| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Miért írunk? |
|
kritta
 |
...De vajon elgondolkoztunk már azon,
hogy miért is vetjük papírra azokat a szavakat?
...
Mi is a célunk azzal, amit írunk?
|
...avagy a majmok Shakespeare-t írnak.
Nagyszerű dolog, hogy egyre többen írnak, mint amatőr írók. Egyre több a nagyszerű alkotás is... De vajon elgondolkoztunk már azon, hogy miért is vetjük papírra azokat a szavakat? Mi is a célunk azzal, amit írunk?
A feltevés úgy szól, hogy ha egymillió majmot egymillió írógép elé ültetünk, akkor előbb-utóbb megírják Shakespeare összes műveit. Amióta létezik az internet, tudjuk, hogy erről szó sincs... (Robert Wilensky).
Persze mi nem vagyunk majmok, hogy céltalan gépeléssel próbáljuk megírni Shakespeare szonettjeit. Illetve... ugye nem cél nélkül állunk neki az írásnak? Ugye nem vagyunk majmok?
Felmerülhet, hogy miért is érdekes ez egyáltalán. Hát nem mindegy? Megírjuk a történetet, aztán jól van az úgy.
Az irodalomban pont az az érdekes, hogy az, ahogyan megírjuk, eleve üzenetet hordoz.
Az emberi (logikus) cselekvéseket sokféleképpen végre lehet hajtani - a lényeg, hogy az eredmény ugyanaz legyen.
Az irodalomban ezzel szemben nagyon fontos a végrehajtás módja is. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szavunk, mondatunk, verssorunk mond valamit az egészről. Ugye észben tartjuk ezt, mikor írunk?
Vagy nem?
Az ok, hogy miért írunk, avagy hogy mi a célunk vele, elég sokféle és sokrétű lehet. Hogy mi mit választunk és mit gondolunk jónak, az szubjektív. Itt most nem áll szándékomban ítéletet mondani, milyen is a jó írás vagy mi az irodalom célja.
Akkor nézzünk tehát néhány lehetséges választ arra, hogy mi a célunk az írásunkkal:
pénzért, elismerésért (pl. pályázat) - számító
önkifejezés, saját maga szórakoztatására - önző
tanító, gondolatébresztő céllal -szájbarágós
szórakoztatás - bohóc
semmit nem akar elérni - szánalmas
megírni a tökéletes művet -perfekcionista
érzelmekre hatni - hatásvadász
műfaji határok feszegetése - Denis, a komisz...
Remélem, senki sem sértődik meg. Az elnevezések csupán azt a célt szolgálják, hogy meglássuk, mindennek két oldala van.
Amikor azon kezdünk el tűnődni (remélem ez után a cikk után meg is történik), hogy mi személy szerint miért is írunk, van néhány kérdés, amit érdemes feltennünk magunknak.
Csak magunknak írunk vagy a nyilvánosságnak? (=magunknak tetsszen vagy másoknak)
Mit szeretnénk, milyen érzéssel tegye le az olvasó az írásunkat?
Szeretjük-e az olvasót? (bizony, ez fontos kérdés)
Milyen gondolatokat akarunk kelteni az olvasóban?
Fontos-e nekünk a mű formája?
Számít-e a nyilvánosság elismerése?
A kiszemelt hatást el tudjuk-e érni jelenlegi képességeinkkel...?
Véleményem szerint ez a "tehetség", vagyis az íráshoz való tehetség azt jelenti, hogy a nyelvet kedvünkre hajlítva az írásunkkal el tudjuk érni az általunk kitűzött célt. Más szavakkal, tudjuk, hogy mit akarunk, tudjuk, hogy hogyan érjük el és el is tudjuk érni.
Természetesen ehhez jó önismeret és önkritika is kell.
Mindenkinek (további) jó alkotást kívánok.
|
Ideje: Január 30, szombat, 17:00:10 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Miért írunk?" | Belépés/Regisztráció | 20 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- Emericus (imike@labor.hu) Ideje: Február 02, kedd, 06:57:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A miértek felsorolásához hozzátenném a "tényfeltáró" és a "pénzért közízlés-kiszolgáló" kategóriákat. Utóbbi abban különbözne a "pénzért, elismerésért" kategóriától, hogy a szerző tudja és vallja, hogy műve nem a fennkölt művészetet szolgálja. Lenne továbbá a "helykitöltő" írás, ami majdnem mindegy, miről szól, majdnem mindegy, hogyan szól, mik a tanulságai, de van két hasábnyi üres hely, oda kell valami, ami pontosan illeszthető. Írásod - jó értelemben - a gondolatébresztő művek közé tartozik, örömmel olvastam. |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- hori Ideje: Február 05, péntek, 21:39:32
(Adatok | Üzenet küldése) | Mivel szeretek írni, és rosszul érzem magam, ha nem tehetem, ezért elsősorban magamnak írok. Aztán az olvasó vagy rám talál, vagy nem. Ebből következik, hogy nincs kiválasztott (cél)közönségem sem, vagyis nem az olvasót "szolgálom" ki. Abszolút nem foglalkozom írás közben, hogy milyen gondolatokat fogok majd kelteni az olvasóban, azzal sokkal inkább, hogy a karaktereim milyen érzelmeket váltanak ki egymásban. Aztán majd az olvasóban is kiváltanak valamiket, ha elolvassák. Mindezzel azt akartam mondani, hogy írás közben számomra nem az olvasó a fontos, hanem az, hogy összeálljon a mű az elvárásaimnak megfelelően.
A nyilvánosság elismerése több szempontból is lényeges: /1. visszajelzés, ahogy gondoltam, más is úgy gondolja-e? - ez mindig jól jön. /2. ha "profi" író lennék, valószínűleg azért veszik meg a könyvemet, mert tetszik - és jól jön a pénz.
A műfajok nem érdekelnek, úgy írom, ahogy jónak látom, egyszer így, máskor meg úgy. Nem kötelezem el magam. És hogy "milyen érzéssel tegye le az olvasó az írásunkat?" Legyen elégedett, hogy az írásomra fecsérelt idő nem volt haszontalan.
"Szeretjük-e az olvasót? (bizony, ez fontos kérdés)"... Hmm. Olyanról már hallottam, hogy "szeretek egy írót"... "szeretek egy költőt" természetesen az alkotásai miatt. De nem tudom, hogy amikor József Attila megírta a csodálatos "Mama" vagy amikor megírta a zseniális "Téli éjszaka" című versét, tűnődött-e azon, hogy szereti-e a leendő olvasóit? Tehát írás közben lényegtelen. "Szeretem" az olvasót amennyiben engem választ ki, illetve, amit írtam, mert valószínűleg tetszik neki (vagy már ismer), és ez jólesik. De semmi több.
|
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Február 07, vasárnap, 15:03:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Régóta nézegetem ezt a cikket és először úgy gondoltam, nem kell nekem ide írnom semmit. De mégsem hagy valamiért nyugodni, ezért vissza-visszanézek rá, mert valami mindig azt súgja, hogy illene kiállni azok mellett, akik szívből-lélekből, és felelősségtudatuk állandó kontrollja alatt írnak, nem pedig az itt felsorolt (ne haragudj, de azt kell, hogy mondjam, az én olvasatomban sértő) jelzős összetételek valamelyik árnyéka alatt. Géza hozzászólása valamelyest meg is nyugtatott, hiszen egy általam nagyra tisztelt írótól azt hiszem pont ilyen véleményre számíthattam. Visszatérnék azonban magára a cikkre, melynek először is a hangvétele gondolkodtat el. Én, személy szerint, azon "újságírós fogás-ízek" - még kiforratlan - stílusát érzem a sorokban, melyek mögött nem a valóságra való rávilágítás igyekezete, hanem a szaftos hangzatosság fel-fellebbentése húzódik... és itt kérek elnézést, ha félre értelmeztelek! Természetesen minden tiszteletem azon munka módszerek mellett, melyek tényekre és tárgyilagosságra épülnek. De ez a cikk számomra egy olyan világra mutat, amivel nem tudok azonosulni -bár nem vagyok annyira naiv, hogy ne ismerjem el létezését. Most megpróbálok valahogy elvonatkoztatni a benyomásaimtól, és a cikkben foglalt kérdésekre koncentrálok, mindenek előtt azt kell, hogy mondjam, az írás az önkifejezésnek olyan eszköze, melynek élményhordozó hatása önmagunkban és másokban is olyan energiákat képez, ami belső harmóniánkat, és szellemi fejlődésünket szolgálja. Elismerem, hogy vannak siker orientált írók, de hiszem, hogy igen határozottan elválasztható az ő világuktól az a közösség, akik egy megmagyarázhatatlan, ösztönös gondolat-közlés, hitvallás szerű szolgálatában érzik magukat. Én úgy hiszem, hogy az írás hatalmas felelősséggel bír, hiszen a gondolatoknak formáló ereje van. Én, személy szerint, 11 évig a fióknak írtam, és nem érdekelt, hogy senki nem tud rólam, írtam, mert úgy éreztem, írnom kell. Most, a harmadik kötetem megjelenése előtt ugyanolyan izgalom és félelem van bennem írásaim létjogosultságát i
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Február 07, vasárnap, 15:15:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Kritta, sajnos félbemaradt az utolsó mondatom, s mivel nem látom a folytatásban sem, ezért idemásolom, hogy teljes legyen a befejezés:
Összességében hálás vagyok a cikkedért, mert engem is gondolkodásra késztetett, és az erőt is kifacsartam magamból, hogy mindezt leírjam ide. :)
|
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- Nefelejccss Ideje: Február 09, kedd, 06:33:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Először is köszönöm Katinak (ez felé a 3. köszönetem már:)), hogy hsz-jét ilyen összeszedetten megírta. Ő vajon miért írt?
És te Kritta, te miért? Létrejött egy dialógus, amiből sokan, olvasók is, ti is tanulhattok.
Én csak saját kis gyengécske gondolataimat tudom hozzátenni, azt sem a nagyérdeműnek kijáró gyönyört kiváltó kifejezésekkel...
Én azért írok, mert muszáj! Ha valamit leírtam, jobban át is látom a dolgokat, és megkönnyebbülést is érzek, hogy megoszthattam önmagam másokkal, akik befogadóak voltak velem szemben. Hiszen az ember társas lény!
Végül el kell ismernem, nem sok jogom van az íráshoz, hiszen a te osztályozási rendszered szerint: "önző, szájbarágós, hatásvadász bohóc" vagyok.
No, de most be kell fejeznem, mert írnom kell egy blogot! A címe: "Mi a fenének beszélgetünk egymással?"
Lényege, hogy ha nem kommunikálnánk, tehetségtelenségünk sem derülne ki, sőt, önérzetünk, önkritikánk, önbecsülésünk is óriásira duzzadna, hogy no lám, szavak nélkül is el tudok én intézni mindent! Legalábbis önmagammal...
Még egy kérdés. Te mindezt miért írtad?
Nekem tetszett írásod, és nyilván rajtam kivül még sokaknak a stílussal egyetemben. Kiváncsi vagyok, melyik kategóriába helyezed ezek után magad, és írásod végén feltett kérdéseidre mik az őszinte válaszaid.
Szeretettel: Nefi |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Február 09, kedd, 21:57:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Sokáig nagy csend volt ez alatt az írás alatt, s kezdtem megijedni, hogy mindenféle hátsó gondolatok (félelem, félreértelmezés, találat, érdektelenség, stb) miatt el is fog tűnni a süllyesztőben. Pedig én örültem neki (csak akkoriban még ennyi időm sem volt), hogy valaki felvetette ezt a témát, hisz az írásról beszélgetni jó.
Az igaz, hogy a "miértek" tényleg sokkal többen vannak a felsoroltaknál, hisz engem elég gyakran az motivál, hogy szeretnám a másik embert megnevettetni, vagy játékra csábítani (mert ezek üdítik a lelket).
Valaki írta, hogy azért is ír, mert muszáj. Ez így van. Amikor egy gondolat nem hagy békén, s addig gömbölyödik odabenn, míg végre meg nem születik, azt le kell írni. S olyankor annyira örül neki az ember (ez a kezdeti írásaimnál nagyon jellemző volt), hogy alig várja az időt, hogy megmutathassa másoknak. Szerintük is szép? Mások is megértik a poénját? ...és még sorolhatnám.
Én nem éreztem benne semmi tiszteletlenséget, inkább valami fiatalos vitára csábítást. |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- prince60 Ideje: Február 10, szerda, 12:45:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nekem a cikken kívül a hozzászólásokra is szükségem volt, hogy össze tudjak rakni egy saját véleményt. Én sem érzem a cikket sértőnek. Egy meditatív írás, amit akár magának is írhatna az ember. A tartalma, a fejtegetése viszont annál jobban izgat. Az alap elvvel egyetértek. Ígérem hozzászólásomban nem leszek álságos. Nekem elég az is, ha más magában, legmélyebben egyetért velem. Szerintem csak önmagunkba kell nézni, őszintén. Írni muszáj. Ez nem is lehet vita tárgya. Persze azokról beszélek, akik éreznek magukban ilyen ingerenciát. Nem tartom fontosnak a tehetséget, mert első sorban az írás öncélú dolog. Focizni is azért megyek le a haverokkal, mert szeretek, s közben azt is tudom, hogy nem vagyok egy Puskás Öcsi. Mindent lehet fejleszteni, csiszolni, főleg, ha ezt akarja is az ember. A régi, első írásaimat elolvasva, néha még magam helyett is szégyenlem magam, olyan bűn rosszak. Azt nem merném kijelenteni, hogy a mostani írásaim jók, de az biztos - és ezt ma már senki nem veheti el tőlem-, hogy rengeteget fejlődtem. (ez nem beképzeltségből gondolom, a visszajelzések olyanok) S innen kezd számomra érdekes lenni a dolog. Ugyanis a felsorolt dolgok közül, majdnem minden érint engem. Szeretek a jó ízlés határain belül hatásvadász lenni. Élvezem az arcokra kiült reakciót. Egyáltalán nem bánom, ha hatásos az írásom.
Bár megtehetném, hogy az írásból éljek, és megéljek. Ez ugyanis sok minden más egyebet magával hordozna. Történetesen, hogy kíváncsiak rám, mert jól írok. érdekes vagyok.
Többek között azt is, hogy így -talán- sosem kéne szánalmasnak éreznem magam, mert akkorra már természetesen lennének kézzelfogható terveim és céljaim is az írásaimmal, amennyiben jól írok. Ám, amíg nem olyanok az írásaim, addig vagyok annyira realista, hogy hiú ábrándokat ne kergessek.
Célom bizonyos írásaimmal, hogy tanítsak, átadjak valamit, de csak azokat akinek szükségük van rá, és befogadja a mondanivalóm okulós részét. Aki nem igényli az lapozhat! Ez a szuverenitás. Szeretek versenyezni (pályázat), és nagyon szeret
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Február 12, péntek, 11:09:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Miért írok? még nem gondoltam erre, csak ott belül az érzés hajtott. Az érzés, hogy elmondjam, kibeszéljem magamból
amit érzek.Szavakba csomagoljam, ami hol csillog villog, vakít, át esik rajta a fény,hol szürke vagy fekete.mert az élet
minden pillanatban elébem tesz -olykor azért nem - valamit. Valamit amitől lehetek boldog, vidám, szomorú, fájhat, - de ki
akar jönni belőlem. Már tudják mi van bennem, és én is tudom a másikról. Ha némán is de van aki veled érez, veled örül,
veled nevet veled sír,...és rád gondol. Mert ha megoszhatom másokkal is, talán könnyebb lesz a bánat, és vidámabb a
nevetés. Olyan ez, mint mikor iszom a forrás vizét, de az eszembe sem jut, miért ott, és akkor fakadt, miért olyan finom
és hűs a vize,.....csak azt tudom szomjas vagyok, és nagyon finom a víz, ami segít rajtam, és megszünteti a szomjam...
Talán ilyen a lélek, ami a forrás, vize a szavak. Már, csak a vádortól függ iszik e belőle, és ha megtette, dönthet,...akar e
még inni belőle vagy sem....."A szó, mi néked porfelhők hada, kérlek becsüld meg, és ne légy ostoba." / agnes/ |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- szemilla (szemilla@citromail.hu) Ideje: Február 12, péntek, 11:35:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nekem is olyan érzésem volt, mintha kommunikáció szakon feladott házifeladathoz gyűjtene anyagot a "cikkíró". Ez az írás minden érdemét a hozzászólásoknak köszönheti:) |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- kritta Ideje: Február 13, szombat, 14:00:24
(Adatok | Üzenet küldése) | Egy kis összefoglalás, amely a többek által is felvetett gondolatokra próbál reagálni-válaszolni.
1. A cikk megírása azért történt meg, mert hajtott a kíváncsiság, hogy vajon mások miért csinálják amit csinálnak. (Tehát semmiféle kommunikáció szakos házifeladat, oké?) Ahogy Nefi említette, dialógus jött létre és tényleg ezekben a hozzászólásokban van az érték, ezt nem is tagadom. Pontosan ez volt a célom ezzel az írással: hogy gondolatokat és vitát indítsak. A hozzászólásokat elolvasva pedig mindenki levonhatja a maga tanulságát.
2. Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy nem tanulok pszichológiát. Többen említettétek, hogy valamiféle belső ösztönzésből, "muszájból" írtok - és ha pszichológus lennék, akkor bizonyára megkérdezném magamtól, hogy mi a fene is az a "muszáj", ami írásra készteti az embereket. Talán valami okos ember már megválaszolta ezt a kérdést, majd utánajárok egyszer.
3. Forma és tartalom.
Azt mondtam, hogy az irodalmi műveknél nagyon fontos a forma. Pontosabban fogalmazva, a "forma" szó itt magába foglalja a történet és a szöveg szerkezetét, stílust és szóhasználatot.
Egyes irodalomelméleti irányzatok akár odáig is elmennek, hogy a történetet a kispadra űzve, szinte csak a nyelvi anyagból próbálják elemezni a művet. (Természetesen ez sosem vezet teljes körű elemzéshez...) (De meglepődnétek, mennyi mindent meg lehet állapítani valakiről csak a "forma" oldalát nézve az írásnak!)
A nyelv annyira elképesztő kommunikációs jelrendszer (fú, kezd egy kicsit túl tudományos lenni...), hogy hülyék lennénk nem a teljességig kihasználni, amikor írók vagyunk és az alkotáshoz használt eszközünk pont a nyelv! No még az is lehet, hogy írok erről majd egy cikket.
4. Kritika.
Remélem senki nem hiszi, hogy a pozitív kritika elég a fejlődéshez, vagyis ahhoz, hogy jobb íróvá váljon.
Az írásomban felvetett, a célokhoz kapcsolódó árnyoldalak (amit talán volt, aki sértőnek talált - csak nem azért, mert valahol célba talált a dolog?) csupán azt sz
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- hori Ideje: Február 14, vasárnap, 22:06:06
(Adatok | Üzenet küldése) | Mi az, hogy "muszájból" írni? Kafka azt mondta, hogy a halálos ágyán elégedett szeretne lenni. És lehet, hogy elégedett is volt. De többször megfordult a fejében az öngyilkosság, mert a valós világban és időben nincs elég ideje, nincs körülötte elég csend, hogy írhasson (ott a családja, akiket szeret, de mégis zavarják, pénzt kell teremteni). És amikor ír, megszűnik az idő és megszűnik a munka. Vagyis ez egy másik idő, ahol az írás nem munka. Ebben az elragadtatott állapotban jó lenni. (Hajnalokon veszem észre, hogy hajnal van.)
Én 4 szemeszteren át tanultam az egyetemen pszichológiát, és azt mondanám, hogy a "muszájból" megfogalmazásához nem kellenek ilyen tanulmányok. Amikor éhes vagy, eszel. Amikor szomjas vagy, iszol. Amikor el akarsz valamit mondani, írsz. Amikor nem tudsz írni, szenvedsz. Szenvedsz akkor, ha semmi nem jut eszedbe, illetve akkor is, ha a "nyelved végén" van a lényeg, de nem tudod megfogalmazni, és akkor is, ha nem tudod, hogy még mit akarsz írni - a lila ködben dereng valami; csak azt tudod, hogy valamit kell írni, hogy jól érezd magad). Tehát, amikor ez utóbbiak fennállnak, idegessé válsz. Az idegesség kellemetlen állapot (ráadásul a külvilág is kellemetlenül érezheti magát ilyenkor tőled; sajnos, ebben az állapotban hajlamos vagy elhanyagolni fontos dolgokat is), ezért ezt el szeretnéd kerülni. Tehát írni kell, vagyis írni muszáj. Ezen kívül nem elhanyagolható az (alkotó) kreativitás és a produktum kiváltotta öröm átélése sem.
Nálam legalábbis ennyi...
Csak a nyelvi anyagból elemezni egy művet? Nem igazán értem, talán a posztmodern esetére gondolhatsz, ahol elutasítják a formai korlátozást, s néha a nyelvi "játék" lényegesebb, mint maga a történet - legalábbis néha ezt érzem. Én addig is bátorkodom elmenni, hogy amit nem tudsz leírni, vagyis szavakba önteni, az számodra nem is létezik. Vagyis a nyelv alapvetően meghatározza, hogy mit vagy képes gondolni. (De ezzel a filozófusok foglalkoznak, nem én.)
"Remélem senki nem hiszi, hogy a pozitív kritika elég a fejlődéshez,
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Miért írunk? (Pontok: 1)
- prof Ideje: Március 06, szombat, 15:26:57
(Adatok | Üzenet küldése) | "Ki költő lett, Isten tette azzá.
Rávetve vállára kínzó keresztjét,
útjára e szókkal bocsátva:
- Menj hát alá e földi pokolba,
álmodj és remélj, igazabbul,
s szebbet mint bárki más! "
|
|
|
|
|
|
|
