Fullextra.hu - A tanári munka szépségeiről

Olvastam egy cikket itt a tanítás nehézségeiről. Teljes mértékben egyetértek az írással, krimibe illő esetek fordulnak elő néha.

De akadnak ennek a hivatásnak szép oldalai is.
Lassan húsz éve tartom hivatásomnak a tanítást, ez idő alatt sok mindent tapasztaltam, jót és rosszat egyaránt. "Külsős"-ként kezdtem a pályám, előtte más területen dolgoztam, csak ott felnőttekkel. Mikor az iskolába kerültem azt hittem én vagyok az aki mindent tud, tőlem aztán nem tudnak olyat kérdezni amit ne tudnék a szakmáról. Akkoriban ugyan is szakmunkásokat is oktattam, hát tudtak! Nyögtem is három éven keresztül, akkor örökre megtanultam ,ha valamit nem tudok ,vagy nem értek akkor azután utána tanulok én is. De most arról szeretnék írni hogy vannak ennek a hivatásnak szépségei is, és ez a több. Csak hát ezek olyan természetes dolognak tűnik ,míg a negatív dolog már "hír "értékűek. Abban az időben mikor szakmunkásokat oktattam minden évben rendeztek Országos versenyt a Szakma Kiváló Tanulója címen. Ma is létezik, csak már a presztízse megkopott. A diákokat felkészíteni az ilyen többfordulós versenyre elég nagy mutatvány volt. Először is ki kellett választani azt a pár diákot aki alkalmas a feladatra, nem csak tanulmányi eredménye alapján ,de emberileg is. Többnyire sikerült is a dolog, de akadtak keményebb diók is .Volt olyan diák aki jól tanult, értette a szakmát is csak kishitű volt. Bizony sok időbe telt míg sikerült vele elhitetni ,hogy Ő a legokosabb a legjobb a szakmában. Mikor kezdte elhinni magáról akkor kivirult és szárnyalt. Később az országos versenyen Szakmunkás bizonyítványt szerzett már februárba. De ehhez bíznia kellett önmagában és bennem .Micsoda örömmel jött az eredmény hirdetés után : -Tanár úr ,Tanár úr ! Megcsináltuk!!!! -Nem fiam ,Te csináltad meg! Olyankor az ember elérzékenyül . IGEN ,EZEKÉRT A PILLANATOKÉRT ÉRDEMES CSINÁLNI! Volt rá példa ,a diákom a huszonöt versenyzőből a huszonkettedik lett, de Szakmunkás lett. Mikor az iskolába beszámoltunk az Igazgatónak az eredményről ,azt felelte: -Csak a ........... Hát igen ,ledöbbentünk mind a ketten ,hiszen tudtuk mennyi energia, munka fekszik ebben a huszo......helyezésben. -Igen ,feleltem az Igazgatónak, lehet neked ez nem helyezés ,de Te nem látod azt amit én. -, ?kérdően nézett rám , Azt az örömteli kifejezést az arcokon ami megjelenik mikor kihirdetik az eredményeket. Nekem ez a tanítás öröme. De sorolhatnék fel dolgokat mikor az ember a következetességről beszél. Hogy én aztán következetes leszek ,minden esetben és mindenkor. Később mikor a diák már nagyon sokadik csínyt követi el és fegyelmi elé viszem ott romba dől minden következetességről kialakított szabályom. Ott szembesül az ember esetleg olyan dolgokkal amit a diák nem mond el sosem , szegények, egyedül neveli a szülő, iszik valamelyik szülő. Vagy a mostani időben amikor ösztöndíjat kapnak ,az Ő ösztöndíjára is szükség van otthon a kasszába. Ilyenkor az ember szinte mentegeti azt a diákot akit ő vitt oda. Azt szorgalmazza hogy maradjon és tanuljon itt tovább. Na ugye a következetesség a múlté ,füstbe szállt. Ellenben elértem azt hogy legközelebb ha az ember rákérdez mikor látja valami nem stimmel a diákkal ,akkor őszintén elmondja a gondjait,. És ha még sikerül is orvosolni ,hát akkor az is a pedagógia szépsége. Persze nagyon sokáig lehetne ehhez hasonló eseteket sorolni, és a kollégák is tudnak ilyen eseteket .Nekik is ezek a tanítás szépségei. Köszönöm ,hogy meghallgattak: