Hangok, és illatok a lépcsőházból
Dátum: Augusztus 18, csütörtök, 07:45:45
Téma: Életünk napjaink
 |
Alig megy a zárba a kulcs, már százszor kijött a szerelő, de ismét rossz.
|
Kinyitom az ajtót, de az olajzár miatt sietni kell, mert ha késik az ember, valamije becsukódik.
- Hű micsoda illatok, Joliék biztosan rántott hús sütnek. Jaj, összeszalad a nyál a számban!
Sok idő nincs a jó illat élvezetére, mert belecsap Csocsika néni hangja a levegőbe. Éppen Mórikát szidja, a gyerek szétkent valamit a fotel huzatán..
Csocsika néni mindig hangosan beszél a kislánnyal, akiről azt gondolja, tán nem hall jól, pedig a baj más, Mórika autista. Megért mindent, és értelmesen, a maga módján kommunikálni is képes. Biztosan behajított Csocsika néni pár üveg jófajta sört. Mióta ketten maradtak nagyon sok alkoholt legurít a torkán.
- Na ki kellene venni a postaládából a leveleket, újságot, de ahhoz le kelle pakolni a sok cuccot a kezemből. Kész katasztrófa mire előkerül a kulcs, szétgurulnak az almák, amiket vettem,
naná, hogy a pincébe is ment pár darab!
Villany fel, és irány a dohos, cigarettavégektől bűzös előtér. Hiába van kitéve csikktartó, mindenki odalövi a dekket pincelejáróba.
Mire meg van minden, irány a negyedik emelet.
Jön az elsőről Szent néni, és mielőtt bezárja az ajtót, elköszön a férjétől.
Mikulás bácsi ott nyugszik a hokedlin az előszobában, igaz csak a porhüvelye, de ez nem zavarja Szent nénit abban, hogy a rítust minden alkalommal meg ne ismételje, Ajjaj, Jenőéknél leégették a tejet, hát igen, a háziasszony éppen telefonál.
Ezekben, a panellakásokban az a jó, hogy mindenki tud mindenkiről mindent.
Néha olyan zajok vannak a lépcsőházban, mint egy kínai piacon. Éppen a külföldön élő lányával beszél a ház asszonya, a telefonba rögzíti a tényt, hogy valaki leégette a tejet. Na igen, mire észbe kap, hogy ő az, aki nem figyelt, addigra olyan a lépcsőház, mintha egy égetőmű működne benne.
- A fene egye meg, kezd kicsúszni a szatyor a kezemből! Le kellene tenni, de akkor az összes cuccom a földre kerül, és lehet, szétgurul, mint az előbb!
Nagy nehezen rendezem soraimat és irány a második. A fordulónál szép virágok pompáznak, és már van illatuk is, felüdülés az égett tejszag után. Meg kellene locsolni őket, szegényekkel nem törődik a gazdájuk.
A lépcső melletti lakásból halk zene szűrődik ki, két albérlő lány lakik itt, akik nem sok vizet zavarnak a ház életében, még csak a köszönést sem fogadják, az pedig, hogy ők köszönnének, hát a náluk luxus.
A középső lakásban Árus néni éppen porszívózik, meg kellene már nézetnie a
takarító eszközét, mert abnormálisan hangos. Lehet, tele a por zsákja, vagy csapágyas lesz?
- Ez a fránya újság ki akar csúszni a hónom alól! Le nem teszem a cuccom, mert akkor nem tudom ismét felvenni.
A harmadik emelet tízből a szerelem hangjai robbannak ki. Mindig ilyen hangosak, tudja az egész lépcsőház, mikor hol járnak éppen az ágycsatában.
Ilyenkor nyáron az ablakuk is tárva-nyitva, és a fél utca hallja, hogy Misike éppen aktív szerelmi életet él.
Nyugtázom a tényt, hogy mire fel érek, lerendezik a dolgukat, mert, ha nem, akkor hallgathatnám tovább, hiszen az alattunk lévő lakásban történik minden, és ugye a falak vastagsága.
Ilyenkor, mikor már a finishez érek, elfogy a levegő a tüdőmből.
- Miért nem építettek még egy emeletet? Akkor liftet is építeni kellett volna.
Na, itt a vége, megérkeztem. Épp, mikor lepakolok a lakás elé, hogy kinyissam az ajtót, a szerelmesek is a csúcsra érnek. Ezt Misike oroszlán üvöltése jelzi minden házlakónak.
Ajtó kinyitva, megcsap az ismerős illat. Itthon vagyok.
|
|