Fullextra.hu - Rendben van-e a gyerek...

Diszlekszia, diszgráfia, diszkalkúlia, hiperaktivitás.
Mit is jelentenek ezek a fogalmak?

...kívánatos lenne, hogy ne csak a szakemberek, hanem az "egyszerű, mezei szülők" is tisztában legyenek e fogalmak jelentéstartalmával.
Hiszen az ő gyermekeikről van szó.

Divattéma: csak így, egyszerűen, fonetikusan írva a: diszlekszia, diszgráfia, diszkalkúlia, hiperaktivitás.
Mit is jelentenek ezek a fogalmak?

A pedagógusok nagyjából tisztában vannak vele, a pedagógusoknak egy szűkebb köre, azok, akik pedagógiai pszichológusok, azon belül is fejlesztőpedagógusok, valamint a logopédusok és a gyógypedagógusok pedig pontosan tudják.
Viszont kívánatos lenne, hogy ne csak ők értsék ezeket a fogalmakat, hanem az "egyszerű, mezei szülők" is tisztában legyenek e fogalmak jelentéstartalmával.
Hiszen az ő gyermekeikről van szó.

Sok a félreértés ebben a témában. Nem is csoda. Az ezekkel a gondokkal foglalkozó cikkek nagy többsége nem magyarázza meg a fent említett fogalmakat.
Ezt a hiányt kísérelem meg most pótolni, mégpedig konyhanyelven, azaz, érthető formában.

Diszlekszia: olvasási akadályozottság, rosszabb esetben olvasási képtelenség. Ami azt jelenti, hogy nem állnak össze a betűk szavakká a gyermek agyában, enyhébb esetben a betűk formáját nem tudja megjegyezni, vagy csak egyes betűket nem tud egymástól megkülönböztetni. Azért nem, mert az ezt a funkciót ellátó agyterület nem fejlődött ki. Azért nem, mert:
1. valamilyen méhen belüli trauma (nem sorolom fel az összes lehetőséget) ezt megakadályozta, vagy:
2. azért nem, mert egy bizonyos, meghatározott, csecsemőkori mozgásforma kimaradt a gyermek fejlődése során.
Hogy ez hogy jön ide, majd arra visszetérek.

Diszgráfia: írási akadályozottság, vagy képtelenség. Ami azt jelenti, hogy a gyemek, az agyában megjelenő, pontosan ismert betű-képet nem képes transzponálni (átültetni) a betű leírásához szükséges kézmozdulatra. Okai, mint fent.

Diszkalkúlia: számolási akadályozottság, vagy képtelenség. Ami azt jelenti, hogy a gyermek képtelen felfogni a számosságot, mint absztrakciót. Számára semmi értelme a számosságnak, nincs tartalma. Okai, mint fent.

Hiperaktivitás: olyan fokú figyelemhiány, ami a gyermeket képtelenné teszi 2-3 mp.-nél hosszabb ideig való figyelemre, emiatt mindig az új ingerek felé fordul, feledve az előzőt. Ebből adódik látszólag céltalan örök-mozgása, ide-oda cikázása, és még sok egyéb.

Ezek a "jelenségek" részképesség-kiesések, vagy - fejletlenségek, vagy - hiányok. Okai a méhen belüli életben, a csecsemőkorban, és a korai kisgyermekkorban keresendők.
És akkor most némi magyarázat.

Sokat, de nem eleget hallani, olvasni újabban a részképességekről, és a korai fejlesztésről.
Részképességeknek nevezi a pedagógiai pszichológia mindazokat a képességeket, melyek a gyermek fejlődése során, a méhen belüli élettől kezdve, egészen 7-8 éves korig folyamatosan alakulnak, fejlődnek, és a tanulás sikeres voltának feltételei.
Vannak az agyban olyan idegi kapcsolatrendszerek, amelyek, ha nem jönnek létre a saját, a fejlődés folyamán a legalkalmasabb idejükben, később már alig, vagy egyáltalán nem alakíthatók ki. Vannak ezek között olyanok, amiknek a megszületett gyermek 1-2 hónapos korában, másoknak féléves korában, megint másoknak 2 éves kor körül illik kialakulni. Ha ez nem történik meg, bizonyos tanulási folyamatok nem fognak működni.
Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy épülő házba csak imitt-amott építenék ki a villanyvezetékeket, vagy a vízvezetékrendszert, majd, amikor a házat használni kívánják a majdani lakók, természetesen imitt-amott nem égne a villany, nem folyna, vagy a falban folyna el a víz, és zárlatok is keletkeznének.
Ami nagyon érdekes, és elsőre igencsak meglepő lehet, az az, hogy hogyan, mi által jönnek létre ezek a bizonyos speciális hálózatok az agyban.
Pl. ha egy pár hónapos baba nem kerül elég sokszor, megfelelően sokszor instabil egyensúlyi helyzetbe, jó eséllyel diszkalkúliássá válik.
Alig hihető, ugye?
Pedig így van. És itt most nem arról van szó, hogy az egyensúly-érzéke nem alakul ki, természetesen az sem, de témánk szempontjából nem az a lényeges. Hanem az, hogy a gyakori bizonytalan egyensúlyi helyzet következtében az agyban létrejön egy kapcsolatrendszer, ami csecsemőkorban az egyensúlyérzéket fejleszti, a későbbi életkorban pedig a számolási képesség kialakulásában, a számosság felfogásának megértésében játszik döntő szerepet.
Kisgyermek korban kialakú nagyon fontos részképességek pl: a szem-kéz összehangolt működése, a különböző testrészek összehangolt működése, az érzékszervek egyidejű pontos működése (látás-hallás-tapintás), ennek koordinációja, a saját testtájak ismerete, az elöl-hátul-oldalt-lent-fent ismerete a saját testen, a szemnek egy bizonyos pontra való fikszálása, a látott színek-formák-méretek megkülönböztetése, a hallott hangok megkülönböztetése, a sorrendiségés az ismétlődések felismerése látványban és hallás alapján is, és még sorolhatnám, mert nagyon sok van.
Ezeknek a részképességeknek a megfelelő működéséhez azonban a csecsemőkori természetes mozgások, és mozgásformák elegendő ismétlődése, gyakorisága szükséges, mert azok során a mozgások során alakulnak ki azok a kapcsolatrendszerek az agyban, amik a tanulás sikerességéhez szükséges részképességek kialakulását és fejlődését lehetővé teszik.
Folyt. köv.