| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ákombákom (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 14, kedd, 14:17:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Gábor!
Sorjában: nem tévedsz, Anikó a nevem :))
Igen, a kötetet ismerem, - de érdekes, én Kosztolányi kritikáiban elmarasztaló felhangot csak egy kései, 1929-es publicisztikájában éreztem, (eleinte és többnyire) inkább a csodálat hangján írt Adyról:
"... [...]De sokkal gyöngébb a lámpásom, semhogy be tudnék világítani abba az izzó konyhába, ahol ezek a keserű, lángoló, új versek születnek. Ki vállalkozik arra, hogy még egyszer papírra lehelje ezt a bíborpiros életet, ezt a szilaj, szent szerelmet, ezt a sok hideglelős, holdfényes látományt összes finomságaival, kaján merészségével együtt? Írjuk le, hogy egy új arc néz ránk. Írjuk le, hogy míg a fiatal franciák és olaszok kétségbeesetten majomkodnak, hogy megríkassák a világot egypár Verlaine-utánzattal, addig a mi náboblelkű fajtánk egy erős, eredeti új költőt szült meg. Csak a mi földünkön történhetik csoda, ezen a túlzó, pazar, keleti magyar földön, ahol még a mocsarakba is csillagok hullnak...[...] E gazdag gondolat- és érzésvilág mögött pedig egy diadalmas poéta áll, egy oroszlánszívű, nemes napember lép ki a könyvből.
A kritikus itt leteszi a pontot, mert érzi, hogy kezében megbotlik a toll, és akarata ellenére lírát ír.
Ady Endre annyira lírikus, hogy róla csak lírát tudok írni. "
Itt Ady magasztalása teljesen nyilvánvaló...
És igen...
Később valóban kissé (?) vitriolos tollal ír a modorosságáról: "... [...] Ezeken a kézzelfogható emlékeken kívül van egy érzésemlékem is, mely a maga elvontságában nem kevésbé éles és határozott. Ismeretségünk első másodpercétől láttam, hogy bámulatosan öntudatos és biztos. Ekkor még kevesen figyeltek a nevére. Ő azonban teljes tudatában volt a jelentőségének és a súlyának, érezte, hogy minden szava, nyilatkozata, betűje fontos, és sohase mutatkozott se kétkedőnek, se bizonytalannak. Kéziratait (melyeket mindig vékony, finom selyempapírra, ceruzával írt) s autogramjait királyi mozdulattal osztogatta rajongóinak. Némelyik író a művész örömével állapítja meg, hogy ez
A hozzászólás folytatása... |
| Szülő |
|
|
|
|
|
