Békesség-sziget
Dátum: Július 05, kedd, 18:45:59
Téma: Életünk napjaink
 |
Az emberi lélek egy életen keresztűl áhítattal és vágyódással keresi azokat a helyeket, de legalább egy biztos pontot, talajt, ahol túléléséhez valamiféle mélyebb tartalékot vél felfedezni. |
Egy olyan természetes előfordulási közeget a rohanó hétköznapokban, hasonlót talán, mint a nyugodt víz tükre, ahol a múltját, a jelenét átgondolhatja, és az esetleges jövőt, mint a Nagy Ismeretlen latolgathatja. Pszichéje legmélyén átélheti érzékenységét, a végtelen mélységét és álmodozhat kedvére. Egy békesség-sziget..., ami befogad és mélyébe rejt. Egy állóvíz, melynek mélye mégis titokzatos, rejtelmes, sejtelmes, mégis csöndes, soha nem kanyarodik el még akkor sem, ha külső hatások eredményeként néhanapján a felszín tajtékozva tombol. Világunk állandóan változik és e változásban a főszerep miénk, embereké. Újjá kellene születnünk, hogy végre átélhessük létező, de elfeledett, elhanyagolt tulajdonságainkat: alkalmazkodás, elfogadás, a csend békességének világát, a hallgatás, meghallgatás, szeretetre való törekvés, a bódító szerelem megélésének érzését félelmek nélkül, egyáltalán az "örök" jelenlétének misztériumát. Ugyanakkor csodás, de félelmetes birodalomba érkeznénk...egy olyan birodalomba, ahol már kristálytisztán kellene emlékeznünk, és alkalmaznunk elfeledett emberi tulajdonságainkat, azokat hasznosítani, tudatalattinkba beépíteni, hogy csak a jóra törekedjünk, ártani SOHA ne akarjunk embertársainkat, és képesek legyünk betartani a szeretet törvényének talán genetikailag kódolt, íratlan szabályait. Egy békesség-sziget... ülnék a partján, meglehet kimerülten, de boldogan. Nem érdekelne a hosszú úttól kisebesedett lábam, a szomjúság, ami kínozna. Tudom boldog lennék, mert végre megérkeztem. Csillapodna kétségbeesésem, hogy az a gonosz világ, ahonnan menekültem majdnem elpusztított. Már mosolygok, lassan megnyugszom. Legszívesebben újjonganék és leírhatatlan örömmel rohannék végig a homokos parton, kezeim az ég felé tárva... Istenem megérkeztem...
'Tégy jót, s gondold meg, hogy minden óra lehet az utolsó.' (Talmud)
|
|