Fullextra.hu - Lelkes Miklós: MARGITSZIGETI TŰNŐDÉS

A Margitsziget Budapest egyik legszebb része. Évente többször is felkeresem az unokákkal. Egyedül viszont nem szoktam odamenni.

Ezt a szokást törtem meg a napokban, mivel feleségem iparost hívott mosógépünk szivattyúcseréjére. Nem szeretem, ha közvetlen környezetemben iparoskodnak, mert eszembe juttatja sok kedvezőtlen kimenetelű, kissé tragikomédiába kívánkozó kalandom háztartási gépekkel, lakásberendezési kellékekkel. Elegendőnek véltem, ha feleségem és fiam fogadja a mesterembert.
Ezt a szép szigetet szívesebben kerestem volna fel akkor, vadregényesebb állapotában, amikor még a Nyulak Szigete nevet viselte, a rajta futkározó vadnyulak után. Ez azonban jónéhány évszázaddal ezelőtt volt. Múltkor a lexikont is elővettem, hogy megnézzem mit is írtak a Margitszigetről, de ez nem volt jó ötlet: így tudtam meg azt a kiábrándító dolgot, hogy három kisebb szigetből sebészkedték össze a 19. század végén. Persze, ha női melleket meg lehet nagyobbítani operációval, hogy vonzóbbak legyenek, miért ne lehetne ezt tenni szigetekkel is? Mégis csalódás volt ez számomra, mindeddig azt hittem, hogy a Margitsziget a futkározó nyulak ideje óta nagyságában alig változott.
Most, 2005 augusztusában, ahhoz képest, hogy milyen sokan keresik fel, továbbá tekintettel a felkeresők egyrészének megdöbbentően alacsony kultúrszínvonalára, melyet idegenforgalmi célból szépítgetni-palástolgatni szokás, viszonylag jól karbantartott. Így, korán, reggel 8 óra tájban, még eléggé szemetesnek találtam, de már gyülekeztek az eltakarító rohamosztagok.
A sziget Margit-hídhoz közel eső harmadában van az EURÓPA HÁZ. Cégtáblája európaiságáról hivalkodik, pusztulgató-romosodgató állapota Hungarian-voltáról árulkodik. Lehet, persze, hogy afféle jósház: ilyen lesz az Európai Unió egy idő múlva. Ne adja ég! "Hozz rá víg esztendőt..." mormolom, átnagylelkűsködvén Kölcsey kívánságát egész Erópára. Habár, mit érne egyetlen víg esztendő?!
A Pest felé néző oldalon húzódó pályán szinte percenként megjelenik egy-két, egészsége érdekében futó vagy kocogó. Örömmel látom, hogy használják. Azt nem tudom megítélni, hogy kellően kihasznált-e.
Szóval, mint említettem, korán van. Egy nagyon békésnek tűnő muzulmán kezében pedig Korán van. Úgy látszik, hogy a sziget állandó látogatója, mert már nem először találkoztam vele. Egyébként 8 óra. Itt is, ott is a Piacgazdasági Háború elesettjei hevernek, mint örök álmukat álmodó katonák a csatatereken, de az ő álmuk, szerencsére, még nem az az örök. Ettől függetlenül rossz álom lehet, aki pedig észreveszi őket, annak rossz ébrenlét. Nos, ők még alszanak, meg a város illetékes lelkiismerete is. Attól félek, utóbbi, irányukban, nem is fog felébredni.
Az élővilág azonban nagyonis ébren van. Mókus fut két fa között. Tanúja vagyok egy afférnak is. Különösnek. Szürkevarjú és galamb párbajozik egymással. Utóbbi nyakán széles fehér csík van, azon ferde, fekete csíkokkal. Ugyan miféle rangjelzés lehet?!
E madarakat annyira lefoglalja saját ügyük, hogy velem nem is törődnek. Érthető: nem lehet egyszerre párbajozni és a szigeti látogatókat nézegetni. Néhány méternyire meg tudom közelíteni őket. A szürkevarjú felszáll a fára, de a galamb még erre sem érdemesít: kényelmesen továbbsétál a fűben.
A hatalmas virágpark a Margitsziget legfőbb ékességei közé tartozik. Ragyog a rengeteg virágékszer.
Legelgondolkoztatóbb a sziget szoborparkja. Táncsics Mihály, a szegény néptanító, szobra meglehetősen piszkos, de nem a némi dicsőséget jelentő, fehér madárpottyantásoktól. Hát, már 1849-ben is túl radikálisnak találták azon az oldalon is, amelyik oly diadallal hozta ki 1848 március idusán a börtönből, így érthető, ha most nemigen törődnek vele. Persze, a többi szobor is komor látványt nyújt. Ady Endre, a nagy költő, ajkain függőleges fekete csík, mintha valaki rátette volna mutatóujját: - Csitt!
Legmegdöbbentőbb számomra József Attila mellszobra. A költő viszonylag fiatalon halt meg, de itt úgy néz ki, mint gondoktól végleg megtört, keserű öregember, szóval, mint egy mai, idős átlaghajléktalan. Hát.. valódi lénye, eszméje hajléktalan is a mostani Kismagyarországon, így ez a szoborfej, a jelenlegi helyzetet tekintve, nagyonis találó. Egyébként a szobrász kedvezett a Költőnek, a mellszobornak nem csinált hátat, így annak - szoborként - nem kell tartania a hátát senki helyett, sőt, valójában a mellszobornak nincs is melle, csak elülső mellkasfala. Szóval ügyes szobor ez, ha nem is így nézett ki, valószínűleg így nézne ki József Attilla manapság. Well done!
Móricz Zsigmond szoborként is igen tekintélyes. Fiatalkoromból eszembejut az a XVI. kerületi irodalmi kör, ahol e klasszikus egyik író-kortársa /Simonkának hívták, keresztnevét, sajnos, elfelejtettem, nagymamám szerint ő írta a két világháború között a híres "Lekvár Peti kalandjai" gyermeksorozatot, utóbbira kíváncsi voltam, de, egyéb adat hiányában, nem sikerült megtalálnom a régi újságokban/ elmesélte: egyszer "Sárréti történetek" címmel kézirata volt bent a rádiónál. Amikor elment és érdeklődött, az illetékes szerkesztő bocsánatkérően hebegte: "Móricz Zsigmond itt volt, észrevette, beleolvasott, majd kikapta a kezemből és elvitte!". Hallja egyszercsak Simonka, hogy Móricz Zsigmond felolvas a rádióban, hát kiderült: az ő sárréti történeteit írta át és adja elő saját neve alatt /persze, az átírás irodalmilag javukra volt/. Amikor legközelebb összefutott a nagy íróval, szóvátette a dolgot Zsiga bácsinak, mint nem egészen helyeset. Móricz a zsebébe nyúlt, oda akarta adni a honoráriumot.
Érdekes történet, elhiszem, hogy így volt, de azért ez mégiscsak ártatlan kis cselnek tekinthető.
A IV. Béla király által építtetett kolostor romjaira bizonyára jónéhányan kíváncsiak, engem látnivalóként nem nyűgöznek le, sok múltból ittmarad történeti értékű és történeti érték nélküli romot láttam. Miként lehetne érdekesebbé tenni ezeket a történelmi emlékeket? Talán rövid szövegű olyan táblákkal, melyek közelebb hozzák a múltbeli valóságot, például arról közölnek ismereteket mint is éltek itt az emberek a Nyulak Szigetén, Szent Margit idejében. /A turistákra ömlesztett idegenvezetői adathalmazok összeállítói rendszerint szem elől tévesztik, hogy jól megfontolt kevesebb rendszerint több, maradandóbb./
No és, jól átgondolt szöveggel, sokkal több ismertető táblára volna szükség az itt található növényekről és állatokról! Különösen vonatkozik ez a sziget Árpád-hídhoz közel eső végén levő vízeséses tavacska élővilágára. Elő kellene segíteni, hogy a Margitsziget, szemléltetéssel, a jelenleginél több ismeretet nyújtson látogatóinak.
A sziget két végén eligazító táblák kellenének, többek között a dunai sétahajó indulásáról is szükség volna ilyenre /mint régebben volt is a kikötőnél/.
Megelégedéssel láttam, hogy a Margit-hídhoz közel eső játszóteret igen szépen felújították. A Casino Étterem azonban, melynek kerthelyiségében egykor feleségemmel /még házasságunk előtt/ vacsoráztunk, kívülről igen elhanyagolt képet mutat. Működik-e egyáltalán?
Eltűnődöm: tényleg többet lehetne tenni azért, hogy a Margitsziget /és Budapest többi látványossága/ szebb, érdekesebb legyen? Bizonyára, de, elismerem, a jelenlegi állapot fenntartása sem lehet könnyű. Rendetlenség, romosodás, lehetőségek kihasználatlansága, kultúrálatlan rongálások, szemetelés, falfirkálások mögött ott a bonyolult társadalmi-gazdasági-lelki szövevény.
Reggel 9 óra már, ébredeznek Budapest "időmilliomosai": a hajléktalanok. Idős nénike jön szembe velem az úton, öltözködéséről ítélve kispénzű nyugdíjas lehet. Ö valószínűleg nem sétálhatna itt, ha /1989 után komolyan felmerült!/ fizetni kellene a Margitszigetre való belépésért, mint egykor..
/Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK"-ből/