Re: energiavámpír (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 22, hétfő, 10:36:35 | Érdekes dolog ez, szrintem azonban nem teljesen így van. Tapasztalatom szerint, hullámzó kicsit ez a dolog. Volt egy barátnőm, nevezzük Áginak, (most is a barátnőm), ő egy hatalmas magánéleti krízisen ment át, tudta: előbb-utóbb döntenie kell, de az örökös elnyomás, és lelki terror miatt félt megtenni. Amint találkozott velem akkoriban, szinte rámtapadt. Én a magam módján biztattam, sem egyik, sem másik döntés felé, hanem arra, hogy döntsön. Öntöttem belé a lelket. Minden ilyen találkozás után ő teljesen felvillanyozódott, én pedig úgy éreztem magam, mint a felmosórongy, szinte remegett kezem-lábam. Másnapra én ilyen esetekben teljesen rendbe jövök, szóval valahonnan jócskán szedem az energiát.
A párommal is mindig ez van. Ha elkeseredik, akkor nekem kell szintén feltölteni, és akkor megint ez a hullafáradság jön, de mindössze egy napig tart. Teljesen kifacsar. Hozzá kell tennem, nem érzem ezt rossznak. Valóban lefáraszt, érezhető, de csak átmeneti, és mellékesen jó látni, ahogyan feltöltődnek, ahogy a szemem előtt váltanak.
Ők azok, akik úgy használják az energiámat, hogy sikeresen visszanyerem utána, de az utóbbi időben részem volt rosszindulatú energiavámpírokkal összekerülni. Ettem, éltem, ahogyan azelőtt, és mégis egyre erőtlenebbé váltam, űr keletkezett bennem, és képtelen voltam hónapokig helyre állni. Bármennyire is megmosolyogtam a dolgot előtte, kénytelen voltam barátokhoz fordulni, hogy lökjetek ide nemek egy kis reikit , mert lassan végem van.
Sajnos ezek az emberek képtelen ezen energiák nélkül létezni. Örök életre levakarhatatlanok, ha megérzik bennünk azt az igazán erős vibrálást. Követnek, és igen : megvannak a módszereik, amivel elszívják.
Sokáig nem igazán hittem ezekben, majd a párommal, avagy a szeretteimmel történt tapasztalatok után magam sem tudtam, hogy mit csinálok, csak azt, hogy valamit, amivel segítek másoknak. Ilyen módon történhet meg, amikor az édesanya a hasfájós csecsemője hasára téve a kezét, képes megszüntetni a fájdalmat csupán az érintésével. Alkalmazzuk mi anyák már évezredek óta, és tudatában sem vagyunk annak, hogy mit teszünk.
Ami miatt írtam, hogy szerintem ez hullámzik: a barátnőm is, és a párom is, meg egyéb más ismerőseim is, akik néha valóban leszívják az én energiámat, más esetben éppen hogy adnak vagy nekem, vagy másnak. Az energiavámpírok ők valami nagyon borzasztó módon művelik ezt, nem kívánom senkinek, hogy átélje.
A környezetében feszültség van, szinte a "kés megáll a levegőben", nem nevetnek felszabadultan sohasem, csak mosolyognak, de az is inkább vicsor. ha átölel valakit, sohasem hunyja be a szemét, nem adja át magát az ölelésnek, de ritkán ölelnek, esetleg csak kényszerből. Nem tud másról beszélni, csak úgy, ha azzal kezdi: ÉN.
Szóval Neti: én is azt mondom, amit Bogi: Nagy szerencséd, hogy nem találkoztál még ilyennel, kívánom neked, hogy sohase legyen benne részed! |
] |
|
|
|
|
