Fullextra.hu - A harmadik szülő

A cím olvastán, mielőtt valami egészen másra gondolnának, előre bocsátom, hogy mindannyiunknak van egy titokzatos harmadik szülője.

Azokat a genetikai tulajdonságokat, amivel megszületünk, a szüleinktől kapjuk, ez ma már mindenki számára teljesen nyilvánvaló. Az viszont talán nem annyira, hogy van ebben a körben még egy különleges „harmadik játékos” is. Amikor ugyanis egy gyermek megszületik, a születése pillanatában uralkodó földi és kozmikus sugárzások hatására kap egy energetikai "lenyomatot". Tehát a szüleinken túl, még az Univerzumtól (harmadik szülő) is kapunk némi útravalót. Hűha! Megpróbálom nem annyira tudományosan elmagyarázni, mint ahogyan nekem tanították, de néhány fogalmat sajnos be kell vezetnünk.

Ez a harmadik szülő a felelős az ember alapvető energetikai, és ezen keresztül idegrendszeri jellemzőiért. Talán ezáltal érthetőbbé válik, hogy miért rendelkezhetünk olyan tulajdonságokkal is, amelyekkel a szüleink, de talán még a felmenőink sem. Azok az adottságok, amelyekkel megszületünk, gyakorlatilag egész életünkre (halálunkig) szólnak. A neveltetés, a külső környezet és a különböző hatások, illetve az akarat ezeket a karakterisztikákat többé-kevésbé képes megváltoztatni. Papírforma szerint az idegrendszer fizikai tulajdonságait 15-25%-ban, az érzelmi tulajdonságait 25-35%-ban és az intellektuális tulajdonságait 35-45%-ban változtathatjuk meg az életünk folyamán, de ezek a változások nem érintik az alapbeállítást (default – informatikusok kedvéért), mivel azok egész életre szólnak. Mint ahogyan vehetünk bármilyen jelmezt magunkra, a bőrünkből kibújni úgysem tudunk. (Ezen alapjaiban megváltoztathatatlan tulajdonságok kutatásával foglalkozik a pszichogenetika).

A születéskor öröklött tulajdonságok tudatosítása sokat segíthet önmagunk megértésében, az önismeretben. Hiszen gyakran eltűnődünk, miért vagyunk olyanok, amilyenek, és miért viselkedünk úgy bizonyos helyzetekben, ahogy éppen tesszük. Éppen ezért, önmagunk alapvető tulajdonságai ellen nem csak, hogy nem tanácsos küzdeni, de az kifejezetten diszharmóniát, belső feszültséget okozhat, ami pedig a lelki bajokon túl, fizikai megbetegedésekhez vezethet. Többek között ez is állhat sok, a hagyományos orvoslás által gyógyíthatatlannak ítélt betegség hátterében. „Jobb ezért megismerni valódi Önmagam, és békében élni Önvalómmal, mint örök harcot folytatni a megváltoztathatatlannal.”

Bonyolítsuk még egy kicsit. A génállományból egy géntípus alakul ki, aminek sajátos genetikai memóriája van, és erre hatást gyakorol a bioszféra is. Az apa és az anya hiányosságai valójában a következő nemzedékben kompenzálódnak. Ebben részt vesz a két szülő pszichikuma, tudatalattija is. Az, hogy a génkészletből (apai és anyai génállomány egyesülése) milyen gének kerülnek kiválasztásra a magzati lét legelső stádiumában, attól a holografikus programtól függ, mely az anya szervezetében volt lefektetve. (Mi az a holografikus? A hologram kifejezés biztosan ismeretes, legalábbis hozzá tudjuk kapcsolni azokat a lézer segítségével létrehozott színváltós kis képeket. Valójában a hologram legfőbb jellemvonása, hogy bármilyen apró darabokra szabdaljuk, minden egyes alkotóelemében benne van az egész alakzatnak a kicsinyített képe. A tudósok rájöttek, hogy minden élő szervezet működése ezen az elven alapul. Ha pl. azt mondom, hogy minden egyes testi sejtünkben benne van a teljes genetikai térképünk, akkor nem mondok újat. A hologram is ilyen, de benne nem fizikai szinten tárolódik az információ. A hologram voltaképpen maga a tárgyra vonatkozó összes információ.)

A génállománynak kialakul egy belső dinamikája, ami a fejlődés irányát megszabja. De a belső dinamika nem tud fejlődni, ha nincs összhangban a külső dinamikával, amelybe az egyed a születése pillanatában kapcsolódik be. A géntípus kialakításában néhány térben és időben általános hologram is részt vesz. Elég fantasztikusan hangzik, tudom, de így van. Ez talán egy kissé materialista magyarázatnak tűnik, de így könnyebben alátámasztható a logikus elme számára. Az idealisták úgyis „Isten kezét” fogják a harmadik szülőben látni, és nekik is igazuk van.

A Földet, mint tudjuk, körülveszi egy erős sugárzás, amit Hartman-hálónak neveznek. Ez a háló az energia elosztását szolgálja. Ama bizonyos általános hologram (harmadik szülő) alkotórészei a térben szétsugározódnak, és gyakorlatilag minden pontjában megtalálhatók. A szülők hologramjai aktivizálják a harmadik hologramot a tér bármely pontjában, a meghatározott jellemvonásokkal. Valójában számos lehetőség közül választják ki a megfelelő tulajdonságokat. A három hologram kölcsönhatásba kerül egymással, és létrehozzák a megtermékenyített petesejt saját hologramját. A külső és belső dinamika minden lépésben együtt dolgozik, a születés pillanatában csatlakozik ehhez a dinamikához a bioszféra mezője is. A születési stressz nagyon erőteljes, kapcsolatban van a további létezéssel a nyílt térben. Az egységes hologram, amit a létrejövendő szervezet kapott, egyelőre csak egy sejt szintjén létezik. Ha nem lenne időbeli és térbeli jellege, valamint nem lenne differenciált a fejlődés dinamikája területén, akkor osztódáskor csupa azonos sejt jönne létre, amiből ugye nem alakulhatnának ki különböző szervek.

További érdekesség, hogy az anya, apa és a Föld hologramja nem az egyed születésének pillanatában alakul ki, hanem ősidők óta van egy fejlődési irányuk. Miután osztódni kezd, egyedi sajátosságok jutnak érvényre, mint pl. kék szem vagy barna haj. Az individuális hologram kialakítja az egyén agyát. A hologram anyagi formát alakít ki, és létrehozza a szervezet fenotípusát. (fenotípus= az öröklött tulajdonságok és a természet hatására létrejött alak, forma)

Ha két ember egy napon születik, úgy közös bennük a harmadik szülő. Tehát az azonosság 1/3 arányú. Ez gyakorlatilag azt határozza meg egy ember életében, hogy hogyan megy az előre meghatározott útján, mit kíván tőle a társadalom, és mit kíván ő a társadalomtól. Továbbá egyfajta küldetést, célt is determinál. Ha az ember az adottságaival arányosan fejlődik, akkor élete harmonikus lesz, amennyiben kitér a saját határai közül, akkor egy idő után az élet így vagy úgy – legtöbbször betegségek folytán – megpróbálja visszakényszeríteni az eredeti kerékvágásba. Ezért olyan fontos, hogy jobban megismerjük és megértsük önmagunkat, kialakítsunk egy jól működő összhangot adottságainkkal és képességeinkkel, változtassunk, amin változtathatunk, és közben elfogadjuk a megváltoztathatatlant.
Kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön.

/*A cikkemben felhasználtam az alábbi szerzők jegyzeteit is:
Budavári László
Dr. Artur Zsazskov
Dr. Tatjana Szmirnova /