Fullextra.hu - Az ördög csókja

A gazdag vállalkozó üzlete virágzásnak indult. Minden bejött neki, amihez csak hozzákezdett. Többszintes, magas kõkerítéssel védett kacsalábon forgó kastélylakását vérebek õrizték.

Felesége és két gyönyörû gyermeke nyugalmára tagbaszakadt õrzõvédõk vigyáztak. A házimunkát bejárónõk végezték. Az asszonynak csak a reprezetálásra, partik szervezésére volt gondja. Ment minden olajozattam, amikor beütött a krach.
Történt, hogy vállalkozónk még nagyobb falatot akart lenyelni az állami vagyon kisajátításából és ehhez uzsorakölcsönre volt szüksége. Meg is kapta a hatvanmillió Forintot rövidlejáratra. Igenám, csakhogy a kiszabott idõre nem tudta visszafizetni a kölcsönt, mert rossz volt az üzletmenet. Tudta, hogy a behajtók semmitõl sem, még a likvidálásától sem riadnak vissza így hát igencsak fõt a feje, kihez forduljon, mit tegyen? Végsõ kétségbeesésében így fohászkodott.
–Szövetkeznék én még az ördöggel is, csak ki tudnék szabadulni ebbõl a kutyaszorítóból!
Ahogy ezt kimondta kopogtattak az ajtón. Félve ment ajtót nyitni, mert gondolta, hogy máris megjöttek a pénzbehajtók. Meglepetésére egy jólöltözött, kezében páncélozott diplomatatáskát szorító öltönyös, nyakkendõs úriember állt elõtte. A kölcsönös üdvözlések után bevezette dolgozószobájába az urat és hellyel kínálta.
–Tisztel Kovács úr, én felajánlom az önzetlen segítségemet. Kisegítem pénzzavarából. Nem, ne szabadkozzék, ráér visszafizetni, ha bejönnek az üzletei! Zálogul egyet kérek: adja hozzám feleségül a hajadon leányát, a gyönyörûséges Fruzsinát!
Kovács úr szabadkozott, a szokatlan ajánlat miatt, de gondolta, egyszer úgyis visszafizeti, és akkor nem kell teljesíteni a kívánságot, hiszen leánya még csak hét éves. Mire nagykorú lesz, addig van idõ...Meg is egyeztek ,egymás tenyerébe csaptak. Az úr átadta az aktatáska pénzt, és ahogy jött eltávozott. Percek múlva kopogtattak az ajtón. Az adósságért jöttek. Kovács úr átadta az aktatáskányi pénzt és megsemmisítették az adósságlevelet.
Telt, múlt az idõ és a kislányból gyönyörûséges nagylány lett. Hódolók serege dongta körül. Kovács úr régesrég elfelejtkezett a titokzatos adományozóról, s a kölcsön visszafizetésére szánt összeget újabb és újabb befektetésekbe ölte.
Egyszer aztán kopogtattak dolgozószobája ajtaján. Az ismeretlen úriember lépett be a szobába.
– Szép, jó estét Kovács úr, megismer még?
– Igen, hogyne...– szabadkozott Kovács úr – de olyan régen történt, hogy azt hittem Ön meghalt, hogy nem jelentkezett a pénzért. Egy darabig õrizgettem, aztán befektettem...
– Szóval, nem tudja visszaadni?
– Sajnos,a mostani rossz üzletmenet miatt nincs rá remény...
– Semmi baj, akkor viszem a lányát, ahogy megegyeztünk!-mondta az ördög, és faképnél hagyta a kétségbeesett vállalkozót. Innentõl gyorsan pörögtek az események. Az ördög egyet bucskázott a fején és dúsgazdag, daliás, sármos fiatal férfivé változott. Tûzpiros Volvóval jelent meg a Diszkóban, úgyhogy minden áll leesett, amikor kiszállt a kocsiból. Nem kellett sok,a leány beleszeretett.Úgy,ahogy illik, bemutatta jó szüleinek, pár hónapig együtt jártak és kitûzték az esküvõ napját.
Hatszázszemélyes sátoros lakodalmat szerveztek. Az ország leghíresebb võfélyét szerzõdtették le ceremónia mesternek.A Gundelt és szakácsait bízták meg a menü összeállításával és szervírozásával. Lakatos Ducit és a száztagú cigányzenekart szerzõdtették a talpalávaló elhúzására. Szóval ment minden, mint a karikacsapás. Kovács úr, régen elfelejtkezett az ördög szavairól. Gondolta, csak viccelt vele. Majd megadja egyszer neki az adóságát, ha szorít a cipõ, és újra jelentkezik.
Megvolt a templomi esküvõ is. A szépséges hófehér menyasszonyi ruhába öltöztetett, mirtuszkoszorús, lefátyolozott menyasszonnyal és võlegényével az élen megindult a násznép a lakodalom színhelyére. Ment is minden, mint a karikacsapás. A lakodalom hangulata már a tetõfokára hágott, amikor a koreográfia szerint éjfél elõtt a menyasszony és a võlegény eltûnik egy röpke félórára.A nyoszolyólányok kísérete mellett a nyoszolyó szobába mennek, és elhálnak. Azaz konfirmálják a nászt. Meg is történt az aktus.A nyoszolyólányok megfogták a véres lepedõ négy sarkát és diadalmasan bevonultak a lakodalmi sátorba. Utánuk a násznép ovációja közben megjelent a fiatal pár és megkezdõdött a menyasszonytánc.
Az elsõ tánc a võfélyé volt. Õt követte a võlegény. Majd sorra a násznagyok, rokonok, vendégek...gyûltek a tíz és húszezresek a hatalmas leveses tálba, amit a võfély felügyelt. Amikor végetért a menyasszonytánc a rítus szerint a befejezõ táncot a võlegénnyel kellett ellejteni, majd csókkal pecsételni meg a frigyet. És ekkor kitört a világraszóló botrány.
Amint összeölelkeztek és ajkaik végtelen csókban forrtak össze. A menyasszonynak a cipellõi helyén paták nõttek, mirtuszkoszorúja egyre jobban emelkedni kezdett a kinövõ szarvai alatt, majd kinõtt a farka is. A võlegény kalapja szintén megemelkedett a szarvak növekedése miatt. Lábain paták nõttek...A tömegben elõször megdöbbent csend uralkodott el, majd kitört a pánik. Az ijesztõ hangzavarban, kavarodásban az ördög egyet bucskázott a fején és derékonkapva menyasszonyát tûzgömbbé változva a sátor tetejét kiszakítva elrepültek a pokolba.
Kilenc hónapra az esküvõ után megszületett a kis Luciferkó. Belzebub magánál tartotta a kis ördögcsemetét, és a leányt visszaküldte a szülei házába. Apja férjhezadta egy becsületes magyar emberhez és élnek, amíg meg nem halnak...