Fullextra.hu - Pest város asszimiláló ereje az 1860-as években

Érdekes kísérletnek lehettünk tanúi évekkel ezelőtt az ELTE Művelődéstörténet tanszékén a "Kovács János" szemináriumon.

Dr. Lea-Katharina Steller (geb. Virághalmy)

Pest város asszimiláló ereje az 1860-as években

(Vörös Károly tanár úr emlékének)

Érdekes kísérletnek lehettünk tanúi évekkel ezelőtt az ELTE Művelődéstörténet tanszékén a "Kovács János" szemináriumon. Vörös Károly tanár úr anekdotázó humorával egy képzeletbeli személy, Kovács János szemével láttatta a múlt századi Magyarországot. Kovács úr volt vidéki orvos, vagy pesti kereskedő, kaszinózó katonatiszt, netán vármegyei jegyző. Előadásomban a Tanár Úr módszerét követem, de nem fiktív személyt választottam, hanem ükapámat. Az író, műfordító Virághalmi (1851-ig Blumentritt) Ferenc személyén keresztül mutatom be /korabeli cikk- és naplórészletekkel illusztrálva/ Pest városát az 1860-as években.

A statisztika száraz, de beszédes számai jól mutatják, mekkora fejlődésen ment át a város mind lélekszámát, mind vallási, foglalkozási, nemzetségi összetételét tekintve. Az 1851. évi népszámláláskor 120 ezren laktak, dolgoztak, katonáskodtak, tanultak Pesten. Nagy ugrás ez, ha figyelembe vesszük, hogy a század elején (1809-ben) csak 35.449 fő számoltatott itt össze, s 1870-re Pest már az európai városok közül a csak 20 ezer lélekkel nagyobb Hamburggal és Rómával kelhetett versenyre. A lüktető, fejlődésre éhes nagyváros mágnesként vonzotta a nyughatatlan, keresztény gyökereitől a bukott szabadságharcot követő depresszió okozta csalódásokban megfosztott polgári értelmiséget.

Ükapám német katolikus családban született 1826-ban Komáromban. Szenátor édesapja halála után édesanyjával és öccsével Győrbe költözött, ahonnan a bencéseknél letett érettségije után a piarista rendbe jelentkezett, s Kolozsvárott kezdte el bölcseleti tanulmányait. Papszentelése előtt, 1848 nyarán önként jelentkezett nemzetőrnek. A fegyverletétel Görgey századosaként érte, lefokozták, s besorozták két évre az osztrák hadseregbe. Hazatérte után egy kis dunántúli faluba, Nagydémre húzódott. A Bakony 12 évnyi csöndjétől és a polgári létét be nem fogadó környezetétől megcsömörlött ambíciózus Virághalmi is (kor- és sorstársaihoz hasonlóan) új életre vágyott.

"1863-ban vonatunk berobogott a Déli Vasút budai pályaudvarára... Már akkor feltűnt,... hogy a pesti fiakeresek németül kiabálnak egymásra... A boltokon szinte kizárólag német cégfeliratok voltak... A vendéglőkben csak német pincér és német étlap volt." (RÁKOSI é.n. I.111-112.)

Virághalmi lakást bérelt a terézvárosi István téren (ez jelenleg a régi Terézvárosból 1873-ban kivált Erzsébetvárosban lévő Klauzál tér), ott, hol "a napnak bármely órájában... mindig volt élet... Két nagy táborra szakad a tér: az észak-keleti része keresztyén, a dél-nyugati része zsidó. Amott véges-végig, hosszában kettéhasított kövér disznótetemek. Emitt, főleg tél idején, sakterolt hízó ludak hekatombái... Nagy napokat élt ez a tér, midőn valami vándor panorámás ütötte föl benne sátorát. Recsegő kintorna és dobszó csábítá oda a közönséget s a bejárat előtt... egy vörös szemű, fehér hajú albina... idegen nyelven bíztatá a n. é. publikumot a besétálásra." (ÁGAI 1908.91,97,100)

A "mérges kis öregúr", Gyulai Pál által az irodalomból kiszorított, harcos ellenzéki "fiatalabb írók (Zilahy Károly, Bajza Jenő, Tolnai Lajos, Reviczky Szevér, Dalmady Győző, Beniczky Emil, Szabados János, Szász Béla, Komócsy József, Abonyi Lajos, Vértesy Arnold...) egész körének volt központja vendégszerető házánál Virághalmi - emlékezett vissza Csukássi József. Meghívásra nem volt szükség. Úgy is ment mindenki. Neki az öregebbnek, mindig ifjú és vidám kedélye villanyozta fel a többit, s nem maradtak el soha... A mindennapos... vendégeket jó boránál is erősebben vonzotta kedves egyénisége." (Pesti Hírlap 1880/191.5.) "Gyakorta csengtek szerény tanyámon a búbánat lélek harangjai, a rubincsillámú budaival telt poharak, gyakorta temettük el egy-egy ábrándosabb költő barátunk világfájdalmát holmi szelídebb mámor sírjába, vidám dalok, s kaczagtató adomák között. Gyakorta harangozták reánk a hajnalt... énekelve, szavalva s hazafias dictiókat tartva." (VIRÁGHALMI 1865.243)

"Irodalmi társaságaink akkor még be voltak tiltva... s az újságokra Prottmann rendőrfőnök vigyázott. Mindez, mikor én idekerültem, természetesen részben már erősen megenyhült... de a város karaktere még mindig a régi volt, bár a Gránátos-utcai (ma Városház-utca) Komlóban már próbáltak magyar meghonosítani... Divatban volt... a másik, valamivel előbbkelő s híres kávéház, a Zrínyi, melyet Szigligeti egyik népszínműve is megörökített... a mai Astoria helyén." (RÁKOSI é.n. I.113-114) "Benyitottunk a Zrínyibe... A kávéházban vígan folyt a világ. A zene szólt, a tekeasztalokat nagyszámú fiatalság állta körül, csaknem minden hely el vala foglalva, nő azonban alig volt kettő három jelen s azok is korosabbak... A pinczér felszolgálta a theát... A Zrínyiben kivételesen magyar pinczérek is voltak." (VIRÁGHALMI 1865.267, 277)

A társaság igazi törzshelye a régi Landerer nyomda helyén megnyílt Kammon volt, ez az "irodalmi börze", ahol az írók eszményképe, olvasmánya, állandó vitatémája, kritikai fóruma Jókai Mór volt. (Érdekesség, hogy Jókai soha nem jelent meg itt, vele csak a Hatvani utcában vagy a Ferenciek temploma előtt lehetett diskurálni.) A Kammon "az irodalmi világban nem annyira egy kávéházat, mint inkább egy kompániát jelentett, mely esténként ott tanyázott a szép-utczai vég két sarokasztala mellett... Nem Robespierrekedő forradalmi ifjúság, nem bús magyarok titkos, de hazafias kapuczinerezése volt..., nem egy későbbi fezviselő szofta világ hatvanas bizottsági ferblizése... Látogatóinak színvonala magas: ők a művelt középosztályhoz tartoznak. Irók, művészek, ügyvédek, bírák, miniszteri és fővárosi hivatalnokok, egy csomó az arany fiatalságból (legelső bálrendezői a fővárosnak): ezek külön-külön kompániákra szakadozva állandó vendégei voltak a Kammonnak." (RÁKOSI 1885.26.) "Megesett..., hogy a Kammon kávéház fülkéjében idegen ember ült a rendes asztalunkhoz... Távozásra föl nem szólíthattuk, mert joga volt oda ülni, ahová akart... A kompánia egyik tagjának az idegen miatt nem fért el csibukja az asztalon. Hát ha az asztalon nem fért el, dugta az asztal alá. Ott aztán az összegyűlt füstfelleg mind az idegen olvasónak az orra alá tódult. Elkezdett könnyezni, köhögni, fuldoklani...(Az akkor még Lieb) Munkácsynak valóságos tanulmányfej volt az a martyr... Miskának egyébként az volt a kötelessége, hogy végig hallgassa a mi verseinket, melyekkel halhatatlanságot keresve öltük. Miska nem egyszer szédelgett a rettenetes bombasztoktól." (ÁBRÁNYI 1885.388-389.) A bohém Virághalmi természetesen szívvel-lélekkel résztvett a kompánia versengésében:

"A bekvártélyozott huszár

Kovártélyra került a csintalan huszár,
Fáradt is volna tán, de meg éhes is már;
Lóczára pihenne, de a lócza kemény,
Aztán éhségét is rösteli a legény.

De más is van, a mi nem hagyja pihenni,
Szép menyecskét látott a konyhára menni.
Konyhán szép menyecske nem is tréfa dolog,
S a huszár lábhegyen szépen kisompolyog.
..." (VIRÁGHALMI 1868.391)

Munkácsy tetszését megnyerte Virághalmi Ferencnek ez a verse, és illusztrálta a Magyarország és a Nagyvilágban. Jól összeszokott a kis társaság, s "bevett szokás volt köztünk..., hogy éjjeli vigalmaink után hazatérve, becsengettünk minden házba, mely utunkba esett...Munkácsy Miska nem tudott volna aludni, ha végig nem csengeti az egész utczát, a merre ment. Egyszer... becsengetett Virághalmival együtt... s nagy robajjal kirontott négy szuronyos drabant. Vitték őket a régi városházára... Fogoly volt Munkácsy. Egyptomi sötétségben, fojtó bűzben, durva, aljas csőcselék közt... Röhögték, csúfolták, ő pedig egy priccsre ült és ott meditált magában... Ebből alkotta később a Siralomházat és az Éjjeli csavargókat." (ÁBRÁNYI 1885.390)

A bohém fiatalok és a sírva vigadó, korán megőszült, de korlátokat még mindig nem tűrő negyvennyolcasok mára névtelenül elfeledetten, de az akkori Pest-Buda számára, a Győri Közlönyben Csepeli Sándor, Virághalmi Ferenc és Csávolszky Lajos által meghirdetett gúnyversíró pályázattal is vallva a kammoni eszmét, miszerint "difficile est satyram non scribere" (VIRÁGHALMI 1864.293) - szellemi törzsközönségként ízlést diktáltak. "Reményi ismét köztünk van s tegnap adá első hangversenyét a nemzeti színházban nagy és válogatott közönség előtt. Összesen öt darabot játszott: Joachim magyar zamatú concertóját zenekarkísérettel, melyet a jeles Erkel Gyula igazgatott. - , melyet önmaga írt át Wagner Richard -jéből. - Eszményített magyar dallamait - Chopin (Cis moll) polkáját - Soupée saját szerzeményű Rákóczy indulóját. Ez utóbbi négy darabot Plotényi Ferdinánd - Reményinek hegedűn úgy mint zongorán kitűnő tanítványa kíséré, ez utóbbi hangszeren... Reményi játékáról, ha annak szabad nevezni a művészet ama szédítő magasságát, melyre e hazánkfia felküzdötte magát, csak annyit írok, hogy míg barátait elragadá, ellenségeit néma bámulattal töltötte el. - A szeptember-októberi műkiállításon leginkább megragadják figyelmünket Markó és Ligeti festményei. Markó -jában feltünteté ama rendkívüli ügyességét, mint kelljen a legcsekélyebb földgöröngy, vagy szirttöredéknek alakszépségét ellesni s azt úgy olvasztani az egészbe, mint annak nélkülözhetetlen szépészeti részét... Ligeti is délolaszhon tájaiból meríté tárgyát, a mennyiben remek ecsete a -at varázsolja elénk, háttérben a hegyek bájos körvonalaitól szegélyezett tengerrel. Ez idény koronáját azonban a festészet terén Barabás Miklós történeti képe alkotja, melynek tárgya. E képen a rendkívül sikerült csoportulatokon kívül az alakok s arczok történeti hűsége az, mi bámulatra ragadja főleg azokat, kik még élénk emlékben őrzik a megörökített ünnepély képét... Ha Barabás e képen kívül mitsem festett volna, ez egyben is örökítendette magát. Nem szűkölködünk mi nagy tehetségekben, csak a pártolás melege kell, hogy azokat virágzó életre csíráztassa. - Míg Akadémiánk épülete gyorsan halad bevégzése felé, addig a nagyszerű redout is iparkodik, hogy termeit még e farsang folytán megnyithassa a vigadók számára. Ki a mórok örökhírű alhambrájáról fogalmat óhajt szerezni magának, lépjen ez épület már nagyrészint elkészült termébe. Alig lehet nemesebb hatásról álmodni, mint minővel e tündér regébe illő pompa megragadja a nézőt, s avalóban falait nem is díszítheti egyéb, mint tündér Ilona rege képe, melyeket Than- és Locz ecsetei varázsolandnak reájok." (i.m.341-342)

A vidéki lapok olvasói igényelték a rendszeres tudósításokat az egyre inkább mintául és mértékül szolgáló fővárosból. A Győri Közlöny pesti levelezője Virághalmi lett, aki nemcsak a művészetekről, hanem a gazdasági, kereskedelmi, üzleti élet eseményeiről, a tőzsdei árfolyamokról is írt. "E héten nagy érdekeltséget kötött a Xántus János elnöklete alatt tartott állatkertünk ügyébeni gyűlés, melyben az említett két életrevaló indítványnyal lépett föl... Erősen merem hinni..., hogy itt nem egyedül... hazafiúi áldozatról van szó, - hanem idővel igen is jól kamatozó vállalatról, mint ezt egy vállalat indítványozója és létesítője Hollandból küldött szakavatott leveleiben kimutatta. Xántus ernyedetlen, feláldozó buzgalmához csak a közönség részvételének kell járulni, s hazánk is bírni fogja azt, mivel a külföld nagyobb városai már rég bírnak s a mi fővárosunk s hazánk méltó dísze leend." (i.m.338)

A rendszeres jövedelem nélkül, de ennek ellenére meglehetősen jó anyagi körülmények között élő Virághalmi 1864 kora őszén állandó munka után nézett. Kedvelt írótársa, Reviczky Szevér, egy belga érdekeltségű nagy pénzintézet képviselőjeként önálló lapvállalat megindítását tervezte az év októberétől. Nemzetgazdasági folyóiratához, az "Anyagi Érdekeink"-hez baráti köréből számos munkatársat toborzott. És akkor... A kerepesi úti temető melletti akácerdőben szeptember 24-én történtekről Virághalmi levelében így ír: "Kettejök (Elek Gusztáv nyírségi földbirtokos, honvédezredes és Reviczky Szevér) mintegy harmincz lépésnyi távolságban, szemben állnak, öldöklő lőfegyvereket irányozva egymásra... Egy villám, egy dördülés, s a szőke ifjú (Reviczky Szevér) halva rogy össze... A lángreptű lélek elszáll törekvései czélja felé a magasba - de magával ragadva szülők, rokonok, barátok örömét, magával a hazának benne helyezett nagy reményeit... A kíséret egy tagja felvont pisztolyt illesztett a megholt ujjai közé - az ily esetekben szokásos öngyilkossági színt tüntetendő fel." (i.m.318) A hajdani szerzetest, Virághalmit az eset mélyen megrázta. "A mennyire én... a párbaj elkerülését egyesek részéről a lehetőségek körébe sorozom, úgy annak mindenkori megakadályozhatásáról erős kétségeket látok felmerülni. Mig a becsületrőli tévfogalmakat a szenvedély salakos heve szítja, míg a megsértett bizonyos sérelmekért a társadalmi intézményekben nem kereshet s nem talál elégtételt, míg a közvélemény legnagyobb része a gyávaság bélyegét süti arra, ki a véres, leggyakrabban semmis alapon nyugvó megtorlásnak - fegyveresen nem néz szemébe, addig e középkori sötét, véres kísértetnek, mely már annyi szülő, rokon s barát szívét borítá gyászba - alig lehetend nyakát szegni." (i.m.325)

Reviczky Szevér halála után az "Anyagi Érdekeink" előzőleg szép reménnyel kecsegtető előfizetési felhívására az érdeklődés jelentősen visszaesett, így a lap csak több havi késéssel "Magyarország Anyagi Érdekei" címmel jelent meg. Virághalmi nem csatlakozott a vállalathoz, mivel új, biztos ajánlatot kapott a Pester Lloyd Gesellschafttól, mely társulat az 1863. évi rendkívül gyenge termés miatt ínségbe került országban mozgalmat indított egy központi magyar földművelési és iparegyesület megalakítására. A nagyszabású terv - melynek kivitelezői Eötvös Józseffel és Csengery Antallal karonfogva Kochmeister Frigyes, későbbi báró és Vécsey (korábban Weiß) Sándor voltak - valójában Kern Jakab szellemi öröksége volt. "E férfiú volt az, ki létrehozá izraelita hitsorsosi között a földmívelő társulatot - hogy saját szavaiként - a zsidó munkaverejtéke is termékenyítse azon földet, melyen bölcsője ringott s mely egykor anyai nyugalmas keblébe fogadandja. E nembeli fáradozásának eredménye, hogy hitsorsosi életre való fiai már is távol pusztákon szántják, mívelik a haza földjét, a helyett, hogy kóborolva házaljanak..." (i.m.338) Kern Jakab munkatársaival (Bellaágh Józseffel, Dumtsa Ignáccal, Grósz Károllyal, Oszwald Antallal valamint báró Podmaniczky Lászlóval és Wahrmann Mórral) a Lloyd társulat igazgatójaként bankokat alapított, megkísérelte a vasúti hálózat kibővítését, kezdeményezte áruraktárak építtetését, sőt iparvállalatok, részvénytársaságok létesítését is. Mindehhez az anyagi hátteret az általuk felállított és kezdetben támogatott áru- és értéktőzsde, a kellő nyilvánosságot pedig az 1854-ben alapított "Pester Lloyd" napilap biztosította.

A magyar társadalom termelő köreinek érdekét képviselő, szabadelvű eszmeiséget terjesztő s a német nyelvterület számára a magyar államiságot, kultúrát közvetítő Pester Lloyd szellemével Virághalmi azonosult. Újdonságok iránt fogékony kalandvágyó lelke bámulattal hódolt a technika vívmányai előtt. "Ha egy pillanatot vetünk városunk al-dunapartjára, lehetetlen, hogy... fel ne költse figyelmünket... ama minden tekintetben nagyszerű mű, az alsó rakpart... A vizépítészet e művel ismét fényesen bizonyítja haladását, a mennyiben a hatalmas folyamat szilárd partok közé szorítva, a város területét sok ezer öllel nagyobbítá... Szépészet tekintetében városunk csak nyerhet, ha a mostani monotón s minden styl nélküli házsor helyett az újabb kor ízlése s fényűzésével emelt paloták mosolyganak a Duna tükrébe, e mellett a Redouttól a Lloydépületig tágas, szép utcza nyeretik, mely annak idején aligha magához nem csábítandja a vácziutcza mostani sétálóit." (i.m.369)

A Pester Lloyd napilap másik érdeme, hogy a Lloyd Gesellschafttal kapcsolatban álló külföldi sajtóban nemcsak a kereskedelmi, politikai, hanem a kulturális rovatok állandó témafigyelését is végezte, így ismertetéseivel, novella- és regényfordításaival, cáfolataival kedvezően alakíthatta az Európában kialakult magyarságképet. Színvonalas, főleg zsidó értelmiségi fiatalokból álló csapatához Virághalmi örömmel csatlakozott. Feladatát missziónak tekintette, hiszen ő "ezért" harcolt 48-ban: egy gazdaságilag és politikailag független, szabadon gondolkodó, felvilágosult, erős, önálló európai Magyarországért. Akarata ezen a ponton találkozott az emancipációért küzdő, zsidó vallásától már elszakadt "hontalan" feltörekvő értelmiségével, kiknek mára névtelenné váló, háttérben mozgó több kis csoportja "oly eszközökkel törekedett elérni ezt a célt, amelyekkel sem az egyház, sem az állam nem rendelkezik... Kiválasztott férfiak, kik... jelképes formák alkalmazásával az emberiség jobb jövőjéért dolgoznak, amennyiben arra törekednek, hogy önmagukat és másokat erkölcsileg megnemesítve, ez által megteremthessék az általános emberszövetséget, melyet önmaguk között kicsiben már megalkottak." (Szabadkőművesség, 4)

1867-től, miután a Pester Lloyd szerkesztését Falk Miksa vette át, a kormány a miniszterelnökségi sajtóosztály útján közvetlenül befolyásolhatta a lapot. A Pressbureau-nál születtek a külpolitikai lépéseket előkészítő Lloyd és Napló cikkek, valamint a dementik (cáfolatok) - így a külföldi sajtó még inkább figyelemmel kísérte a Lloydot. A korábbi szerkesztőség (melynek vezetője akkor Rothfeld Samu volt) a kiadóhivatallal együtt -mivel az új tendenciával nem értett egyet- kilépett a társulat kötelékéből, és "Ungarischer Lloyd" néven önálló lapot alapított. Hozzájuk csatlakozott Virághalmi is.

1867 elejétől már "kitűnt, hogy a balközéppárt állása nem nyugszik egészséges alapon... Ily viszonyok között szüksége mutatkozott annak, hogy egy olyan pártorganum szerveztessék, a mely a és irányától eltérőleg a mérsékelt elemekkel tartson , s ez által a pártunkban lábra kapó, a szélső ballal való coquettírozást némileg ellensúlyozza. Igy keletkezett a ... E lap nem volt rosszul szerkesztve, illetőleg írva, egy bizonyos mívelt józan irány vonult végig hasábjain, - de mint minden oly lap, melynek feladata mérsékelni s nem tüzelni, egyhangúvá kelle válnia gyakori esetekben. Lapvezérek valának: Ivánka Imre, Szontagh Pál, Várady Gábor, báró Podmaniczky Frigyes... Dolgozó társaink az itt nevezetteken kívül: Tisza Kálmán, gróf Károlyi Ede, P.Szathmáry Károly, Móricz Pál, Kápolnai, Vetter tábornok, Türr tábornok, ... Ghyczy Kálmán... A tárcza számára dolgoztak: ifj. Ábrányi Kornél, Frankenburg Adolf, Szana Tamás, Langer Viktor, Füredy Mihály, Virághalmi, Bakody Lajos." (PODMANICZKY 1888.III.246,248-249)

A nem is annyira a politikai, hanem inkább az irodalmi ellenzékhez tartozó Virághalmi 1866-ban könyvkiadásra készült. Átdolgozta kissé a Győri Közlönyben 1861-ben már folytatásban megjelent önéletrajzi regényét, az "Egy cserepár naplójá"-t, melyet kétéves itáliai kényszerkatonasága alatt is gondosan vezetett naplója alapján írta. Az 1945-ben elégett, több kis füzetből álló, hol tintával, hol ceruzával vezetett naplót már gazdája életében is érdeklődéssel forgatták: "1851-ben... Olaszhonból Illírián keresztül hazafelé... utaztunkkor minden iratom Bécsben maradt s csak másfél hónap múlva kaptam vissza naplómat, mellyből azonban három rajz... hiányzott." (VIRÁGHALMI 1857.135)

Worafka rendőrfőnök és a pesti cenzúrahivatal, ismerve a magánnaplóból a megtörtént eseményeket, valamint Virághalmi stílusát, intézkedett. Idézem ükapám levelét Ráth Károlyhoz: "Drága barátom Kari!... Cserepáromat a múlt héten 600 példányban elégették a policzián. Nőd praenumerálva levén nálam reá, iparkodni fogok bárhol is egy példányt szerezni, s azt neki megküldeni..." (VIRÁGHALMI 1867.1)

1870 februárjában nagy viták zajlottak a vallás és közoktatási minisztérium költségvetéséről. A képviselők nagy része (köztük Jókai Mór is) bírálta a kormánynak egyes, a magyarországi zsidóságot érintő lépéseit, s a teljes vallásszabadság mellett tették levoksukat. "Ovatio a szabad eszmének! Szerdán este hét óra tájon több ezerre menő néptömeg indult a pesti István térről a belváros felé. Elől harsogó zene, két sorban égő fáklya, középett zászlók, polgári küzdelmek emlékei, s köröskörül lelkesült nép... A visszatarthatatlan rokonérzet hangos nyilvánulásainak Horn Ede nem állíthatván ellent, egy küldöttség hívására megjelent a tömeg közt, melynek nevében Virághalmi Ferencz emelt szót a szabdelvűek köszönetét fejezve ki eseménydús működéséért a lelkiismereti és sajtószabadság érdekében... Innen a menet a Barátok terére vonult, hol a baloldali körből odahívott Jókai Mórt az Athenaeum kapujában Virághalmi Ferencz üdvözölte, melyre Jókai a következő beszéddel válaszolt: " (A Hon 1870/44.1E)

Sajnos Jókainak mind ebből a beszédéből, mind parlamenti felszólalásából kiderült, hogy valójában nem ismerte a helyzetet. A VKM költségvetési vitájában kipattanó igen kényes részletkérdésben nem a lelkiismereti szabadság volt a lényeg (bár annak ügyében készített törvényjavaslatot is előrevetítette), hanem az, hogy az ortodox zsidók azért támogatták a közös iskolákat, hogy az iskolafenntartás költségeitől megszabadulva "annál ellenőrizhetetlenebbül burjánoztassák vallástanfolyam címén a zúgiskolákat (chédereket), holott a kongresszusi községek a legnagyobb áldozatokat hozták azért, hogy az állam iskolafentartási terhén könnyítsenek... s olyan felekezeti életre neveljék a zsidó ifjúságot, mely a magyar nemzeti kultúrán alapul." (VENETIANER 1986.299) Jókai tehát éppen az ellen az egyik magyarországi zsidó vezető réteg ellen fordult, melynek komoly asszimilációs igényét nyilvánította ki Wahrmann Mór az országgyűlésben - abban a helyzetben, mikor a magyar kultúra, a magyar hagyomány és a magyar nyelv terjesztéséért egyre többen emeltek szót. Virághalmi felismerte ezt, s 1871 júliusában a Városliget melletti Amerika vendéglőben a Terstyánszky ezredest búcsúztató törzs- s főtiszteket rábírta, hogy mindannyian írják alá az általa megfogalmazott, "a magyar nyelv terjesztésére vonatkozó nyilatkozatot: erkölcsi kötelezettséget vállalván arra nézve az aláírók, hogy bárhol és bárminő alkalommal e városban és e hazában a magyar nyelvnek fog előnyt adni és csak azokhoz fog idegen nyelven szólani, aki -külföldi lévén- anyanyelvünket nem érti".(MÓRICZ 1928.52)

A kormány felkérésére a Pester Lloyd megbízott számos akkori neves írót (Ludwig Wechslert, Glatz Edét, Kertbeny Károlyt, Bródy Zsigmondot és Virághalmi Ferencet) Jókai műveinek németre fordításával. Célja ezzel az volt, hogy a magyarságot még mindig "syttya ősembereknek" (JÓKAI é.n.1) tekintő művelt Európa számára a magyar irodalmat, kultúrát így közvetítse. A megbízások alapján 1882 július 8-án Veigelsberg Leó -Ignotus édesapja- a Pester Lloyd nevében bizonyítványt adott ki Virághalmi Ferenc írói és sajnos név nélkül megjelent fordítói tevékenységéről. A bizonyítvány azonban 1945-ben elveszett, de nagyapám elmondása alapján a Pester Lloydban német fordításban megjelent 1872-es Jókai regény, "A jövő század regénye" is Virághalmi munkája volt. Vajon egyetértett-e ükapám az ott vázolt XX. századdal? "Nagy messzeségig egy óriási háztömkeleg látszik. Budapest, Ó-Buda egybeolvadva a hajdani falvakkal. Új-Pest, Fóth, Palota, Cinkota, Rákos képezik a tovaterjedő város előrészeit, s keresztülszeli azt a méltóságos ősfolyam, melynek azúr tükrén hajórajok úsznak egymást előzve...Gyönyörű távol: aminőt Markó képein bámultunk egykoron... Hiteles mérnöki tekintélyek... állítják, hogy midőn a Vaskapunál a Duna utolsó akadályai is fel lesznek robbantva, ezáltal a folyam oly sebes lefolyást kap, hogy nyáron Budáról Pestre gyalog át lehet gázolni... A másik lehetséges variáció: tudós mérnökök, geologok kiszámíták, hogy ha még hatszáz lábbal magasabbra emelik a Dunán az ércgátat, akkor egész Közép-Magyarország átalakul egy új szigetvilággá, melyben a Vértes, a Mátra, a Bakony szigetei vitorlákkal közlekedhetnek Buda szigetével...A fenyegetés nem prófécia többé. Technikai valóság az... Egyedül egy magaslat van, mely megvéd, a hazaszeretet magaslata... Ezért a budapesti országgyűlés elnapolta magát bizonytalan időre egy nagyszerű jelenet után, melyben a ház minden színezetű pártjai egymással összeölelkeztek, s egy általános kiáltás után, teljes hatalmat adtak a kormánynak rendelkezni mindenkinek életével és vagyonával a haza védelmére. Budapesten közben megalakult az , vidéki lólopási filiálékkal, összekötve ugyanezek ellen biztosító osztállyal. A részvények százszorosan túl vannak jegyezve... De fő, hogy a nép mulasson: a kelenföldi népünnep negyvenezer embernek ád helyet..., s a kényelem: a Vezérhalomról az egykor Kútvölgynek nevezett hegyvágányon át... légnyomatú vasút visz a Városmajorig... (JÓKAI 1993.53-54,43,599-600,43,23,90)

Jókai nem rendelkezett a jövőbelátás adományával. A megváltozott pesti világ csírájában hordozta "látomását". Virághalmi ezt az eszméit leromboló érzést keserűen így tolmácsolta Ruzicska József, az Aradon halálra, majd 16 év várfogságra ítélt volt zászlóalj-parancsnokáról szóló írásában: "szép, magas termetű deli alak volt, világosszőke hajjal, gondosan ápolt bajuszszal és sötétkék nyílt tekintetű szemekkel... Keresett alakja volt a salonoknak, lelke a mulatságoknak... Nekem bennső barátom... Már egészen őszbe csavarodott, habár legfölebb 40-45 éves. Külseje kopott, elkallódott... Napidíjnok egy nyomorult irodában (a Duna-Gőzhajózási Társaságnál) ötven krajczár fizetéssel, melyet a feledés kedveért minden este torkának szentel. Ruhája rongyos, szennyes, de jelleme ma is tiszta, fedhetetlen. Jó becsületes bolondnak tartják, s kik kevésbbé szigorúan ítélnek, azt mondják: túlfeszített ideáival nem illik a modern világ keretébe." (VIRÁGHALMI 1870.302) Virághalmi évekkel azelőtt még mosolyogva sajnálkozott "ama sem itthon, sem másutt a latban nem nyomó, magukat cosmopolitáknak nevezni szerető, matróz bakancsban, túrószsák szabatú nadrágban, angol dzsekben, s szelelő lukakkal - melyeken keresztül az agyukat feszítő nagy eszmék törnek utat s kérnek eget - ellátott vaskalapban járó dandyk fölött, kik renyhe nyegleségökben még a zsarnok divat irányában sem képesek megóvni önállóságukat, s kik nagy hegyesen élczelve szeretik az ifjak... kitartóbb részét nevezgetni" (VIRÁGHALMI 1864.341).

Az 1870-es évek elejére azonban keserű kiábrándultsággá változott sajnálata, s igyekezett minél messzebb kerülni az eszméit leromboló nagyvárostól. 1875-ben a Somló hegy jenei oldalában vásárolt egy új, lakószobákkal és kő dongaboltíves pincével ellátott présházat. Ez a környezet, a -Mikszátot pápai tiarára emlékeztető- Somló sziklaormára nehezedő várrom mély hatással volt az egykori szerzetesre. "Élő hazugságok" címmel kezdett új, önéletrajzi regényébe. Pestre soha többé nem tért vissza.

A város egyes embereket nem hiányol, hiszen percről-percre sokaság jön, állandóan épül, fejlődik. Újabb és újabb asztaltársaságok alakulnak, pár év - és elmosódnak a régiek nyomai. Virághalmi Ferenc egykor volt író, katonatiszt életének mozzanatait is úgy kell napjainkban felkutatni, mintha nem is valós személy, de Vörös tanár úr fiktív alakja lenne.

Idézett irodalom:

- ÁBRÁNYI Kornél: Munkácsi Mihályról (In: Magyar Salon 1885/4)
- ÁGAI Adolf: Utazás Pestről Budapestre 1843-1907. Budapest, 1908, 446 p.
- JÓKAI Mór: Miért nem ismerik a nevemet külföldön? (In: OSZK Kézirattár, Analekta, é.n.)
- JÓKAI Mór: A jövő század regénye. Pozsony, 1993, 700 p.
- MÓRICZ Pál: A magyar királyi honvéd 1868-1918. Budapest, 1928, 211 p.
- PODMANICZKY Frigyes: Napló-Töredékek 1824-1887. I-IV. Budapest, 1888.
- RÁKOSI Jenő: Emlékezések I-III. (In: Rákosi Jenő Művei. Budapest, é.n.)
- RÁKOSI Viktor: Kamonn (In: Ország Világ 1885/2)
- A Szabadkőművesség kézikönyve. Kézirat szabadkőművesek számára. I. rész: Inasfok. Budapest, 1946, 31 p.
- VENETIANER Lajos: A magyar zsidóság története különös tekintettel gazdasági és művelődési fejlődésére a XIX. században. Budapest, 1986, 490 p.
- VIRÁGHALMI Ferenc: A bekvártélyozott huszár (In: Magyarország és a Nagyvilág 1868/33)
- VIRÁGHALMI Ferenc: Cikkek, levelek (In: Győri Közlöny 1864)
- VIRÁGHALMI Ferenc: Háromdob-utczai szerelem (In: Győri Közlöny 1865/56, 58-61, 63-64, 67-70, 72-73, 76-78.)
- VIRÁGHALMI Ferenc: Levél Ráth Károlynak - 1867 (In: M.Irod.Lev.4r. 163/II. MTA Kézirattár)
- VIRÁGHALMI Ferenc: Május 21. (In: Magyarország és a Nagyvilág 1870/26)
- VIRÁGHALMI Ferenc: Rostás Pál emléke (In: Vasárnapi Újság 1857/16)