Fullextra.hu - JOGAINK

Nézem a Kékfényt, eltakarják a tanú arcát, eltakarják a vádlott arcát, eltakarják az elítélt arcát. Első kettőt még megértem, de a harmadikat ?!

Mindezt miért ? Természetesen, a „személyiségi jogai” miatt.

Így aztán az elítéltnek a legközelebbi adandó alkalommal nagyobb esélye van a sikeres akcióra, hiszen még az arcát sem láthatta a nagyközönség. Rendjén van, hogy a személyiségi jog védelme korlátozza a társadalmunk önvédelmi lehetőségét ?

Kétségtelen, hogy a törvények arra vannak kitalálva, hogy betartsuk őket, így inkább a törvényhozás környékén kellene a hibát keresnünk, mert valami nincs rendjén, ez szemmel látható.

Mikor kezdődött mindez ? Ugyebár, a rendszerváltás után haladéktalanul elkezdődött a jogállam felépítése. Ebbe a folyamatba azonban - alig észrevehetően - beleszövődött egy másik, ez pedig a leendő bűnözők, az aktív bűnözők és a már célba érkezettek védelme.

Egy körözött személy arcképének televíziós bemutatása, ugye elvileg, a törvény betűje szerint nem lenne megengedhető annak hozzájárulása nélkül. A valóság ezzel szemben más. Néha bizony látunk képeket a televízióban olyan személyekről, akikre, hogy, hogy nem, nem vonatkozik az ártatlanság vélelme, és személyiségi jogai is erősen korlátozva vannak. Helyesen? Hát, persze. A törvény betűje szerint ? Hát, persze, hogy nem.

Aztán, ott van az illető személyleírásának közlése. Hát, itt bizony gond van ! Például, cigány származású bűnözőt keresünk, a „cigány” szót azonban nem használhatjuk, hiszen, ez faji (pontosabban fajta szerinti) megkülönböztetés lenne. Mi marad ? Legyen, mondjuk „kreol bőrű”. Végre hátradőlhetünk, csak megtaláltuk a kiskaput. Biztos, hogy ez jó ? Hiszen, bőrszín szerint végeztünk megkülönböztetést, tehát máris megsértettük az Alkotmányt. És, ez megtörténik hetente, minimum egyszer a közszolgálati televízióban. Ráadásul, a „kreol bőrű” sem az igazi, hiszen, mi van akkor, ha például egy olyan mexikói bűnöző a célszemély, aki éppen hazánkban tartózkodik ? Azt mondjuk, hogy „kreol bőrű”, de nem cigány ?

De az is előfordulhat, hogy egy magyar származású mexikóit, mondjuk egy fehérgalléros bűnözőt, például programozót keresünk. És, így tovább…Ugye, hogy lehetetlen helyzetet teremt, ha még saját nyelvünket sem használhatjuk, anélkül, hogy megkoreografáljuk minden mondatunkat ?

Akárhonnan is nézzük a dolgot, az egyértelmű azonosításhoz diszkriminációra, magyarul különbségtételre van szükség. Ez persze nem vonatkozik a törvény előtti egyenlőségre.

A tárgyalások ideje alatt delikvenseink általában igen szégyenlősek, és a média is meglehetősen kesztyűs kézzel bánik velük. A bíróságoknak egyre kevesebb eszközük van mind a bizonyítási eljárásban, mind az ítélethozatalban. Lassan már ott tartunk, hogy a bírónak kell megtalálnia a kiskaput, ha egy lelkiismeretének és a törvény betűjének egyaránt megfelelő ítéletet akar hozni.

És, ezzel még nincs vége a dolognak. Elsőfokú ítélet, másodfokú (jogerős) ítélet, felülvizsgálati kérelem,… Aztán eljutunk oda, hogy Magyarországon nincs már bírói fórum, amely megváltoztatná az elmarasztaló ítéletet. Ekkor jön az új, a nagy ötlet, irány Strassbourg !

Ezalatt mi történik a pénzzel ? Óh, azzal nincs semmi gond, azt védi a banktitok, és már többszörösen át van játszva a megfelelő bankszámlákra.

És, itt a kör bezárul. A szerencsétlen kap egy felfüggesztett büntetést, és boldogan él, amíg a pénze el nem fogy.

- & -

Sztolár Miklós
JOGAINK