Re: A Tudat Erői, avagy te is lehetsz Avatar (Pontok: 1)
- zsoloo Ideje: Július 25, vasárnap, 21:49:22 | Kedves Szabó Csilla!
Igazából sejthető, bár kimondani nem én akarom, mi a célod ezzel a magazinkörnyezetbe helyezett hitoktató kurzusoddal.
Számos hely van a világban, ahol büntetlenül hirdethető, agymosásszerűen terjeszthető egy-egy vállalt meggyőződés. Sokáig azt gondoltam, ez olyan hely lesz, mely nem efféle célt hivatott szolgálni, de ellenvéleménnyel nem találkoztam eleddig, így kénytelen vagyok átgondolni naivításomat.
Tulajdonképpen kifejthetnék egy gyökeresen más álláspontot, melyben szintén szerepel az általad avatarrá szegényített Jézus, akit te szépen elhelyezel Ozirisz Ré és Hórusz szintjén.
Kifejthetném, hogy lényegében miért is más a te univerzum-energia vallásod a kereszténység szellemiségénél, hogy miért nem a csodálatos képességek középpontba állítása a lényeg, mely az átlagembert kiemeli a sok közül, és Isten emberévé teszi. Persze, kétségtelenül erős csábítás „szupermenné” válni, aki teret, időt, pszichikumot, mindent legyőz, csakhogy az az Isten, akiről én hallottam, ezek elé helyez néhány más, fontosabb, akaratból meghozott döntést, bevezeti a „bűnös ember” kategóriát és nyilvánvalóvá teszi, hogy egyes-egyedül, önerejéből ez a bűnös ember képtelen avatarrá átváltozni.
A világ nagy hazugsága, hogy elérhetsz mindent a magad erejéből. Ilyenkor kicsit torzítva, vagy a sulykot nagyon elvetve sokan megfeledkeznek arról, hogy miként is lettek emberré, kulturált és intelligens, mások hasznára is élő társadalmi lényekké. Az aranykor, amire szeretnéd, hogy visszaemlékezzenek génjeink, valószínűleg sohasem létezett. Élnek ideák a fejünkben, hogy mitől lehetne jobb a környezetünk, egyáltalán mi a jó és a rossz közötti különbség, kötelességemnek érzem azonban megjegyezni, hogy ezek nem velünk született (és nem is velünk születhető) képességek, tudások, ismeretek, hanem örökség. Azonban ahogy távolodunk a jelenkortól a múlt felé, nem tudom belátni, hogy a múlt emberei miért lettek volna annyival nagyszerűbbek, hogy számukra az Isteni képességek elérhetőbbek lettek volna, mint a mi számunkra? Sőt, feltételezhető, hogy inkább hiedelmek, tapasztalatok birtokában gondolkodó, elöljáró embereik felhalmoztak a koruk és fejlettségük szintjén számukra használható tudásokat, e mellett azonban nagyon is esendőek és tökéletlenek lehettek, akiket ugyanúgy sújtottak természeti és társadalmi katasztrófák
Szégyellem magam helyetted is, hogy a tudat elsötétülésének századának nevezed korunkat, ill közelmúltját. Miért is a fakírokat és az egyéb csodabogarakat állítod példaként elénk? Mintha legfontosabb dolgunk életfunkcióink lelassítása, a fájdalomküszöbünk felemelése volna?
Istenekről írsz az aranykorral kapcsolatban. Ez eleve ellentmondás.
Ha van Isten, akkor az csak egyedüli lehet, hiszen két-három-négy isten egymás abszolút voltát korlátozná már jelenlétével, amiből kifolyólag nem is lehetne már Isten, csak pl. valaminek az istene, tehát nem mindenható, vagy éppen korlátlan. Isten tulajdonságainak pedig hatókörre, kiterjedésre nézve abszolútnak kell lenniük, különben nem is volna hiteles.
„Aki kér, annak megadatik”-írtad, vajon kitől is? A Sziddhiktől, jógiktól, fakíroktól? Vagy kihez is kell fordulnunk szerinted?
Nem a belső tulajdonságok, mint szeretet birtoklása kisugárzása teszi az embert képessé erre az intenzításra inkább? A teremtő erőre, energiákra hivatkozol, de ennek forrását miért is nem a teremtő Istenbe helyezed? (hanem ahogy egy előző cikkben írtad, az univerzum középpontjába)
Nyilván, akkor el kellene fogadnod Isten törvényeit és alámenni azoknak, míg a misztikus, megfoghatatlan energiaáramlós erők inkább tetszetősek egy egoista, önmegvalósításra, „ellazult tudatállapotban töprengésre” hajló elme számára.
|
] |
|
|
|
|
