Fullextra.hu - Adok egy nyelvest

Világéletemben szerettem a különböző nyelvi játékokat. Talán ezért is vagyok "kihegyezve" az első hallásra meglepő, nyelvfacsaró szófordulatokra.

Találkozik velük az ember úton-útfélen, s nem egyszer előfordul, hogy csak utólag esik le a tantusz.
Mostanában rákényszerültem, hogy a munkahelyem és a lakhelyem közti távolságot a BKV segítségével gyűrjem le. Nem nagy távolság, ahogy mondani szoktam: csupán csak egy egész Budapest terül el a kettő között. Ez - mondjuk - időben sem hangyányi, azt meg el kell ütni valamivel közben. Így történhetett, hogy elgondolkodtam csöppet, vajon miért mondják BKV-sok, hogy ne felejtsük el érvényesíteni jegyeinket? Mert végülis, az érvényesítés tulajdonképpen érvénytelenítést jelent. Vagy nem? Hiszen mielőtt felszálltam volna a járműre, volt nálam egy jegy, ami a közigazgatási határon belül bármely BKV járatra "érvényes" volt (a hajózástól most tekintsünk el, azt nem próbáltam, és nem tudom, vannak-e még átkelő hajói a BKV-nak?). Az "érvényesítés" után viszont már egyetlen más járművön sem használhatom. Illetve használhatom, de esély van rá, hogy azzal az "érvényes" jeggyel jól megbüntetnek. Magyarul: amíg az adott járaton tartózkodom, boldog tulajdonosa vagyok egy érvénytelen érvényes jegynek. És hogy nem csak rosszindulatú félremagyarázás, vagy elhallás részemről ez az "érvényesítés" szó, meg is erősítenek az angol nyelvű tájékoztatóban ("validate"). Mert régebben azért mennyivel egyszerűbb volt. Volt a kalauz, aki adta a jegyet, vagy jól megtépve, vagy jól kilyukasztva. A kedves utazó közönséget nem kellett figyelmeztetni, hogy mi a teendője felszállás után, a kalauz fejben tartotta helyette is. Aztán eltűntek a kalauzok, jöttek a mindenféle lyukasztós csodaszerkezetek. Akkor már úgy hangzott a szlogen: "ne felejtsen el lyukasztani!". Ám, az idő nem áll meg. Mégújabb masinák jöttek, melyek ravaszabbnál ravaszabb, csak az ellenőrök számára észbentartható raffinált eljárásokat alkalmaznak a jegy kezelésére, a "lyukasztás" szó már nem mindig fedte a történéseket. Azóta "érvényesíteni" kell. Aztán olvasom, hogy jönnek a chipkártyás jegyek. Én meg felajzva várom, mit találnak ki, mit kell majd tennünk chipkártyáinkkal felszállás után?
Na nem fizikailag!
BKV-s nyelvtanilag.

Mire mindezt végiggondolom, eljutok kb. az út feléig. Át kell szállnom, morfondír felfüggesztve. Ám még hosszú út áll előttem, a következő járaton is van min töprengeni. Van ugyanis még egy nyelvi szabadalma a BKV-nak, ami komoly fejtörést okoz nekem. Felújítási munkálatokra adta fejét a cég, ami persze már amúgyis ráfért. A 2-es metró felújítása alatt ugyebár a Deák tér és a Népstadion között metrópótló buszok járnak. Ám ezzel egyidőben felújítják a Batthyányi téri metrómegállót is, ami azt jelenti többek között, hogy ott a szerelvények nem állnak meg. Ezt kompenzálandó "állomáspótló" buszok járnak a Batthyányi tér és a Moszkva tér között. Én meg most piszkosul zavarban vagyok. Mert mit is jelent az, hogy "állomáspótló"??? Eddigi, gyermeteg elképzeléseim szerint egy állomáspótló arról híres, hogy pótolja az állomást. Tehát véd az esőtől, széltől, naptól, miegymástól. Egy dolog egészen biztos benne, hogy rendeltetésszerű használat közben RÖGZÍTVE van!!! Akkor miért bíztat bennünket a cég arra, hogy vegyük igénybe az "állomáspótló" buszt? Ha ugyanis ragaszkodom a szóösszetétel eredeti jelentéséhez, az életben el nem jutok a Moszkva térig! Ami persze úgy általában nem is célom, elég ritkán adódik dolgom arrafelé, de akkor is mellbevág minden egyes alkalommal ez a kifejezés.
Értem én a gondolatmenetet, hogyne érteném! Hiszen nem metrópótlásról van szó ezen a szakaszon, mert attól, hogy nem áll meg, a metró azért még jár errefelé. Valamit ki kellett hát találni, hogy azok a ... (juj, ide valami rém szalonképes kifejezést kellene írnom) utasok, akikkel amúgyis csak a gond van, össze ne keverjék már a Moszka tér és a Batthyányi tér közötti szakaszt a Deák tér és a Népstadion közöttivel. A "kisegítő járat" meg olyan kis semmitmondó lett volna, egy ekkora cég már csak nem blamálja magát ilyesmivel!

Aztán (mivel tényleg hosszú az út) felötlenek bennem egyéb "nyelvi lelemények" is.
Valamikor, úgy másfél évvel ezelőtt írtam egy víziómról, mely arról szólt, hogy fogorvosok által vezetett kommunák létrejöttére számíthatunk. Az egyik közismert fogkrém teljes reklámskálájában ugyanis következetesen arra bíztatták a jónépet, hogy használják "... azt a fogkrémet, amit a fogorvosom is használ". Mint közismerten antiszociális egyén, én maradnék ugyan az olyan fogkrémnél, de hát izlések és pofonok köztudottan nem mindig járnak kéz a kézben. Jól feltettem eme gúnyíratok gyöngyét egy website-ra. Aztán napokig veregettem a vállamat a tükörben. Ugyanis a reklámot levették műsorról. Érdekesnek találtam az esetet, mert bár egy valóban népszerű site-on tettem közzé, azért ennyire talán mégsem volt hatalmas az olvasótáborom. De ettől még jólesett nagyon, hogy ennyire hallgatnak rám. Aztán mostanában megint előkapták. Más szereplőkkel, kicsit átfogalmazva, de továbbra is a fogorvosom fogkrémét kell(ene) használnom. Szegény, szerintem már rettegve várja a hagyományos fogmosóidő eljöttét, amikoris betegei hosszú, tömött sorokban állnak fürdőszobája előtt, egy jó kis fogmosásra. Én meg hirtelen rádöbbentem, nem is miattam vették le annó a műsorról. Egyszerűen elfogyott az erre szánt pénz. És mint látom, azóta sem gyűlt össze annyi, hogy pont a lényeges rész árnyaltabb megfogalmazására elég legyen.

Az a mindenképpen elgondolkodtató a fenti szösszenésekben, hogy mindegyik nap mint nap, és kifejezetten nagy nyilvánosság előtt hangzik el. Mindenféle, a nagyközönség számára ismeretlen, talán fel sem fogható jelenségek kivizsgálására, felügyeletére, irányítására naponta alakulnak ún. "felügyelő bizottságok". A nyelv védelmére miért nem? Egyáltalán. Miért tűntek el, vagy vonultak illegalitásba a Lőrincze Alajos, Grétsy László féle lelkes, "messziről látszik rajtuk, hogy szeretik szakmájukat" típusú nyelvőrök? Az "Álljunk meg egy szóra" típusú műsorok? A magyarázat közismert: nincs rá pénz, nincs rá fizetőképes kereslet. Meg azért azt is valljuk be, elég hülyén nézne ki egy reklámokkal agyonszabdalt, a nyelv tisztaságának megőrzését célul tűző műsor.

Közben szerencsére (??? Na jó. Ez egy enyhe túlzás volt ...) megérkeztem a munkahelyemre. Délutánig nem ezeken, vagy ilyesmiken kell agyalnom. És mert közben már az is eszembe jutott, mivel ütöm agyon az időt hazafelé, köszönhetek úgy a titkárnőnknek:
"Háááát, ...
Idáig jutottam."

Igen.
Hazafelé nyelvfacsarás lesz.
Mert abban azért én is inkább otthon vagyok.