[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 359
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 359


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Október 23.
Anna1955

...első országgyűlési választáskor már nagy beteg volt, de kivirult és bár alig tudtam elvinni az urnához, Ő ragaszkodott ahhoz, hogy ott legyen. Mosolygott, megölelt,... ...


„A szovjet politikai vezetés a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.
A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.
1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja.” (forrás: Wikipédia)

1956-ban a forradalom idején még alig múltam egyéves. Édesapám elbeszéléseiből ismerhettem csak a történteket, amely szöges ellentétben állt azzal, amit az iskolában tanultam.
Nehéz vitákat okozott ez közöttünk, hiszen az Ő élete abban a világban számomra akkor még felfoghatatlan módon tönkre ment.
Akkor, nem értettem meg Őt.
A nagyon ritkán előforduló olyan családi esték, amikor a héjában főtt krumpli mellett mesélt nekünk, számomra összerakhatatlan részletek voltak a történtekről.
Csak annyi maradt meg belőle, hogy „falhoz állították, mert tejet próbált nekem venni”, hogy „akiktől segítséget kaphattak volna a forradalmárok, nem segítettek”, hogy a „köztörvényes bűnözőket a kommunistáknak sem lett volna szabad kiengedni”, hogy „cserbenhagyta a szabad világ azokat, akik egy szabad országért harcoltak.”

Megszoktam a szegénységet, mert akkor az nem volt kirívó. Mindenki, akit ismertem gyermekként, szegény volt, hiszen egy üzlethelyiség, később egy szoba-konyha jelentette az otthont, de azt nem értettem, miért csak nagy ritkán volt olyan este a családban, amikor Édesapám mesélt az életéről, melyet abban a pár napban megpecsételtek, mert Ő nem ment el, bár itt hagyhatott volna minket, de Ő itthon maradt.
Nem ölték meg, de soha nem lehetett az, aki lehetett volna. Nem ölték meg azonnal, de vegetálásra kárhoztatták. A legnagyobb szenvedést azzal okozták neki, hogy a gyermekeit sem nevelhette őszintén, mert a gyermekeit az iskola nevelte, hazug ideológiával tömve a fejünket.
Mikor kisdobos lettem, csak bólintott, mikor úttörő lettem, csak bólintott…
Aztán eljött 1989, és minden megváltozott.
Az 1990-es a rendszerváltás utáni első országgyűlési választáskor már nagy beteg volt, de kivirult és bár alig tudtam elvinni az urnához, Ő ragaszkodott ahhoz, hogy ott legyen. Mosolygott, megölelt, és annyit mondott, mégis győztünk kislányom.
Akkor értettem meg Édesapámat.
Ez az ünnep, nagyon-nagyon sok egyszerű embernek állít emléket.
Főhajtásom nekik, és örök tiszteletem.

Számomra ez az ünnep azt is jelenti, hogy megismertem az "igazi" Édesapát, akit mindenkinél jobban szerettem egész életemben, de távolság volt közöttünk mert nem érthettem meg.
Útlevelet csináltattunk szüleimnek, mert meg akartam valósítani Édesapám álmát, és bár nagyon nehéz út volt, elvittük Őket Ausztriába.
Csak kiszálltak egy parknál, kiültek egy padra és órákig nézelődtek...
A háború óta, ekkor léphették át először a határt.

Még öt évet kaptam az élettől, az igazi Édesapámmal, aki megbocsátotta Édesanyámnak, hogy 1956-ban itthon kellett maradnia a családja miatt...
Csak fogták egymás kezét, talán először igazán békében...

Ideje: Október 23, szerda, 10:30:59 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Október 23." | Belépés/Regisztráció | 33 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Október 23. (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Október 23, szerda, 10:51:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szomorú, kemény éveket éltünk akkoriban mi is. Éppen egy szinte halálos betegségből gyógyultam ki és éppen az októberi romokon keresztül kerültem haza...Később én is sok emléket halmoztam fel magamban Édesapámék elbeszélései nyomán.
************
A minap olvastam egy érdekes történelmi cikket az akkori valóság egy szeletkéjéről, miszerint sok szovjet katona úgy tört be lakásokba, hogy azt kiáltozták " bosszú Szuezért!" Ezek szerint azt sem tudták, hol vannak - félrevezette őket a vezérkar.
Érdekes dolgok derülnek ki még ma is ezekről a szomorú napokról.



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- zseva Ideje: Október 23, szerda, 11:42:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Anna! Köszönöm ezt a bepillantást az életed egy szakaszába... nem áll tőlem sem távol. Annyi különbséggel, hogy akkor én talán öt éves lehettem... A szegénység nem volt tőlem sem ismeretlen. A néprádió, ha szólt, arra sem emlékszem. Apám szavaira viszont igen, a mai napig, amikor azt mondta: "Nem baj lányom!" Ha kérdeztem. Ma már tudom, ez egy mondata képes volt sok mindenen átsegíteni. Olykor az egyszerű a "nagyszerű". Mert a "nem baj" nálam azt jelenteti: "Megoldjuk". Az én Apám is egyszerűségében, nagyszerű volt! Ma már értem... Őt igen! Mert egyszerűen fejezte ki magát a nehézségek közepette. Nekem sem volt nehéz megérteni. A családjáért tett meg mindent, de nem értettem viszont a világot! Ma sem igazán. :-)

Puszi, Éva



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- Si Ideje: Október 23, szerda, 12:47:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kedves Anna! Nagyon szép és szívmelengető ez az emlékezés. Nekem semmi családi kapcsolatom nincs az ötvenhatos eseményekkel, csak azok az emlékek, amiket láttam itt az ország szélén, de ezekből is meg tudom érteni írásod fájdalmát és szépségét.



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Október 23, szerda, 17:45:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon át tudtam érezni az írásodat, drága Anna. Én 56-ban születtem, és ahogy iskolában mondták, az ellenforradalom idején. Apukám másképpen mondta... Az Ő idejük is reménykedéssel telt, ahogyan a miénk, és a gyermekeinké telik. Generációkon keresztül várjuk azt, hogy élhessünk, emberként, embermódon. Köszönöm, hogy olvashattam.
pipacs



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- soman (soman@mailbox.hu) Ideje: Október 23, szerda, 18:10:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Anna, ez nagyon-nagyon megható volt! Tudnám én is kommentálni saját kötődésekkel, de ez nekem - itt és most - a Te történeted! Köszönöm a bepillantást.



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Október 23, szerda, 21:36:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Anna! Szívszorító történeted megkönnyeztem. Csodálatos szüleid lehettek, hisz te is csodálatos ember vagy. Köszönöm, hogy bepillantást nyerhettünk az életedbe.
Szeretettel ölellek. Magdi



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Október 23, szerda, 21:47:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Annám! Köszönjük ezt a hiteles, életedbe betekintést engedő megemlékezést! Én csak a szüleim visszaemlékezéseiből ismerem az eseményeket, anyu akkor volt gyerek, és mindenhol ott volt kis városunkban, ahol történt valami. Megértéssel olvastam a vitáidat édesapáddal. Ugyanez volt nálunk is, csak én anyuval vitatkoztam, mikor gimiben az ellenforradalomról tanultunk. Anyu nagyon felhúzta magát, mert az ugyan nem ellenforradalom, hanem forradalom volt. Persze én nem hittem neki, hisz a történelem könyveket nagy tudású emberek írják és a többi. Nem hittem a saját anyámnak! Hazudtak nekünk a történelem órán, és ez a mai napig tüske bennem, mert durván összeugrasztott anyuval. Persze később, mikor már forradalommá vált az ellenforradalom, megkövettem őt. A nyolcvanas évek elején, fiatalon már erősen élt bennünk a lázadás az egypárt rendszer ellen. Mást akartunk, és 89-ben meg is kaptuk. A lányom 6 éve érettségizett, fura volt az ő történelem könyvében olvasni a történteket.
Fájó szívvel gondolok most '56 áldozataira, a holtakra és az egy életre megnyomorítottakra. Nagy dolog történt akkor, itt Magyarországon, és elkeserítő a vége... És ami még szomorú: a mai világ sem olyan, amire vágytunk, amiért annyi hős vére öntözte ezt a földet az évszázadok során.
Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredtem, tudod, nem bírok röviden írni, és most nagyon sok emlék előtört belőlem... (Ez csak a töredéke)
Köszönjük az írásodat, és emlékezzünk hőseinkre! Ölellek! :)) Zsuzsi



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Október 24, csütörtök, 01:56:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Annám, szomorú szép irásoddal az én Édesapámat juttattad szembe. Szegénynek az volt az egyetlen álma hogy magyarországot szabadon lássa. Nem sikerült neki, meghalt... Végigsirtam, mert láttalak abban a nyomorúlt környeztben mint tehetetlen gyermeket, aki bár nem okozta ezt a helyzetet, nem is tehetett ellene semmit.
Ölellek, Annám, Teru



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Október 24, csütörtök, 10:21:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon szép, emberi írás... Hiszem, hogy csak egyéni sorsokon, ahogyan Tőled is olvashattam, csak egyéni sorsokon keresztül lehet, szabad megismerni és megítélni egy-egy történelmi esemény hatását, erejét, értékét. Éppen így, ahogyan itt megmutattad nekünk, Anna.

aLéb



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- stefanicus (stefanicus46@hotmail.com) Ideje: Október 24, csütörtök, 17:52:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Anna!

Nagyon szépen köszönöm ,hogy bepillantást engedtél a családi életed legrejtettebb titkai mögé .Eddig is tudtam ,hogy csodálatos ember vagyol és biztos voltam abban ,hogy nagyszerü Szülök gyermeke vagy.Csodálatosan emlékeztél meg Szüleidröl és egyben az 56-os Szabadság Harcról és a Forradalomról, méltón fejet hajtva a Hösök emlékének tisztelegve.Köszönöm, hogy megismerhettelek és BARÀTOMNAK tudhatlak. A Teremtö vigyázza választott utadat. sok szeretettel ölelek . shf/Istvan



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- motoz Ideje: Október 24, csütörtök, 18:04:14
(Adatok | Üzenet küldése)
Drága Annám! Én is megkönnyeztem ezt a személyes szivszoritó igaz történetet. Nagyon együtt érzek veled. Én 6 éves voltam elsös 56-ban, sajnos nekem is keserves éveim voltak,Anyám egyedül tüdöbetegen nevelt fel, apámnak menekülni kellett, mert olyan helyzet alakult ki. Mi is sokat éheztünk, anyám nagyon sokáig nem birt dolgozni. De ez is hosszú történet igaz soha nem tudom feledni.Sok szeretettel ölellek:Etelka



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- winner Ideje: Október 25, péntek, 20:47:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Anna!

Nagyon meghatott a történet, és meg kell vallanom kissé szíven is ütött, hiszen édesanyámnak is volt egy története melyben nekem akart tejet venni. Szerencsére az Ő este nem vált olyan végzetessé. Ugyanakkor édesapám aki munkája révén vidéken volt, hetekig nem tudott rólunk semmit. Mivel egykorúak vagyunk én ugyan úgy a 60-as évek konszolidáltabb világába eszméltem és ebben a világban már könnyebb volt meghamisítani a történelmet.
Egyszer ifjonti hév el azt találtam mondani, hogy az egy marhaság, hogy forradalom és ellenforradalom, mert minden forradalom a fennálló rend ellen irányul, következés képen minden forradalom ellenforradalom. Nem részletezem milyen ideológiai agymosást kaptam.
Az viszont tagadhatatlan, hogy szüleink akik átéltek egy világháborút és átélték az 56-os forradalmat, akik megélték, hogy nagyhatalmak játékszerei voltak, olyan lelki és testi sérelmeket kaptak, amit nagyon nehéz, vagy nem is lehet
kiheverni.

Köszönöm, hogy megosztottad velünk ez a cseppet sem könnyű családi történetet.
Szeretettel:
Laci



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Október 28, hétfő, 22:00:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Kezedet csókolom! János



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Október 29, kedd, 19:00:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Drága Anna! Édesapám 13 és fél évet töltött politikai fogolyként börtönben, mert szólni mert, s mert másokat is lázadásra buzdított szórólapok gyártásával és terjesztésével, még a forradalom előtt, 53-ban. Az egész életét, s ez által a mi életünket is megbélyegezték ezzel (lehallgatások, érvényesülési lehetőségek megtagadása),mégsem bánta meg soha, hogy a szíve szerint cselekedett akkor. Igaz, ma már a Terror Házában külön szoba állít emléket a viharsarki ellenállókként ismert csoport tagjainak, az én Apukám nem vágyott soha elismerésre, csak élhetőbb életre. Ami akkor volt, csak azok tudják, akik megélték, s akiknek elmesélték azok, akik megélték... Évtizedek teltek el azóta. Soha ne jöjjön vissza az a világ! Megváltozott minden, mégis, szomorúan látom és fájva élem meg, hogy bármi is történjen ebben a Hazában, a mindenkori hatalom csupán eszközként tekint ránk. A korlátaink ugyanúgy megmaradtak, csak másként éljük meg azokat. Mivé lett az, amiért meghaltak, vagy csak(?) meghurcoltattak oly sokan? Volt-e egyáltalán valaha szabadságunk, vagy csak vágyainkban él(t) az? A szabadosság miért keveredik össze a szabadsággal? Nézem a Szüleid fényképét, és egyetlen érzés marad bennem tisztán és rendületlenül: a tisztelet, amiért ők becsülettel végig élték a rájuk szabott életet minden körülményben. Köszönöm a megemlékező soraidat, Anna. Ölellek érte!



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- andrass Ideje: November 13, szerda, 11:33:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Megérteni az apák tetteit, szomorúságát sokszor hosszadalmas folyamat. Nagyszerű pillanat mikor az ember eljut a megértésig.
Szép írásod, nagyonon szerettem.

András



Re: Október 23. (Pontok: 1)
- Summer Ideje: November 14, csütörtök, 15:52:30
(Adatok | Üzenet küldése)
Kemény lehetett abban a korban. Manipuláció szerintem mindig volt, és mindig lesz, ám az igazság úgyis kiderül. Azt hiszem, büszke lehetsz a szüleidre. Zsu



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds