Első nap az óvodában Dátum: Július 18, hétfő, 18:46:19 Téma: Életünk napjaink
Nézzük most meg az óvó nénik és a dadus nénik szemszögéből az első napot, amikor már a szülei nélkül marad ott a gyermek. Az első napból az első 1-2 órát!
Első nap az óvodában
(Folytatva a témát...)
Mi tagadás, szülőnek, gyereknek, egyaránt megpróbáltatás. Sír a gyerek, könnyezik az anyuka. És ez „csak” az érzelmi része a dolognak – erről múltkori írásomban már szóltam.
Van azonban egy „technikai” vetülete, gyakorlati oldala is ennek a nem könnyű életmód-változásnak.
Egyszóval, tanév elején sok mindent ki és be kell fizetni, be kell szerezni, és bevinni az óvodába. Pl. orvosi igazolás nélkül az óvoda nem veheti be gyereket, tehát nem szabad elfelejteni óvodába lépés előtt 3 nappal felkeresni a gyermekorvosi rendelőt. (3 napnál régebbi igazolást nem fogadhat el az óvoda)
Továbbá, a gyermekfogászatot, mert előírás, hogy fogászati törzslapot is, és egészségügyi kiskönyvet is kell a gyerekkel együtt vinni.
Valamint váltóruhát, azaz „pótruhát” jellel ellátva, és, hogy még mit: ágyneműt, öltözőzsákot, tornazsákot, tisztasági csomagot, stb, ez óvodánként változó. Vagyis a szülőktől nagy körültekintést és komoly előkészületeket igényel az óvodai élet megkezdése.
Sőt, a felkészülést már nyáron el kell kezdeni, hogy a gyermek tényleg olyan legyen, hogy megfeleljen az óvodába felvehetőség követelményeinek: megbízhatóan szobatiszta legyen, valóban tudjon önállóan enni, valóban önálló legyen a WC használatban, a tisztálkodásban, stb.
A legtöbb szülő, amikor gyermekével óvodába jelentkezik tavasszal, abban bízik, hogy majd a nyár folyamán mindez kialakul, ám a nyár olyan rövid, és olyan messzinek tűnik még a szeptember, hogy igazából nem sok történik a cél elérésének érdekében, és ezzel az óvó nénik is tisztában vannak. Mégis, amikor bekövetkezik a szeptember első hete, az óvó néniknek sincs könnyű dolguk.
Nézzük most meg az óvoda, az óvó nénik és a dadus nénik szemszögéből a beszoktatás - ami mondjuk augusztus utolsó hete volt - utáni első napot, amikor már a szülei nélkül marad ott a gyermek. Az első napból az első 1-2 órát!
Első nap reggel 7 óra:
Óvó nénik (mind a ketten) és a dadus néni izgatottan várják a gyönyörűen rendbe tett óvodában az első érkezőket. Már messziről hallatszik a sivalkodás. Nyílik az ajtó, anyuka kisírt szemmel tuszkolná befelé a rúgkapáló kisdedet.
„Csak még egy puszi, meg még egy, de ugye mindjárt jössz, anya ne menj el!” stb. Egyik óvó néni elveszi a csöppséget, aki rúg, karmol, visít, a másik óvó néni kéri anyukától a gyermek TAJ számát, ami: jaj, otthon maradt, meg, jaj, az ágynemű is, na nem baj, akkor ma még nem alszunk itt. „Pistike” már nem visít annyira, óvó néni a kisautókat mutogatja neki, ám ekkor anyuka beszalad a szobába még egy pusziért, és a küzdelem kezdődik előröl.
Közben újabb anyuka érkezik „Zsuzsikával”, aki nem sír, egyből beszalad, és amíg óvó néni anyukával beszél pár szót, fenekestül felforgatja a babaszobát, a babakonyhát, meg amit csak ér. Anyuka aggódik, ugye nem kapja a gyerek túl forrón, netán túl hidegen a teát? Ugye nem baj, ha még nem tudja egyedül kifújni az orrát, ugye nem baj, ha etetni kell, ugye nem baj, ha néha még bepisil, de igazán csak egy kicsit szokott… ja, pótbugyi? Az nincs. Az sajnos otthon maradt, ellenben ott van a zsákjában a cumisüvege málnaszörppel, ugye, abból ihat napközben akármikor?
Amíg óvó néni Zsuzsi anyut hallgatja, másik óvó néni Pistikét nyugtatgatja, dadus néni pedig a 3. érkezővel foglalkozik. Ezalatt Zsuzsi a szoba teljes átalakításán fáradozik. Már egy zsírkréta sincs a dobozában, nagy kavargatások közepette azokból készül az ebéd az egyik babakonyhai lábosban egy asztal alatt. A többi babaedény valahogy bekerült a babaszobai ágy alá, a babák a kockázós polcra költöztek, és hogy ott el is férjenek, a kockák szétszóródtak, úgy mindenfelé. Pistikés óvó néni indulna Zsuzsival értekezni, hogy azért, ezt nem így szoktuk, sokkal jobb lenne, ha… de tovább nem jut, mert Pistike újból rázendít. Zsuzsi anyu, azon némileg méltatlankodva, hogy a cumisüveget kislánya nem használhatja, közben elmegy, ám újabb 2-3 csemete érkezik, ki sírva, ki csendben, ki bármiféle felszerelés: váltócipő, orvosi igazolás, pótruha nélkül, fordulnak is haza.
8 óra
Reggelizés. Folyamatosan, vagyis egyszerre csak 5-10 gyermek, akiket oda lehet csábítani a megterített asztalhoz, később a többiek.
Evés előtt kivonulás a mosdóba a dadus nénivel. Itt kiderül, Jancsi, Kati és Lacika nem hajlandó használni a kis vécéket, követelik a bilit. Zsuzsi pedig egy kicsit tényleg bepisilt. Annuska fröcsköl, visong, két kézzel „dobálja” a vizet a többiekre, Peti pedig kifolyatná az összes folyékony szappant a flakonból. Béluci nem hajlandó elfogadni a törölközőjét, neki az otthoni kell, Moncsi a fogkeféjével áll neki a frufruját igazgatni. Ödönke trónol, majd torkaszakadtából kiabál, -„Készen vagyok!”- aztán anélkül, hogy a segítséget megvárná, már öltözik is. Folyomány: lemosás, bugyi és rövidnadrág csere, de gyorsan.
A reggeli kakaó, tea, vajas kifli. Van, aki azért nyafog, mert ő éppen most tejet kér. Mások azért bömbölnek, mert zsíros kenyeret, vagy pizzát, vagy kukoricapelyhet ennének. Megint más kiborítja a kakaót, rá a szomszédja ruhájára, sírás, átöltözés: „Nem ezt akarom felvenni, hanem a kacsás szoknyámat!” – ami persze otthon van. Győzködés, magyarázkodás, vigasztalás. 9 körül befejeződik a reggelizés. Kati, Edike és Zolika reklamálnak, ők újra megéheztek, együnk még!
9-10 órára beáll a viszonylagos nyugalom, de addigra a szoba romokban hever, dadus néninek fáj a feje, óvó néni, az egyik, végre hozzá jut, hogy a szülők által a gyermekek részére behozott szükséges holmikat átnézze, és a dadussal együtt a helyére tegye, a másik óvó néni mesél a gyerekeknek. Néhányan csendben sírdogálnak. Ebbe az idillbe toppan be Pistike anyukája, hogy megnézze, sír-e még Pistike, és, hogy esetleg még egy-két puszit adjon neki. A hatás katasztrofális, a végeredmény: ma még inkább hazamegyünk ebéd előtt, úgy sem hoztunk ágyneműt! És haza is mennek, tényleg.
Este otthon mindkét óvó néni és a dadus néni saját családja körében próbál regenerálódni. A fejük fáj, kicsit szédülnek, fülük még mindig tele a gyereksírással. Ám a család kérdésére: -„Na, milyenek az új kicsik?”- a válasz mégis ez: „- Nagyon aranyosak, tüneményesek, máris imádom őket, mindegyiket!” - és fáradtság, fejfájás, fülzúgás ide, vagy oda, ez valóban így is van.
