Fullextra.hu - Nyelvesből sosem elég

Ida drága, a titkárnőnk szóvátette, hogy igértem egy kis szófacsarást régebben. Ő a bűnös! :-)

Valamelyik reggel, munkába menet, szemembe ötlött egy Cardo matracról szóló óriásplakát. A fene tudja mitől, de ennek hatására befészkelte magát agyamba az a szó, hogy "derékalj". Az Istennek sem tudtam szabadulni tőle, csak zakatolt, újra és újra felbukkant. Mit lehetett tenni, elkezdtem ízlelgetni, forgatni, elemezgetni. Súlyos következményei lettek. Az járt az eszemben, hogy vajon belegondolt-e már valaki komolyabban, hogy egy, a nyelvünket épp tanulgató külföldit milyen könnyű az őrületbe kergetni? Csak néhány példa:

Bizony nagyon nem mindegy hogy azt mondjuk valamire: derékalja, vagy hogy a derék alja! Hát persze!!! A derékalj szolgál a derék aljának pihentetésére! Erre majd oda kell figyelnem alkalomadtán, mert helyesírásból, fogalmazásból sosem tartoztam iskoláim eminensei közé. Rengeteg év, sőt, évtized eltelt már azóta, hogy derekam alját kérgesre ültem az iskolapadban, mert a derékalj valami súlyos tévedésből kifolyólag nem része a honi oktatási intézményeknek. Pedig milyen igéretes eredményeket értek már el a relaxációs tanításban! Ennek fényében meg még mindig élénken foglalkoztat, hogy nemhogy relaxálni nem hagytak, de miből vették tanáraim, hogy én egy olyan kis felelős alkat vagyok? Állandóan felszólítottak! Közismert szófukarságom talán innen eredeztethető.

Nekünk, azzal a szerencsétlen külföldivel szemben azért az egy jópofa dolog, hogy az élőbeszédben hangzásilag nemigen jönnek ki a különbségek az egybe-, illetve különírt szóösszetételek között. Vajon neki is az-e? Hiszen én nyugodtan mondhatom például, hogy mióta átvettük az autónkat, nekem az almazöld színről mindig a garázs jut eszembe. Elvégre kocsiszín mind a kettő. Vagy kocsi szín? Említettem már, hogy a helyesírás nem erős oldalam? Egyébként pontosan ezért olyan hozzászólást sem merek írni senkinek, amely csak ennyiből áll: Helyes írás! Még félreértik. A félreértés meg már majdnem olyan, mint a félve értés. Ráadásul egyre több szavunk kap egészen más értelmet, mint amire eredetileg szánták. Egyszer írtam valahol, hogy egy titokban vásárolt csízma nem fért be a cipősszekrénybe. Nem nagy ügy, de - bár szerettem volna - emiatt egyszerűen dugdosni sem tudtam. Aztán teljesen értetlenül áltam az előtt, hogy ismerőseim miért tömködik tele zsebeimet Viagrával???
A rövid és hosszú magánhangzók is adnak némi teret a játszadozásnak. Mert szerintem például egy terroristaképzőben kifejezetten üzemi balesetnek tekinthető, ha azt mondják: leesett a tantúsz. Nem pont ilyen, de a szólásmondások elferdítéséhez sorolható az is, hogy nálunk a gyerekek kutyasétáltatási szokásai az ebek harmincadjára jutottak. Erre akkor jöttem rá, amikor megint nekem kellett levinnem szegény párát. Harmincadjára.

Szegény, nyelvünket tanulgató külföldiek. Tényleg nincsenek irigylésreméltó helyzetben.

Van egy, a hírekben gyakran előforduló kifejezés, amit egyszerűen még én sem értek. Mi az a hűtlen kezelés??? Nekem - egyszerű halandónak - első hallásra ilyenek ugranak be, mint:
- új osztály nyílt a hárshegyi idegszanatórium pszichiátriai osztályán, ahol a hűtlenségen ért embereket kezelik
- Megtartották a Magyar Hűtlenek Első Világtalálkozóját. A résztvevők lekezeltek egymással.

Elgondolkodtat időnként az is, hogy egy külföldinek nem lenne-e logikusabb, ha a laktanyát mondjuk kantárnak neveznék el?

És ezzel megint:
Idáig jutottam.

Nos hát, kedves Ida, ezek jártak a hosszú-hosszú úton az eszemben. És mert közben megint megérkeztem a munkahelyemhez, belém villant egy régi-régi sirámom: ha az állatok valóban megérzik, ki a jó ember, és ki a rossz, akkor a főnököm miért utál????