[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 217
Tag: 1
Rejtve: 1
Összesen: 219

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Egységes magyar nyelvű terminológiai rendszer lehetősége
steller

A szerző a vállalat, az irányítás és az információs rendszer definíciójának kérdésköréből indul ki, tisztázza a szaknyelv és a terminológia közötti lingvisztikai különbséget.


A tanulmány a vállalatirányítási információs rendszerek kapcsán felmerülő magyar szaknyelvi és terminológiai problémák megértéséhez kíván hozzájárulni. A szerző a vállalat, az irányítás és az információs rendszer definíciójának kérdésköréből indul ki, tisztázza a szaknyelv és a terminológia közötti lingvisztikai különbséget. Hangsúlyozza a rosszul magyarított szakkifejezések innovációt hátráltató hatását, s felvázolja az elvégzendő feladat módszerét.


Lea-Katharina Steller (szül. Virághalmy):

Egységes magyar nyelvű terminológiai rendszer lehetősége a Magyarországon bevezetett vállalatirányítási információs rendszerekben




Michael Faraday „kísérletezői élettörvényeit” választotta nemrégiben Karasszon Dénes [2000] egyik episztemológiai előadásának mottójául. A „work, finish, publish” filozófiai indukciója napjainkban is alapelvként szolgálhatna számos tudományágban – kivéve a tudásgazdaságot, amelyben a megváltozott erővonalak hatására állandóan új igények és szervezeti formák keletkeznek. Én mégis ezt a hagyományos felosztást választottam tanulmányom tematikájául, mivel ekként a problémakör könnyebben megfoghatóvá válik.


1. WORK – SZERVEZETELMÉLETI KÉRDÉSEK

Elsőként induljunk ki az „integrált vállalatirányítási információs rendszer” fogalmából. Mint nevéből is kiderül, vállalatot irányít. De mit jelent a „vállalat” kifejezés?
Kapás Judit cikkében [2003] kiemeli, hogy „a vállalat fogalma homályos, nem egyértelmű... Az alapvető problémát az jelenti, hogy a definíciók többnyire valamely elméletet szolgálják, és nem képesek a vállalatot általánosan megragadni. A másik problémát az okozza, hogy a vállalat definiálását és a vállalat természetének megértését összekapcsolják... A vállalat – összegzi gondolatmenete végén Kapás Judit – olyan szervezet, amely jogi személyként cselekszik, mint egész tulajdonnal rendelkezik, és a piactól elkülönülten szerveződik meg.” (Kapás [2003] 341-342 old.) A korábban vállalatnak nevezett intézményen belül azonban jelentős átalakulási folyamatok zajlanak: szervezete laposabbá válik, csökken a mérete, határai módosulnak, struktúrája decentralizálttá válik, a (rossz kifejezéssel illetett) tudásmunkások szerepe megnő, piacszerű elemek jelennek meg benne, stb. A vállalat új formában él tovább, kapási értelemben többek között „mutánsként” – azaz belső hibridként. „A belső hibridek, mint a szervezeti dezaggregáció eredményei a chandleri vertikálisan integrált nagyvállalat átalakulásával jönnek létre. Az átalakult szervezet alapjait a kis egységek jelentik, amelyek autonómiája jelentős. A vállalati központ épít a csoportok vállalkozására és felelősségére, következésképpen a monitoringtevékenység és az autoritás a chandleri vállalathoz képest jelentősen csökken. A csoportok keresztfunkciók, valamilyen jól körülírható output, feladat vagy projekt köré szerveződnek. Mindez azt jelenti, hogy a csoport hasonló piaci nyomásnak van kitéve, mint egy külső alvállalkozó, a csoportok kapcsolatatai kváziszerződéses viszonynak tekinthetők. A szervezet struktúrája egy belső alvállalkozói rendszerként is felfogható. Az új formákban a tagok felelőssége sokkal nagyobb, és a szerepek kevésbé definiáltak, mint a tradicionális formákban.” (Kapás [2003] 339. old.)

Mindebből következően megállapítható, hogy sem szaknyelvi (lingvisztikai), sem terminológiai értelemben (azaz az adott tudományág, jelen esetben a közgazdasági szervezetelmélet oldaláról) az ERP magyar megfelelőjeként használt kitételben a „vállalat” lexéma nem megfelelő, sőt egyenesen félreérthető. A „terminológia” – amit soha nem szabad a szaknyelvvel összetévesztenünk – a megfelelő szakterület, szaktudás minél finomabb, egyértelműségre törekvő rendszerezésére szolgál. Mintegy 3-5 millió terminus létezik, szemben az anyanyelv 2-300 ezer szavával. A „szaknyelv” ezzel szemben a lingvisztika terrénuma, s olyan képződmény, műnyelv, amelyet egy csoport adott munkavégzése során használ, és általánossá tesz. Egyre gyorsabban fejlődő (úgy 2-3 ezres) készlete gyorsan elavul, ezért állandó aktualizálásra szorul. Mivel egyfajta mentalitást is tükröz, ezért az innováció alapfeltétele. Egyes régi szaknyelvi kifejezéseink, például a szabadpiac vagy a vállalatirányítás, amelyek jelenünkben, a XXI. században már nem hatnak, nem váltanak ki megfelelő asszociációt, így halott „igeként” az innováció gátjává váltak.

Lépjünk tovább! Az ERP tehát egyfajta belső hibridet irányító rendszer. Az eddigi definíciókból azonban kiviláglik, hogy az innovációs irányultságú belső hibridekben a célok kitűzése decentralizált, hatalmuk megosztott, a kisebb egységek előnyben részesülnek, a vezető alapvetően nem ellenőriz, hanem irányt mutat (guidance), ennek értelmében csoportokon alapulnak, s a víziót nem a vezető diktálja, hanem formálódik. Zucker hangsúlyozza, hogy „míg a bürokratikus autoritás definíció szerint a vállalat határain belül helyezkedik el, addig a szakértői autoritás az egyén rendelkezésére álló információktól függ, és nem az iroda autoritásától. Így az autoritás lehet a vállalaton belül,... de amikor egy külső autoritás (piac) rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek nagyobb hatékonysághoz vezetnek, az autoritás kivonulhat a piacra.” (Zucker [1991] 64. old., Kapás Judit fordításában) A tudásgazdaságban tehát a döntési jogkör más szinten jelenik meg, szervezeti formaváltást is maga után vonva. Meghatározó momentum, hogy egy adott szervezetben hány tagnak van jogköre a projektekkel kapcsolatos döntésben, s milyen mértékű közöttük a kapcsolat. Ez a koordináció olyannyira dominál, hogy Ménard [1994] szerint a vállalat valójában nem más, mint a koordinációs eszközök komplexuma. Következésképpen megfelelő terminusnak az „irányítási” helyett a „koordinációs”, sőt az „összehangolt” jelzőt javasolom, amely szükségtelenné teszi szervezeti szempontból az „integrált” kifejezést.

Térjünk ezután a belső hibridek összehangolt információs rendszerére. (Ezzel a meghatározással szándékosan „mostam el” a tárgyalt és az ügyviteli rendszerek közötti, gyakran misztifikált határokat.) Ez az információs rendszer a jellemzően moduláris belső hibridek „működésére, horizontális kapcsolatrendszerére, tranzakcióira vonatkozó információk koordinált és folyamatos beszerzését, feldolgozását, tárolását és szolgáltatását végző személyek, tevékenységek, valamint funkciók ellátását lehetővé tévő hardver- és szoftvereszközök összessége. Fő összetevője a döntéselőkészító és -hozó ember; a kívülről kapott és a belső információ; a külső és belső hardver, szoftver elemek és szervezeti megoldások (orgver).” (Virághalmy [2003] 6. old.) Világosan definiálható, a szaknyelvben ismert és elfogadott ez az „információs rendszer” kifejezés. De vajon a terminológia egyet ért-e a lingvisztikával? Elmélete szerint az információ nem más, mint új ismeretté értelmezett adat. Ezek szerint az információs rendszer – értelmez? Akkor ez mesterséges intelligencia? Tudásalapú rendszer? Nem, pusztán csak egy-egy adatot képes más szövegösszefüggésben, relációban megmutatni és kezelni. De akkor viszont nem információ, hanem adatok összehangolt rendszere. (Egyébként az ember érzékszervei révén lényeges tulajdonságaiban ismeri meg és rendszerezi az anyagi világot, így nehezen képzelhető el olyan emberi rendszer, ami nem tudásra épül.)

Érdekes és speciális probléma több ismert, az új terminológiával belső hibridek összehangolt digitalizált rendszerének elnevezése is. Hogyan ejtsük ki? Egy termék előállítója vagy forgalmazója által megállapított megnevezés tulajdonnév, ún. márkaszó, s mint ilyen, megmásíthatatlan. Sajnos ezek között igen kedveltek az olyan hibrid márkaszavak, amelyek kimondhatatlanok, mert az összetételben egyes tagok német, a többiek pedig francia és angol nyelvűek. Ez ellen akkor sem tehetünk semmit, ha az eredeti hibrid alak bántja a nyelvérzékünket.

Levonhatjuk a következtetést: igen súlyos, sürgető probléma a fejlődéssel lépést tartani nem tudó, szabványosítatlan terminológia elégtelensége és pontatlansága a közgazdaságtan területén is. Szerzők és fordítók szinte futószalagon gyártják az új, egyéni megnevezéseket, amelyek nem mindig a legszerencsésebbek. Sok idegen- és kölcsönszó került a magyar nyelvű terminológiába, amelyek közül több kiküszöbölhető lenne – erre sokan tettek már kísérletet, minden komolyabb eredmény nélkül.


2. FINISH – A KÉRDÉS KIMENETELE A GYAKORLATBAN

A nyelv (többszörösen módosítva) magában hordozza még az ősi emberközösség ismeretszerzési és kommunikációs stratégiáját, fogalomalkotási rendszerét és az ebből születő, gondolkodást, mentalitást meghatározó nyelvi logikáját. „Szemben a megfogalmazásukban egyenesen a dolgok magvára, a lényegre törő angolszász nyelvekkel, a magyarnak a fogalmak, problémák kezelésénél, a részleteken át, fokozatosan a centrum (‘a mag’) felé és mind mélyebbre hatoló (a számítógépes keresési programokhoz hasonló ‘kibontó jellegű’: Michelberger [1999]), a tudomány számára igen hasznos megközelítéssel jellemezhető ‘aknázó, szondázó’ logikája van.” (Szabó [2001])

Az indoeurópai nyelvekkel ellentétben a magyar agglutináló – ebből adódóan sajátos megértési struktúrát, az ismeretek megszerzésének csavaros módját szüli. Bogoly József Ágoston tanulmányában [1999] rámutat, hogy a számítógépes programok készítésével nyelvünk a lineáris megértési stratégiák formalizmusát töri meg, és a váltakozó végződéseivel számos esetben az alkalmazott matematika szigorú logikát is felrúgja.

Számos magyarországi kis- és középvállalkozás szervezetét a magyar hagyományban gyökerező „józan paraszti ésszel” építi fel. A szabályokat, törvényeket ismeri, s mentalitásának megfelelő bájjal kerüli meg, több európai nép derült elismerése mellett. Ez tükröződik több hazai, belső hibridek számára kifejlesztett, a összehangolt digitalizált rendszerben. Ezt sugározza a vállalkozások speciális modularitása, hihetetlen, projektekre fogékony hajlékonysága. Kis Ádám fogalmazta meg egy interjúban, hogy „a nyelvújítástól kezdve megfigyelhető: a magyar emberben él a vágy, hogy egy idegen szó hallatán rögtön megkeresse annak hazai megfelelőjét. Megtalálja vagy sem, de a magyarítás belső parancsa kitörölhetetlen”. (N. Tóth [2002]) Ezért jöhetett a világra egy új, rendkívül szellemes, de általában nem szalonképes, az élet lényegét, magját érintő, a valóságot hűen tükröző tolvajnyelvhez hasonlító szakzsargon. A számos szakmai bemutató végén, a feltett gyakorlati kérdések megválaszolásánál a megcsukló előadásmód, szókeresés és a bonyolult magyarázkodás egyértelműen erre utalnak.


3. PUBLISH – A TÖKÉLETES NYELV KERESÉSE

A nyelvműveléstől szigorúan megkülönböztetett nyelvtervezés a lingvisztika meghatározásában a nyelv változásába való tudatos beavatkozás céljából végzett tevékenység, amely a nyelv standard változatának (azaz a nyilvános érintkezés írásbeliséghez kötődő eszközének) létrehozására vagy fejlesztésére irányul. Ha a nyelvtervezés magára a nyelvre, annak rendszerére vagy szókészletére irányul, akkor korpusztervezésről beszélünk – ezalatt új szakszavak vagy akár egész regiszterek létrehozását és elterjesztését értjük.. A nyelvtervezés igen speciális, napjainkban sokat hangoztatott változata az egy országban, kisebb államigazgatási egységben használt nyelvek, ill. nyelvváltozatok egymáshoz való viszonyának és használati körének szabályozását szolgálja. Ezt terminológiával státustervezésnek, ismert szaknyelvi kifejezéssel pedig (pl. a szlovákiai) kisebbségi nyelvtörvény előkészítésének és elfogadásának nevezzük. A nyelvművelés ezzel szemben az alkalmazott nyelvtudomány egyik ágaként a társadalmi elvárásoknak megfelelően a nyelvi viselkedés szabályozására irányul, s a nyelvhelyesség elvei alapján, a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését.

Lanstyák István és Szabómihály Gizella szlovákiai magyar nyelvészként kidolgozták a Nyelvtervező, tanácsadó és fordítóiroda létrehozásának tervezetét. Habár ez eredetileg a kisebbségi nyelvtörvény részét képezi, a módszer nézetem szerint kitűnően alkalmazható egy terminológiai rendszer magyar kidolgozásánál is. Tekintsük át kisebb módosításaimmal ennek a tervezetnek (Lanstyák – Szabómihály [2000]) a lépéseit:

Amint a tervezett iroda neve is mutatja, tevékenysége három fő területre terjedne ki: 1. nyelvtervezés, 2. nyelvi tanácsadás, 3. fordítás. A nyelviroda működésének első időszakában központi jelentősége lenne a nyelvtervezésnek; egy-két év után a fordítások elkészítése, valamint a nyelvi tanácsadás kerülne előtérbe, bár korrekciós, ill. bővítő, differenciáló nyelvtervező munkálatokra folyamatosan szükség lenne.

A nyelvtervező munka első szakaszában a fordítók összegyűjtenék az összes szövegtípust, melynek fordítására szükség lesz. Az ezekben található szakszavakból és szakkifejezésekből számítógépes adatbázist létesítenének, de természetesen a megszövegezés grammatikai sajátságait sem hagynák figyelmen kívül. A munka második fázisában a fordítók az adott területekről szakszövegeket gyűjtenének, s egyben fölvennék a kapcsolatot az egyes szakterületek szakembereivel. Majd az európai uniós (főleg angol, német francia) és a magyar szövegek összevetésével tisztáznák a magyar műszavak és kifejezések ekvivalenciaviszonyait; e munka eredményei máris egy (bár hiányos) szakszójegyzékként épülnének be az említett adatbázisba. Külön adatbázis készülne azokról a terminusokról, amelyeknél vagy nem sikerült megtalálni a magyar megfelelőt, vagy pedig a fordítók nem biztosak abban, hogy a magyar viszonylatban is alkalmazhatók. Ezután a nyelviroda vagy a fölöttes szerve szerződést kötne a szakterület szakembereivel, melynek alapján azok a fordítókkal együtt működve megpróbálnák tisztázni a fölmerült problémákat. A fordítók által kidolgozott anyagot (melynek egyaránt részei a megoldott problémák és a megoldatlanul maradottak) egy, legalább három nyelvészből álló reprezentatív testület nyelvi szempontból ellenőrizné, s döntést hozna a fönnmaradó kérdésekben, az érintett szakterületek szakembereinek további közreműködésével. Ennek eredményeként létrejönne az illető szakterületek kodifikációja, amely a hatodik, implementációs szakaszban szakszójegyzékekben és legalább egy, minta szövegeket tartalmazó kötetben (példatár) öltene testet. A szójegyzékeket és a példatárat minden olyan szerv, testület és természetes személy megkapná, amelynek szüksége lehet rá (vagyis amelynek a nyelvtörvényből következően kötelessége magyar nyelvű fordítások elkészítése). E kötetek kereskedelmi forgalomba kerülnének.

Tanulmányom összegzéseként leszögezem: a legmegfelelőbb el járás kiválasztása minden egyes szó esetében nem egyszerűen a nyelvészek „intellektuális gyönyörködtetésére” kitalált álprobléma, hanem egyes esetekben messzemenő következményei lehetnek. Égető szükség van egy használható, gondolatainkat továbbvivő, tárgyalóképes, innovatív, a modern közgazdaságtan és az informatika rokonterületén lévő terminológia kidolgozására. Erre minden lehetőségünk, adottságunk megvan. Kidolgozott módszerek állnak rendelkezésünkre, szakembereink képzettek, akik bármilyen nemzetközi összehasonlításban megállják helyüket. Felelősséggel tartozunk szaktudásunk birtokában mind szűkebb, mind leendő tágabb hazánknak azért a tudásért, amit megszerezhettünk európai örökségünkből.


HIVATKOZÁSI JEGYZÉK

- BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON [1999]: A magyar nyelv mondatainak megértési modelljei: a kognitív tudomány és a kísérleti pszicholingvisztika interpretációs elméleteinek
komparatisztikája. Medicina et Linguistica. IV, 122-136, Budapest.

- FÁBIÁN P. [1999]: A nyelvművelés feladatai. A magyar nyelv az informatika korában. Glatz F. (szerk.) Magyarország az ezredfordulón. VII, 73-78, MTA, Budapest.

- GRÉTSY LÁSZLÓ [1988]: A szaknyelvek és a csoportnyelvek jelentősége napjainkban. A magyar nyelv rétegződése. Kiss J. – Szűts L. (szerk.) A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusának előadása. I, 85-107, Akad. Kiadó, Budapest.

- KAPÁS JUDIT [2003]: Mutáns vállalatok? A belső hibridekről. Közgazdasági Szemle L. évf., 2003/ápr. 335-349 old.

- KARASSZON DÉNES [2000]: Az orvostudományi szakirodalom és szaksajtó időszerű epistemologiai kérdései. Az Experimentális Klinikai Kutatások Nemzetközi Orvosi Egyesületének (IMAR) Budapesten 2000. szept. 15-16-án megrendezett első nemzetközi találkozóján elhangzott előadás. Elérhetőség: www.geocities.com/tapir32hu/episte.html (a látogatás időpontja: 2003. május 5.).

- LANSTYÁK ISTVÁN – SZABÓMIHÁLY GIZELLA [2000]: Nyelvi jogaink érvényesítésének nyelvi feltételei Fórum Társadalomtudományi Szemle (A szlovákiai magyar tudományos műhelyek folyóirata). II. évf., 2000/1. Elérhetőség: www.salamon.sk/forum/pub/sz_lanstyak_01.html (a látogatás időpontja: 2003. május 5.).

- MÉNARD, C. [1999]: Organizations as Coordinating Devices. Metroeconomica, Vol. 45/3. 224-247 old.

- MICHELBERGER PÁL [1999]: Nemzeti nyelv a tudományban: múlt-jelen-jövő. A magyar nyelv az informatika korában. Glatz F. (szerk.) Magyarország az ezredfordulón. VII, 19-28, MTA, Budapest.

- PUSZTAI I. [1988]: A szaknyelvi kutatások kérdései (kitekintés). A magyar nyelv rétegződése. Kiss J. – Szűts L. (szerk.) A magyar nyelvészek IV. nemzetközi kongresszusának előadása. I, 85-107, Akad. Kiadó, Budapest.

- SZABÓ ISTVÁN MIHÁLY [2001]: A magyar szaknyelvi kommunikációs kultúra az ezredfordulón. A tudományos műhely problémái. Magyar Tudomány, 2001/6 Elérhetőség: www.matud.iif.hu/01jun/szabo.html (a látogatás időpontja: 2003. május 5.).

- N. TÓTH IDA [2002] Tanácskozás a szakmai anyanyelv védelmében Magyar Nemzet Elérhetőség: dragon.klte.hu/~tkis/mnemz05.htm (a látogatás időpontja: 2003. május 5.).

- B.VIRÁGHALMY LEA [2003]: Vállalatirányítási információs rendszerek funkcionális megközelítésben. Budapest.

- ZUCKER, L. [1991]: Markets for Bureaucratic Authority and Control: Information Quality in Professions and Services. Research in Sociology of Organizations, Vol. 8. 157-190. old.




xxx

Ez a tanulmány könyvalakban a "Magyarország az Európai Unió küszöbén - Nemzetközi és regionális kihívások" című, a Miskolc-Lillafüreden 2003. május 26-28.-án megrendezett "II. Országos Közgazdaságtudományi Doktorandusz Konferencia" Kováts Gergely által szerkesztett kötetében jelent meg. (Budapest, 2003. pp.429-434)

xxx
Ideje: Június 10, szombat, 18:02:56 - fullextra

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Tudomány

"Egységes magyar nyelvű terminológiai rendszer lehetősége" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds