[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 212
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 213

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Kreatív csatornák VII. – Prioritások
csega

Ha az ember belegondol jobban abba, hogy mire buzdítják, és mit várnak el tőle, akkor azt láthatja, hogy a kettőnek az égvilágon semmi köze egymáshoz.


Rendszerint mondogatják különböző előadásokon, “önsegítő” könyvekben, hollywoodi filmekben, hogy “légy önmagad, valósítsd meg önmagad, legyen a munkád a hobbid”, miközben egyáltalán nem gondolják így. Valójában azt gondolják, hogy “azt mondom, amit hallani szeretnél, vedd hát meg a könyvem / filmem!” Ha mindenki kivenne egy év szabadságot megkeresni önmagát, ki söpörnél az utcákat, ki ürítené ki a kukákat, ki szippantaná ki a szennyvizet?

A munkahelyek becsapnak minket. Azt ígérik, hogy ha ledolgozod a nyolc órát, utána foglalkozhatsz azzal, amivel szeretnél; miközben annyira leterhelnek, hogy nincs már erőd bármibe is belefogni, de az is előfordulhat, hogy egész este azon aggódsz, másnap hogy fogod tudni megcsinálni az összes feladatot, mert rengeteg van belőlük, és szorít a határidő. Sokszor a főnököd nem is érzi, hogy lehetetlen helyzetbe hoz, mert ő is kutyaszorítóban van: A feladatnak kész kell lennie, neki fogalma sincs, hogy kell megcsinálni, teljesen rád van utalva; és az egyetlen eszköz, amivel “hatással tud lenni a világra”, az az, hogy téged siettet.

Sokan nem tudjuk “letenni” a munkát, amikor átlépjük a cég küszöbét; azt meg hogy is várhatná el bárki, hogy kreatív lendületet vegyünk (pl. írjunk), amikor otthon is alkalmazottak vagyunk, a tévé előtt is még “céges” mentális állapotban “lebegünk”?! Persze nem lehetetlen, és sokan mások képesek is rá, csak én például nem.

A társadalom legfőbb mércéje az, hogy milyen állásod van, mennyit keresel, megvan-e a saját lakás, kocsi, stb. Termeld meg másoknak azt, amire szükségük van, és nyomd el a saját vágyaidat. Talán más lenne a helyzet, hogy ha a munkahelyen nem csak azt vennék alapul, hogy mennyit teljesítettünk, hanem elismerően jutalmaznák azt is, ha sikerül előrelépnünk az önmegvalósítás skáláján. (Mondjuk több bónuszt kapsz év végén, ha a mindennapi gyári munka mellett elkészültél a regényeddel is.) Talán ma még túl utópisztikus gondolat ez, de ahogy fejlődnek a számítógépek, a telefonok, az autók; talán képesek leszünk egyszer az ember-cég viszonyban is fejlődni, akár mai szemmel szokatlan irányokba. Most még viszont az alapvető helyzet az, hogy a fizetés kell, a munkahelyi feladatok nem tűrnek halasztást; az önmegvalósítás ugyanakkor lassú folyamat, rendszerint nem hoz pénzt a házhoz, úgyhogy mindig lehet odázgatni egy “kicsit”.

Persze nem azt akarom mondani, hogy ha valaki írni szeretne, akkor hagyja ott az állását; de szerintem érdemes időnként kivenni egy-egy hét szabadságot, amikor (nem utazunk, nem felújítjuk a lakást, nem újabb terheket róvunk magunkra, hanem) körbevesszük magunkat a kedvenc könyveinkkel, üres papírlapokkal, tollakkal, megnyitjuk a számítógépen a szövegszerkesztőt, és belesüppedünk az írás / költés hangulatába, mint egy kényelmes babzsákba.
Ideje: Június 20, kedd, 14:15:19 - Administrator

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
"Kreatív csatornák VII. – Prioritások" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Kreatív csatornák VII. – Prioritások (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Június 23, péntek, 17:53:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Nagyon hosszú ideig dolgoztam egy munkahelyen, elengedtem magam és a családom mellett számtalan lehetőséget, míg végre ki tudtam mondani; elég volt. Nem bírtam már a terheléseit, a napi tizenkét órákat, a folyton torlódó feladatokat, a rám égő határidőket, és bizony a vezetői felelősség is kiakasztott. No és persze a munkahelyi (olykor igen mérgező) légkör is... Léptem, Sajátba fogtam. Most reggeltől estig dolgozom :-), de tudok ma már szabad időket generálni magamnak, és megtanultam lekapcsolni is a "munkahelyet". Persze a naptáram most is tele van :-). De ha írok, az felszabadít, feltölt, ha olvashatom mások írásait, és akár kicsit is örömöm lelem benne, az inspirál. Mindig irigyeltem azokat, akik ha letették a kalapácsot/tollat, és kiléptek a gyárkapun, más tudatállapotba tudtak kerülni, ez ösztönöz ma is arra, hogy ne engedjem átcsapni a fejem fölött a munkafeladatokat. Igazad van, ki így, ki úgy, de tudni kell kilépni a munkahelyi mentális állapotból, és kell, hogy megtaláljuk magunkat azon kívül is... illetve önmagunkat. Ezért (is) szeretem a táborokat, a találkozókat, mert nem csak akkor hatnak, amikor ott vagyok, de akkor is, amikor készülök rá, és amikor feldolgozom magamban az elmúlt élményeit. ...mert az írás bármennyire magányos műfaj, olvasók, értők nélkül lakatlan szigetté válhat.



Re: Kreatív csatornák VII. – Prioritások (Pontok: 1)
- winner Ideje: Július 01, szombat, 20:57:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Prioritás? Nincs rá szabály. Ma ez a legfontosabb számodra. Jön egy váratlan dolog és megváltozik. A fontos értelmét veszti, a lényegtelen pedig a fókuszba kerül. Nincs ez másképp sehol.



Re: Kreatív csatornák VII. – Prioritások (Pontok: 1)
- zseva Ideje: Július 18, kedd, 07:43:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Össz, vissz két munkahelyet tudhatok magam mögött, az elvárások velem szemben olykor kíméletlenek voltak, erőn felüliek a kezdetekben, aztán megismerték lassan mire vagyok képes és ezt ki is használták. Első lázadásom, hogy felugrottam a székről és percekre szabadságoltam magam, ilyen forró nyár volt és beszorítottak a sarokba. Egyesek úgy akarták volna megvalósítani magukat, hogy az én tűrőképességem határait feszegették. Azt sem mondhatom, hogy olyan területen vettek igénybe, ami nem volt hozzám közel. Szerettem a munkám, de mindig más mondta meg, mit tegyek, mit írjak. Ha már egyszer így alakult, hát én megmutattam. Ezért ragaszkodtak hozzám. Most meg azért, mert végre megvalósíthatom önmagamat, azt írok, amit akarok és amikor arra késztetést érzek. Kb. ez jelenti számomra a szabadságot, hogy nem mondják meg, határozzák meg, hogy mit és miről... :-)



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds