Dr. Pfeiffer János veszprémi nagyprépost hagyatéka
Dátum: Július 22, péntek, 18:54:18
Téma: Dolgozat
 |
A Magyar Történészhallgatók Egyesületének "Egyház és Művelődés" c. tudományos konferenciáján elhangzott előadás ....
|
.... a Pannonhalmi Főapátságban, 1996 októberében
Dr. Lea-Katharina Steller (geb. Virághalmy Lea)
Dr. Pfeiffer János veszprémi nagyprépost hagyatéka szerzetesrendi vonatkozásokkal
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm első referensként a Magyar Történészhallgatók Egyesületének konferenciáján egybegyűlt tudós szerzetes tanárokat, kutatókat és egyetemi hallgatókat. Megkülönböztetett tisztelettel szeretném köszönteni a körünkben megjelent dr. Várszegi Asztrik püspök, főapát urat, vendéglátónkat, aki lehetővé tette, hogy az ezeréves Pannonhalma megújult falai között (melyet a Szentatya, II. János Pál pápa az idén szeptemberben jelenlétével megszentelt) egy ilyen fontos és újra időszerű témakörben - mint a szerzetestörténet - erre a konferenciára összegyűlhettünk.
Töredelmesen meg kell vallanom, hogy nem vagyok szerzetes, de mentségemre szolgál, hogy nem is kifejezetten szerzetestörténeti témakörben kívánok előadást tartani, hanem a Veszprémi Érseki Levéltárban végzett munkám során feldolgozott anyagról, ami referátumom címe is egyben: Pfeiffer János veszprémi nagyprépost hagyatéka.
"Dr. Pfeiffer János nagyprépost, gyémántmisés áldozópap 1897 február 14-én született Sopronban. Filozófiai, teológiai és egyházjogi tanulmányait Innsbruckban és a római, Szent Gergelyről elnevezett egyetemen végezte, ahol a legmagasabb tudományos fokozatokat érte el. Pappászentelése is az Örök Városban történt 1922 október 29-én. Tanulmányai befejeztével rövid babócsai lelkipásztori szolgálat után főpásztorának, Rott Nándor püspök úrnak óhajára az egyházmegye központjába, Veszprémbe került, s itt a legkülönbözőbb beosztásokban és megbízatásokban kamatoztatta tudását szinte élete végéig, mint püspöki levéltáros, szentszéki jegyző, bíró és kötelékvédő, közben mint az Egyházművészeti Bizottság előadója, titkára, az Actio Catholica egyházmegyei titkára, tanfelügyelő, teológiai tanár, zsinati vizsgáztató s később mint az Egyházmegyei Liturgikus Bizottság elnöke. Munkásságának elismeréséül kapta a pápai kamarási, majd a kaposfői préposti címet s lett a Veszprémi Székeskáptalan tagja s legutóbb e testület legfőbb tisztségviselője, nagyprépostja." (Részlet a gyászjelentésből)
Dr. Pfeiffer János személyében a magyarországi egyháztörténet-írás kiemelkedő alakját is tiszteljük. 1923 és 1930 között fiatal levéltárosként végzett munkájáról Lukcsics Pál elismerően nyilatkozott, az 1933-ban általa megindított s szerkesztett “A veszprémi egyházmegye múltjából” c. kiadvány-sorozat pedig alapvető szakirodalommá vált a térséget kutató történészek számára. 1942-ben "Signum Laudis" kitüntetést kapott. Főművét, a veszprémi egyházmegye papságának több, mint három évszázadot felölelő életrajzi adattárát dr. Szendi József püspök, majd érsek úr s dr. Adriányi Gábor professzor úr áldozatkész támogatásával csak posztumusz kiadásban sikerült Münchenben 1987-ben megjelentetni.
Dr. Pfeiffer János nagyprépostnak több, mint 10 fm-nyi, azaz 54 doboznyi, a "Papi Névtár" (Prosopologia) cédulaanyagát, valamint többnyire kéziratban lévő alapkutatásokat, bibliográfiákat és témafigyeléseket tartalmazó levéltári hagyatéka a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár 18. fondjában az "a" állagot képezi.
A tematikailag hat részre osztott hagyaték első része az 1550-ben működő, 1630 és 1983 között felszentelt veszprémi egyházmegyés papok, licenciátusok és másvallású lelkészek személyi anyagait tartalmazza. A veszprémi egyházmegye területén működő szerzetespapokra vonatkozó adatok, rendtörténeti feljegyzések a Pfeiffer-hagyatékban teljesen egybeolvadnak, egy egységet képeznek. Ezért nem is kíséreltem meg az anyag kettéosztását, s az egyébként a második, az egyházmegye történetével foglalkozó csoportba tartozó jegyzeteket is az első, személyi adatokat tartalmazó részhez soroltam.
A több, mint fél fm-nyi szerzeteskutatások leltára ábécé-rendben a következő: az ágostonrendiekre 2 fólió vonatkozik, a bencés rendre fél, a ciszterciekre pedig 4 fcm. Domonkosokról nincsen adat. Talán az egész Pfeiffer-hagyaték egyik legérdekesebb része a ferences rend történetének jelentős állomásait feltáró alapkutatás. 24 fcm, feldolgozatlan, a szakirodalom számára ismeretlen eredeti metszeteket is tartalmazó gyűjtemény. Az irgalmas rendi nővérek, Páli Szent Vince szeretetleányai dunántúli iskoláiról 2 fólión olvashatunk. A jezsuitákra vonatkozó 18 fcm két részből áll: egyik a Jézus társaság veszprém-egyházmegyei területén lezajlott eseményeivel foglalkozik, a másik pedig a jezsuita missziók kapcsán Andoccsal. A somogymegyei Andocson (vagy Andacson) 1642 és 1686 között jelentős jezsuita missziós központ működött, 16 egykori plébániát irányítva, s fontos Szűz Mária-búcsújáró hellyé fejlesztve az akkori kegykápolnát. Az andocsi misszió 1686 után jelentőségét elvesztette, s 1716-ban ferencesek telepedtek le a faluban. Az erre vonatkozó kutatások szintén feltáratlanok. A kármelitákkal foglalkozó jegyzetek kevesebb, mint fél fcm-t tesznek ki, a pálosok anyaga azonban nemcsak terjedelemben, hanem jelentőségben is jóval több ennél, Pfeiffer János ugyanis széleskörű kutatást végzett hazai, valamint lengyelországi, ausztriai, németországi és római levéltárakban pálos adatokat keresve. Feldolgozta a mindes egyes rendtaghoz hasonlóan szentéletű rendalapító Özséb életét (ezt róla a Prosopologia is kiemeli), valamint a történeti veszprémi egyházmegye területén lévő remeteségeket. Ez a 6 fcm is feldolgozatlan, kiadatlan. A piaristákkal, szervitákkal és trinitáriusokkal Pfeiffer János bővebben nem foglalkozott, terjedelmük egyenként kevesebb, mint fél fcm. Ugyanennyi a premontreiek anyaga, kikre majd a prépostságok kapcsán visszatérek. A szerzetesi részt a Prosopologiával megegyező tematikájú XX. századi, a veszprémi egyházmegye területén működő szerzetespapok életrajzai zárják.
A második tematikai egységet (a személyi anyagok után) a veszprémi egyházmegye történetére vonatkozó iratok alkotják, a kezdetektől 1983-ig, mintegy 2 fm terjedelemben, melyből szerzetestörténeti szempontból számunkra most három prépostság története a kiemelendő: az első az 1241 előtt alapított, 1550-ig premontrei rátóti prépostság. 2 fcm az anyag. Szerénységből kevesebbek tán a kaposfői címzetes prépostságra vonatkozó kutatások, mivel Pfeiffer János 1966-tól a Szent Benedekről nevezett kaposfői címzetes préposti titulust is viselhette. A javadalmas címzetes prépostság korábban 1252 és 1551 között a premontrei rendé volt, s hiteleshelyként is működött. Türje a harmadik prépostság. Szintén premontrei kézben volt, a XIV. századig hiteleshely, I. Ferenc egyesítette a csornaival.
A harmadik rész a "Káptalani és vármegyei iratokat", míg a negyedik rész a XV. és a XX. század közötti hitéletet mutatja be. Az ötödik résznél ismét meg kell állnunk: "Egyházi javak, művészeti alkotások, céhes ügyek". Ide osztottam ugyanis a zirci apátságnak 1699 és 1805 között tett adományok 3 fólióját, a veszprémvölgyi ciszterci apácamonostor egyházi kincsei és felszerelései 2 fólióját és a tüskevári pálos templom és klastrom egyházi felszerelésének 1 fólióját. Továbbá Pfeiffer János egyházmegyei műemlékek titkáraként összeállított 70 fcm-nyi egyházművészeti leltárai között lapul még az eredetileg bencés apácák kezében lévő, majd 1511-től premontrei apácák tulajdonában lévő somlóvásárhelyi apácazárda 1597-ben, a török elől a sümegi várba menekített egyházának felszereléséről készített 3 fóliós leltár is.
Nem ismertem Pfeiffer János nagyprépost urat, mégis tisztelem őt, mert irataiból, feljegyzéseiből, kutatásaiból következtetni tudtam arra, hogy precíz, rendszerető, munkáját kitűnően, szenvedéllyel ellátó tudós is volt. Szerteágazó munkásságát feltárni a magyar tudomány sürgető feladatai közé tartozik, nem lehet feláldozni földhözragadt provinciális érdekek miatt. Ezt az életművet hozzáférhetővé kell tenni minden szakképzett érdeklődő kutató számára ismertetők, témabibliográfiák, dokumentum-kötetek s tanulmányai megjelentetésével is. Az első lépést ehhez Csonka László püspöki levéltáros és dr. Körmendy József felsőörsi prépost tette meg, ki kedvesen biztatott engem a későbbiekben a munka befejezésére. A következő lépés Hajdú Ákos kollégánké, kinek szorgalmazására a konferencia anyaga kötet formájában jelenhetett meg, melyben az általam összeállított állagjegyzék is publikálásra került. De ez még mindig csak a munka kezdete, mondhatnám a bevezetés az életmű feldolgozásában. A katolikus egyház kötelessége ennek propagálása, ezért is köszönjük ismételten dr. Várszegi Asztrik főapát-püspök úrnak, hogy engedélyével az ezeréves Pannonhalma megújult falai között pannonhalmi Boldog Mór ünnepén történész-konferenciánkra egybegyűlhettünk.
|
|