[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 455
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 455


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- prince60 Ideje: Február 10, szerda, 12:45:45
Nekem a cikken kívül a hozzászólásokra is szükségem volt, hogy össze tudjak rakni egy saját véleményt. Én sem érzem a cikket sértőnek. Egy meditatív írás, amit akár magának is írhatna az ember. A tartalma, a fejtegetése viszont annál jobban izgat. Az alap elvvel egyetértek. Ígérem hozzászólásomban nem leszek álságos. Nekem elég az is, ha más magában, legmélyebben egyetért velem. Szerintem csak önmagunkba kell nézni, őszintén. Írni muszáj. Ez nem is lehet vita tárgya. Persze azokról beszélek, akik éreznek magukban ilyen ingerenciát. Nem tartom fontosnak a tehetséget, mert első sorban az írás öncélú dolog. Focizni is azért megyek le a haverokkal, mert szeretek, s közben azt is tudom, hogy nem vagyok egy Puskás Öcsi. Mindent lehet fejleszteni, csiszolni, főleg, ha ezt akarja is az ember. A régi, első írásaimat elolvasva, néha még magam helyett is szégyenlem magam, olyan bűn rosszak. Azt nem merném kijelenteni, hogy a mostani írásaim jók, de az biztos - és ezt ma már senki nem veheti el tőlem-, hogy rengeteget fejlődtem. (ez nem beképzeltségből gondolom, a visszajelzések olyanok) S innen kezd számomra érdekes lenni a dolog. Ugyanis a felsorolt dolgok közül, majdnem minden érint engem. Szeretek a jó ízlés határain belül hatásvadász lenni. Élvezem az arcokra kiült reakciót. Egyáltalán nem bánom, ha hatásos az írásom.
Bár megtehetném, hogy az írásból éljek, és megéljek. Ez ugyanis sok minden más egyebet magával hordozna. Történetesen, hogy kíváncsiak rám, mert jól írok. érdekes vagyok.
Többek között azt is, hogy így -talán- sosem kéne szánalmasnak éreznem magam, mert akkorra már természetesen lennének kézzelfogható terveim és céljaim is az írásaimmal, amennyiben jól írok. Ám, amíg nem olyanok az írásaim, addig vagyok annyira realista, hogy hiú ábrándokat ne kergessek.
Célom bizonyos írásaimmal, hogy tanítsak, átadjak valamit, de csak azokat akinek szükségük van rá, és befogadja a mondanivalóm okulós részét. Aki nem igényli az lapozhat! Ez a szuverenitás. Szeretek versenyezni (pályázat), és nagyon szeretek nyerni is, ha ezzel valamilyen díj is jár, az bizony nagy örömömre szolgál. Nem feltétlenül pénzre gondolok. Úgy gondolom, hogy bármilyen pozitív dologért, amit az ember csinál, főleg, ha az igényes, tartalmas -akár a munkájában- joggal számíthat elismerésre, mert az a továbbiakban inspirálóan hat rá. Főleg, ha abban, mások által nem ismert mennyiségű munka, figyelem, és idő is fekszik. Leszek bohóc is, ha kell, mert kívánom mindenkinek, hogy egy kicsit mindig tudjon bohóc lenni. Legyen úgy az, hogy másoknak ez ne legyen terhes, és valóban szórakoztasson az ember vele. Időnként nekem, saját igényem, valamilyen vicceset, bohóckodóst írni. S végül a tökéletes mű megírása. Aki nem törekszik erre, az vagy hazudik, vagy önmagával szemben igénytelen. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy mindenkiben saját, jól felfogott érdekében kialakuljon ez az igény. Még így sem biztos, hogy sikerülhet a tökéletesség elérése. Egyébként, hogy mi a tökéletes, az meg szubjektív.

Fontos e nekünk a mű formája? Jó kérdés. Nem vagyunk egyformák. Nekem nem fontos. Keresem az újat, az egyénit, és nem vagyok irodalom történész sem. Ahogy itt közöttünk észrevettem, van akinek nagyon fontos. Ezt a hsz.-ekből is leszűrhetjük, amikor másnak az a legfontosabb, hogy milyen magasságban röpködnek a levegőben a jambusok, daktilusok, és egyéb feneségek. Én ösztönösen írok. Van -vagy legalább is remélem- meg van a saját stílusom. Na utókor, ezt utánozd le!

S végül a nyilvánosság elismerése. Nagyon fontosnak tartom. Fő inspiráció!!! Azért küldjük be az írásainkat, mert lelki- exhibicionisták vagyunk. Mutogatjuk mit alkottunk, és várjuk a visszajelzést. Hiszen, ezért mutogatjuk. A "full" egy intelligens oldal, itt általában dicsérünk. Bár én jobban örülnék -akár a magam esetében is- egy -egy szigorúbb kritikai észrevételnek is.

Órákig tudnám fejtegetni a bennem felfeslett gondolatokat, de szerintem, szinte mindenkiben megfogalmazódtak már hasonlóak, így hát ez, okafogyott lenne.

Nagyon örülök a cikknek. Ebből is, az ilyen elgondolkodtató, vitaindító cikkből sem lenne rossz, ha több lenne.


]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds