| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Minden igazi és nagy versben a világegyetem ősi ritmusa lüktet (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Január 30, kedd, 07:20:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Paulus!
Mindenekelőtt köszönöm figyelmét és idézetekkel jegyzetelt kritikusi megállapításait.
Azonban a haikuk kapcsán három dolog elkerülhette a figyelmét.
Elsőként az én egyik megállapításom, miszerint :”Az egymással kölcsönhatásban nem álló, időben és térben elhatárolt nyelvek formai átvételei meddő próbálkozások, mivel a nyelvek egy nemzet lélektanának tükröződései, tehát a nyelvek determinált kódrendszerek, melyeket azonos vagy hasonló történelmi, kulturális vagy sorközösségi elvek által dekódolhatók.”
Mivel a magyar és a latin nyelv hosszú évszázadokon keresztül kölcsönhatásban, mondhatni a korai magyar irodalomban szimbiózisban éltek, ezért itt nincs térbeli és időbeli elhatárolódás. És mivel a koraközépkori magyar műveltség nemcsak szellemi, de lelki közösséget is nyert a latin életérzéstől, ezáltal a magyar nyelv elhajlásai a latin nyelv és kultúra irányában nemcsak formai, de tartalmi hasonlóságokat is adtak a magyar nyelvnek. Hiszen mikor Petrarca nemzeti nyelven kezdett írni, annakelőtte már a legelső magyar nyelvemlékeink, költői nyelvemlékeink már ékes magyarsággal, hetesekkel és nyolcasokkal daloló, cezurával ékeskedő igazi versek voltak. Ugyanakkor Janus még évszázadokkal később latin nyelvű epigrammákban dicsőítette az ébredő magyar irodalmiságot.
Janus Pannonius szimbólumnyelve a magyar klasszicizmustól egészen József Attiláig és Radnótiig, sőt Devecseriig, Vas Istvánig, Weöres Sándorig ugyanabból a lelkiségből, sorsérzésből, kauzalitás-elvből,, eidosból származik, mint az antik kultúrák, melyek a kereszténységgel beékelődtek az európai nemzetek szellemi közösségébe. Tehát itt beszélhetünk kölcsönhatásról, míg a japán, kínai, koreai költészeti formák hasonló kapcsolatáról nem.
Szerb Antal a magyar irodalomtörténetében a magyar nyelvet és irodalmat a latin leánygyermekeként aposztrofálja, s a latin műveltség a görögből, a görög pedig ma már bizonyíthatóan az etruszk-schyta nyelvi áttétekből nőtt ki.
Amikor József Attila
A hozzászólás folytatása... |
| Szülő |
|
|
|
|
|
