Fullextra.hu - Nem könnyű tanárnak lenni

Mostanában egyre több forrásból hallom vissza, hogy napjaink tinédzserei bizony megdolgoztatják tanáraikat a pénzükért.

Ez még csak hagyján, de sok esetben meg is vannak félemlítve diákjaik által. Ma már nem lehet csak úgy büntetlenül beírni az egyest a naplóba, ha a diák készületlenül ment el órára. Próbálja csak ma ezt egy pedagógus megtenni! A diáknak ugyanis személyiségi jogai vannak, mi az, hogy számon merik kérni tőle az anyagot? Vagy netán megfegyelmezni őket a rossz magaviseletükért? Pedagógus legyen a talpán, akiben van kellő hidegvér, hogy ne boruljon ki, vagy ne járjon el a keze attól, amit ma egy diák megengedhet magának mind hangnemben, mind pedig „választékos” szóhasználatban tanárával szemben. Pályakezdő tanítónő mesélte nekem elkeseredetten, és a pedagógusi pályából teljesen kiábrándultan, hogy egy szekrény nagyságú nyolcadikosa, miután megfegyelmezte valamiért, megmondta neki kerek-perec, hogy mit tegyen bizonyos testrészével. Hát erre ne nyíljon ki a bicska a jóérzésű ember zsebében?

Ami pedig a konkrét magatartási problémákat illeti, hát a mi generációnk legsúlyosabb balhéi is csak jópofa gyermeki csínytevésnek bizonyulnak a mostani esetekhez képest. Ma már kábítószerrel való visszaélés, fegyvertartás, lopás, súlyos testi sértés, közszemérem-sértés, és hadd ne soroljam, még mik tartoznak a hétköznapi fegyelmi vétségek közé. Az öregebb diákok pedig a gólya-táborban pornófilmet forgatnak a saját szórakoztatásukra. Nem vicc, ez tényleg megtörtént az egyik hazai főiskolán, az anyag még az Internetre is felkerült valamelyik „jóindulatú” diáktárs jóvoltából.

De nem kell ennyire előreszaladni, már a kisiskolások is felnőtteket megszégyenítő módon tudnak káromkodni, és persze emellett nagyon is tisztában vannak a jogaikkal. Ezt hozza a liberalizmus. Svájci rokonaink, akik mellesleg szintúgy tanárok, mesélik, hogy a diákok elégedettségi kérdőívet tölthetnek ki a tanáraikról, és jaj annak a tanárnak, aki elégtelent mer adni a dolgozatra, még az állását is könnyen elveszítheti. Rosszabbik esetben pedig robusztus egyedek megvárják a parkolóban. Svájcban ez különösen jellemző, tekintve, hogy rengeteg a más bőrszínű, más kultúrájú diák, és rendkívül könnyen lehet a faji előítéletekre alapozva bárkit befeketíteni. Mindehhez hozzájön, hogy már óvodás korban beléjük sulykolják a személyiségi jogokat!
Ismerősöm kémiatanár Svájcban, már túl van az ötvenen, de az ő kezében nem remeg úgy a kémcső hétfőn reggelente, mint fiatal diáklányoké a rendszerint drogmámorban töltött éjszaka után. Ez kell nekünk, igen. Engedélyezni kell a könnyűdrogokat.

Felmerül a kérdés, vajon milyen tudással hagyják el ezek a diákok az iskolapadokat? Személyzetisként azt tapasztalom, hogy nem képesek fejben elvégezni egyszerű alapműveleteket. Még nagyságrendre sem tudják megmondani, hogy két kétjegyű szám szorzata megközelítőleg mennyi lehet. A lexikális tudásszintről pedig inkább ne is beszéljünk. A szakmai tudásról még inkább ne. Közgazdászhallgatók nem tudják a vizsgán elsorolni, milyen banktípusok léteznek Magyarországon. Fogalmuk sincs deviza és valuta közti különbségről. Ezek az emberek fogják majd egykor az ujjukat a gazdaság ütőerén tartani? Ezek fogják a következő generációkat tanítani? Azt hiszem, már most megváltom a menetjegyemet a Marsra, vagy valami másik bolygóra. Mert mit is várhatunk? Amikor a munkahelyeken egykor majd mi leszünk a „terhet” jelentő idős, kinézett és lefitymált generáció, akik csak foglalják a pozíciókat, előlük, az ifjú titánok elől, akik majd megmutatják, hogy nem kell tudni, mennyi az a kétszerkettő ahhoz, hogy elboldoguljanak a saját kaotikus és erőszakos világukban.

Aggódom. Pedig még van vagy harminc évem a nyugdíjig, de lehet, hogy addigra már kitolják a korhatárt hetvenig, és akkor TB kifizetésekre gyakorlatilag nem is lesz szükség. De különben sem számíthatunk a következő generációk „eltartó” erejére, sem gazdaságilag, sem pedig morálisan. Reménykedem, hogy majd az unokáim, vagy azok unokái, kinőve ebből a rendkívül sötét korszakból, talán már egy újabb, szebb és felvilágosultabb kor gyermekeiként tevékenykedhetnek az igazi tudás, és a valódi emberi értékek megteremtésén, és megőrzésén.