk mélyén. Lobogó szerelmet, boldogságot, vagy a vesztesek keserűségét, a fiatalság rácsodálkozását a világra, vagy azokat a gondokat, bajokat, amiket egy életen át nem hallgatott meg senki. Ki kell mondani, ki kell mondanunk, nem temetheti el velünk együtt még a föld sem! Ezeknek az érzéseknek nyit szabad utat a világháló. Ezért olyan népszerű. Mindenkinek van mondanivalója mások okulására, vagy egyszerűen saját megkönnyebbülésére. A sok mű között feltűnik néhány igazi érték. Mód van az összehasonlításra, a fejlődésre... az önismeretre, a hiányosságok belátására, vagy a további munkára... Közben ez az egész, akár egy jó szórakozás, hasznos időtöltés is lehet.
A többi a Sors kezében van.
|
Ideje: április 04, vasárnap, 20:46:26 - Si
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Miért írunk mi, amatőrök?" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk mi, amatőrök? (Pontok: 1)
- DaySleeper Ideje: április 05, hétfő, 13:24:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | nagyon jól látod kedves Si! :)
szuperul összefoglaltad. |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk mi, amatőrök? (Pontok: 1)
- los Ideje: április 10, szombat, 11:31:18
(Adatok | Üzenet küldése) | Egyetértünk, az írás alapvetően önkifejezési forma, a szerző mintegy szeretné megmutatni magát. A kiemelkedésre, a karrier lehetőségére kevesen gondolnak komolyan, sokszor az is elégedettséggel tölt el, ha már néhányan elolvassák irományunkat.
Vannak közöttünk, akik kezdettől azzal a tudattal alkotnak, hogy ők többre hivatottak, és állandó frusztrációt okoz nekik a sikertelenség, visszhangtalanság. Nekik is segíthetnek az ilyen kis baráti közösségek, mint a full is, ahol viszonylagos elismertségre tehetnek szert.
Ha meg is dicserik művünket, akkor máris túl lett teljesítve tervünk. Sajnos vannak helyek, ahol már szinte egy automatikus mechanizmussá változott a dicséret: te engem-én téged. Ez persze önbecsapás, mégis "virágzik" a jelenség.
Az igazi hátránya az előző jelenségnek a tényleges kritika hiánya. Talán itt a legnagyobb a kulönbség az amatőr és a profi között: az amatőrök nagyon ritkán szembesülnek valódi kritikával, és ők maguk sem képesek elemezni, értékelni egy más által írt művet. Pedig valaki csak akkor lehet értékes művek "előállítója", ha képes megkülönböztetni az értékest az értéktelentől, ha maga is alkalmas a befogadásra.
Szerintem sokan még sohasem gondolkodtak azon el komolyan, hogy tkp mitől más egy értékes alkotás? Melyek a leggyakoribb csapdák, amelybe beleeshetünk? Egy írás létrehozása nem csak lila köd és kipattan a mű, hanem nagyfokú tudatosságra van szükség, még versek esetén is.
Még egy kérdés a végére: miért van az, hogy szinte mindenki verseket ír?
Nádás Péter írta egy tanulmányában (elnézést, ha valaki olvasta már ezt az eszmefuttatásom:-)))), hogy a vers, novella, regény műfajú művek száma is megfelel ennek a sorrendnek: regényt nagyon kevesen írnak, novellával már többen próbálkoznak, vershez meg mindenki ért.:-)) Ő azzal magyarázza ezt, hogy a befektetett munka, időráfordítás, tudatosság, az áttekintés képessége tesz különbésget.:-)))
|
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk mi, amatőrök? (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Január 23, kedd, 13:37:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tudod, Klári, ha nincs a net, én valószínűleg sosem írok. Amitől persze a világ még ugyanúgy forogna tovább :) - én viszont szegényebb lennék itt belül. Olyan, mintha a versek közel 40 évig itt várakoztak volna bennem, hogy a megfelelő időben előjöjjenek, és ehhez kellett egy "tér", ahol megmutatkozhatnak. Én hálás vagyok a sorsnak, amit jelen esetben világhálónak hívunk, hogy végre valamiben megmutathatom az igazi magam.
Tetszett az írásod, elgondolkodtató volt. |
Re: Miért írunk mi, amatőrök? (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Január 23, kedd, 15:12:14
(Adatok | Üzenet küldése) | Én is kicsit hasonlóan vagyok. Ha nem volna a net (s ott olyan hely, ahol ki merem teregetni magam), akkor a család, a munkatársak, s néhány barát (akit tudom, hogy vonzódik az irodalomhoz) tudnának csak arról, hogy ilyen is vagyok!
Nagyon örülök, hogy előkerült a mélyből ez az írásod Si! :) |
]
|
|
|
|
|
|
