Fullextra.hu - Gyógyító erő

Régi-újfajta gyógyító erő, - ami nem kerül dollár, vagy forint-milliókba. Adta a természet, - és mennyire jól tette...

Ismételten csak az állatok mélységes szeretete íratja velem e sorokat.
Nem alaptalanul, - van aktualitása is. Állatok? Az is. De pontosabban a kutya…
Olvasom, hogy orvosok hada áll értetlenül egy jelenség előtt, melyet kisállatok – leginkább a kutya és a macska – idéz elő egyes betegségben szenvedő embereknél.
Számtalan régi legenda példázza az állatok hihetetlen odaadását és hűségét. Persze leginkább a kutyákét…Néha, elvétve hallunk macska-story-kat is, de az a ritkább. A macska alapvetően nem hűséges.
Napjainkban új fejezetekkel egészülnek ki ezek a történetek, melyek arról számolnak be, hogyan segítették elő a kisállatok betegek százainak testi és szellemi gyógyulását a valóságban, és hogyan hosszabbították meg idős emberek életét - életkedvük fokozásával.
A statisztikai adatok 53, szívinfarktuson átesett „gazdi” közül 50 (!) túlélte a betegséget követő első, kritikus évet kis kedvencei társaságában.
Ezzel szemben 39 pontosan ezen a betegségen túleső, 39 beteg - aki nem tartott kutyát, macskát, - mindössze 28 maradt életben legalább egy évig.
Még maguk az orvosok sem igazán értik, miért is hatnak az állatok olyan kedvezően az idős emberek hangulatára és egészségére.
A józan ész azt sugallja, hogy az állat őszinte ragaszkodása ebből a szempontból meghatározó lehet - így a doktorok érvelése.
Igen. Az érintésnek nagy szerepe van életünkben. Hatalmas szerepe.
Egy kedves, barátságos mozdulat gyakran kihat a megérintett ember beállítódására. Az elismerést, bíztatást kifejező érintés pozitív reakciót vált ki: még idegeneket is rábírhat az együttműködésre.
Egy kísérletben megkérték egy könyvtár alkalmazottait, hogy érintsenek meg néhány látogatót, amikor visszaadják nekik az olvasójegyüket. Ezek az emberek a későbbiekben gyakrabban és szívesebben keresték fel az intézményt, mint azok, akikkel semmilyen fizikai kontaktust nem létesített a könyvtáros. Más, hasonló tapasztalatról is beszámol egy felmérés: utcai fülkékből telefonálóktól kértek vissza „ott felejtett” érméket…Gyakrabban kapták vissza a pénzt azoktól, akiket a kérés elhangzása után finoman megérintettek. Persze ez az érintés sohasem lehet tolakodó, vagy túl bizalmaskodó. Hisz még egy baráti kézfogás is kellemetlen és negatív élményt vált ki belőlünk, ha az a kézfogás lagymatag, fájóan erős vagy túl hosszú. Tehát vannak az érintésnek „szabályai”, - még ha íratlanok is.
…én tudom a titkot, azt hiszem.
Nem csak a józan ész mondatja velem, hanem a szív legmelegebb szava, - és ugyanekkor az emberi érintésnek ellentmondok picikét….Csak épp egy keveset, mert hiszek a jó emberekben - de én elfogadom azt, amit Schopenhauer mondott: „Többet adok egy hű kutyának a farkcsóválására, mint száz barátságnyilvánításra és mímelésre.”
Azt hiszem, akik engem ismernek, tudják, ismerik, és elfogadták már „rajongásomat” az ebekhez. A macskákkal máshogy állok: ők nem háziállatok, soha sem domesztikálódnak. Öntörvényű, vad, önálló egyéniséggel rendelkező állatok.Oda csapódik, ahová ő akar. Szívfájdalom nélkül elhagy bárkiért. Ebbe nem akarok túl mélyen kutakodni, - nem szeretnék megbántani egyetlen egy macska-rajongót sem. A cicákat is könnyedén lehet szeretni, és az ember ragaszkodhat is hozzájuk...(Hogy ő ragaszkodik-e, - az más kérdés.)
Nem is ezen van most a fő hangsúly: elhanyagolható mellékvágánya írásomnak.Csak bennem munkál ez a szeretet az ebekért csillapíthatatlanul, és emeli magas piedesztálra a kutyát. Magánügy, - igaz.
De a KUTYA.…
A kutya nem hagy el soha, és sohasem hazudik…