Küzdőtér |
|
|
|
Re: Annyi a finnugor elméletnek! (Pontok: 1) - stelltesor Ideje: Június 25, hétfő, 10:34:22 | A témához kapcsolódóan – a teljességre való törekedés nélkül - az érdeklődők szíves figyelmébe ajánlom az alábbiakat:
Mesterházy Zsolt: A Kárpát-medencei etnogenezis története [xoomer.virgilio.it] (Itt van ez a már archív webcím, ahol olvasható ez az etnogenezis-táblázat - amit a szerző személyes, megtisztelő jóvoltából tettem fel erre az oldalra, még mielőtt 2005-ben megjelent volna a „Honfoglalások kora [Kr. e. 2200- Kr. u. 1250] avagy a Kárpát-medencei népek összeolvadásának története” c. tőle kapott ezen könyve -. Ebben a kötetben olvasható, de imitt-amott kibővítve ez az etnogenezis-történet.)
Michelangelo Naddeo: Honfoglalás… the Magyars are back home (Honfoglalás…. A magyarok hazatérnek) [www.osservatorioletterario.net]
A tarihi üngürüsz, a magyar ősgeszta és a témához kapcsolódó linkek [gportal.hu]
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve
A „Legelőszó”-ban ezt írja többek között a szerző: «Az emberiség élete töretlen, folytonos. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy a nyelvekben is belebotlunk itt-ott az őskotól a máig tartó folytonosság nyomaiba, annak bizonyítékaiba. […] Természetesen egyik nyelv többet, a másik kevesebbet és sok más alig-alig őriz valamit az egykori világnyelvből. De szinte nincs is „érintetlen” nyelv! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valamikor egyetlenegy nyelv volt a világon. Csak annyit állapíthatunk meg […], de azt viszont nagy biztosnsággal, hogy volt egykor egy nyelv, amely még ma is látható, mély nyomokat hagyott a világ igen sok nyelvében. Ezt a „nyomokat hagyó”, nagy hatású nyelvet a nyugati kutatók nosztratikus nyelvnek nevezik. Keletkezését 10-15000 évvel ezelőttre teszik. Írástörténeti bizonyítékok alapján ez a kor még kitolható 30-35000 évvel ezelőttre.»
A hátsó borítón az alábbiak olvashatók: Eurázsia nyelvei (és számos őshonos amerikai nyelv is) egy valamiben hasonlóak: egyaránt őrzik - persze egyike bőségesebben, másika kevésbé - a nyelvészek által "nosztratikus"-nak elnevezett ősi, kőkorszaki nyelv töredékeit. Mi több, műveltségünk, szokásaink, vallásaink is ennek az ősi világnak a teremtményei. A szerző ebbe az ősi-mai nyelvbe kalauzolja el az olvasót. Talán a legizgalmasabb felfedezés, mely a könyv vezérmondata is: „A KŐKOR SZAVA: KÉP”. A kőkor nyelvének beszélői ugyanis mindig „képet mondtak” egymásnak, maguk az ősi szavak is „mondott képek”, látványok. A könyv részletesen igazolja, hogy Európában a magyar nyelv őrzi legtisztábban - lényegét tekintve csaknem változatlanul - a kőkor nyelvét, gondolkodásmódját; valóságos élő kövület. Egy teljes fejezet igazolja, hogy - többek között - az ókori latin nyelv is mennyire jelentős tárháza a kőkori nyelvnek. Külön érdekessége e könyvnek, hogy a kőkori pont-pont-vesszőcske számírást szemlélve felfedezhetjük: számneveink jó része nem is az ókori, hanem egyenest az őskori számírás emléke. 15.000 évvel ezelőtti arcképcsarnokban is gyönyörködhetünk. A remek kőkori rajzok szépen öltözött, borotvált, divatos frizurát viselő férfiakat, nőket, gyerekeket ábrázolnak. A könyv végül elmeséli, hogy a 35-10.000 évvel ezelőtti nagy műveltség miként omlott össze, s miért nem sikerült igazán talpra állnia. A könyv 120 oldalas melléklete a magyar nyelv ősi gyökszótára, mely az MTA által 1862-ben kiadott Czuczor-Fogarasi féle Nagyszótár bevezető része. Ennek birtokában mindenki a saját nyelvésze lehet és önállóan is nagy kirándulásokat tehet a kőkor szellemi világában és egyúttal mai nyelvében is, hiszen ez lényegében mit sem változott azóta.
|
] |
|
|
|
|
|