Félelmeink
Dátum: Augusztus 08, hétfő, 21:43:07
Téma: Életünk napjaink
 |
Egy megrendítő dolog miatt jutott eszembe a téma a félelmeinkről. |
Az ember már gyermek korában sok félelmet él át, félünk a betegségektől a mesékben az ördögtől és az ismeretlen dolgoktól.
Később az óvodában félünk a nagyobb társainktól, akik elveszik a játékainkat és az uzsonnánkat, csak azért mert erősebbek.
Mikor felnőttek leszünk, félünk magunktól, mert nem merünk sok dolgot véghezvinni, vagy éppen nem merünk olyan dologba belevágni, aminek a végkimenetét nem tudjuk megjósolni.
Félünk a világ csodáitól, mert nem ismerjük őket, és nem akarunk hinni csak a szemünknek.
Félünk a betegségektől, mert az életre készítenek fel bennünket, a halálra nem, pedig a halál is az élet velejárója.
Félünk mikor a gyerekeink, megszületnek, feltudjuk –e nevelni őket, meg tudunk –e mindent adni nekik azokat a dolgokat, amik a mi életünkből kimaradtak vagy bennünket elkerültek.
Félünk, mikor kirepülnek a családi fészek melegéből, vajon megállnak a maguk lábán?
Félünk, mikor elérkezünk abba a korba mikor már az ember a biztonságra, törekedik minden téren.
Vajon megérjük, a nyugdíjkorhatárt?
Félünk, megtudunk –e élni a nyugdíjunkból, és tudunk e biztos öregkort biztosítani magunknak.
Félünk a haláltól, pedig nem tudjuk mi is vár ránk, mikor eltávozunk az élők sorából.
Létezik kegyes halál? Van az embernek joga a saját életétől megválni, azért mert fél, attól hogy a szenvedései a szerettei szemeláttára teszik védtelenné?
Hagyjuk a testet szenvedni hagy, menjen a maga útján a visszafordíthatatlan felé?
Félünk szeretteink szeme láttára meghalni, pedig nem tudhatjuk ők vajon magunkra, akarnak –e hagyni a végső nagy út előtt.
Félünk a magunk félelmeinktől.
|
|