Fullextra.hu - A nők kora már nem tabu többé

Egy csipetnyi biztatás azoknak a hölgyeknek,
akik félnek az idő múlásától.
Bizton állíthatom: nem kell!

Azt, hogy ma egy nő hány éves, nem az éveinek száma dönti el.
Ez az első hallásra kicsit furcsa kijelentő mondat paradoxon, ám igaz.
A ma gyakran használatos szóval : „trendi” a jól ápolt, elegáns, középkorú, vonzó, derűs nő. Cseppet sem kell félni a korunktól. Az életkorunkat a jó szemszögből kell nézni. Máris kifejtem bővebben, mire gondolok.
Hölgyeim, divatba jöttünk.
Ez kikezdhetetlen tény. Tessék csak nyugodtan végigsétálni ma, 2005-ban városaink utcáin, szétnézni éttermeiben, színházaiban, bevásárlóközpontjaiban. Csupa megállapíthatatlan korú, finom, csinos asszony. Aki saccolni próbál a hölgyek évszámait illetően, könnyen nagy meglepetés érheti. Ma már senkinek sem tűnik fel, ha meglát egy érett, ám kecses asszonyt egy izmos, helyes fiatalemberrel, - akiről talán sejteni lehet, hogy pár évvel fiatalabb hölgypartnerénél. Megkockáztatom, az ifjú titán szemmel láthatóan még büszke is dekoratív társára.
Ma már átértékelődött az előző évtizedekhez képest rengeteg normatíva. Teljesen más szemüvegen át kell szemlélnünk a mai világot. Ezen persze nincs mit csodálkozni, ez egy hatalmas körforgás: időről-időre bukkannak fel nóvumnak számító új lehetőségek, és ezzel egy időben tűnik el valami addig megszokott a süllyesztőben. Igaz, ez a mostani drasztikus változás a nők életében : ez valóban merőben új és eddig még soha nem jelentkezett ilyen elemi erővel.
”Az események apja ismeretlen, anyjuk a szükség.”- mondta Valéry anno, és igaza lehet. A nők korán férjhez mentek, szültek, vezették a háztartást és várták haza férjüket. Ez volt a szokásos, a „normális”.
Itt történt most a nagy változás.
Bizony, néha hátra kell lépni ahhoz, hogy nagyobbat lehessen előreugrani.
Az utóbbi években ez megtörtént; erre utaltam írásom elején. Divatba jöttek a kortalan, sikeres, reprezentatív, önálló és magukat bátran vállaló merész, vagány nők.
A plázák fiatal lánykái mellett helyet követelnek a szép, középkorú hölgyek. A világ összes kifutójáról mintegy varázsütésre tűntek el a csontsovány, kilógó bordájú bakfisok, - ez is csak egy múló szeszély volt. Már a múlté.
Úgy tűnik, ma a nők végre hazaértek a saját életkorukba.
Megcáfolva minden biológiai törvényt, mint a gerontológia előjegyzett csodái: itt vagyunk, túl az eleddig rettegett negyvenen: és jelentjük, ragyogóan érezzük magunkat a bőrünkben.
A férfiak egyre inkább értékelik a tapasztalt, bölcs, magára igényes nőt, aki példásan helyt áll akár az üzleti szférában vezérigazgatóként, akár az otthonában anyaként és feleségként egyaránt.
Igaz, kicsit kitolódtak az eddig beidegzett rituálék. Már nem tizen-, huszonévesen szülünk, mert előbb megalapozzuk az egzisztenciánkat, hogy aztán példás anyák lehessünk!
Egyes felmérések szerint az érett asszonyok jobb anyák.
Az életben mindenhez kell valamiféle tudás, így az anyasághoz is. Egy nő, aki 30 fölött lesz először anya, már tudja, mit miért csinál. Már megvetette a lábát az életben, van szakmája, befejezte a tanulmányait, és tudja, mit jelent az a szó: felelősség. Olyan körülmények között él, ahol biztonsággal tudja felnevelni gyermekét. Már fel tudja mérni, mi a fontosabb: nem bosszankodik apróságokon. Tudja, hogy a gyermeke öröme, kiegyensúlyozottsága fontosabb, mint a tiszta játszóruha, vagy az időben kimosott két kis zokni.
Ezzel szemben a fiatal anyák még nagyon félnek, netán néha úgy érzik, lemaradnak valamiről, a baba gátolja őket; még nem éltek eleget.
Egy érett, izgalmas, okos és pikáns nő bármilyen fiatal lánnyal felveszi a versenyt. A teremtés koronái pontosan tudják, mi nekik a jó.
Statisztikai adat: a negyvenen túli asszonyok jobb szeretők. Márpedig a szerető + anya kombináció verhetetlen egy férfi számára bizonyos életszakaszban. Ez nem új dolog, tudta ezt már Bernard Shaw is. Egyszer így nyilatkozott:
„Nem értem Oedipust, miért esett úgy kétségbe, amikor megtudta, hogy saját anyját vette feleségül. Hiszen ez egy csapásra megmagyarázta elemi erejű vonzalmát is!”
Örökérvényű igazság: akit szeretnek, fiatal marad. Fiatal, vonzó és szép.
A szépség szóval kapcsolatos egyik leggyakoribb jelző az, hogy „sugárzó”. Mit is takarhat ez a szó? Azt, hogy a jó érzést, elégedettséget, belső harmóniát, ami eltölt bennünket, ki tudjuk sugározni környezetünkre mint láthatatlan hullámokat, és ez az, amit mások szépségnek érzékelnek.
Tehát ami fontos: belül van. Semmi sem tesz jobbat a külsőnknek, mint egy jó munka, amelyet kedvvel végzünk, a létbiztonság, és egy jó szerető. A szeretet kulcsfontosságú, akinek nem jut elég belőle, az megkeseredik, irigy, kemény és ezáltal öreg lesz. Lawrence Durell erről így vall:
„Mi, orvosok, mindig csak in extremis rendeljük ezt az utolsó előírást nőbetegeinknek, amikor a tudomány minden eszköze már csődöt mondott. Akkor jelentjük ki, hogy jót tenne neki, ha valaki szeretné egy kicsit…”
Egy szerető társ, kiegyensúlyozott szexuális élet, megelégedettség a munkában: ez a recept. A kulcs, amely nyithatja az ifjúsághoz és fiatalsághoz vezető ajtó berozsdásodott zárait.
Persze azért ez nem ennyire egyszerű, mint ahogy leírva látszik! De ha elég kitartóak vagyunk, és nem esünk kétségbe egy-egy ártalmatlan ráncocska láttán reggeli sminkelés közben a tükörben, - magabiztosságunk és a sokat emlegetett kisugárzásunk garantálja a sikert.
A világ körülöttünk szerencsére előnyére változott ezen a téren. A nők épp eleget küzdöttek azért, hogy az élet számukra is nyitva álljon, ha úgy akarják. Ma már nem kötelező választani szerelem és hivatás között: mindkettőt megtarthatjuk.
Tehát Hölgyeim, túl azon a néhány ikszen! A recept megvan, a titok már nem titok többé. Bátran vállaljuk korunkat, hisz az nem tabu, - sőt! Valljuk be életkorunkat és seperjük be az elismerő (netán irigykedő?!) pillantásokat diadalmasan.
Hiszen már Malreaux megmondta: „ Az ifjúság: vallás, és mindig hitelhagyás a vége.” Hozzáteszem, a java, a sava-borsa még csak ezután jön: tehát sáfárkodjunk merészen a lehetőségeinkkel! Minden ajtó immár nyitva előttünk.
Tessék belépni!