Egy mindennapi küzdelem: a depresszió Dátum: Július 18, hétfő, 21:19:05 Téma: mango
Nagyon sokan „hiszti”-ként aposztrofálják ezt a nagyon is komoly betegséget: hihetetlen sokat ártva ezzel magának a betegnek.
Az élet normális velejárónak tekinthetjük a tépelődést, a bánatot, a szomorúságot és még sorolhatnánk mindennapi életünk gyakori megkeserítőit. A mély depressziót, amely az embert cselekvésképtelenné teheti, és amely szakorvosi segítséget igényel, - már nem nevezhetjük szokványosnak. Nagyon sokan „hiszti”-ként aposztrofálják ezt a nagyon is komoly betegséget: hihetetlen sokat ártva ezzel magának a betegnek.
Nem kívánok most a depresszióról egy hosszú értekezést írni, inkább egy érdekességről számolnék be, mely sokat lendíthet ezen betegek életén.
Egy általánosan elfogadott elmélet szerint a depressziót olyan gén okozza, amely nem képes biztosítani a dopamin nevű ingerületátvivő anyag normális mértékű termelését.
Az Egyesült Államokban, Pennsylvania állam egyik isten háta mögötti zugában él az Amisok Régi Rendje. Ez egy olyan szekta, amely mind a mai napig megőrizte merev, hagyományos életmódját. Mivel ritka (vagy elő sem fordul) köztük a szektán kívüliekkel való házasságkötés, az amisok koncentrált génkészlete remek lehetőséget nyújt az öröklődés és a betegségek kapcsolatának tanulmányozására.
Az amisok híresek arról, hogy pontosan vezetik családi feljegyzéseiket. Régóta hisznek abban, hogy a mániás-depressziós betegség a családokon belül továbbadódik. ”Sis im blut” – vagyis: a vér hordozza.
Az ember genetikai öröksége a test minden egyes sejtjében tárolódik. A sejtek magjában rendszerint 46 kromoszóma található, ezekben sorakoznak a gének, amelyek az öröklődés kutatásának középpontjában állnak. Vajon egy bizonyos gén lehet-e oka a mániás-depressziós betegségnek? S ha igen, hogyan működik? Izgalmas orvosi kérdés.
Nos, a hibás gént az amisok génkészletében keresve, a kutatók két úgynevezett génmarkert, vagyis olyan gént találtak, amely a mániás-depressziós betegekben közös. A 11-es kromoszóma csúcsán fedezték fel ezt a két markert, - így elképzelhető, hogy a depresszió génje is ott található. Ugyanakkor Izraelben is végeztek kutatásokat egy, az amisokhoz hasonló homogén embercsoport körében. A hibás gént ott a 23-as kromoszómában lelték meg. Ez arra utal, hogy ezért a betegségért egynél több gén felelős. Hiba lenne azt hinni, hogy szükségszerűen következik a fentiekből a betegség kialakulása. Viszont a betegségre való hajlamot mindenképpen jelzi. Ha egyszer megtalálják a hibás gént, -megnyílik az út a betegség kezelése felé. Hatalmas lépés lenne.
Addig viszont még sok depressziós beteg életét keserítheti meg környezete ostobasága, pusztán azzal a viselkedéssel, hogy nem hiszik el hogy családtagjuk valóban beteg. A súlyosan depressziós ember ugyanis sok esetben egészségesnek látszik, és úgy viselkedik, mint bárki más. A „hisztis” családtag élete ezzel meg is pecsételődött…Hiszen a meg nem értett betegnek hiába mondják, hogy „szedd már össze magad” vagy „tedd túl magad a dolgon” – ez nagyjából annyit ér, minha egy vesebeteget buzdítanának arra, hogy kapja össze magát…
Jól gondoljuk meg tehát, mivel segítünk bajba jutott hozzátartozónkon. Ezzel akár életet menthetünk, - ne játsszunk vele.
