[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 351
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 351


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
„Pestnek elszánt ifjai…”


"Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre."






1848. március 15.
Mindenkinek a gondolatában más és más kép jelenik meg, amikor meghallja ezt az ünnepi dátumot. Kiskorunktól látjuk, halljuk az óvodai, iskolai megemlékezésen, a tévé esti híradójában, gyermekként szüleink kezét fogva a Múzeum-kertben, hogy mások mit gondolnak az 1848-as forradalomról és szabadságharcról.
De mit gondol az olvasó?
Nagyon nehéz bármi újat írni legnagyobb nemzeti ünnepünkről úgy, hogy az elkoptatott sablon-mondatok híven visszaadják a magyar nép e naphoz fűződő mélyről jövő tiszteletét, szeretetét.
A ma történései nem kedveznek a felhőtlen ünneplésnek – mindannyian tudjuk, miért. Nehéz éveket tudunk magunk után – és sajnos, előttünk is az áll.
Ma talán kevésbé fényes szelek fújnak, mint azt legtöbben szeretnénk.
De mégis meg kell emlékeznünk e napról, mert nem tenni – bűn lenne.
Talán pár tényszerű adat, az a régi március tizenötödikei nap – feltehetően - pontos krónikája egy tanulmány szerint.
„Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat - mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet - bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.
Erről Petőfi így ír a naplójában: "Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.”
Innen indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petőfi újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400 főre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyűlt tömeg miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petőfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt. A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fős tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működik. Petőfi, Jókai, Irínyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítő instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát a főnöki irodába. Míg folyik a két mű folyamatos szedése és nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják. Mikor végre elkészülnek az első példányok, Petőfi a Nemzeti dalt, Irínyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják.
Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre.
Délután a múzeumnál már kb. tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokol - a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak egy kisebb beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős bizottságot választanak (Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra.
A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását.
A később "márciusi ifjaknak" nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.
A városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fő, valamint az épület előtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket.
Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották.
A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti polgárőrség fogja ellátni.
Délután hat órakor kiszabadul börtönéből Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály, aki a nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyenszállást kap.
Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elő. Ugyanekkor a Rendre Ügyelő Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatók szerte a városban : a polgárőrség bővítése, illetve a helytartótanácsnál elért eredmények.”
Dióhéjban ez történt 1848-ban, ezen a kora tavaszi napon. Mindezt már tudja mindenki, újat nem lehet írni róla – de feledni sem szabad.
Március 15.-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot.
Mintha a 2009-es kokárda kicsikét kókadtabb, erőtlenebb lenne, mintha kicsikét gyűröttebben bújna meg a hajtókákon, vagy a szív felett, mint 161 évvel ezelőtt.
De a nemzeti színű szalagot ez nem érdekli.
Higgyük csak bátran el, hogy ugyanolyan szép piros-fehér-zöld színű az, mint eddig.


*


Petőfi Sándor - 15-DIK MÁRCIUS, 1848


Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!

Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!

Pest, 1848. március 16.






Megjegyzés: Részleges forrás:
http://www.dinero.hu/marc15/kronika6.htm
Ideje: Március 14, szombat, 14:15:39 - mango

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

mango

"„Pestnek elszánt ifjai…”" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: „Pestnek elszánt ifjai…” (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Március 14, szombat, 16:01:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Köszönöm Anikó, mindannyiunk nevében.
Talán a magyar embernek az a sorsa, hogy élete folyamatos küzdelem legyen az igazságért, a hazáért, a Magyarságért.
Sajnos most, 2009-ben sem mondhatjuk el azt, hogy elég csak emlékeznünk a régi hősökre.
Tennünk kell, tennünk kellene.



Re: „Pestnek elszánt ifjai…” (Pontok: 1)
- lnpeters (papsz62@citromail.hu) Ideje: Március 14, szombat, 18:59:11
(Adatok | Üzenet küldése)
Szép a megemlékezés, Anikó, de ma valóban kevés.

Azt szoktuk mondani, hogy az élet megy tovább, de hogy a magyar élet is nyugodtan menjen tovább, most tenni kell.

Egy szakmunkástanuló tanítványom tegnap azt mondta, ha így megy tovább, hazánkat egyszerűen feldarabolják, és elosztják a szomszédos államok között.

Történet már ilyen néhányszor.

Az ifjúság ma is látja, mi a baj.

Ha gyermeteg és kiskorú a politika, ha mindent annak rendel alá, hogy a kamat-és profitszivattyúzás tovább folytatódhasson külföldre, sőt növekedjen is; a társadalomnak gyámság alá kell helyeznie elbitangolt-elzüllött-rossz társaságokkal kokettáló büdös kölykét, a politikát.

Hanyag szülők voltunk, minden ellenőrzés nélkül magára hagytuk a kölyköt. Ennek véget kell vetnünk.

Aztán újjá kell szerveznünk az országot, de nem gazdaság- hanem kultúracentrikusan.



Re: „Pestnek elszánt ifjai…” (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Március 14, szombat, 19:07:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szeretem ezt az ünnepet...Talán azért, mert ez az egyetlen, amelyikre annak idején, 30 éve , gyerekként, mi ugyanúgy készültünk, mint most a mi gyerekeink... Sokmindent átírtak azóta a történelem könyvekben, de március 15. a régi maradt... Gondoljunk csak Nov.7-re, április 4-re... Vagy 1956-ra. Érdekes beszélgetéseink vannak a lányaimmal, hitetlenkedve hallgatják akkori ünnepeinkről szóló elbeszéleséinket... Viszont szép, kokárdás ünnepünk nekik is azt jelenti, mint anno jelentett nekünk.
Köszönjük Anikó a megemlékezést!



Re: „Pestnek elszánt ifjai…” (Pontok: 1)
- alamina Ideje: Március 14, szombat, 21:48:41
(Adatok | Üzenet küldése)
Nagyon szép megemlékezés Anikó. Ma hallgattam a rádióban egy történész előadását a témával kapcsolatban. Mindig elgondolkodtat, hogy fért bele Petőfi 26 évébe ennyi gyönyörű vers, hogyan tudott ilyen mélyen , tisztán hinni, lelkesedni. Mást jelentett a nemzet, a haza ezeknek a fiataloknak, mint napjainkban. Ők talán érettebbek voltak és a jövőért is felelősséget éreztek.



Re: „Pestnek elszánt ifjai…” (Pontok: 1)
- Jega Ideje: Március 16, hétfő, 20:56:06
(Adatok | Üzenet küldése)
Talán már az ünnepek is megkopnak bennünk. Korok, politikák, intrikák és becsapások, magyarázatok és ellenmagyarázatok után, csak ott belül marad meg valami, valami mély s nagyon emberi. Talán a hit talán valami más.



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds