[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 200
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 201

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Az emlékezet
szusi

Rádöbbentem arra, hogy a jót csak akkor jegyeztem meg, ha valami kiemelkedően jó volt, a rosszat meg minden megkötés nélkül.


Az emlékezet

Sok filmet láttam és sok könyvben is olvastam olyan történetet, amikor a főszereplő, valamilyen trauma kapcsán, elveszti az emlékezetét.
Egy bizonyos pillanattól visszamenőleg, nem emlékszik semmire és senkire.
Elképzeltem, hogy mi lenne, ha velem történne ilyen. Furcsa volt. Először viccre vettem.
Mindenki újra közeledhetne hozzám, azok is, akiket nem kedveltem? Vajon egy újrakezdés után ugyanaz lenne az eredmény, vagy, mivel ők tudják, hol siklott ki a kapcsolatunk, másképp alakítanák tudatosan? Vagy csak simán örülnének neki, hogy Én elfelejtettem az egészet? Mi lenne azokkal, akiket idáig szerettem? Nekik is újra kéne kezdeni.
Mire emlékeztetnének a kapcsolatunkból? Csak a jó dolgokra, a szeretni valókra?
Sejtésem szerint igen, hisz fel kéne tölteni újra emlékekkel és azok már csak az általuk elmeséltek lehetnek. Vajon egy-egy téma kapcsán felmerült kérdéseimet ki, hogyan válaszolná meg? Mit kezdenék például az ellentétes információkkal, hisz mivel én nem emlékszem, nem tudhatom melyik igaz.
Azt már félve kérdezem, megszeretném-e újra azokat, akiket most szeretek?
Néha eszembe jut, hogy jó lenne elfelejteni mindent, hisz annyi rossz dolog ért az életben és oly kevés jó.
Ezt most átgondoltam. Tényleg olyan kevés jó volt és megannyi rossz, vagy csak én alakítottam így?
Rádöbbentem arra, hogy a jót csak akkor jegyeztem meg, ha valami kiemelkedően jó volt, a rosszat meg minden megkötés nélkül.
Két nagy jó között, ezer rossz. Nem jó arány. De mi van a kis jókkal és mi van azzal, ami jó, de természetesnek veszem? Ezek nincsenek benne a jók-ban. Ezzel torzul a kép, de nagyon.
Vegyünk egy példát. Fáj a nagylábujjam, mert tegnap belerúgtam a csempébe. Ez rossz. Meg is jegyeztem.
De. Miért nem sorolom fel mellé, hogy mi az, ami nem fáj? Mert, az természetes.
Pedig az összes többi dolog a testemen és benne, nem fáj. Én mégis azt az egyet tartom számon.
A rosszak megint gyarapodtak, a jók meg stagnálnak, mert arra ügyet sem vetek, hisz az természetes. Pedig nem az.
Abban a pillanatban nem az, amikor rosszra kezdenek fordulni a dolgok, azokban a tartományokban, amit természetesen jónak tartottam és mégsem tettem bele a jók sorába, akkor. Később persze már beletenném, de már nem lehet. Amikor már szinte mindenem fáj a lábujjam kivételével, akkor már jó lenne, ha fordítva lenne, mert akkor olyan jó volt. Csak nem tudtam. Pontosabban tudtam, csak nem számoltam vele.
Utólag már tudni vélem, hogy kellett volna, akkor talán nem éreztem volna olyan sokszor rosszul magam a bőrömben, teljesen indokolatlanul. A jó, akkor is több volt.
Mostantól a sok kis jót is jegyzem, lehetőség szerint mindegyiket. Talán még nem késő, bár nagyon nehéz fordítani a beidegződött érzékelésemen.
Egy próbát megér.
Ideje: Szeptember 21, vasárnap, 15:55:01 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Az emlékezet" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Az emlékezet (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Szeptember 21, vasárnap, 19:23:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Szusi, ahogy ismerlek, meg is teszed :-). Persze ahogy te kezeled a "rossz" dolgokat, azzal a derűvel, iróniával, ahogyan elénk hozod, hát lehet, hogy szegényebbek leszünk... de tudod mit? akkor majd írsz emlékezetből, és megosztod velünk a jó dolgokat. Bár minél többen meg tudnánk tenni (lehet, hogy csak elhatározás kérdése? Figyelni foglak :-) ).
aLéb



Re: Az emlékezet (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Szeptember 23, kedd, 19:17:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Érdekes kérdéseket vetettél fel a másik oldalról megközelítve, Szusi. Persze vannak sorsok (nálam a sors azt jelenti, amit megéltem) amik nehezebbé teszik a mérleg billentését a jobb irányba, hiszen a serpenyőben eltérő súllyal rendelkező dolgok vannak, ezért már nem szoktam mérlegelni. Az bizonyos, hogy mai szemmel nézzük mindig a jelent, és azt érezzük ami éppen van. Olykor persze jó a kilátás, és olyankor a szépet vesszük észre. Jegyzettömböm már nincs, illetve kizárólag szenilitás ellen használok, a többit amíg tudom, és azt amit érdemesnek tartok megjegyzem. :) De, csak azt. Ezek persze általánosságok, de hiszem, hogy erről a témáról mindenki csupán saját szemszögéből nyilatkozhat. Örömmel olvastalak és valójában elgondolkodtató az írásod. pipacs



Re: Az emlékezet (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Szeptember 27, szombat, 23:50:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Hú, szusi nagyon jó ez az írás! Rengeteg gondolatot felvetett bennem, arcok jelentek meg, szitukat képzeltem el... Tényleg, vajon hogyan közelednének hozzám ? (Megjegyzem ijesztően hat rám, találkoztam pár ilyen beteggel a patikában). A jó és a rossz dolgok... hát bizony ebben teljesen egyetértek veled. Amíg a legnagyobb gondunk egy sajgó lábujj, eszünkben sem jut, milyen jó nekünk, hisz lehetne egy sokizületi gyulladásunk, vagy sokkal komolyabb, fájdalmasabb betegségünk, akár testi, akár lelki. Azért néha nekem eszembe jut, ha van valami apróbb bajom: ez legyen a legnagyobb! A jókat meg sokszor észre sem vesszük, hisz természetes. Ahogy írtad. Jegyezni a jót? Néha egy pocsék nap után egy sem jut eszembe :))) De mostantól nagyon figyelek! :) (De jó, hogy nem rúgtam bele a csempébe :D ) Puszi, és köszönet az érdekes írásért! Szeretettel: Zsuzsi



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds